(név) alias te neved. Egy fiatal pilóta aki képes nőként megállni a királyok kategóriájában.

Figyelem: szomorú dolgot tartalmaz :(( és elnézést az összevisszaságáért
___________________________________________

A szezonnyitó Bahreini futamom katasztrofális volt. Ez az új 22-es modell amilyen jónak mondták olyan rosszra sikeredett. A szabadedzéseken semmi baja nem volt a kicsi Alfabikának erre meg időmérőn a gyorsköröm utolsó szektorában azt mondta „Állj, ne tovább!” és a motorom leállt és nem tudtam újraindítani. Éppenhogy a maradék lendülettel a boxutca bejáratáig el tudtam menni. Mit ne mondjak a versenyre kiküszöbölték a problémát egy beállításváltoztatással és távgyógyítással, de a futam vége felé megint nem akarta a jót. Legalább konkrétan jelezte azt, hogy innen nem megyek sehová mert rossz, hiszen kigyulladt.
A futam után rögtön haza utaztam olaszországba, mert egy aggasztó hírt kaptam a nagyim állapotával kapcsolatban ami egyet jelent, hogy kórházba vitték. Számomra a család az első, így az utána lévő héten a Japán tartalékpilóta versenyzett helyettem Jeddahban.
A kórházban voltam bent nagyival amikor Micknek balesete történt. Nem tudtam mi tévő legyek, mert valahogyan a Német pilóta iránt megváltoztak az érzéseim. Amíg  ő az autóban ült, én össze vissza telefonálgattam, hogy elérhessem Güntert és valamit megtudjak az állaptáról. Este már telefonon is beszéltem a barátommal és hogy őszinte legyek megnyugodtam, hogy nem lett semmi komolyabb baja. Ezek után nagyi erősködött, hogy utazzak a következő versenyre, így jött szóba a hosszú repülőút Ausztráliába.
Nagyi még amiatt is erősködött, hogy elmenjek, mert akkoriban ünnepelem a 21. születésnapom április 7.én.  Ahogy pakoltam az utazásomhoz a szobámban, a kezembe akadt egy fotógyűjtemény, aminek az elején nagy betűkkel volt szedve az ART GP felirat. Majdnem 2 szezont töltöttem velük. Ahogyan belelapoztam sok jó emlék jutott az eszembe. Emlékszem még az első futamomra. Bahrainban a sprintversenyen én vittem el a leggyorsabb kört. Akkor még 17 voltam. Ahogyan a gyűjteményben lapozgattam fel-fel bukkant egy-egy morcos arcú fiatal én amikor a Prema Racing valamelyik pilótája a közelben volt. Igaz jó viszonyban voltam illetve vagyok is velük a hétköznapokon, de a hétvége mindig katasztrófa volt. Amint beléptünk a versenypályára csak az ellenfelet láttam bennük. Futamok között sokat lógtam velük, de a hétvégéken csak a csapattársamat illettem meg ezzel a kitüntetéssel. A 2 év amit ott töltöttem két csapattársat jelentett, egy bajnoki győzelemmel és egy 7. helyezéssel a szezon befejezés nélkül. Emlékszem 2020 decemberében, Mick ünnepelte a bajnoki címét a Szahíri pályán, míg én már egy forma 1-es autóban köröztem. A következő szezonban már ő is ott volt Nyikitával a pályán, mellettem mint a jövő reménysége. 2020-ban mikor Daniil kovidos lett gyorsan kellett nekik keresniük egy beugrót aki én lettem így a Nürnbergi futamtól kezdve f1es pilóta vagyok. Abban a szezonban 19 évesen majdnem összejött az első dobogós helyezésem Imolában. Azt az évet hatalmas sikernek könyvelhettük el. Gaslyval az új csapattársammal jól kijövök családias a hangulat a csapatnál, hiszen mindenki úgy tekint rám mint a fogadott lányukra. Max teherként tekintett rám, míg Checo egy új korszakként.

[…]

Szerdán érkeztem Ausztráliába, ahol nem is volt pihenőidőm hála az én hőn szeretett edzőmnek. Aki kitűzte feladatnak, hogy toljam le a seggem a kondiba, mert szerinte ellistultam. *(-.-)* Ott összefutottam Estebannal aki sztem éppen videót vett fel.

