Helló mindenkinek! Elhoztam a várva várt epilógust. Remélem tetszeni fog nektek

*SunHi szemszögéből*

Ma reggel csodálatosan ébedtem, hiszen ma hozzá megyek Park Jiminhez, életem szerelméhez. Az éjszaka alig tudtam elaludni, mivel ez a nap más lesz, mint a többi. Ez a nap megváltoztatja az egész életemet.

- Készen állsz? - mosolyogva kérdezte ChoHee. Őszintén nem is tudom mi lenne velem a két legjobb barátnőm nélkül. Egy életen át elkisérnek. Ők mindig velem voltak és vannak. Mindenben támogatnak engem, velem voltak a legrosszabb pillanataimban is. Segitettek, és szerettek. Talán ezt már igazi barátságnak lehet nevezni. Számomra mindig is igazi barátnőim maradnak.

- Hjaj - sóhajtottam egy nagyot. Még annyi minden áll előttem, még annyi minden meg fog történni ezen a napon. Még mindig furcsa és ledöbbentő számomra, hogy férjhez megyek. Én mindig mindenkinek azt mondtam, hogy "Én sose megyek férjhez. Engem sose fog szeretni egy fiú se." Még annó igy gondoltam. De úgy tűnik ez tényleg másképpen alakult. Egy váratlan fordulat, amely az egész életemet teljesen megváltoztatta.

- Mi a baj? - szorosan magához ölelt másik barátnőm, MiHi.

- Nem tudom. Sok minden - szomorodtam el. Hirtelen észrevettem, hogy egy- két könnycsepp hullott le a földre. Az én könnyeim voltak azok. Nem tudom magamban tartani. Muszáj sirnom.

- Shh...kérlek ne sirj, SunHi! Minden rendben lesz! - biztattak a csajok

- Igen, igy van! Ne aggódj! - öleltek magukhoz

- Köszönöm! - szipogtam.

- Mégis mit? - nézett csodálkozva MiHi

- Mindent! Köszönöm, hogy itt vagytok mellettem - töröltem le a könnyeimet

- Ugyan! Na de most már készülödnünk kellene! Még sok minden vár ránk! - biztatott ChoHee. Igaza van. Nem szabad most letörnöm. Ez az én napom! Ez a mi napunk.

-3 óra elteltével-

Itt állok már a templomban. Mindenki bent van , és csak rám várnak. El se hiszem, hogy ennyi ember miattunk vannak itt. Csodálatos érzés. Nagyon boldog vagyok.

- Mehetünk? - édesapám zökkentett ki gondolkodásomból. Ennyire elmerültem volna? Mindegy is.

- Igen - karon fogtam édesapámat, de a nem tudtam elindulni. A lábam földbe gyökerezett. Talán mégis rossz ötlet, hogy ilyen hamar férjhez megyek? Még túl fiatal vagyok- Áhh nem. Csak hülyeségeket beszélsz SunHi.- Ott áll az oltárnál életem szerelme, a gyermekem apja. Ki kell töröljem ezeket a hülyeségeket a fejemből .

- Mi a baj, kislányom ? - furcsán nézett rám édesapám. Várta válaszomat, de nem tudtam megszólalni. Remegni kezdtem. Nagy nehezen megszólaltam

- Fé..félek - remegett a hangom. Nem tudom, hogy miért jött rám ez a remegés, de nagyon remélem, hogy hamar elmúlik.

- Nem lesz semmi baj, kislányom. Nyugodj meg- hallgatva apám biztató szavait, bátorságot vettem

- Igazad van. Induljunk- egy biztató mosolyt küldtem édesapám felé. Ő is viszonozta mosolyomat

Lassan indultunk el. Ahogy az ajtó kinyilt, minden ember felállt a helyéről ,és bennünket kezdtek el figyelni. Minden szempár rám szegeződött. Minden ember arcán csak mosolyt tudtam látni. Mindenki boldog volt. És ez engem is boldoggá tett. Látni a szeretteimet, a családomat, a barátaimat, az ismerőseimet , ahogyan elkisérnek az oltárhoz , felülmúlhatatlan érzés. Nézték a hosszú , gyönyörű , csillogó ruhámat, ahogy végig vonulok a szönyegen. Mindenkinek tetszett. Remélem a férjemnek is ugyanúgy fog tetszeni. Oda néztem édesanyám felé, aki szó szerint zokogott a boldogságtól . Törölte a könnyeit, és közben szélesen mosolygott rám. Látszott rajta, hogy ő is ugyanúgy boldog, mint én. Boldog , hiszen férjhez megy a második lánya is. Csodálatos érzés lehet ez egy anyának. Remélem én is egyszer meg fogom tudni.

- Vigyázz a lányomra! - adta át édesapám a kezemet Jiminnek.

