| (Név)- te neved |
___________________________________________

A fehér falak és a hihetetlenül erős fertőtlenítő szag már a mindennapjaim lettek. A gépek csipogását a fülem már megszokta. Ugyan olyan unalmasak voltak a hétköznapjaim. Kivéve a mai estémet. Sebész és sportorvos vagyok, de a második végzetségemet nem nagyon használom.

Én voltam ben az éjszakai ügyeletes sebész, mikor is a csipogóm jelezte, hogy azonnal kellenék. A sebész osztályról rohantam a sürgősségire. Amint megérkeztem az ottani recepcióhoz egy ideges gyakornokot láttam meg. Rose - a gyakornok - a gyermekosztályon szeretne majd dolgozni, de ilyenkor szokás szerint a sürgősségire tesszük be őket, hogy legyen itt is ember.

- Mi történt Rose?- léptem a fiatal nő mellé.

- Behoztak egy motorost.- kezdte el darálni a szöveget.- Balesetet szenvedett és lerepült a motorrol bele egy kerítésbe ami átszúrta a felsőtestét és most vitték be az 5ös műtőbe. Kellenél oda mint szakember.- vett egy mély levegőt.

Bólintással jeleztem neki, hogy vettem amit mondott és konkrétan elrohantam az 5ös műtőhöz. Amikor beléptem a mosakodóba az egyik szakorvost és egy gyakornokot találtam akik, már a bemosakodásuk végefelé tartottak. Én is nekiálltam a legalább 5 perces folyamatnak, majd bementem a műtőbe.

[…]

Már egy jó ideje dolgoztunk a betegen, mikor is úgy éreztem sikerrel fogunk járni. Szépen lassa és óvatosan kezdtük kiszedni belőle az utolsó darab kerítésmaradványt mikor is az egyik segítő orvos megszólalt...

- Esik a vérnyomása. El fogjuk veszíteni.

Kerestem mi lehet a gond, de mire metaláltam azt a sérülést az vérerén már késő volt. A gép egyhangú sípolása most sértette a fülemet. Ő volt az első betegem akit nem tudtam megmenteni. Képtelen voltam kimondani a szavakat amelyekkel végleg elveszítjük a beteget. Amanda a jelen lévő szakorvosnak kellett feltennie a pontot az i-re.

- A halál pontos beállta.- vett egy levegőt és a falon lévő órára nézett.- Hajnali 2 óra 34 perc.

Az előttem fekvő halottat néztem egy kicsit üveges tekintettel. Miért nem végeztem pontosabb munkát? Megtalálhattam volna azt a sérülést és akkor nem kellene most itt holtan feküdnie. Fájó szívvel hagytam el a műtőt. Hibásnak éreztem magam. Ő volt az első nekem. Hosszú napnak nézünk elébe.

Szerencsére a váltásig nem történt semmi, de én valahogy úgy néztem ki mint egy mosott szar kihányt verziója, ha egyáltalán létezik ilyen. Carol a legjobb barátnőm és munkatársam váltott reggel.

- Jaj istenkém. Mi történt itt az éjjel?- termett rögtön mellettem és átkarolt. Szerencsémre ő nem adta tudtomra, hogy milyen szarul nézek ki. Tudtam én azt anélkül is.

- Meghalt. A kezeim között.- ezzel mindent elmondtam amit tudnia kellett.

[…]

Egy vörös hosszú köpeny mögött haladtam egy palota folyósóján. Páncél volt rajtam, ami minden lépésemnél megzörrent. Egy hatalmas kard lógott a hátamon. Egy pillanatra megálltam egy színtiszta ezusttányérnál. Belepillantottam és a saját tükörképem nézett vissza, annyi különbséggel, hogy volt egy heg az arcom jobb oldalán. Hajam egy nagy fonatban volt a fejemen, míg homlokomon egy fém ami kicsit védte a fejem. Ezt az izét keginkább WonderWoman fejpántjához tudom hasonlítani.

- Lady (Name) please follow me.- hallottam a koronát viselő köpenyes férfi szavait.

- Yes, my lord.- mondtam ki.

- Here we are. Here is the victim.

