A nagyvilágba sokszor szokták mondani, hogy csak egy jó barátot kell találnod, és akkor már egy új családod is lesz. Ezt sose értette Hanma, egyszer se érezte úgy hogy a körülötte lévő emberek olyan fontosak lennének számára, vagy esetleg ő lenne az mások számára. Hanma csak lézengett a nagyvilágba, és nem foglalkozott semmivel, és senkivel sem csak magával. Nem érezte úgy hogy szüksége van arra, hogy valakihez kötődjön. Mégis egy idő után lassan kialakultak a kapcsolatai az emberekkel körülötte, s azokat a személyeket nem tudta csak úgy semminek hívni. Ezek a személyek közé tartozott egy fiatal kissrác is, Hanma vele szemben kifejezetten sok dolgot érzett, nem is tudta eldönteni, hogy pontosan mit is érez. Csak tudta jól, hogy a szemüveges fiúval a kapcsolata egyedibb, mint másokkal szemben. Hanma nem volt tudatlan hülye, de szerette ezt eljátszani az embertársaival szembe, hogy megfigyelje a reakciójukat. S ezért, egy idő után már kifordulva a saját személyiségéből, a szerepben maradva élt. Nem volt észrevehető, hogy Hanma játssza a butát, mégis Kisakinek feltűnt az, hogy Hanma mennyire egy értelmes, és elszánt személyiség. Az idősebb fiú annak ellenére, hogy sose kötődött senkihez se, jól igazodott Kisakihoz, és lelkesen viselkedett vele szemben. 

 A két fiú kapcsolata gyorsan alakult ki, Kisaki erre rásegített, tehetsége volt arra, hogy manipulálja az embereket, és jó emberismerő személyiséggel is rendelkezett. Az pedig, hogy Hanma tette a hülyét csak még jobban rásegített erre az egészre. Kisaki hamar megkedvelte Hanmát, talán még sokkal hamarabb is, mint az idősebb fiú. De az alacsony fiú nem érzett semmi szexuális vonzalmat barátja iránt, egyszerűen csak szoros barátságot érzett Hanma iránt, na meg kissé imponált neki, hogy a fiú mennyire agyafúrt is igazából. Hiszen kevés embernek jut eszébe, hogy eljátssza az idiótát, és az által szerezzen ismeretséget, elismerést. Kisakival szemben viszont Hanma vonzónak tartotta az alacsony növésű barátját, egyenesen rajongani kezdett érte az idő előrehaladtával. De ezt nem tudta senki más, Hanma egyenlőre nem akarta ezt másokkal tudatni, meg egyébként is Japánban ez sosem volt elfogadott. Hanma pedig nem akarta Kisakit bajba keverni, valószínűleg ha nem róla lett volna szó akkor simán felvállalta volna a szexualítását, mégis úgy érezte Kisakinak ez egy nagy akadály lenne. Így csak csendben, önmagában élvezte a szerelmet, amely abból állt, hogy volt pár impulzív elképzelése Kisakival, de azok se voltak nagy dolgok, hiszen Hanmának nem volt semmilyen tapasztalata, vagy ismerete. De sokszor Hanma azon kapta magát, hogy fejben Kisakival incselkedik, egy idő után pedig úgy érezte, hogy talán ennyit megengedhet magának, hiszen passzol a buta álcájához. A fiú fejében ezek után megannyi forgatókönyv lejátszodott, de végül folyamatosan csak halasztotta. Retteget attól, hogy Kisaki mit fog hozzá szólni, lett egy fontos személy az életében, egyszerűen nem akarta elveszíteni őt. Mégis egy idő után már Hanmát az frusztrálta, hogy a belső feszültségét nem tudja magából kiadni, így arra gondolt, hogy beszélni fog Kisakival, s lesz, ami lesz. 

