Mindegy egyes romantikus filmben, könyvben azt hallhatod, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ez vajon mennyire igaz? Tényleg az ellentétek vonzzák egymást? Nem inkább azok a személyek, akik tökéletesen egymásnak lettek teremtve? Hiszen ők úgyis ki fogják egymást egészíteni, és fogják tudni, hogy a másik miben jó, vagy éppen miben nem jó. Az életben mégis vannak olyan esetek, amikor olyan emberek kerülnek közel egymáshoz, akiknek inkább nem kellene. A tökéletes személyt megtalálni igazán nehéz, ezt a két jó barát pedig tökéletesen tudták egymásról. A fiatal tizenhárom éves fiú, egy olyan lányba szeretett bele, akinél semmi esélye sincsen. Pokoli egy vágy volt csak, amely Kisakiban éget, a lánynak már megvolt a kiszemeltje, s semmi közük se volt egymáshoz. A másik fiú, aki a vetélytársa volt a fiatal tinédzsernek egy igazi jó kisfiú volt. Ellentétben Kisaki egy agyafúrt, őrült személyiség, aki szeret másokat manipulálni, egyáltalán nem az a személy, akivel bárki elképzeli a tökéletes párkapcsolatot. Sőt mi több, pontosan ő rá a rossz példa, hogy kivel a legrosszabb összejönni, és együtt lenni. Kisaki egy toxikus illető volt, sose érdekelte más, csakis a saját céljai érdekelték. Egyenesen élvezte, ha más személyeket a földbe döngölhetett, így a lánynak se kellett sose Kisaki, egyenesen az arcába mondta neki. Kisakit ez mélyen érintette, de úgy érezte, hogy nem szabad feladnia, ha tovább küzd a lány szívéért, akkor biztosan sikerrel fog járni. Elhatározta, hogy a lány pasiját megöli, ha arra van szükség. Kisakinak az a lány volt az első szerelme, így nem félt ilyen kijelentéseket tenni, de másokkal szemben ő ténylegesen is képes lett volna megtenni, ha arra kerül a sor. Ehhez a fiatal tinédzser, fel akarta legjobb barátját is használni. Úgy érezte, hogy megteheti ezt, s nem lesz belőle semmi baj. Akarta magának a szerelmét, így azt se vette észre, hogy milyen vággyal néz rá egy hozzá sokkal közelebb álló személy. A fiatal fiút elvakította a szerelem, s a legegyértelműbbet se vette észre, pedig tényleg sokkal sikeresebben járt volna már sokkal hamarabb is. 

 Kisaki lelkesen beszélt a kedvenc témájáról, amelyet Hanma teljes szívéből gyűlölt, és soha többet nem akart hallani. Egyszerűen émelyítő undor fogta el, ahogyan Kisaki arról a bizonyos lányról beszélt neki. A tizenhat éves fiú kezeit felemelve a füllére tapasztotta, hogy ne hallja a kedves szavakat, amelyeket Kisaki mond arra az undorító lányra. Hanma egyáltalán nem értette, hogy legjobb barátja miért szereti azt a lányt. Egyáltalán nem volt benne semmi elképesztő dolog, sőt mi több Hanma számára rettentően unalmas egy lány volt. Pedig egyébként Hanma tisztelte a lányokat, de azt a lányt egyszerűen nem tudta tisztelni, vagy kicsit is kedvelni. Úgy érezte, hogy minél távolabb kell tartania Kisakitól, s ezért segített összejönni neki a jelenlegi kedvesével. Folyamatosan rajtuk rajta a szemét, hogy véletlenül se szakítsanak, s ha volt valami nézeteltérésük abba Hanma beleavatkozott, hogy újra ugyan annyira undorítóan szeressék egymást. Hanma irigyelte kicsit őket, hiszen ő is arról álmodozott, hogy szeretve legyen, és a kiszemeltje rá figyeljen. Ezzel szemben viszont csak annyit kapott, hogy a talpnyalója lett, hogy egy kicsit is több időt tudjon vele együtt lenni. Hanma mellkasa feszítően fájni kezdett, ahogyan egy újabb nyomasztó sírógörcs tört rá. Ajka közül gúnyos nevetés hangzott fel, amelyre Kisaki is abbahagyta a beszédet, és értetlen tekintettel pillantott rá a felzselézett hajú fiúra, aki még mindig kuncogott a saját nyomorán. Kisaki felsóhajtva rázta meg a fejét, majd lépett barátjához, és érintette meg a fiú vállát, aki erre felfigyelt, és érdeklődve nézett a szemüveges fiúra. 