Amint kimondta a szavakat a vér megfagyott az ereimben. Ránéztem az álldozatra és a motoros csávó volt. Úgy éreztem meg kell bosszuljam a halálát. Akármi vagy akárki ölte meg, meg fog fizetni ezért.

- He was a close friend. And the dragon killed him.

- I'll pay it back. I am going to kill the dragon.

- My Lord.- lépett be a terembe egy nálam idősebb páncélos lovag.

- Ah Sir. Lewis. Please show and tell the informations to her.- bökött felém a férfi.

- This is natural my king.

Jobban megnézve a királyt volt egy olyan sugar daddy beütése. Az arca komolyságot sugallt, míg mogyoróbarna szemei fájdalmat. Édenfekete haja rendezetten állt a koronája alatt. Fehér, arany, fekete, vörös. Ezek a színek jellemezték a ruházatát. Körülbelül egy bő fejjel magasabb volt nálam. A gondolatmenetemből egy hang szakított ki.

- My Lady. Please follow me.- nyitotta ki előttem az ajtót Sir. Lewis. Majd elkezdte leírni a környéket ahol megtalálom a sárkányt.

[…]

Fehér paripámon Kanárin vágtattam a Gredford hegység felé. Ahogyan egyre közeledtem úgy ritkult a zöld táj és váltotta fel a fekete pusztaság. A hegy nem is volt hegy. Inkább egy vulkán. Igaza volt Lewisnak. Csak eddig lehet eljönni lóháton. Leszálltam Kanáriról, majd kivettem a szükséges eszközöket a nyereg mögé szerelt táskából. Szépen lassan közelítettem meg a rozoga függőhidat. Itt már nem fordultam vissza. Meg kell tegyem, a királyomért és annak a barátjáért.

A híd nem szakadt le alattam, mondjuk nem is voltam olyan nehéz. A kész menetfelszerelésem volt körülbelül feleannyi mint én. A híd után elértem egy barlang szályához.

- Beszív… kifúj…- mondtam miközben lélegeztem. Előrántottam a kardom, majd bementem a barlangba.egy idő után az orromig sem láttam így fákját gyújtottam. A barlangban szinte mindenhol csontok hevertek. Egy két törött koponya, combcsont, vagy éppenséggel borda. Ahogyan közeledtem egy hatalmas térre figyeltem fel ahova besütött a napfény, így láttam mi van bent. Egykoron ez a hely egy barlangbeli kastély lehetett. Meg lehetett találni itt a maradványait. Ha jól jegyeztem meg azt amit Lewis mondott akkor ez a Bottas család, királyi nyári rezidanciája volt anno fénykorában.

A sárkány a tér közepén terült el. Éppen aludt. Ahogyan a fény megcsillant téglavörös pikkelyein elállt a szavam. Gyönyörű volt, de el kell pusztítanom. A barlag-palota halványazürke köves romjai beleillettek volna egy romantikus filmbe. A bal oldali falrészen egy összeomlott lépcső volt. Még néhány foka romosan, de ott díszelgett. A szemközti falon valaha egy faliszőttes lehetett, mára már csak a kormos maradéka található meg. Igazán filmbeillő hely volt ez.

Hatalmas csörömpölésre kaptam fel a fejem. A sárkány a farkával alrébblökött egy kupac páncélt. Könnyű dolgom lesz. Szépen lassan megközelítettem a sárkányt, majd csapásra emeltem a kardomat. Fellángolt bennem a gyűlölet tüze.

Kardom lassan vágott bele a sárkány pikkelyes bőrébe, de átvágta azt. A sárkány vére kispriccent beterítve engem. /Csupa vér volt a kezem és a védőruhám a műtőben. A terem csendjét az egyenletes sípolás töltötte még be./ A sárkány órdított és ellökött magától. Ki fogom véreztetni a dögöt. Hatalmas aranysárga szemei emgem bámultak és próbált megtámadni. A nyaki vágás miatt nem volt képes tüzetokádni így a karmaival és a fogaival próbált megcebesíteni. Az állat vére csak úgy ömlött a nyakából. A végefelé járhatott már. Egyszer egyszer megszédült, majd eldőlt. Közelebb merészkedtem hozzá, majd belenéztem hatalmas szemeibe, mellyekkel nagyokat pislogott. Végigsimítottam a pikkelyein mellyek éppen az orra és a szeme között voltak.

