Az emberekben már születésünktől kezdve van egy erős kötődés más személyek iránt, ilyenek a szülők, családtagok, barátok és később a szerelmek. De van, akiben ezek a kötődések nem alakulnak ki, vannak olyan emberek, akik sosem tudtak senkihez se semmilyen érzelmet fűzni, egyszerűen csak tudták, hogy ők ott vannak, és kész. Ezzel nem volt másképpen a fiatal tinédzser fiú, Hanma Shuji se másképpen, sose érezte úgy, hogy az életében lenne valaki igazán fontos illető, így irigyelte azokat az embereket, akiknek volt. Talán ennek hála szerzett ismeretséget Kisaki Tettával, akinek ez volt az egyik nagyrabecsült életcélja, hogy élete szerelmével lehessen együtt. A fiú egy őrült megszállott volt, aki mindenáron szerelmét akarta beteljesíteni, s a Hanmánál pár évvel fiatalabb fiú emiatt borzalmasabbnál, borzalmasabb dolgokat kezdett el művelni, csak hogy ő boldog lehessen. Egy idő után már az sem volt fontos, hogy a kiválasztott lány akarja e vagy sem. Mert bizony az évek haladtával, mire már felnőtt érett férfiak lettek egyértelművé vált, hogy Kisaki szerelme viszonzatlan. A szemüveges fiatalember mégse adta fel, és továbbra is arra hajtott, hogy végre megszerezze a kedvesét, és magához láncol hassa. Hanma egy idő után már szánta a lányt, és néha előtört belőle egy olyan érzés, hogy segíteni akar a lánynak valahogyan. Azt ő maga se tudta egyszer sem, hogy hogyan tenné, de valamit mindig tenni akart, azokban a pillanatokban. 

 Hideg téli csípős szél fújt, Hanma felmordulva húzta magán összébb a kabátját, hogy ne fázzon annyira. Gyűlölte a telet annak ellenére, hogy télen volt a születésnapja, azokra a hideg időszakokra még inkább a dohányzásról is lemondott, csak hogy ne kelljen a zsebéből kiemelni a kezét feleslegesen. A magas férfi rutinosan mozgott a kihalt esti utcákon, már sokszor megjárta a távot, és a környéket, így nagyon oda se kellet figyelnie arra, hogy hova lép. Csak haladt előre, miközben a gondolataiban elmerült teljesen. Hanma intelligens személy volt, de nem az a fajta, aki ezt szerette hangoztatni. Ő sokkal inkább az a típus volt, aki tetteti a hülyét másoknak, és csak saját maga tudta azt, hogy mekkora egy zseni valójában. A fiú akkor döntött így, mikor a középiskolát még elkezdte, azt éreztették vele, hogy a túl okos emberek túl sok felesleges munkát kell, hogy megcsináljanak. Így inkább tette a hülyét, hogy nyugton hadják. S szerencséjére a módszere bevált, azóta pedig rajta maradt ez a stílusjegy. Úgyse volt igazán fontos, hogy mikor mit mutat magából, hiszen senki se tudta, hogy igazából milyen is ő. A családja már fiatalon elhagyta, így egyedül nevelkedett, úgy ahogyan tudott, s őt ez egyáltalán nem zavarta. Szerette a megélt éveit, úgy ahogyan azokat sikerült megélnie. A férfi, fáradt lassú mozdulattal nyomott rá a lakáscsengőre, az ajtó pedig hamar nyílt előtte, így végre a csípős hidegről a kellemesen meleg házba léphetett be. Hangos jóleső sóhajtást engedett ki a szájából, miközben levette magáról a cipőit, majd a kabátját is. A ház tulajdonosa ezt végignézte, majd hátat fordítva a vendégnek sétált vissza be a nappaliba, ahol eddig is volt. Leült a pohár meleg forralt borjával, s azt kortyolgatta lassan, hogy melegen tartsa még jobban. Hanma besétált hozzá, majd a másik poharat a kezébe vette, hogy ő is megkóstolja az isteni nedűt. A két férfi csendben ült egymás mellett, időnként csak a jóleső morgásuk hangzottak fel, ahogy bele ittak az italba. Egyikőjük se szeretett volna megszólalni, hiszen igazán kellemes volt a békés csend. S Hanma 26 éves korára kinőtte azt a folyamatosan beszélő, bohóckodó viselkedését. Mostanra már sokkal komolyabb, és elszántabb lett, de így is előfordultak pillanatok, hogy viccelődött. Viszont egyértelműen kevesebbszer adódott ilyen pillanat, mert Hanma már nem akart folyamatosan a középpontban lenni. Sokkal inkább mást akart már ebben az időszakban, viszont amit ő igazán akart azt nem volt olyan egyszerű megvalósítani. Ugyanolyan elveszett volt szerelemben, mint Kisaki. Talán azért is, mert a partner, akit ő annyira szeretett volna magának, az maga a fiatalabb fiú volt, Kisaki Tetta. 

