Eleanor Calder

-Jó reggelt, Szépség!-búgta a fülembe az az ismerős reggeli rekedt hang, amitől már évek óta libabőrös leszek, és a szívem úgy érzi magát, mintha a vadnyugaton vágtatna.

-Neked is, Szívtipró!-motyogtam vissza, miközben még mindig csukott szemekkel fordultam feléje az ágyban.

Apró, leheletnyi csókokkal kényeztette arcomat, majd áttért nyakamra, és egyre lejebb haladt. Még idejében megállítottam, ugyanis tudtam, hogy mit szeretne.

-Nem volt elég tegnap este?-kérdeztem most már tengerkék szemeibe nézve, amikben a szerelem lángja égett hevesen.

-Belőled sosem elég.-morogta egy huncut mosollyal megtoldva, és arcát nyakamba fúrta.

-Ne már Lou!-toltam őt el nevetve.-Én is nagyon kívánlak, de el fogunk késni.-figyelmeztettem, és még mielőtt utánam nyúlhatott volna már ki is pattantam az ágyból, majd a fürdőbe siettem, magamra zárva az ajtót.

Levettem a fekete Adidas felsőt - amit Louis-tól csentem el, és pizsinek hasznosítom - , és a bugyim, majd beállítottam kellemes hőmérsékletűre a vizet, és beálltam a zuhany alá. Izmaim ellazultak, és élveztem, hogy felfrissít a víz. De most nem húztam sokáig az időt, felkaptam a tusfürdőt, és végig mostam a testem, majd leöblítettem. Egy fehér törölközőt csavartam a testem köré, vizes hajamat pedig szabadon hagytam. A napsütötte Los Angeles-ben nem aggódok olyanok miatt, mint a megfázás.
Kiléptem a szobába, ahol kissé meglepődve tapasztaltam, hogy Louis nincs itt. Gondolom lement, hogy megetesse Cliff-et. Kinyitottam a szekrényem és előbányásztam belőle egy alsónemű szettet, fekete topot és egy sötétkék rövidnadrágot. Magamra kapkodtam őket, majd az éjjeli szekrényemen lévő fésűért nyúltam. Miután mindennel kész voltam, a konyhába mentem, ahol Clifford a táljából evett. Az étkezőasztalon egy jól megpakolt tálca várt, és egy kis cetli. Furcsálva vettem a kezembe az üzenetet.

,,Jó étvágyat, Gyönyörű!
El kellett mennem, de mire indulnunk kell visszaérek."

Hát rendben. Nem említette, hogy mit kell elintéznie, de bízom benne, így nem kezdtem el aggodalmaskodni. Leültem, és neki álltam a reggelinek, ami már messziről kiabálta magáról, hogy Louis készítette. Eszembe jutott, hogy csinálok egy képet, mivel tudom, hogy ilyen nem sűrűn fog előfordulni, és jó kis emlék lesz. Annyira belelkesedtem, hogy a képet még Instára is feltöltöttem. Mióta újra együtt vagyunk Louis-val nem használom olyan sűrűn, de ezt most nagyon szeretem volna megosztani.

,,Köszönöm a reggelit, Szerelmem!
xoxoEl ❤️"

Csak ennyit írtam hozzá, hisz nem kell senkinek ennél többet tudnia.

                                   ***

-Megjöttem.-csapódott be a bejárati ajtó.

-Épp időben.-válaszoltam, és már mentem is le a lépcsőn indulás kész állapotban.-Merre jártál?-érdeklődtem, miközben őt kerestem, de hamar megleltem a konyhában.

-El kellett intéznem valamit.-ködösített. Nem akartam kíváncsiskodni, mert úgyse tartozik rám. Ha mégis akkor elmondaná.

-Oké. Indulhatunk?-kérdeztem, mivel 10 óra lesz hamarosan, és 11-re kéne odaérnünk.

-Persze, csak pillanat.-kutakodott a szekrényben. Sejtettem, hogy mit keres, így mosolyogva szerencsétlenségén felnyúltam a felső szekrénybe, és a kezében adtam a tábla csokit.

