Hajnali három múlt pár perccel, mikor egy erős dühös kiáltás hangzott fel a nyugodt utcán. Mindenki más az igazak álmát aludta, miközben a sötétben két fiatal fiú állt egymással szembe vádaskodó szemekkel. Az alacsony fiú szeméből szikrák áradtak, míg a magasabb fiú teljesen elkeseredett tekintettel nézett a fiatal barátjára. Elkeserítő egy időszakon voltak túl, mind a kettőjük belefáradt a mindennapjaikba, s már levették a maszkokat egymás előtt, amelyet eddig álcának használtak. Nem voltak hajlandóak tovább titkolni a valóságot, igazán belefáradtak a folyamatos hazugságba, amely kettőjük között folyt. Az egész két hónap végeredménye volt, igazán kevés idő volt, de számukra soknak tűnt a rengeteg tűrés, és szenvedés miatt. Az elején még jó ötletnek indult, aztán most mégis itt szenvednek egymás miatt. A magasabb fiú beletúrt a hajába, miközben cicegve fordított hátat az alacsonyabb fiúnak. Eszébe jutott, hogy hogyan is indult ez az egész, s rájött, hogy elhamarkodott következtetés volt számára az amit tett. Lehet hogy fiatal, és emiatt kíváncsi, de a másik csak jól szórakozott rajta. S most mégis pont a fiatalabb az, aki dühös, pedig neki lenne rá oka, hogy dühös legyen a szemüveges fiatalra. Hanma megkeseredve lassú léptekkel indult meg a sötét utcán, valamiért még mindig reménykedet, hogy ez egy rossz vicc csak, és semmi más. 

 Az egész egy hideg decemberi napon kezdődött el, amikor is a két fiú találkozót beszélt meg, hogy a banda sorsát igazgassák tovább. Hanma utálta a hideget teljes szívéből, egyszerűen bármennyire volt felöltözve, ha hideg volt akkor ő fázott. Így nem igazán örült annak, hogy hóesésben kell találkoznia Kisakival, de megtette, mert tudta jól, hogy a fiú segítségével később remekül tud majd szórakozni, amelyet viszont már szeretett csinálni. Kezeit mélyen a zsebébe elrejtve cigarettázott, és várta, hogy a lakótelepi lakásból végre megérkezzen beszélgető partnere. Utálta azt is, hogy Kisakira mindig ennyi időt kell várni, s sejtette valahol mélyen, hogy a fiú direkt késlekedik már kereken tíz percet. Hanma mélyet lélegzett mikor észrevette a szőke hajú fiút, aki szapora léptekkel igyekezett felé kezében tartva valami anyagot. Majd amikor a fiatal fiú közelebb ért Hanma megszemlélte jobban a kezében tartott anyagot, amely egy pár bőrkesztyű volt. A magas fiú felvonta ívelt szemöldökét, hiszen Kisakin már voltak kesztyűk, így nem igazán értette a plusz darabot nála. S arcára zavart, és meglepett pír ült ki, amikor az alacsony fiú átnyújtotta neki a kesztyűt. 

-Boldog karácsonyt Hanma! -biccentett fejével Kisaki, és meg se várva a másikat sétált célirányosan tovább. Hanma zavartan igyekezett utána, s két lépés után már mellette sétált a szőke gyors tempójában, akinek az arcán ugyan úgy halvány pír volt. 

 Hosszú ideig nem szóltak egymáshoz, egyrészt, mert Hanma nem tudta, hogy mit is mondhatna, más részt Kisaki elmerült a gondolataiba nagyon. Így kissé megilletődött, amikor megálljra kényszerítette Hanma azzal, hogy megragadta a karját, és visszarántotta. A szőke hajú fiú nekiütközött barátja mellkasának, aki lepillantva rá, nézte a fiú értetlenkedő vonásait az arcán. 