-Miért akartál velem beszélni? -szólalt meg a szemüveges fiú, ránézve érdeklődve a magasabbik barátjára. Aki azonnal visszanézett rá, egy féloldalas játékos mosollyal. Kisaki abban a pillanatban már sejtette, hogy ideje megbánnia a kérdését, tudta jól, hogy valami olyan következik, amely egy mélypont lesz mindkettőjük számára. 

-Kisaki játsz velem~ -dalolta az idősebb, s újra 16 évesnek érezte magat, talán nem kellett volna a készülődés közben annyi alkoholt meginni, de egyszerűen már nem érdekelte a dolog. Csak arra tudott gondolni, hogy Kisaki mennyire jól nézz ki a fehér ingben, amelyet akkor is éppen viselt. Feszülten harapta be az alsó ajkát, hogy tűrtőztesse magát bármiféle rossz lépéstől. Hanma szeleburdi, és akaratos volt. De ha a szerelméről volt szó, akkor igazán lágy, szelíd, gyengéd személy tudott előbújni belőle. Hiszen úgy gondolta, hogy a számára tökéletes emberrel, nem lehet olyan mint másokkal. Ő sokkal inkább egy királyoknak valóbb ellátásban részesülhet csak, amely a drága ruhák helyet, lágy szavak, és felperzselő érintések voltak Hanma értelmében. 

-Kizá.. -kezdett bele a fiatalabb, viszont Hanma megingatta a fejét válaszképpen, miközben elkezdett beszélni újra. 

-Csók, házasság, halál. Én, Mikey és Draken. -válaszolta Hanma, s érdeklődve dőlt közelebb a szemüveges fiúhoz, hogy jól hallja a válaszát. 

-Téged megöllek, Hinát pedig megcsókolom és elveszem. -grimaszolva húzódott hátrébb Kisaki, miközben a kezében lévő poharat maga mellé tartotta miután beleivott.  

-Ez még tőled is kifejezetten gonosz volt. -Hanma szavai elején kissé elakadt, hiszen egyáltalán nem számított ennyire csúnya visszautasításra. Mármint azt tudta jól, hogy semmi esélye sincsen, de azt nem gondolta volna, hogy ennyire nincs esélye a szerelménél. 

 A magas fiú keserves nevetése közben belesimított a hajába, hogy legyűrje az összes feszültségét. Kisaki pedig csendben ült, és nézte a jelenetett. Tudta jól már egy ideje, hogy a barátja máshogy érez iránta, de eddig sikerült elkerülnie ezt a kínos témát, így úgy érezte, hogy most is az a legegyszerűbb ha elkerüli, annak ellenére, hogy most ezzel is csalódást okozott az idősebb férfinak. De még mindig úgy volt vele Kisaki, hogy ez a burkolt vissza utasítás sokkal jobb, mint egy rendes fájóan kimondó. A szemüveges férfi a saját bőrén tapasztalta meg a fájóan kimondó szavakkal járó visszautasítást, s legjobb barátját semmiképpen se akarta ennek kitenni, mert tudta jól, hogy lehet csak bohóckodik, de érzelmei neki is ugyanúgy vannak. Kisaki feszülten fűzte össze az ujjaikat egymás között, miközben inkább rá se nézett Hanmára, aki némán sírva nézte a kezüket. 

Hello-hello! 

Remélem tetszett nektek a fejezet srácok <3