|(név)- te neved|
___________________________________________

"Az államokban élni hihetetlen érzés lehet"- gondoltam anno fiatalon látva azt a sok sok amerikai filmet. Aztán sikeresen kijutottam oda és meg kell, hogy mondjam hatalmasat csalódtam. Túl sokat képzeltem bele ebbe az egészbe és mit kaptam cserébe? Egy kupac szart. Nagy nehezen sikerült egy lakást bérelnem, amit csak úgy tudok kifizetni, ha a hét minden napján gürizek minimum 8 órát a közeli vendéglőben, és akkor még arról ne is beszéljünk, hogy egyetemre is akarok járni ahonnan meg másodjára kapom meg a visszautasító levelemet.
Félek túl nagyot álmodtam azzal, hogy itt művész lehet belőlem. Csak a sisakom és a saját kezem által felépített motorom marad meg nekem a grafitizéssel.

×∆×

130 km/h-val száguldottam Kannapolis lakatlan körgyűrűje felé. A főút mentén elvétve látni lehet romos épület maradványokat, amik egytől-egyig az én műveim vásznát képezték. Ezek a területek rendőrt ritkán látnak így a művészi vénám szabadon járhat kelhet ezeken a falakon, merészebbnél merészebb festményekként.
Emlékszem körülbelül egy hónapja láttam instagramon egy #streetart jelöléssel a dzsungeles rajzomat. Egyik legkedvesebb és az eddigi legtöbb időmbe kerülő művem.
Tegnap mikor errefelé haladtam megláttam egy épületet ahova még nem rajzoltam semmit így felvázoltam rá a legújabb ötletem és mivel ma reggel nagyon hamar kidobott az ágy úgy döntöttem, hogy most még így gyorsan munka előtt odapingálom a folytatását. Sötét ruhák, fekete maszk és általában kapucni szokott rajtam lenni, de ma a kapucnit elfelejtettem felrakni így a fekete pálcát egy jellegzetes aranybarna göndör hajkorona tarkította. A festményes ötletem egy sportkocsi, egy V8-as motor és talán még egy forma 1-es autó lesz. A forma autóban nem vagyok biztos mert még soha az életemben nem rajzoltam olyat és nem tudom, hogy hogyan sikerülne...
×∆×
Már lassan egy hete dolgozok ezzel a graffitivel. És az elmúlt 2 napban volt itt egy motoros aki egy ideig állt itt a mű előtt majd kapott egy telefonhívást és azután mindig tovább állt. Azalatt a két nap alatt ugyan abban az időkeretben jött ki ide, pontosabban fél nyolkörül és úgy nyolcig itt állt. Az első napon még hozzá is nyúlt a festékhez amit így egy kicsit elkent, mert pont azt a részt fogdosta amit közvetlen menekülés előtt fújtam fel. Meg persze, hogy menekültem. Túl közelről hallottam egy motor hangját így felvettem a nyúlcipőt és elfutottam a motorom felé. Ahova rejtettem a szépségemet onnan rá lehetett látni a férfira aki a művemet csodálta.

×∆× Mick szemszöge ×∆×

Az elmúlt két napomat a gyárban töltöttem és ma is oda tartok. Első alkalommal messziről megláttam egy fekete ruhás alakot aki festegetett valamit így gondoltam megnézem. Időben voltam még így nem féltem attól, hogy elkések a munkából. Ahogy közeledtem az alak felé úgy kapta hirtelen rám a fejét és szaladt el. Csak a haját láttam ami gyönyörű szép színű volt. Talán egy fiatal nő lehet az alkotó.
Ahogyan megláttam a firkát -ami nem is mondható firkának inkább festménynek- tátva maradt a szám. Levettem a sisakomat és közelebb mentem a festményhez. Ezt meg kellett érintenem. Szerencsésen eg, frissen festett részt sikerült megtaláljak így elkentem az átmenetet egy fekete és sárga résznél. A falra egy kész sportkocsi és egy félkész motor volt felfestve illetve egy forma 1-es autó körvonalai. Nem is tűnt fel, hogy mennyire elszaladt az idő csak akkor mikor a csapatfőnök Günther száma és fényképe villant fel a telefonom kijelzőjén, ahol az óra mutatója az „elkéstél” mezőben járt, így gyorsan indultam meg a gyár felé. Amikor már hazafelé tartottam nem álltam meg, de egy pillantást vetettem a műre. A nő visszatért és folytatta illetve kijavította azt a részt is amit én maszatoltam el. Ma is egy rövid ideig megálltam a festmény előtt ami a tegnap estihez képest semmit sem változott. Lehet ma nem jött ki a nő.