-Oh, köszönöm Szívem!-adott puszit az arcomra. -Imádom, hogy tudod mit szeretnék.-kacsintott felém.

Nevetve ráztam a fejem, miközben felkaptam az asztalról kikészített táskámat, és a bejárati ajtó felé vettük az irányt. Louis bezárta az ajtót, majd beütötte a riasztó kódját is. Fő a biztonság. A szürke Range Rover-be beszállva örömmel észleltem, hogy remekül működik a légkondi, különben megpusztultam volna a 30°C-ban. Becsatoltam magam, majd Louis gyújtást adva a kocsinak kifarolt a garázsból egészen az útig. A fejem tetejéről a szememre csúsztattam a napszemüvegem, ahogy Lou is tette.
A rádió halk háttérzajként szólt, amíg mi végig beszéltük az utat mindenféléről.

Egy órával később leparkolt a ház előtt, ahová jöttünk. Louis kikapcsolta az övét, de még mielőtt kiszállt volna felém fordult.

-Biztos nem jössz be?-kérdezte kedvesen.

-Nem.-mosolyogtam vissza lágyan.-Nem szeretnék balhét, mint legutóbb, mégha így is tudja, hogy itt vagyok.-rántottam vállat, mintha nem érdekelne az egész. Úgy látszik kívülről sikerült is ezt az álcát felvennem, mert Louis bólintott egyet és kiszállt végül. Belül mégis nagyon nyomta a szívemet a dolog, de nem akartam szóvá tenni. A kapcsolatunk megtörése miatt szüneteltetés közben becsúszott egy olyan dolog, amire egyikünk se számított. Louis-nak gyereke lett egy egyéjszakás kalandból. Bár Louis egyből futott hozzám, hogy bocsássak meg neki, akkor számomra nem jelentett semmit ez az egész, mert nem hittem, hogy valaha újra együtt leszünk. Persze Lou nem egy szívtelen ember, így rögtön vállalta, hogy segít felnevelni a gyermeket. Még akkor se zavart ez, amikor újra kimondtuk, hogy kapcsolatba vagyunk, sőt mai napig nem Freddie létezése a bökkenő számomra, hisz nagyon szeretem őt, hanem az anyja, Briana. Lerí róla, hogy fülig bele van zúgva Louis-ba, és nem zavarja, hogy érzései nincsennek viszonozva, de az rendkívül zavarja, hogy én újra képbe vagyok. Múltkor is képes volt nekem esni, igaz csak szavakkal, de csak addig volt nagy a pofája, amíg Lou vissza nem jött a szobába. Így azóta kerülöm azt, hogy bármikor találkozzak vele.

Arra figyeltem fel, hogy Louis kinyitja a kocsi hátsó ajtaját, és beülteti Freddie-t az ülésébe. A kis szöszi fiú lelkesen szopta a szájában lévő cumit, de amikor rám nézet, a széles mosolya miatt kiesett szájából. Nevetve nyúltam hátra, hogy felvegyem, és majd otthon lemossam, mert Lou roppantul ügyelt a kocsija tisztaságára, azért mégse szeretem volna, ha visszateszi a baba szájába. Kedvesem is beült a helyére, majd még mielőtt kikanyarodtunk volna a ház elől, betette azt a CD-t, amire Freddie kedvenc számai voltak kimentve. A kisfiú mindig élvezettel hallgatta őket az úton.

-Egy lesifotós lekapott minket, amikor hoztam ki a házból.-jegyezte meg, amikor már haza felé tartottunk. A szívem megállt egy másodpercre az ijedtségtől. Amióta megtörtént az a reptéri eset, sose viselem jól, ha lesifotósokról hallok. -Nem volt túl tolakodó, meg legalább a rajongók is örülnek. Hamarosan megjelenik az új klip is, már nagyon várják.-mosolyodott el büszkén. Én is elképesztően büszke vagyok rá, hisz a rajongók nagy része azt hitte Louis nem fog albumba kezdeni, de ő ügyesen megcsinálta. Tudom, hogy benne sokkal több van, mint amit egyesek hisznek róla.

-Apa fia képek a legédesebbek.-jegyeztem meg.

