Két régi jó barátot onnan lehet felismerni, hogy mindig zajosak, és úgy viselkednek, mint a rossz házasok. Ez igaz volt arra a két fiúra is, akik egymás mellett ültek a játszótéren. Az egyikük cigarettát vett elő, amelyet meggyújtott. A másik pedig csak fintorba vonva az arcát, inkább elkezdte a szemüvegét tisztogatni. Kicsit se hasonlítottak egymásra, de hosszú ideje ismerték már egymást, és kifejezetten jó volt a közös munkájuk. Aki a cigarettát szívta igazi mókamester volt, folyamatosan kereste a szituációkat amikből viccet tud csinálni, míg a másik fiú sokkal komorabb, magának való személyiség volt. Nagy volt közöttük mindenben a kontraszt, de talán ezért is jöttek ki olyan jól igazán. 

 Hanma Shuji volt az idősebb, egyben a magasabb is. Tizenhat éves létére, viszont túlságosan gyermeki volt, vagyis ezt mutatta meg magából, de a mellette ülő fiú tudta jól, hogy Hanma a sok vicceskedés mellett egy igazán megkeseredett személy, aki próbálja megtalálni a maga útját, hogy végre boldog legyen. Talán emiatt is tart ki annyira Kisaki Tetta mellett, mert a fiúval úgy érezte végre megmutathatja az igazi valóját, Hanmát a saját családja is félreismerte, mert a fiú ezt szerette volna. De a mindössze tizenhárom éves Kisaki ennek ellenére Hanma összes sötét pontját tudja. Ahogyan azt is, hogy Hanma mennyire retteg attól, hogy örökre egyedül marad, ennek ellenére erősen taszítja az embereket magától. 

-Oi, te nagy létra, figyelsz rám? -dörent fel mérgesen Kisaki, miközben ki kapta a bűzölgő rudat a szájából. Hanma szemöldökét felvonva pillantott az alacsony termetű személyre, majd lustán felemelve a kezét, levette Kisaki szemüvegét, s felhelyezte a saját orrára. Szórakozott tekintettel hajolt előrébb, hogy kicsit incselkedjen barátjával. 

-Természetesen csakis rád lehet figyelni, hiszen olyan.. -szavait félbehagyva hajolt közelebb Kisakihoz, akivel ajkaik már majdhogynem összeértek, mikor is a magas fiú gúnyosan elmosolyodva taszított egyet a szőke hajú fiún. -Pancser vagy Tetta! -nevetett fel gúnyosan Hanma, majd megkaparintva cigarettáját folytatta az elbambulást a havas tájban. Hanma kifejezetten utálta a telet, és a hideget. De nem utasított vissza egy találkozott se Kisakival, mert szeretett a fiúval lenni. Olyankor mindig úgy érezte, hogy végre tartozhat valahova. Mert Kisaki nélkül igazán elveszettnek érezte magát, és nem tudott semmi mást se csinálni csak önmarcangolást végezni. Ilyenkor pedig, amikor Kisakival volt a fiatalabbik fiú jelenléte egyszerűen meggátolta ebben. Pedig Kisaki egyszer se mondott neki erre semmit se, mindig ignorálta, amikor Hanma az önmarcangolásról, lelki hülyeségéről kezdet volna el beszélni neki. Talán egy idő után a fiúnak, ezért se ment már Kisaki jelenlétében ilyenekre gondolni. Mert félt, hogy túl hangosak lesznek ezek a gondolatok, és Kisakit is elüldözi vele. -Hé Kisaki, egyébként kérdezhetek valamit? -Hanma sokkal lágyabb hangsúllyal kezdett el beszélni, ami feltűnt azonnal Kisakinak is. 

-Nem. -vont vállat a szőke fiú, miközben leült vissza Hanma mellé, kezeit összefűzte a mellkasa előtt, s úgy nézte a havas tájat. 

-Menj a francba akkor. -mordult fel a magasabbik, és meglökte enyhén a fiatal srácot, aki ezt visszaadta. -Most komolyan, hagyd már hogy elmondjam neked! -mordult fel, s hogy nyomatékosítsa magát a kisebbet a mászóka falának taszította. Tudta jól, hogy Kisakit ennyivel nem fog megijeszteni, de egyáltalán nem is az volt a célja, hogy az történjen. Csak fel akarta teljesen hívni magára a figyelmet, és arra, hogy fontos dolgot szeretne mondani. 

-Mi bajod van már? -mordult fel a szőke hajú, miközben taszított egy kicsit Hanmán. 

-Ugye mindig barátok maradunk? -kérdezett rá aggódó hanggal, Kisaki a szemeit forgatva döntötte hátra a fejét. 

-Mégegy ilyen idegesítő felszólalás, és biztos nem. 

-Kár pedig azt gondoltam volna, hogy te ilyen lelki szemetes vagy. -kuncogott fel Hanma, s kezével Kisaki kabátja alá simított. -Ha kell cserébe adok neked egy kis pénzt is. Jól megtömnélek. -kuncogott tovább az orra alatt, Kisakit ezzel pedig teljesen magára haragította. Az alacsony fiú felemelve kezét nyakon ragadta a másikat, s erősen szorította. 

-Mi most harcolunk, vagy flörtölünk? -Hanma szórakozott tekintettel figyelte barátját, akit az idegeség majd szétvetett. Utálta, hogy a magas fiú ennyire jó színész tud lenni, és sose mutatja semmi nyomát a valódi érzéseinek. 

-A kezem szó szerint a torkod körül van, és épp meg akarlak fojtani. -Kisaki sejtette, hogy valami frappáns választ fog majd mondani, s egy pillanatig se csalódott a fiúban. 

-Tudom, de ez nem válasz a kérdésemre. -vonta meg a vállát, majd kapta fel a karjaiba Kisakit, aki feladta a küzdelmet, és átkarolta legjobb barátja nyakát. Aki jót nevetve indult meg, hogy a hóban meg fürössze a fiatal fiút. 

-Úgy tudlak utálni téged néha! -dörent fel Kisaki, miközben a hóból próbált felállni, ahova bepaszírozta Hanma. 

-Ugyan Kedvesem~ -hajolt le hozzá, s már újra ugyan annyira zavarba ejtően közel kerültek egymáshoz. -Tudom jól, hogy imádsz engem, és csak is arra vágysz, hogy most megcsókolj engem. -simított Kisaki arcára, aki kipirultan kapta oldalra a fejét, hogy ne lássa Hanma a zavarát. 

Hello-hello! 

Nos visszatértem megint vagy mi xd Remélem tetszett a fejezet, a következő nem tudom mikor jön. <3