A tisztelesúr boldogan fogadott bennünket.

.

.

.

- És most hozzád fordulok, kedves SunHi! Elfogadod férjednek Park Jimint, egészségben-betegségben, gazdagságban-szegénységben ? - nézett rám a pap bácsi várva válaszomat.

- Természetesen, hogy igen ! - mondtam ki hangosan a boldogitó IGEN-t !!!

- Akkor ezentúl férj és feleség vagytok! Jimin megcsókolhatod a menyasszonyt !!

Jött egyre közelebb a férjem. Magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Még mindig ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.

Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. Egy pont, ahol legyőződ a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz és egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen. Mindig van egy pont.

~ 10 év elteltével~

- Anya!!! - sirást hallottam az emeletről. Siettem fel, hiszen ez a kislányom.

- Mi a baj kicsim ? - rontottam be a szobájába

- Elestem. - hangosan elkezdte a sirást. Nagyon fájhatott, ha ennyire zokog.

- Semmi baj. Elmúlik. Mire férjhez mész elmúlik .- öleltem meg szorosan az én drága kincsemet.

- Biztos vagy benne, anya? - szipogott az én drágám. Bólintottam egyet biztatóan. Még jobban magamhoz öleltem és megpusziltam a fejét, hogy érezze mennyire szeretem.

- Drágám? Merre vagy? - kiabálta lentről Jimin.

- Fent a szobában. Mi a baj? - kiabáltam én is vissza.

- Gyere le! Azt hiszem, hogy ki kellene cserélni a kisfiúnk pelusát.! - válaszolt vissza Jimin.

Nah igen! Ez az életem. Két gyerekes anyuka lettem . Egy gyönyörű lányom, és egy kisfiam. Egy boldog család lettünk. Szegény Jimin , még mindig nem tud pelenkát cserélni. Pedig már volt ideje megtanulnia. Hogy a barátnőimmel mi történt ? ChoHee és J-Hope összeköltöztek és van egy olyan érzésem, hogy ChoHee terhes. J-Hope tavaly megkérte ChoHee kezét. Ő pedig elég nehezen mondott igent, mert eléggé makacs egy lány, az már biztos. De végül mégis igen-t mondott. És meg is volt már a lagzi. Álomszép volt az egész ünnepség. Remélem , hogy már keresztanyuka is lehetek, és nem csak koszorúslány.

MiHivel pedig az történt, hogy kiment Jungkook-kal külfödre, és azóta nem sokat hallottam róla. Egy ideig még beszéltem vele skype-on , de mostanában elég ritkán beszélünk. Ők jól vannak, boldogok együtt. Remélem Jungkooknak lesz annyi bátorsága, hogy megkérje MiHi kezét. Nagyon szépek együtt.

Még mindig olyan hihetetlen , hogy ez az egész mind velünk történt meg.

Tévedsz, hogy ha azt hiszed, hogy a szerelem csak játék. Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég. Együtt ülni kéz a kézben a kis padon este, sétálni a patak partján csillagokat lesve. Kedveseddel szombat este vele táncba menni. Tévedsz, hogy ha azt hiszed, hogy a szerelem csak ennyi. Nagy dolog a szerelem. S ahogy múlnak az évek, még nagyobb lesz, meleg kendő úgy betakar téged. Idő múlik, szépség hervad. Jön az ösz,a tél is. De aki melletted lesz, megbecsül majd mégis. Az életet véges végig együtt kell leélni. Úgy válik el mit ér a nő és mit ér a férfi. Jót és rosszat megosztani, kacagni és sirni. A szerelem dal, amelyet együtt kell megirni...

Néztem vissza a 10 évvel ezelőtti lagzis videónkat. Még ennyi év elteltével is alig tudom elhinni, hogy ez mind velem történt meg. Még mindig Túl szép ahhoz , hogy igaz legyen!

Ezzel végleg befejeztem a Too good to be true cimű fanfictiont . Több, mint ezer szóba irtam le, ami remélem, hogy nagyon tetszett nektek. És remélem, hogy még sok ember fogja ezt a történetet elolvasni . Ma figyeltem meg, hogy az első évadjának első részét  600 ember olvasta el. Hihetetlen. Szóhoz se tudok jutni. Elképesztően csodálatos érzés, hogy egy év alatt ezt megirni, és egy év alatt ennyi emberhez eljutott. Köszönöm nektek! Nagyon boldog vagyok. Még hozok egy pár érdekes tényt, ezzel a történettel kapcsolatban. De addig is ha van kérdésetek, irjátok meg. És ha tetszett ez az egész könyv , voteolj és kommentelj ! Kiváncsi vagyok a véleményetekre. Akár pozitiv, akár negativ. Várom a kommenteket. Addig is legyetek jók.