×∆× E3 alias írói szemszög ×∆×

(Név) kint volt azon a napon is. Ott ült a motorja mellett és azon gondolkodott, hogyan rajzolhatná fel azt az autót. Interneten sokat keresgélt de egyik kép sem tudott elég inspirációt adni neki. Így csak ott ült és gondolkodott mindezen. Mick ma nem töltött ott csak egy pár percet majd egy csalódott sóhajtás kereteiben tovább állt. A következő pár nap is ugyan ebben a sémában történt.
De egy keddi napon megtörtént az áttörés.

Ezen a napon (név) ártatlanul lépett be a vendéglőbe és öltötte fel a munkaruhályát.
Pontban 6kor lépett be a vendéglő ajtaján egy nagyszámú csoport, nevezetesebb nevén a Haas F1-es csapata élükön a csapatfőnökkel Günther Steinerrel. (Név) egyik munkatársa -Olga- elvezette őket a kijelölt asztalokhoz, míg művésznő egy halomnyi étlappal közelített a csoport felé. Mick egy pár perces késéssel érkezett mert még meg akarta nézni a vacsora előtt a graffitit, de az ugyan abban az állapotban pihent a falon mint már lassan 3 napja. Ezt látva egy fancsali csalódott arcot vágott, de reménykedett benne, hogy a művész folytatni fogja. Ahogy a Német férfi a csapat felé igyekezett nekiment a mi kis felszolgálólányunknak.

- Oh. I'm really sorry.- nézett a tengerkék szemeivel (név-re).- Let me help you.- kezdte el összeszedni az étlapokat a földről a lánnyal együtt. Egy „füzet” maradt már csak a földön, amiért egyszerre nyúltak mindketten így a kezük annak a borítóján összeért.
Ennek hatására egymásra kapták a tekintetüket és mintha lelassult volna körülöttük minden. Elvesztek egymás szemeiben. Egy kósza aranybarna tincs kiszökött a nő füle mögül így a lány egyetlen szabad kezével visszasimította azt a helyére, a szomkontaktust meg nem szakítva közben.

- (Name)! The menu please...- emelte fel egy kicsit a hangját Olga (név) munkatársa, jelezve ezzel a fiatalabb lánynak, hogy munkában van.

A lány felállt a földről, egy kicsit leporolta a ruháját, majd megköszönte a német fiúnak a segítségét és elvette a füzeteket. Mick leült Steiner bal oldalára ahol egyetlen egy üres hely volt még, míg (név) az étel-listát  osztogatta.
Micknek ismerős volt valahonnan a lány frizurája, de nem tudta hogy őt látta pingálni a falnál anno.
Az este szépen lassan telt. Először kihozták az italokat és az előételt, rá egy fél órával a főételeket is. (Név-nek) a sok tányér hurcibálás közben felcsúszott a blúza ezzel felfedve egy ezüst festék foltot az alkarján, mert mikor a motort színezte sikeresen összekente magát és azóta még nem kopott le. Mick ahogyan ezt meglátta tudta, hogy ki a lány és tudta, hogy honnan ismerős neki így eldöntötte beszélni fog vele a vacsora után.