Egy fájdalmas nyögést kaptam válaszul. /A termet a gép egyre lassabb sípolása töltötte be. „El fogjuk veszíteni” hallatszódott egy távoli hang./

- Megszabadítalak a fájdalmadtól.- mondtam neki majd átvágtam az állat torkát. Hátat fordítottam neki és elindultam kifelé. Az első oszlopnál egy kicsit megszédültem így meg kellett támaszkodjak. Csak most vettem észre a sebet a bal vállamon. Hátranéztem a sárkányra, de nem láttam sehol. Helyette egy szőke férfi feküdt elvágott torokkal. / A halál pontos beállta… / Megöltem egy embert…

[…]

Hirtelen riadtam fel. Az elmúlt pár napban - ami igazából pár hét, de ez részlet kérdése - mindig ezt álmodtam. Pontosabban azóta, hogy elvesztettem azt a beteget.

- Csak egy álom volt.- nyugtattam magamat, több kevesebb sikerrel.

Pólóm a felsőtestemhez volt tapadva az izzadságomtól. Rápillantottam az éjjeliszekrényemen lévő órára. Hajnali 2:46 volt. Ilyenkor már nem tudok visszaaludni, így elkezdek olvasni, vagy sportolni. Igazából csak az a lényeg, hogy eltereljem a figyelmem.

Hamar eltelt az idő és már a munkahelyemen ültem az információs pultban Carollal. Nosztalgiáztunk az idekerülésemről. Kellemes egy kis történet volt.

Röviden annyi, hogy mivel én általános sebésznek tanultam ki és utánna szakosodtam a sportolókra mindkét szakterületen helyt állok. Egy ideig a szakmamban dolgoztam mint sportsebész/orvos majd azt az osztályt felszámolták. Így kerültem ide az általános sebészetre. A sportkórházba esélyem se lett volna bejutni így itt maradtam. Igaz még működik nálunk a sport osztály, de nagyon minimálisan. Hát igen így kerültem ide.

Nagyban beszélgettünk erről, mikor is egy kb negyvenes talán ötvenes, fekete hajú pali lépett oda a pulthoz.

- Szép napot. A sport osztályról küldtek ide, hogy keressek meg egy (teljes név) nevű orvost.

- Én lennék az.- álltam fel a székből.- Miben segíthetek?

- Üdvözlöm Toto Wolff vagyok.- nyújtott kezet.- Egy ideiglenes állásajánlattal keresem meg önt. A csapatunk orvosa elkapott egy súlyos fertőző betegséget és ő ajánlotta ezt a kórházat, hogy itt keressek a helyére egy ideiglenes orvost. Rendes fizetést kínálnánk önnek.- jobban megnézve ismerős volt a férfi, de nem tudtam pontosan, hogy honnan.

Elgondolkodtam az ajánlatán. Carol ott bökdösött, hogy mondjak már igent.

- (Név) jót fog neked tenni egy kis környezet változás. Vállald el.

- Rendben. Elvállalom.- mondtam ki mire a férfi elmosolyodott.

- Üdvözlöm a Mercedes AMG F1 csapatánál. Megyek beszélek a főnökével.

[…]

Toto hihetetlenül kedves volt rengeteg mindenben segített ezalatt a rövid idő alatt. Éppen a csapat magángépével utazunk Amerikába, a következő futam miatt. Igaz Angliában le kell szállnunk és fel kell vennünk a két pilótát. Fáradt voltam, de nem mertem elaludni.

[…]

Ott álltam a Bottas rezidancán. A hegyben lévő épület még mindig romos volt. Ott hevert a lábaim előtt a szőke, égkék szemű férfi elvágott torokkal. Majd felült. Szemei üvegesek, élettelenek voltak.

- Why?

Ennyit kérdezett. „Miért?” hallottam még vízhangozni.
A feltámadt hulla felkelt a földről és elindult felém. Közben csak azt szajkózta, hogy „Miért?”. Ott állt előttem az ő kezét is vér birította, majd a nyakamhoz kapott.

- Why did you kill me?- szorított rá egy kicsit a nyakamra.