Hanma rettentően idegesen sétált barátja lakására, hogy megbeszéljék azt a fontos ügyet, amely miatt Kisaki pár perccel ezelőtt felhívta. Hanma az út alatt magára tukmálta, hogy akkor már a romantikus érzelmeit is ki fecsegheti barátjának, hogy minél hamarabb túl essen rajta, s ne nyomja a lelkét olyan feszítően. Hanma az ajtó előtt megállva úgy érezte, hogy az egész teste köré szöges drótot tekertek, és egyre szorosabban húzzák körülötte, alig volt energiája megnyomni a csengőt, hogy jeleze megérkezett a lakáshoz. Hanma kezét a kabátja zsebébe csúsztatta, és elővette az öngyújtóját, és a cigarettáját, hogy rá gyújthasson, tudta jól, hogy itt szabad. Kisaki még hónapokkal ezelőtt megengedte neki, hogy dohányozzon bent is nyugodtan. A szájába akarta helyezni a dohányt, de ebben megzavarta az, hogy kinyílt a bejárati ajtó, s Kisaki nyitotta ki. A fiún csak egy fekete alsónadrág volt, s a vállára rá volt terítve egy enyhén vizes törölköző. A hajából, ami most le volt lapulva még csepegett a víz, Hanma mély levegőt vett, s tekintetével a fiatal fiút figyelte. Nem volt mindennapi látvány, így próbálta jól az emlékezetébe vésni az amit most láthatt, de egyszerűen pár mély pillantás után a teste saját magától cselekedet. Hanma közelebb lépett Kisakihoz, ezzel a fiút beljebb tolva a lakásba. Az ajtót Hanma maga után nagy lendülettel behúzta, így az bezárult. Kisaki felvont szemöldökkel készült hátrébb lépni, hogy újra normális távolság legyen közöttük. Hanma fel karjaiba markolva hajolt le, és érintette össze az ajkaikat. Intenzív csókott kezdeményezett, kissé még erőszakos is volt, hiszen Kisaki próbált ellenkezni, de nem volt nagy értelme az erős Hanmával szemben. A magas fiú elvezette az előtte lévő megszeppent személyt a nappaliban lévő kanapéhoz, vagyis csak az volt a terve, de e helyet az asztalon kötöttek ki, ezzel két poharat és egy bort is összetörve. Hanmát egyáltalán nem érdekelte most semmi se, túlságosan elkapta őt az élvezett lendülete, s boldogan csókolta az alatta lévő fiút. Egyik kezével a földön támaszkodott, míg a másik kezével már Kisaki mellkasát, és hasát cirogatta. Az alacsony fiú kipirult arccal próbálkozott levegő után kapni, ez volt számára az első csókja, s nem volt a legjobb benyomása, de egyértelműen beindította őt, ezt érezte Hanma is, így az idősebb fiú egyáltalán nem érezte úgy, hogy be kéne fejezni azt amit tesz. Hanma lelkesen csókolta a legjobb barátját, s szabad kezével már erősen markolta a fiú derekát, míg csípőjüket egymáshoz dörzsölte erősen, ezzel mindkettőjükből jóleső sóhajtást kicsi karva. Hanma hangosan zihálva teljesen megbódulva a vágyaitól csillogó szemekkel nézett Kisakira, aki megilletődve mély szapora levegőt vett. Felemelte a kezét, hogy eltávolítsa magától az illetőt, de megérezte, hogy Hanma felette mennyire remeg izgatottságában. Kisaki saját magát se értve, végül hagyta, hogy barátja kiélje minden vágyát rajta. Hanma erős nedves csókokat kezdet az arcára, nyakára, mellkasára, majd hasára is hinteni. Kisaki kipirult arccal figyelte Hanma magabiztos mozdulatait, egyáltalán nem gondolta volna róla, hogy a fiú meleg, vagy hogy ő lenne az ideálja. Most mégis az asztalon fekszik lábai között pedig Hanma épp teljesen eufórikus állapotban harapta, csókolta a combjait, miközben egyik kezével a lábát tartotta meg, a másikkal pedig alsónadrágon keresztül simogatta Kisaki ágyékát. A fiatal fiú feltámaszkodott kissé nehézkesen az asztalon, majd a magas fiú hajába túrva megmarkolta erősen azt, s hátra döntötte Hanma fejét, aki erre nem tetszését egy morgással fejezte ki. 

-Oi, figyu tesó! -szólalt meg mély érces hanggal Hanma, Kisakit a hangtónus érdessége miatt kirázta a hideg, s egész testében beleremegett a hangba. Hanma arca most ebben a helyzetben igazán dögös volt, ezt Kisaki se tudta tagadni, s az előzőeket se, hogy mennyire is tetszett számára.   

-Öt perccel ezelőtt még a kibaszott nyelved a számban volt! Ne merészelj tesónak hívni! -Kisaki mérgesen ráncolta össze a szemöldökét, Hanma pedig zavartan pillantott oldalra, egyértelműen kitisztult az elméje, s már tisztában volt azzal, hogy mekkora butaságot is csinált.  

-Felejtsük el, oké? -kérdezett rá zavartan Hanma, s tekintetét lassan visszavezette kiszemeltjére, aki szemüvege nélkül még aranyosabban nézett ki. 

-Majd azt én eldöntöm hülye gyerek. -rázta meg a fejét Kisaki, s lehajolva megcsókolta Hanmát, aki megilletődve nyögött fel. Egyáltalán nem számított erre a reakcióra, de nem bánta, hogy nem egy csúfos visszautasítást kapott, hanem egy mámorítóan édes csókot. 

Hello-hello! 

Kicsit pikáns fejezet lett, de remélem ennek ellenére is ugyan annyira élveztétek az olvasását. <3