|(Név)- te neved |
___________________________________________

A napfényes spanyol tenger. Nincsen nagyon ehhez fogható dolog, tudom mert itt dolgozok. Vízimentő vagyok a Barcelónai partszakaszon.
Ma reggel is rengetegen vannak az utakon. Konkrétan gyalog hamarabb az utca végére érek mint az autós. Felszállok a longboardomra és egészen a part mellett húzódó magas sétálóútig deszkázok. Rákanyarodok a betonútra majd, és egészen a kedvenc pékségemig megyek. A bolt előtt felkapom a kerekekkel ellátott fadarabot, majd betérek az üzletbe. Egy kis csengő jelezte az ajtó nyitódását amivel egy időben hallatszott a kiszolgáló hangja is.

- Szép reggelt.- mondta majd ahogyan felnézett megpillantott.- Oh (név) gondolhattam volna, hogy te leszel az. A szokásosat kéred?- pislogott nagyokat.

- Igen.- derültem a jeleneten. Majd elnyomtam egy hatalmas ásítást.

Nem sokkal késöbb már az asztalon is volt a papírza skóban a reggeli péksüteményem és a tonhalkrémes (vagy éppen amelyik a kedvenced) szendvicsem, és a reggeli kávém. Elpakoltam a táskámba, majd letettem a megfelelő összeget egy kis borravalóval, és mentem is tovább a dolgomra.

- Köszönjük, hogy nálunk vásárolt.- hallottam még a hangját a boltból, amire intettem a kezemmel.

A sétányon már egy-két vállalkozóbb szellemű strandoló pakoltak ki az autójukból, míg az erre elhaladó futóknak kerülgetni kellett a hűtőtáskákat, napágyakat és napernyőket. Nyár lévén korán reggel fent volt a nap ezzel is melegíve a tengert meg a homokot. Amikor elértem a megfelelő lépcsőhöz szépen lesétáltam rajta. Nem törődtem azzal, hogy a cipőmbe homok megy egyenes úton mentem a vízimentő bungallóhoz. Felmentem az emelkedőn ami a bódé körül lévő „erkélyre" vezetett. Rögtön a rámpával szemben volt az ajtó ami a belső „kabinba" vezetett. Ott egy nagyobb elsősegély felszerelés volt, a radar és időjárásfigyelő, illetve a szokásos felszerelés -mentőöv, bója, a kulcsok a quadhoz, meg a jackyehez-. Átöltöztem a bikinembe, majd magamra vettem a vizicipőmet, mert egy idő után annyira forró szokott lenni a homok, hogy mezitláb nem lehet rajta megállni. Felvettem a napszemüvegem és a vizimentős baseballsapkámat, majd felhúztam a redőnyt az épület ablakinál.
Ez a kabin valahogy úgy nézett ki, hogy háron teljes falrészt az asztal magasságától fölfelé üvegablak takart, hogy bentről is lehessen látni, ha valami történik kint. A reggel vett finomságokkal indultam ki, ahol átfordítottam a táblát miszerint is a vízimentő szolgálatban van. Felmásztam a figyelőszékemre és onnan pásztáztam a terepet, míg megreggeliztem. Kellemes szellő fújt a tenger felől, ami hűtötte egy kicsit a testem. Tizenegy óra magasságában elindultam körbenézni a parton, hogy nincsen-e semmi baj. Ahogyan haladtam elmentem egy olyan 40fős társaság mellett ahol egy olyan 10 ember kezében kamera volt.

- Díos mío.../mean: istenem/- motyogtam.

- Aagh. The Kracken! It's attacked on me!- ordibált egy srác hason fekve a lábszárközépig érő vízben.

Mint a tíz kamera egyből felénk irányult. És szépen lassan besétáltam a barna göndör hajú angolul visitozó úrhoz, majd levettem a lábáról az algát amire azt hitte, hogy a kraken.

- It isn't the Kraken. Which doesn't exist. It's just an alga.- elemtem a feje elé.- Mindegy is. This is my job. Come on.- nyújtottam felé a kezem, hogy felsegítsem.

- Kösz, hogy „megmentetted" a haveromat.- mondta spanyolul egy fekete hajú férfi.

- Ez semmiség volt.- ültettem le egy napozószékben napozó férfi mellé aki ugyan úgy a társaság része volt. A tenger felől egy nagyobb széllökés érkezett, és ahogy errefelé sétáltam láttam egy siklóernyős szörföst.- In the next few minute don't go deep in the water. Be careful. All of you.- mutattam végig a társaságon.- Adíos.

Futottam ahogyan a lábam bírta, hogy meggyőződjek arról, hogy nem lesz nagyobb szél, de ma a szerencse nem mellettem állt. A szél miatt egyre jobban hullámzott a tenger, és a szörfös egyre jobban kiemelkedett a vízből. Félő volt, hogy elveszíti az uralmat a deszka felett.

∆ E3 szemszög ∆

A forma 1-es csapat folytatta a forgatást de a két spanyol és a fiatal britt figyelme a vízimentők felé terelődött. Jól látták, hogy a nő kirohan a korláthoz és távcsővel figyeli a tengert. Carlos és Norris már a tengert bámulták, míg Alonso még mindig a nőt.
Egyik pillanatról a másikra már a parton volt (név). A jackyet indította el amikor is a pasas aki a tengeren szörfözött a víz alá került. Két pillantás után már ott is volt és fejest ugrott a vízbe. Lent kiszabadította a férfit aki nagyon kapálózott majd felfektette a jackey hátuljára ahol volt egy rész ennek kialakítva. A szirénázó mentőautóból akkor indultak meg a hordággyal. Ahogyan (név) felemelte a férfit Alonso felismerte, hogy a pasas a másod unokatestvére, így rögtön ment is oda a már hordágyon fekvő rokonához.

- Alonso tényleg te vagy az?- kérdezte egy kicsit rekedt hangon a beteg.

- Igen én vagyok az amigo.- szorította meg a kezét a férfinak. Közvetlen a férfi mellé állt és rátette a vállára a kezét. Most képzeljétek el Alonsot és egy nőt aki max az álláig érhetett, és még ráadásul a férfi vállára tette a kezét.

- Rendbe fog jönni. Időben értem oda.- bíztatta a férfit akinek el kellett engednie a rokona kezét.

- Köszönöm szépen a családunk nevében.

×∆×

∆(név) szemszöge∆

Ma is egy szombati napon vagyok túl. Eltelt azóta egy hét mióta megmentettem egy külföldit a „Krakentől". Fáradtan lépcsőztem fel a sétányra ahol egy ismerős borostás ember fogadott.

- Hazavihetem?- kérdezte tőlem a spanyol pilóta a héten már harmadjára. És én most is igent mondtam neki. Mosolyogva szálltam be mellé az autóba. Eleinte az utat figyeltem, majd a férfit kezdtem el tanulmányozni a héten már sokadjára. Ilyenkor fejben mindig arcon csapom magam. Leparkolt közvetlen az ajtó előtt, de mielőtt kiszálhattan volna még megszólalt.- Holnap eljönne velem egy vacsorára?- kérdezte rám nézve egy bizonytalan mosoly mellett.

- Ezer örömmel.- bólintottam rá az ötletére.

- Remek. Holnap hétre itt leszek érted.- puszilta meg a homlokom, majd végül kiszálltam a kocsiból ami elhajtott.

THE END

Írva: 2021. 09. 05.
Publikálva: 2021. 09. 06.