Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Nehéz idők


               Az ajtón ChoHee és MiHi lépett be, látták rajtam, hogy teljesen össze vagyok törve , ezért mindketten megöleltek.

- SunHi, mi történt vele?- kérdezte aggódva Cho.

- Az orvos azt mondta, hogy autóval balesetet szenvedett, és most kómában van , de még mindig nem ébredt fel. Cho, ha nem ébred fel, én....én...én abba belehalok. Ha felébred, gyógytornára kell járjon- nem birtam tovább, megöleltem Jimint, és sirni kezdtem.

- Ne aggódj. Rendbe fog jönni. És JHope hogy van? - na ezt muszály volt megkérdezned? Hogy a francba mondjam el neked? Na jó belekezdtem, akármennyire is fáj az igazság, nem titkolhatom előle.

- Az igazság az, hogy JHope rosszabb állapotban van , mint Jimin, Erős ütést kapott a fején, a hátgerince és a lába megsérült. Azt mondta az orvos, hogy lehetséges, ha felébred nem fog emlékezni semmire, és másik, hogy egy életre lebénulhat- fájt elmondanom , de muszály volt.

-Tessék?????? MII VAN????? Ez nem igaz. Hazudsz.- ő is elkezdett sirni.

-Nem hazudnék ilyen komoly dologgal- miért hazudnék? Az igazságot mondtam.

- Merre van a szobája? Hol van ? Meg kell találnom....-meg se várta a válaszomat, kirohant az ajtón megkeresni JHopeot. Ekkor döbbentem rá, hogy Cho tényleg szereti JHopeot.

~ ChoHee szemszögéből ~ 


              Amikor SunHi elmondta, hogy mi történt, azonnal megkerestem JHope szobáját. Nem hiszem el , hogy ez történt vele. Miért pont vele? És mi lesz , ha JHope fel kell , és tényleg nem fog emlékezni ? Még rám se? Muszály lesz emlékeznie. Muszály. 


        A recepcióstól megkérdezte, hogy merre találom JHope szobáját. A második emelet, 22-es terem. Remek. Legalább egy emeleten van Jiminnel. Gyorsan felszaladta,  és mikor benyitottam , ez a látvány fogadott : JHope fekszik mozdulatlanul, a feje be van kötve, a testén hátegyenesitő, és a két lába gipszben. Úristeeeennn.....A szivem szakad meg. Neeeee....Istenem , miért? Miért JHopeot kell megbüntessed. Kérlek, ne vedd el tőlem. Szeretem JHopeot, mindennél jobban.

-Szeretlek, Jung Ho Seok.- ennyit tudtam mondani, remélem meghallotta. Ó, de hülye vagyok. Hogy hallaná, ha kómában van? De akkor , remélem érzi a szerelmemet, amit iránta érzek. Nem akarom elvesziteni. 


----1 héttel később----

    Egy héttel ezelőtt történt a baleset, és azóta minden nap itt vagyok JHope mellett. Nem mozdulok el mellőle. Esténként itt alszok mellette. Szerencsére a szüleim megengedték. De van egy gond. Ezalatt az egy hét alatt  JHope nem ébredt fel. Néha - néha éreztem, hogy megmozdul a keze, de semmi több. Ki se nyitotta a szemét. Nagyon aggódok. Nagyon félek attól, hogy lehet többet fel se kell. Az orvosok azt mondták, hogy ha 3 hónap múlva nem ébred fel, lekapcsolják a gépeket. Mi ? ? ? MIII ? ? ? MIII ?? ? ??  3 hónap ? ? ? Az rengeteg idő , addig muszály , hogy felébredjen. Sokszor beszélek hozzá, hogy mi történt velem a suliba. Persze, muszály bejárnom a suliba, hiszen hiányzásom lesz, és nem fogja igazolni senki. Suli után , egyenesen az utam a kórház felé tart. Lehet, hogy egyes emberek hülyének tartanak , hogy suli után a kórházba megyek. De ők ezt nem értik, hogy a szerelmemhez járok be, aki már egy hete kómában fekszik.