- Qu qu (ejtsd: Ku ku) Esteban.- köszöntem neki franciául.

A múltkor mikor a bagettek országban voltam így köszöntek egymásnak, én meg a padlón fetrengve, sírva nevettem ki Pierret. Tisztán látom magam előtt a jelenetet. Valami komoly dologról beszéltem éppen Pierre-el, mikor az egyik francia ismerőse megjelent ott, és annyit mondott Qu qu. Vagy 5 percig ezen nevettem.

- Oh. Hello (Name). How is your grandma?- mosolygott.

- Better, but not the best. Are you filming a video?- kérdeztem látva egy plusz embert egy kamerával.

- Yeah...

- Oki-doki. I'll be quite. Good luck.- majd átsétáltam a kondi másik felébe.

Edzés közben nagyon elmerültem a gondolataimban. De végül arra jukadtam ki, hogy úr isten én de öreg vagyok. Idén leszek 21.

- Hey (Name). Are you with us?- kérdezte Albon, Lando és George társaságában.

- Hm? What?- néztem kérdőn a fiúkra.

- Everything is Ok?- kérdezte George.- And put this down.- mutatott a hátamon lévő súlyokkal megrakott sújzóra. Ahogyan elvette a nyakamból, kicsit meglepődött a súly súlyán.

- I think yes.- néztem felváltva rájuk.

- Come on girl. Be happy. From tomorrow you can drink alcohol everywhere in the world.- próbálta elviccelni a gondörhajú barátom. Aranyos volt tőle de most kisebb gondom is nagyobb volt ennél.

Megint elkezdtem gondolkodni, ami egyet jelent a külvilág kizárásával. Csak én voltam és a gondolatok amik belülről emésztenek fel. A nagyi állapota megijeszt, mert lényegében nekem semmit sem mondanak. Mindig én leszek a kisgyerek akit meg kell óvni a bajtól, pedig én vagyok az aki 330km/h-val száguld a versenypályán. Ezek mellett pedig ott motoszkál bennem az a fura érzés Mick iránt. Régebben minden sokkal könnyebb volt. Akkor amikor Piastrival meg Shwartzmannal barátkoztam. Az a sok közös program, a „meki time ”, a gokartozások, az amikor először láttak meg fürdőruhában és meglepődtek, hogy én tényleg lány vagyok. Olyan gondtalan volt az az időszak. Most meg minden kusza. Minden a versenyről szól és arról, hogy teljesíteni kell. Lehet, hogy már egy-kettő dolgot letettem az asztalra de ez még semmi. A családom kezd szétesni nagyi miatt. Anyu belebetegszik, hogy ezt látja, én meg itt vagyok 16ezer ahonnan semmit sem tudok tenni. Észre sem vettem, de némán és megállíthatatlanul folytak a könnyek az arcomon. Hirtelen egy mellkas került az arcomba, ami nem meglepő mert éppen, hogy elérem a 160 cm magasságot.

- Shhh. Minden rendben lesz.- olaszul szóltak hozzám, és nyugtatóan simogatták a hátamat.- mosolyogj az segít elrejteni a bánatodat.

Egy kicsit eltávolodtam az erősen tartó kezektől az itteni királyt pillantottam meg. Ricciardo egy ideig olaszban élt, így egészen jól beszéli az anyanyelvemet amiért most különösen hálás vagyok.

- Grazie mille. (Ezer köszönet) - néztem fel rá.- Egy rövid időre, de visszahoztad az otthonom.

- Ha beszélni szeretnél én itt vagyok.- mosolygott rám mind a 32 fogával így a férfi társaságában indultam ki az edzőteremből, hátrahagyva 3 értetlen szempárt.

Szerda lévén nyugodtan mentünk el az egyik borászatba, hogy ott bor és sajt mellett megvitassuk az én életem.

- Hát csajszi, ez szerelmi bánat.- vonta le az ausztrál a következtetést.- Másrészről meg a családodat is meg kell értened, mert neked most az első, hogy versenyezz. Nem szeretnének ezzel is terhelni.

- Igen értem, de azért rosszul esik.- néztem rá mikután lehúztam a poharam alján lévő vörösbort.