-Lassan kisétálunk a világból, ha így folytatjuk. Menjünk be egy kávézóba, és üljünk le. -tanácsolta az idősebbik fiú, miközben szabad karjával egy közelükben lévő italozó felé intett a kezével. Kisaki elméje mégis ott ragadt le, hogy Hanma előbb a kezét - amellyel intett - derekán tartotta, és hogy az mennyire kellemes érzés volt számára. Kisaki az utóbbi időben össze volt zavarodva, nem értette saját magát, s úgy érezte valami nincs rendben vele, hogy eltér másoktól. Végül mégis betudta annak, hogy egyszerűen csak tinédzser, és biztos most tart abban a furcsa időszakba, amelyről az anyja magyarázkodott neki olyan sokszor. Hamar érő gyermek volt, így nem volt kizárva a lehetőség előle, de mégis ennek ellenére mélyen legbelül Kisakit iszonyatosan zavarta, hogy nem érti mi történik néha vele, és a gondolataival. -Hahó, figyelsz te rám Kisaki? -az említett fiú összeráncolt szemöldökkel pillantott fel a magas fiúra, aki fáradt sóhajt engedett ki az ajkai közül, majd rázta meg a fejét. S karon ragadva a fiatal fiút kezdte el húzni a kávézó felé, ahova az előbb mutatott a tetovált kézfejével. A két fiú belépve az üzletbe azonnal a pulthoz sétáltak, hogy megvegyék az italokat, amelyeket majd beszélgetés közben ráérősen elfogyasztanak. Kisaki úgy érezte nincs rá szüksége, de mégis kért egy kávét. Vele ellentétben Hanma a felmelegedés érdekében kért egy meleg teát, és egy kávét is. Hanma kényszerszerűen csinált mellékcselekvéseket, ilyen volt az is, hogy csiga lassan fogyasztott italokat beszélgetések közben.  Kisakit az elején rettentően idegesítette, majd megtanulta ezeket ignorálni. S már alig tűnt fel neki Hanma bármelyik kényszercselekvése, amelyet csinál, hogy lekösse magat. A magas fiú egy igazi zseni volt, de ennek voltak hátrányai, amely közé volt sorolható az örökmozgás. Hanma mindig úgy érezte csinálnia kell valamit, vagy különben beleőrül. Az igazság az volt, hogy ennyi miatt kezdett el cigarettázni is, hogy csináljon valamit. Nem volt semmi élvezetti oldala, egyszerűen csak így lefoglalta az agyát. Kisaki amikor ezt megtudta csak értetlenkedett rajta, majd aztán próbált nem törődni azzal a ténnyel, hogy barátja lassan, de biztosan kinyírja magát a saját hülyesége miatt. -Miről akartál beszélni velem? -szólalt fel újra Hanma, miközben beleivott a meleg teába, amelyet kihozott neki a pincér hölgy, egy cetlivel. 

-A következő tervemről, hogy hogyan tegyük tönkre a Tomant, vagyis Mikeyt. -vonta meg a vállát Kisakit, de tekintette végig a papírfecnin volt, túlságosan érdekelte, hogy mi lehet az. Vagyis a fiatal fiú sejtette, hogy mi az. De meg akart róla győződni még jobban, és még az is érdekelte, hogy mi Hanma reakciója rá. De úgy tűnt az idősebb fiút teljesen hidegen hadja a dolog, mert csendesen iszogatta a meleg folyadékot, a papírlapra rá se pillantva. 

-Hmm, rendben van. Mesélj mi az ötleted? -döntötte enyhén oldalra a fejét a magas fiú, miközben letette a teát, és a fecnit beleejtette a teás csészébe. Kisaki felvont szemöldökkel nézte végig az eseménysort, majd nyalta meg az ajkait. 

-Csinos lány a pincér nem? -kérdezte meg hirtelen Kisaki, miközben tekintetével a pult felé pillantott, ahol a lány nekik háttal állva beszélgetett munkatársával. Egyértelmű volt, hogy róluk beszélgetnek, hiszen a lány hirtelen zavartan tekintettel pillantott feléjük. Hanma megrázta a fejét, és felsóhajtott. 

