Miután eldőlt, hogy a család együtt marad, már csak az volt a kérdés, hogy HOL? Hisz Tomot már ismerték volna Lena idejében, azonban Elenát hiányolták volna. Két lehetőség között őrlődtek, de a döntésük befolyásolta még az, hogy Rosenak mi lenne a jobb. Elena szerint Rose a múltban boldogabb volt, voltak barátai és kevésbé volt zárkózott. Tom azoban Elena korábbi életmódján gondolkodott, hisz Elena idejében minden fejlettebb míg az Ő idejében még az öltözködés is más volt. 

- Személy szerint én azt mondom, hogy maradjunk itt - ült le Elena Tom mellé és-ismét-a közös jövőjükről készültek beszélni. - Az én időmben Dumbledore azt tudja mondani, hogy iskolát váltottam, de a te megjelenésed nehéz lenne megmagyarázni.

- Biztos vagy ebben Lena? - pillantott a nőre Tom. - Képes vagy eldobni értem az eddigi életed?

- Érted megéri - csókolta meg szerelmét Elena.

- Rose is így gondolja? - húzódott el Tom a nőtől.

- Szerintem igen, de természetesen vele is megbeszélnénk - állt fel Elena és a lány szobája felé indult.

- Ahogy gondolod kedvesem - ment Elena után a férfi.

- Rose, beszélhetnénk? - kopogott be lányához Elena.

- Igen - kiabált vissza a lány, szülei pedig be is mentek és leültek a lány két oldalára.

- Valami fontosról akarunk veled beszélni - kezdte Tom és egy biztató mosolyt küldött lánya felé.

- Igen - vágta rá Rose.

- Mi igen? - döntöt le Elena.

- Maradjunk itt apával - bólogatott a lány.

- Úgy lesz - nevetett Elena.

- Te hallgatoztál? - "háborodott" fel a Denem férfi.

- Talán - villantott egy ártatlan mosolyt Rose.

- Apja lánya - rázta a fejét Elena.

- Apja lánya? - kérdezett vissza Tom. - Szerintem anyja lánya, ugyanolyan szemtelen - fordult el "sértődötten".

- Ez Reynolds vonás -mondta Elena és Rose egyszerre, vállat vonva természetesen azt is egyszerre.

- Mire vállalkoztam? - tekintett az ég felé Tom, Elena és lánya pedig nevetve kezdett el más-más témát mondani a férfinak. - Te Szent Merlin, irgalmaz nekem!