Hazáig nem sokat beszélgetünk már. Egy újabb családi hétvége elé nézünk. Ugyan szeretem ezeket, mégis sokszor nyomta a szívemet az a tudat, hogy Freddie nem a saját gyermekünk, hanem más anyukája van, aki nem én vagyok. Az igazság, hogy még nem is beszéltünk Louis-val a gyermek vállalásról. Tudom, hogy Freddie-t se tervezte, csak így hozta az élet, mégis fájt a szívemnek ez. Talán majd egyszer a saját fiam vagy lányom után futok a kertben, mikor fogócskázzunk...

Otthon Louis leült a nappaliba fiával játszani, pontosabban építőkockázni, míg én neki álltam az ebédnek. Magunknak mozzarellával töltött csirkemellet, pármai sonkába csomagolva, házi készítésű krumplipürével készítettem, mert ez Louis kedvence. Freddie-nek pedig megmelegítettem az egyik bébiételt, amiből két napja vettünk párat.

Egy órával később már a megterített asztalhoz hívtam a két fiút. Louis beleültette az etetőszékébe fiát, és mi is helyet foglaltunk egymással szemben. Boldogan vállaltam, hogy saját ebédem fogyasztása közben Freddie-nek is segítsek az evésben. Imád enni. Mire végeztünk már füléig maszatos lett, így egy szalvétával letöröltem azt.

-Ideje aludni menni, nagyfiú!-vette ki Louis és ölébe kapta.

Egy puszit nyomtam a baba fejére, majd a duzzogó Louis arcára is. Az emeltre mentek, Freddie szobájába, én pedig a konyhába mosogatni.

                                ***

Csodálatos hétvégét töltöttünk együtt a kis prücsökkel, így még fájóbb volt haza vinni őt az anyukájához.

Ma Louis egész nap nem volt itthon, mert dolga akadt, de estére ígért egy programot kettesben. Nem árulta el, hogy hova megyünk csak annyit, hogy vacsorázni. Ha Lou-ról van szó, akkor biztos, hogy egy puccosabb étterembe visz és nem a sarki McDonalds-ba.

Este hétre mondta, hogy hazaér, így hat körül elkezdtem készülődni. Egy fekete ruha mellett döntöttem, amit már többször hordtam, de ennek azaz oka, hogy egyszerűen imádom. Na meg Louis is tett már rá kedves bókokat. A hajamat kicsit behullámosítom, de szabadon hagyom, hogy a vállamra lógjon. Ékszert nem teszek fel, csak azt az egy nyakláncot, amit Louis-tól kaptam, de az mindig rajtam van. Egy kis enyhe sminket teszek fel, meg a vörös rúzsom. Lábbelinek a fekete körömcipőmet választom.

Szerelmem hét előtt pár perccel ér haza, és mikor meglát vággyal teli tekintettel végig néz rajtam.

-Gyönyörű vagy, Kicsim!-bókol, és egy szenvedélyes csókba hív.-Én is elkészülök, aztán indulhatunk is.-pillant az emelet irányába. Bólintok, ő pedig még egy puszit nyom ajkaimra, amitől felkuncogok.

Louis húsz perccel később jön le. Meglepődve húzom fel a szemöldököm, ugyanis a megszokott póló és szoros fekete farmer helyett ő is elegánsabb öltözéket vett fel. Imádom, amikor öltöny van rajta, de általában csak nagy rendezvényekre veszi fel. Haja tökéletesen be van állítva, és megborotválkozott. Mégis hova megyünk, ahova neki is ennyire ki kellett öltöznie.

-Indulhatunk, hölgyem?-nyújtotta felém karját, amibe én szívesen karoltam bele.

                                 ***

Beszélgettünk az úton. Louis ma a stúdióban volt, hogy az új dalon végezzenek még pár simítást, mielőtt kiadják. Bár a dalt még én se hallottam, így is hihetetlenül büszke vagyok rá, mert tudom, hogy jó lesz.

Egy olyan étterem előtt állunk meg, ahova sokat szoktunk járni együtt régebben is. Eszméletlenül finom fogásokat készítenek itt. Kézenfogva mentünk be, és jó pár tekintett ránk tévedt, de már kezdem megszokni újból, hogy ha Louis-val vagyok mindig ez van.

