-Chuuya nem éppen álmodott békésen. Folyamtosan forgolódott a kanapén. Közel csak egy háromnegyed órát tudott pihenni. Egyre gyakrabban fordul meg ez nála, de mivel már ivott - nem is keveset - nem akart altatót bevenni, hisz az egyet jelentene egy öngyilkosággál és nem szeretne ex -parnere szintjere süllyedni, ha már álmaiban amúgy is zaklatja. Igazából jó maga sem tudta miért üldözik őt ennyire az emlékek, mivel szinte mindent megtett annak érdekében, hogy kötszeres volt társát elfelejtse lehetőleg mindörökre. Szeme előtt játszott le a gyerekkoruk a még tizenhat éves másuk mindennapjai. Ahol egymást csesztetik éjjel-nappal, és csak így külső szemszöggel veszi észre, hogy ők ketten mennyire is közel kerültek egymáshoz. Fájt. Rettentően fájt neki, hogy ez az egykori szép emlék és történet nem íródhatott tovább, hisz akkor most nem szenvedne. Fájt neki, hogy egykori gyermeki tudatlanságuk elvészett.
Az is fájt neki, hogy csak így befejezetlenül hagyták az ő kettejük történetét porosodni, míg a toll arra vár, hogy újra kezekbe vegyék és bő- tintában úszva de folytassa a már rég elfeledett sorokat. Dazai megfeldekezett erről a történetről. Halványak és fakók az ő könyvének lapjai, még talán pár oldal is hiányzik belőle. Chuuyának meg a könnyel áztatott betűk elmosták a szép részeit a storynak. -

-Nos, ahogy mondta is, letárgyalta főnökével, hogy ma nem megy dolgozni. Soha sem érdekelte igazán, de tudta, hogy Chuuya akkor szokott kivenni szabadságot ha beteg, vagy ha éppen megint Dazai keverte a szart a gondolatiban. Tiszteletben tartotta, de sosem értette. Igazán nem is akarta megérteni. A főnöke elég sokat tudott, talán már túl sokat is. Persze hisz volt jobb kezét ismerte rendesen és az időmúlásával már Chuuyát is, így több mint egyértelmű volt neki, hogy milyen kapcsulatuk is van, még ha ők maguk sem. Sosem említette, mivel ugyan nem zavartatta a dolog, míg nem megy a maffia kárára. Chuuya úgy volt, hogy most már igazán kéne csinálnia valami értelmeset mivel nem arról volt híres, hogy ő egész nap a seggén ülve várja a megváltást. Összeszedte magát már amennyire sikerült neki, és úgy döntött lemegy a sarki boltba, ha már normális kajáért nem is de egy doboz cigit azért vegyen, mivel két szállal nem fogja kibírni a napot. -

-Amint kilépett a szabad ég alá, egyből megcsapta az orrát a tipikus "város szag" mindenesetre ő így nevezte. Nem érezte kellemetlennek, hogy civilként járja az utcát, és bármikor fegyvert foghatnak rá. Teljes nyugodsággal mint jogilag teljes polgár sétált az utcákon mintha nem is járna tilosban, vagy mintsem oltotta volna ki százak életét, hogy például az előtte lévő kislány édesapját ölte meg éppen két nappal ezelőtt.
Sokszor már olyan összeesküvés elméletek is jártak a fejében, hogy Dazai nem volt képes vállalni a bűnös életet és vele együtt a pokolban megrohadni, hanem mocskosan benyalakodja magát a megváltáshoz. Se szó, se beszéd néha még maga is röhögött ezeken. Kicsit abszurd egy story.

-Miután betért, a kisboltba unottan és komótosan járta a sorokat. Lakkcipője koppan a csenpén, bár maga sem érti miért nem valami kényelmesebbet választott, ha csak az utca sarkába megy.
Amint a minden féle édes szarokhoz ért meglátott valakit. Valaki olyat akit most nagyon nem kellett volna.

Kelt; 2022-11-25.