- Heeey!- vakarta meg a tarkóját miközben magára vonta a lány figyelmét. A Haas csapat nagyrésze már hazament csak egy-két kisebb beszélgető csoport maradt ott.- You are (Name). Right?

- Yes.- nézett a fiú szemébe.

- I saw you drawing and your art. And it's fantastic. I just want to ask, why aren't you continue that?- nézett a nőre izgatott és érdeklődő arccal, amire csak a lány értetlen grimaszát kapta válaszul.- I mean the sport car, the engine, and the contour of that formula one car.

- Aaaaaah.- értette meg a helyzetet a nő így kimondta azt ami az igazság volt.- I don't find any photo of this kind of car which is inspire me.- erre Mick felvette a már jól ismert izgatott „o” arcot.

- I have an idea. Come with me and watch my car. Take those photos and after that you can finish you work!- mondta izgatottan, mire (név) szeme felcsillant de rá kellett jönnie ezt nem teheti meg mert még dolgoznia kell.

- It's sounds great, but... I need to work.- hajtotta le a fejét a lány. Olga pont hallotta ezt a párbeszédet és gondolta most az egyszer enged a lánynak.

- (Name).- szólalt meg a nő.- You can go. But this is the first and the last time.- ennek hallatán a két fiatal felnőtt mosolyogva nézett egymásra.

- Just a second. I change my clothes.- mondta a lány majd a választ meg sem várva lépett le átöltözni.

A gyárba gond nélkül ment minden. Közelebbről is megismerték egymást. A végére ez már inkább nézett ki egy randiként mint egy művész inspirálasaként.
Amikor (név) meglátta a kocsit élőben, tátva maradt a szája. Rengeteg képet csinált a kocsiról és egy párat a férfiról is. Mert aznap este megjött az ihlete. De még milyen ihlet.

- I hope I can become a legend like my father.- sóhajtott a férfi miközben már a kijárat felé haladtak.

- Yes you will be.- nézett rá a lány.- And you know... Legends never die, Schumacher.

A motorjaik mellett állva nézték egymás szemeit megbabonázva mint akkor a vendéglőben.

- In this weekend i will have a race and in the next monday when i come back here i want to see the finished work.- mosolygott a pilóta.
A lány kacsintott egyet majd felvette a sisakját és elhajtott a motoron. 5 napja volt a műre és tudta sit akar.
Minden nap kint volt és festett, és festett, és festett. Vasárnap boldogan mondhatta, hogy készen van és boldog volt mert ilyen jót még életében nem készített. De minden jónak egyszer vége...

Hétfőn mikor a német versenyző megérkezett lepakolta a cuccait, útnak eredt, hogy megnézhesse a műalkotást. Ott virított a falon a motor és az autó mellett egy 47es számú Haas auto. Az ő autója. Sőt még ő maga is ott volt a képen. Pontosabban a profilja, fölötte egy szöveggel. „LEGENDS NEVER DIE, SCHUMACHER”
Rögtön kirakta Instagram storyba a képet majd elmet az étterembe, hogy elmondhassa mennyire jó lett, de a nő nem volt ott. Olga elmondta a férfinak, hogy már tegnap sem jött be és a lakásán sem volt, mert oda is benézett a nő.
Micknek nem volt más ötlete így bement a rendőrségre ahol bizony ott ült a fogdában a lány egy fancsali képpel. Kiváltotta a lányt, majd elmondta mennyire jó lett a végeredmény.

Az első találkozásuk óta eltelt egy pár év és ők ketten egyre közelebb kerültek egymáshoz. (Név) sikeresen bejutott végre egy művészeti egyetemre és mikor összeköltözött Mickkek a férfi élete is kiegyensúlyozottabb lett. Az iskolából kikerülve (Név) profi fotós és művész lett és az ő képeit mára már mindenki ismeri. Az élete az egyik pillanatról a másikra változott amerikai tündérmesévé.

THE END

Írva: 2021. 08. 27.
Publikálva: 2021. 09. 03.