A pincér egy két személyes asztalhoz vezett minket, ami egy kicsit eldugottabb helyen van, és nem sokan látnak rá. Az asztalon egy üveg bor és egy szál rózsa is vár minket.

A vacsora kellemesen telik, miközben borozgattunk, és csevegünk, ha nem éppen Louis viccein nevetek. Imádom, hogy bármikor meg tud nevettetni. És ahogy ragyogó mosolyával néz engem, egy ép eszű gondolat se jut eszembe, csak én is mosolyogva nézem őt, és leírhatatlan szerelmet érzek iránta még jobban.

-Van még egy meglepetésem.-mondja, mikor kilépünk a még kellemesen meleg időbe az autóhoz.

-Még egy?-kérdezem megilletődve.

Beülünk az autóba, és elindulunk. Annyira izgulok, hogy mivel készülhetett még, az utat se figyelem. Ő is ideges, meg tudom mondani, ahogy az ujjaival a kormányon dobol, és folyton a hajába túr nem törődve azzal, hogy egyre jobban szétkócolja.

Az autó lassít, és bekanyarodunk egy parkolóba. Sötét van, így nem sok mindent tudok kivenni. Louis kiszáll és megkerülve a járművet kinyitja nekem is ajtót, majd a kezét nyújtva kisegít. Karjába kapaszkodva követtem őt, egy épületbe. Itt is sötét van, de Louis magabiztosan vezet előre. Egy lépcső előtt állunk meg, ahol Louis maga elé enged, és amikor leérek a lépcsőn, balra fordulok, ez egy moziterem, ahol nincs senki. Pontosabban egy rendkívüli moziterem, a nagy vásznon kívül csak két hatalmas fotel van benne.

-Gyere!-fogja meg a kezem, és odahúz a két nagy fotelhez. Összekulcsolt kezeinkre puszikat hint, majd felém hajolva az ajkainkat is összetapasztja egy apró csók erejéig.

Már a számon van, hogy megkérdezem miért vagyunk itt, és mit csinálunk, amikor a vetítő kivilágosodik, és visszaszámolást mutat öttől. Érdeklődve odaszegezem a tekintettem, miközben Louis megszorítja a kezem. A számolás véget ér, és elindul egy zene, a Back for you. Ez az a dal, amit nekem írt anno. A fekete képernyőt betöltik közös képeink, és videóink.

,,I've never been so into somebody before
And every time we both touch I only want more
So tell me nothing's gonna change yeah
And you won't ever walk away, yeah
Cause even though every night you'll know what I'll say"

A könnyeim megállás nélkül folynak, és mikor a videó véget ér egy mostani csókolózós képünkkel, szinte már rendesen sírok. Annyira meghatott ez az egész, és én annyira szeretem Louis-t.

Louis felhúz a fotelből, és megtart, amíg biztosan nem állok remegő lábaimon. Könnyeimen át homályosan látom, ahogy fél térdre ereszkedik előttem. Meglepődve és enyhe sokkot kapva nézek rá. Ez velem történik meg? Vagy csak álmodom? Ahogy azt szinte minden este tettem, miközben Louis-t néztem, ahogy édesen szuszog mellettem. A zsebéből előhúz egy apró dobozt. Ezt nem hiszem el!

-Eleanor Jane Calder. -szólít teljes nevemen. Lábaim remegnek, és légzésem még jobban felgyorsul. Felpattintja a kis ékszerdobozt, ami egy gyönyörű gyűrűt rejt. -Hozzám jössz feleségül?

A lábaim nem bírják tovább, és térdre esve Louis mellé, és remegő karjaimat nyaka köré fonom, és sírva válaszolok.

-Igen! Igen Louis hozzád megyek.-boldogságom könnyei eláztatják ruháját, de ő csak szorosan ölel egy kézzel míg a másikkal a gyűrűt tartja.

-Azt szeretném, ha hosszú és boldog házasságunk lenne, egy tucat gyerekkel, akiket teljes szívünkből szeretünk.-mondja szemembe nézve, miközben felhúzza gyűrűs ujjamra az közös életünk egyik jelképét.