-Nem az esettem. -vont vállat Hanma, majd kezdte el kávéját iszogatni lassan. -Talán ha szőke felnyírt haja lenne.. -merűlt el hangosan a gondolataiban a felzselézett hajú fiú, Kisaki szemei pedig nagyra nyíltak, miközben zavartan köszörülte meg a torkát. 

 A két fiú újabb érdekes találkozójuk újévkor történt meg, megbeszélték, hogy együtt fognak ünnepelni, mert a családjukkal amúgy se nagyon élvezték volna az estét. Így kibéreltek egy hotelszobát, ahova Hanma szerzett alkoholt, hogy kicsit feldobja a hangulatot. 

 Egymással szemben becsiccsentve ültek, s beszélgettek mindenről, amely alkohol mámorban úszó elméjükbe felsejlett. A nagy része semmitmondó rövid beszélgetések voltak, mégis mind a kettőjük nagyon élvezte, bár lehet csak az alkohol miatt volt élvezetes számukra. 

-Hinata olyan szép.. -mordult fel Kisaki, Hanma pedig szemöldök ráncolva nézett barátjára. 

-Tachibana? -kérdezett rá az idősebb fiú, majd hajolt közelebb a szőke fiúhoz, aki hümmögve bólintott egyet. 

-Ronda. -felelte teljes nyugodtsággal Hanma, amelyre Kisaki szemei kikerekedtek, s sértetten ült feljebb. 

-Most mondanám, hogy menj a pokolba, de… 

-Oh, ezek szerint te egy jó embernek tartasz engem? -Hanma nem teljesen értette Kisaki szavainak a lényegét az alkohol miatt, amely a szervezetében keringet, de igazán a szőke se volt a legtisztább, így nem zavartatva magát folytatta. 

-Ja semmi ilyesmi, csak nem akarom még ott is a képedet bámulni. -rántott vállát Kisaki, és előrébb dőlt gúnyosan elmosolyodva. Hanma ajkain pajkos mosoly jelent meg, miközben közelebb hajolt Hanmához, és ajkaik összeértek. A magas fiú teljes élvezettel csókolta meg a barátját, aki zavartan hagyta a csókot megtörténi, egy pillanatig se ellenkezett. Egyszerűen csak élvezte a csókot zavarában ülve. 

-Ja, én meg gondolom, ő nem csókol ennyire mennyeien jól. -kuncogott fel Hanma, miközben megcirógatta a fiatal fiú arcát. Kisaki összezavarodott elmével rántotta magához vissza Hanmát, és csókolta meg élvezettel a fiút. 

-Pokolian rosszul csókol.. -szólalt meg Kisaki, Hanma pedig megilletődve torpant meg a sötét kihalt utcán és fordult vissza Kisaki irányába. 

-És? Élvezned kéne, mert ő életed nagy szerelme. -válaszolta Hanma az igazságot, amelyet ő annak gondolt. 

-Veled élveztem csak, pedig te is pokolian béna vagy benne. -mordult fel Kisaki, és túrt bele a hajába. 

-Akkor mégis miért veszekedünk az előbb? Egyértelműen jobb vagyok nála, miért kiabáltál velem? -Hanma vissza sétált a fiúhoz, s lejjebb hajolt, hogy egy szemmagasságba legyenek.  

-Nem lehetne, hogy egyszerűen ezt átugorjuk, és most legyen a békülő.. -Hanma, Kisakiba fojtotta a szavakat egy szenvedélyes csók keretébe. 

-Már hogy ne lehetne, neked bármit Édesem~ -dalolta vidáman a magas fiú. 

Hello-hello! 

Kicsit régen volt rész hehe~ 

Viszont remélem, azért tetszett a mostani fejezet, és élveztétek olvasni. <3