- Későre jár. Ideje lenne hazamenni.- mondta Daniel az órájára pillantva.- Ja és te vezetsz mert te kevesebbet ittál mint én.- adta oda a kék McLaren kulcsát.

- Ezer örömmel.- vettem ki azt és egymásba karolva mentünk a járműhöz amivel éjféltájt elindultunk vissza a hotelhez.

[…]

A recepción betámolyogva 4en aludtak a kanapékon. Név szerint Mick, George, Lando és Alex. Mick mellett ott volt Angie is aki érkezésünkre felkeltette a díszes társaságot akik csak annyit láttak, hogy egy részeg Daniel és egy majdnem részeg (Név) szambázik a szállodában.

- What did you do?- kérdezett rá Alex.

- You can't tell me what can I do Alexander.- néztem rá.

- (Name)... You are drunk.- mondta Mick.

- Oh Mick don't you dare. You scared me! Amikor Jeddahban ott ültél szótlanul az autóban...- kezdtem verni a melkasát és olaszul hadoválni, de tudtam, hogy érti mert a Premánál olaszul beszéltek.- azt hittem meghaltál.

- What is she talking about?- kérdezte Norris, mire Daniel leintette, hogy figyelni tudja a lány szerelmi vallomását.

- Mick ha te meghalsz nem tudom mit kezdenék az életemmel. Kötödök hozzád, és melletted biztonságban érzem magam. Soha többé ne csinálj ilyet!

- Soha többé nem fogok.- ígérte meg.- De ha már itt tartunk. Én mit mondjak? Bahreinben kigyulladt alattad az autó?!!- bökött mellkason.

[…]

- Uuuuu! Nézd egy kenguru!- mutattam a mellettem elugráló szépségre.- Kell vegyek egy plüsst a nagyinak.

Nem sem álltam a  szuveníresig. Szegény Mick.

- Nézd ennek még zsebe is van.- mutattam neki az egyiket.- Ez kell nekem.- szorítottam magamhoz.

- Jó gyere megvesszük.- mosolygott a német aki átkarolta a vállamat és közelebb húzott magához.- A futam után elutazunk hozzád és megnézzük a nagyidat. Jó?- halvanyan mosolyogva bólintottam.

[…]

Mickkel az oldalamon sétáltam be a kórházba, ahol a már ismert úton haladtam a 3. emeletre. Nagyi ott feküdt a 347-es szobában. Amikor befordultunk a folyósóra apa ott állt kint az ajtó előtt. Nem tűnt valami biztatónak. A kezemből kiesett a plüsskenguru a földre, ahogyan meghallottam anyám megtört sikolyát bentről. Nem sokkal a kenguru után én is a földön kötöttem ki, hiába kapott utánam Mick. A kenguru aminek a zsebében ott lapult a jókívánságlevelem a hátán feküdt. Nem láttam a könnyeimtől, de a barátom felsegített és odakísért az ajtóhoz. Bekísért egészen a ágyig ahol ott feküdt az én egyetlen drága nagyim élettelen test. Mellette ott zokogott anyu és a húga akik amint megláttak ölelésükbe vontak. Mick lassan kihátrált majd halkan apámmal kezdett beszélgetni.

Elmondták, hogy mi történt. Végre elmondták mi volt a baja a nagyinak. Kár, hogy csak a halála után jutottunk el eddig. Megtudtam, hogy tüdőrákja volt és hogy végülis alvás közben hunyt el fájdalommentesen. Hirtelen jött a halála, de nem tudtuk megmenteni.

Akkor ott zuhantam össze. Lelkileg megtörtem, de tudtam, hogy ezek után csak erősebb leszek. Amikor újra talpraállok majd egyszer akkor legyőzhetetlen leszek addig míg a szeretteim épségben vannak. Az élet meg emberek lépnek ki az életünkből és lépnek be. Ahogyan a nagyi elment jött Mick és a szerelmünk. De nekem nem volt időm ezt feldolgozni, mert az én szakmámban nincsen megállás, de legalább tudom, hogy mindig velem lesz a szívemben.

THE END

Írva: 2022.08.02.
Publikálva: 2022.08.02.