Szerencséje van SunHinak , hiszen Jimin két nap után felébredt a kómából, és mindenre emlékezett. De jó nekik. Ne gondoljátok azt , hogy irigy vagyok. Dehogyis. Csak én is örülnék , ha JHope felébredne, és minden a régi lenne. 



        Fél nyolc van, és már kezdtem volna mély álomba merülni, amikor megéreztem , hogy valaki megszoritsa a kezemet. Kinyitottam a szemem. JHope kezd ébredezni. Hál' Istennek. Köszönöm Uram, hogy visszaadtad. KÖSZÖNÖM ... Gyorsan hivtam a nővért és az orvost, hogy JHopr kezd magánál lenni.

- Kérem, hölgyem fáradjon ki, hogy tudjam megvizsgálni a beteget.- szólt rám az orvos.

- Rendben, kimegyek - nem volt más választásom. 



Már vagy 10 perc telt el, de semmi . Itt ülök a széken, és nézem , ahogy a betegek sétálgatnak , és mosolyognak . Ez nem az igazi mosolyuk. Senki nem mosolyog teljes szivéből, amikor egy kórházban tölti a napjait . 

 Kezdek nagyon ideges lenni, ezért felhivtam SunHit és a húgomat, MiHit . Legalább ők legyenek itt mellettem.

- Sziasztok - köszöntem

- Szia- köszönt MiHi

- Szia ChoHee, mi a baj? - kérdezte SunHi 

- Kérlek, gyertek be a kórházba, JHope felébredt- mondtam, amikor megláttam , hogy kijött az orvos.

- Rendben, sietünk. - mondták egyszerre, majd letették.


    Odasiettem az orvoshoz, hogy megkérdezzem, hogy van JHope.

-Kérem , doktor úr, hogy van JHope ?

- Nyugodjon meg jól, de most megint pihen kicsit.

- Rendben , de bemehetek hozzá ?

-Persze, csak ne zaklassa fel - miután elment az orvos, bementem .. 


     Ahogy bementem, láttam, hogy JHope lassan kinyitja szemeit, majd úgy nézett rám , mintha szellemet látna, majd megszólalt . 

- Te...Te kivagy?- rám nézett, majd várta válaszomat . 

Beleremegtem. Neeeeeeeeem......Nem ismer fel ? Jhope nem emlékszik rám ? Kérlek, emlékezz rám. 

- Ühm....ChoHee, a barátnőd. - ahogy kimondtam , majdnem elsirtam megam. Remélem csak álmodok, mert ilyen nincs , hogy nem emlékszik rám . 

- A barátnőm? Nekem sose nem volt barátnőm. Ne haeagudj, de nem emlékszek arra, hogy a barátnőm lennél- ez nekem túl sok volt. Fájt . Fájtak a szavai . Én ezt nem fogom túl élni . Pár perc múlva hallottam , hogy megékeztek.

- Mi a baj Cho ? Miért sirsz ? - kérdezte SunHi, ő is megijedt, ahogy MiHi is, hiszen ha felébredt JHope örülnöm kellene , és nem sirnom. 

- Nem...neem....neeem emlékszik rám- mondtam majd a kezemet az arcomra tettem ...nem birtam tovább. Sirni kezdtem mégjobban. 

- Tessék ? - kérdezték egyszerre, ekkor megszólalt JHope . 

- Ti....ti ki-k vagytok? -kérdezte JHope rekedtes hangján. 

- Ez tényleg nem emlékszik ránk - szólalt meg MiHi 

- Amnéziás lett- folytatta SunHi 

- ÓÓÓÓ ...neeee - leborulta a földre , és könnyes lett lett a szemem, majd egyre több lett. Sirtam. Éreztem, hogy a szivemet törik össze. Mintha kiszedték volna a helyéről. A földre dobják. Összetapossák . Összetörik . Fel se szedik a földről . Igy éreztem magam , hogy teljesen a legmélyén vagyok. Elveszitettem Őt . Már többé nem emlékszik rám JHope. Egyedül maradtam . Nincs erőm se, mintha elvették volna azt is tőlem . Meghalok JHope nélkül. Mi lesz velem ezek után ???





Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro