- Négy év. Ezen a napon van a negyedik évfordulója, hogy Dazai Osamu elhagyta a Maffiát, és új életet kezdett és vérrel áztatott múltját, egy maszk mögé rejtette és bízott benne, hogy innentől fele annyi teherrel élheti az életét....aha...a nagy faszt. Itt hagyott. Önző magammal törődve csak az kering fejemben minden nap, minden reggel, minden este, hogy itt hagyott tehetetlenül egymagam. Új élet- az. Persze idetolni a retkes pofáját azóta sem volt hajlandó. - Chuuya, lakásában a földön ülve , nézegette a kezében szorongatott üveg bort. Megtörve, meredt maga elé. Már sírni sem tudott. Későbbiekben már fogta és könnyűszerrel lehúzta az üveg alján megülő szeszes italt.
- Fingom sincs, hogy hol vagy, hogy mi van veled, hogy egyáltalán élsz-e még vagy már rég a sírod alatt rohadsz. De, már nem is érdekel... - magának sem tud hazudni már. Csupán reménykedik, hogy volt partnere nem vetett rég véget az életének.
- Ha egyszer szembe jössz velem az utcán tuti pofán baszlak. Írhattál volna egy retkes üzenet, vagy bármit. De az egyetlen dolog amit hagytál magad után a gyászos üresség amit látok, mindig ha eszembe jutnak a régi emlékek...vagy a szín tiszta gyűlölet - a kezében tartott üveget neki vágtak a csempének ahol ripityára tört és szanaszét hulltak a szilánkjai és a benne maradt vörös ital szabadon csordogált a parkettán -
- ...utállak Dazai Osamu. Remélem ezt egyszer majd, szemtől szemben az arcodba mondhatom.

Kelt; 2022-11-20.