London külvárosában már kora reggel megindult az élet. A nap beragyogta a háztetőket, álmosan kacsintgatott az ifjakra, kik már kora hajnal munkába siettek. A gyári munkásokat - lehettek azok idős asszonyságok, vagy hajadon bakfisok- nem kímélte őket a gyári csengő.

Egy házból azonban még mindig nem indult el a kisasszony, kit várt a ruhagyár, azon belül is a szabóműhely, s a megannyi ruhadarab, tisztának tűnő mocskos szövet, selyemdarab és vászon rongy, hogy a fiatal hölgy kecses ujjaival végigsimítson rajtuk és egy összeálló ruhát varrjon belőlük.

- Lizy, mi a baj? - térdelt le Hanry a kisasszony elé.

Szegény lány egy széken előregörnyedve zokogott már órák óta. A fiú nem értette húga viselkedését. Még sosem látta ilyennek. Testvérek voltak, akik kitartottak egymás mellett, bármi is történt. Szüleik halála óta pedig csak még jobban megerősödött a közöttük húzódó kötelék. A lány azonban még a temetés alatt sem sírt ennyire. Elizabeth egy erős lány volt- legalábbis Hanry eddig annak ismerte.

- Na, Lizy - törölgette le a csorduló könnyeket a leány kipirult orcájáról. - Nem tesz jót neked a sírás. Akkor nem leszel olyan szép - a lány ennél a mondatnál még jobban felzokogott. Görcsösen markolászta térdeit, mintha az valami mentőkötél lenne, mely továbbsegítené ezen a helyzeten.

- Akkor legalább békén fognak hagyni - szipogta.

- Kik, Lizy? - érdeklődött a fiú, de Elizabeth csak megrázta a fejét.

- Nem mondhatom el. Akkor oda lesz a munkám.

Hanry megértette, hogy jobb, ha nem kérdezősködik. Csak meg akarta vigasztalni a testvérét, hogy az újra mosolyogjon, ahogy mindig szokott. Ragyogóan, úgy nézve még a legapróbb dolgokra is, mintha azok csodák lennének.

- Akkor keresünk másikat - emelte meg a kishölgy állát Hanry. - Rendben?

- De hogyan? Sehová nem kellenek gyenge lányok - suttogta.

- Megoldjuk - mosolygott a fiú.

A lány még egyszer nagyot sóhajtott. Felállt és elszánt arckifejezést öltött vonásaira. Kihúzta magát, majd nagy léptekkel megindult az ajtó felé.

- Hamarosan vége van a hónapnak - préselte ki a szavakat. - Ha megkaptam az e havi fizetésem, kilépek - mondta, majd átlépte a küszöböt, elvegyülve az utcai forgatagban.

_____________________________________________

Szervusztok! ^^

Hát, csak nem bírtam ki, muszáj volt megírom... Remélem, hogy tetszett a rész, habár ez csak az első volt...

Kézcsók: Haru Amadare

S igen, sietek a Sakkbábuval is... Habár most A pókhálóba szorult lepkéhez van ötletem... Majd meglátjuk xD