[…]

Egy halk sikítás hagyta el a számat miközben kipattantak a szemeim. A nyakamhoz kaptam a kezem, hogy meggyőződjek szenkinsem fojtogat, majd megnéztem a kezeimet is. Nem volt véres, de éreztem rajta a vörös ragacsos nedvet. Három férfi szempár vizslatott, hogy jól vagyok-e. Remegtem. Óvatosan felálltam a helyemről és elmentem az apró mosdóba, hogy rendbe szedjem magam. Mire visszamentem Toto már megint a velem szemben lévő széken ült.

- Jól vagy?- kérdezte az anyanyelvünkön.

- Igen, csak rosszat álmondtam.- mosolyodtam el kínosan.

- Oké. Than let me introduce you our drivers. Sir. Lewis Hamilton and Valtteri Bottas.

És itt esett le, hogy Toto volt az almomban a kiraly, Lewis a lovag és Bottas a sárkány. Ő volt az aki megtámadott a mai álmomban.

- Boys. She is Dr. (Full Name). She will replace the doctor until he is healed.- mondta Toto majd újra rám nézett.

- Biztos, hogy jól vagy?- érdeklődött.

- Igen jól vagyok. Már kezdek hozzászokni a rémálmaimhoz. Nem kell aggódnia értem.- Egy két szót biztos értettek a beszélgetésünkből de örülök, hogy nem az egészet.

Meredten bámultam magam elé és azon törtem a fejem, hogy az álmom vajon mit jelenthet. Miért ők szerepeltek benne? Vajon Bottas bántani fog majd?
Ezer meg egy gondolat cikázott a fejemben amikor is a mellettem lévő ülés besüppedt.

- Hello. I'm Valtteri.- foglalt helyet mellettem, kezében egy kávéval.

- Hi. (Name).- néztem rá majd a kezében lévő koffeines italt kezdtem el nézegetni.

- (Name)… it is a beautiful name. It's my 5th coffee.- észrevette, hogy a fekete nedűt bámulom a kezében.

- You know that it isn't healthy. You can die if you drink a lot of coffee. And you too.- böktem Hemilton felé aki energiaitalt ivott.- God dammit you guys are poisoning your bodies.

[…]

Már vagy két hete dolgozok velük 0-24ben. A rémálmaim szinte teljesen eltűntek hála az én szőke hercegemnek. Valahogyan mind a ketten kerestük egymás érintéseit és közelségét.

Nem egyszer fordult elő, hogy ameddig én kultúráltan ittam a teámat és olvasgattam az éppen aktuális könyvem, helyet foglalt mellettem és itt a kávéját vagy éppen tiktokra készített videót.

A mai napon rengeteg teendőm volt és pont rosszkor volt rossz helyen Bottas. Telibe nekimentem véletlen és a kedvenc csapatblúzomon barna kávéfolt éktelenkedett.

- I'm sorry (Name). I'll give you my shirt. Come.- ragadta meg a kezemet és útközben kidobta a maradék kávés poharát.

A pihenője felé mentünk majd odaadott egy inget ami körülbelül másfélszer akkora volt mint én.

- Look.- mutatok a mellkasomrs, ahol a kávéja díszelgett. Majd megszűntettem a kettőnk közötti távolságot és teljesen felnéztem rá, ő pedig le rám.- This is why I hate coffee so much.

A mondatom közben a szemeimet vizslatta, majd lepillantott az ajkaimra egy huzamosabb ideig, majd vissza a szememre. Majd megszűntette a távolságot és összeforrtak az ajkaink.

- Okay the taste of it is good, but i still hate coffee.

Gyorsan felvettem az ingjét és rohantam tovább dolgozni. Ekkor tört meg köztünk a jég.
Az este folyamán újra találkoztam vele, és megkérte, hogy legyek a barátnője.

[…]

Miután a doki visszajött, nekem búcsúzkodnom kellett a csapattól egy kellemes hónap volt ez. Újult erővel mentem vissza dolgozni a kórházba ahol a kérdésekre büszkén válaszoltam, hogy „Igen, együtt vagyok Valtterivel és igen szeretem őt.”

THE END

Írva: 2021. 10. 02.
Publikálva: 2021. 10. 04.