Két fiatalember ült egymással szemben, mind a kettőjükön ugyanolyan szmoking szett feszült ezzel kiemelve testüket részletesen. Az alacsonyabb fiú, levéve szemüvegét hangos sóhajtás mellett megdörzsölte az orrnyergét. Nem tűnt idegesnek sokkal inkább fáradtan nézett ki, a vele szemben elhelyezkedő illető viszont szélesen mosolyogva figyelte a társát. A magas férfi kinyújtva az asztal alatt a lábait összefűzte a szőke hajú férfival, akinek arcára vöröség ült ki, és kézfejével takarta a szeme alatti területet, hogy az idősebb ne lássa zavarát. De a vele szemben lévő személy nagyon is jól tudta, hogy az az apró kézfejet mit takar el, így a mosolya még szélesebb lett, miközben előrébb dőlt a széken. A magas férfi kiélvezte a lehetőséget a kétszemélyes asztal rövidsége miatt nyújtott előnyöket, de leginkább ez számára volt előny. Hiszen már tizenhat éves korától kezdve folyamatosan a szőke szemüveges közelébe akar tartózkodni, egy pillanatig se eltávolodva tőle. Amely a másik számára az elején nem igazán volt kedvérevaló, de aztán mégis csak imponálóvá vált számára, és várta azokat a pillanatokat, hogy valami érintkezés legyen köztük. Egy idő után pedig ő maga tervezte meg ezeket a lehetőségeket, az elején titkolva, majd aztán már egyáltalán nem rejtve el a szándékait. Amelyet az idősebbik igazán élvezett, és boldog volt miatta, hogy a kisebbik ennyire lelkesen érdeklődik iránta, és arra is, hogy vágyik rá, nem csak úgy mint egy legjobb barátra. A magasabb fiú név szerint Hanma Shuji, ajkai közül egy halk kuncogást engedett ki, miközben megfogta a partnere kezét, aki erre a cselekedetre zavartan nagy szemekkel pillantott a fiúra, aki sunyin mosolyogva dőlt előrébb, és a szemüveges fiú kezét az ajkaihoz húzva apró kedveskedő csókot hintett rá. 

-Szabad egy táncra? -kérdezte meg Hanma, a hangja a szokásostól eltérően csenget, amely igazán imponáló volt Kisaki éles hallásának. A szőke alacsony fiú zavarát leplezve vette vissza fel a szemüvegét, ajkaira gúnyos mosolyt húzott, majd oldalra döntötte kissé a fejét, hogy mutassa még jobban azt, hogy nem érti a kérdést. 

-Esetleg lánynak nézzek ki? Nem fogok veled táncolni. -rázta meg nemlegesen a fejét, Hanma ennek ellenére felállt, és egy lépéssel már Kisaki előtt volt. Udvariasan előre dőlt lehajtva a fejét, míg a kezét amellyel Kisaki kezét fogta ugyanúgy maga elé tartotta finoman tartva a fiatalabb kezét. Kisakinak egyértelműen tetszett az, hogy Hanma hogyan is bánik vele, s minden egyes alkalommal szerette húzni ezeket tovább. Hanma pedig ezt jól tudta, vagy csak mert annyira szerette Kisakit a végső húzásokig is képes volt elmenni, néha azt se bánta, hogy Kisaki idiótát csinál belőle, pontosabban egy talpnyalót. Hanma értette Kisaki szeretett nyelvét, így számára nem volt bántó Kisaki egyik visszautasítása se. Helyette inkább mindig lelkesen tovább próbálkozott, addig a pillanatig, ameddig el nem érte a célját. Kisaki pedig ezt szerette végig nézni, hiszen ezzel mindig azt mérte fel, hogy az idősebb fiú még mindig kitart e mellette, vagy pedig már nem. De eddig egyszer sem kellett csalódnia, mert Hanma sose adta fel a próbálkozásokat. Kisaki egyik legszebb emléke is ehhez volt fűződő, hiszen Hanma egy téli hideg időn elment hozzá, de Kiskai akkor nem engedte be, látni akarta azt, hogy Hanma meddig bírja ő érte a hidegben. Kisaki nem sértődött volna meg azon, hogy ha a magas fiú hazamegy azonnal, mert tudta róla jól, hogy utálja a hideget, és nem bír olyankor sokáig kint lenni. Mégis akkor ott maradt egészen reggelig, és már majdhogynem átfagyott teljesen a teste, mire Kisaki ki ment hozzá, és megkérdezte mit akar tőle. Hanma pedig dideregve halk hanggal mondta el, hogy szeretné a fiút a lelki társának. Kisakit teljesen meglepték a szavak, és a szívét melegség árasztotta el. Természetesen nemet mondott mégis a lelki társ gyűrűt, amelyet Hanma csináltatott elfogadta, és azóta is hordja, egy pillanatra se levéve az ujjáról. A szőke hajú férfi összerezzenve nézett már kitisztult elmével Hanmára, aki kacagva hajolt hozzá közelebb. 

-Gyerünk már Tetta, legyen már egy kis humorérzéked! -Hanma hangja incselkedően csengett, miközben vágytól túlfűtött tekintettel nézett a szőke hajú fiatal emberre, aki zavartan nyalta meg az ajkait. 

-Nem rémlik, hogy megházasodtam veled? -Kisaki félretéve kipirultságát próbált komoly arcot felvenni, viszont egyértelműen elszeretett volna bújni zavarát eltakarva. Hanma megilletődve nézett partnerére, majd önelégülten mosolyogva pillantott rá a kéz fejükre, amelyen mind a ketten a gyűrűt hordták. 

-Nagyon is. -felelte Hanma, miközben ajkaival gyengéd csókot hintett újra Kisaki kézfejére, megcélozva pedig a következőt a férfi keskeny ujjára hintette, amelyen a gyűrűt hordta. Kisaki átölelte Hanmát a nyakánál, aki mosolyogva vonta magával, és kezdtek el lassan táncolni egymás testéhez simulva. A két fiatal szorosan fogták egymás kezét, miközben egymás tekintetébe feledkeztek teljesen. 

Hello-hello! 

Ez az igazán cuki fejezet passzol a drága szülinaposunkhoz, hiszen ma van Hanma drágának a születésnapja! De egyébként visszatértem igen xd remélem tetszett nektek a fejezet! <3