Ugye mindenki aki ezt olvassa tudja, hogy hálás vagyok amiért elolvastátok ezt? Igen? Akkor jó, nincs is mondanom, puszi mindenkinek.

Csak vicceltem, tudom, nem volt jó poén, de hát na. Ez már a sokadik, hogy ilyet kellene írnom viszont még a mai napig nem tudom mit is kelle pontosan papírra vetnem. Sosem olvastam el a könyvek köszönet nyilvánítását, lehet nem ártana elkezdenem. 

Lehet nem ártana egy bocsánat kéréssel kezdenem. Elnézést kérek az epilógus miatt. Tisztában vagyok vele, hogy nem lett a legjobb viszont ennek több értelmét láttam, mint egy egyszerű rész megírásának, ezzel minden fontosabb részlet végét be tudtam mutatni. Remélem azért annyira nem lett szörnyű és valamennyiőtöknek elnyerte a tetszését, én megtettem minden tőlem telhetőt - vagy legalábbis igyekeztem.

A következő történettel kapcsolatban már vannak terveim, nincs még egyik ötlet sem teljesen kidolgozva, de igyekszem kitalálni mi lesz az. A szereplőkkel kapcsolatban, nagyon szeretnék írni egy Hyunin-t vagy Jeongchan-t. Jobban szeretnék maradni a ship központban mivel - nem tudnám megmondani miért - jobban szeretek yaoit írni mint hetero történeteket, kényelmesebb és jobban a szívemhez tudnak nőni. A hét további részére úgyis beteg állományba lettem küldve, lesz időm megálmodni mit fogok írni és kikkel, de nagyon szívesen elolvasom, meghallgatom a javaslatokat ki mit szeretne olvasni.

Nagyon hálás vagyok minden egyes megtekintésért, szavazatért, listázásért és kommentért. Nem ez a könyv volt életem alkotása, ennek ellenére rengeteg támogatást adtatok ezzel erőt adva a befejezésére. Sosem voltam jó az ilyenekben, ahogy osztálytársam is szokta mondani szókimondó vagyok , lényegre törő így egyszerűen csak azt tudom elmondani, hogy teljes szívemből hálás vagyok, nem tudom elnyújtani ezért bocsánat.  

Szörnyen utálok lezárni dolgokat, mint láthatjátok nem is az erősségem viszont ezzel a kissé bénácskára sikerült köszönet nyilvánítással lezárom ezt a történetet, hogy belekezdhessek egy új, jobb világ megalkotásába.