-Nekem most mennem kell, mert el kell valamit intéznem, ami fontosabb a megkattanásodnál. -szólalt meg Kisaki, majd elindult. Hanma nem reagált rá semmit se, csak nézett utána elmerült tekintettel. 

  Kisaki feszengve lépett a lány elé, hogy újra megpróbálja meghódítani a szerelmét. Úgy érezte, hogy most biztosan sikerülni fog neki, és végre boldog lehet. Viszont a lány fintorogva kerülte ki, Kisaki teljesen megsemmisült állapotban állt a járdán, és nem bírta feldolgozni az előbb történteket. A lány újból visszautasította őt, ráadásul most úgy, hogy végig se hallgatta őt. Csak egyszerűen elsétált mellette, Kisaki levéve szemüvegét dörzsölte meg könnybelábatt szemeit. Utálatot érzet az egész világgal szemben, és abban reménykedett, hogy barátja Hanma, majd meghallgatja őt, és tudd neki valami jó tanácsot adni, mint eddig is. 

-Kisaki te borzalmasan béna vagy csajozásban, de legalább nem vagy ezzel egyedül. -a hang hallatán maga elé tartotta a szemüvegét, és kissé felfelé nézett, hogy szemügyre tudja venni az illetőt, aki megszólította őt.  Hanma nézett le rá, szokásosan beállított haja most természetes állapotában belelógott a homlokába, ezzel kisfiús arcot varázsolva Hanmának. A magas fiú zavartan mosolygott barátjára, hiszen eddig ilyen hajjal sose láthatta a másik fiú. 

-Igazad van, a pokolban is találkozunk majd, seggfej! -biccentett morcosan Kisaki, miközben tekintetével a megfiatalodott Hanmát méregette, mélyen legbelül, pedig megjegyezte magában, hogy a fiú mennyire jól nézz ki így. 

-Te most randira hívsz? -Hanma játékos mosollyal az ajkain döntötte kicsit oldalra a fejét. 

-Huh?! -Kisaki arcát pirosság kezdte elfedni, egyáltalán nem számított erre a válaszra, így igazán meglepte, és enyhén zavarba is hozta a gondolat, hogy ők ketten együtt legyenek, vagy legalább megpróbálják. 

-Elfogadom~ szólalt meg kis idő után Hanma, miután álomvilágból magához tért. Igazán tetszett számára a gondolat, hogy végre együtt lehessen Kisakival. Hiszen már régóta álmodozott a tizenhárom éves fiúról, s őszintén őt azt se zavarta, hogy volt közöttük egy kis korkülönbség, egyszerűen csak már szerette volna a kezei között tartani a szerelmét, akiről megannyiszor álmodozott.   

-Várjunk egy pillanatott! Akkor neked tetszem? -illetődött meg Kisaki, s arcát még jobban a vörösség kezdte elfedni. Hanma mosolyogva lépett közelebb a fiatal fiúhoz, s átkarolta a karjaival, miközben lehajolt a fiú arcához. 

-Nocsak, csak nem Sherlockkal lesz egy randim? -Hanma vidáman vigyorgott, majd gyengéd puszit hintett a fiú arcára. 

Hello-hello! 

Remélem tetszett számotokra a fejezet, a mostaniban sajnos át kellett kicsit fogalmaznom, hogy jobban passzoljon, de remélem így is ugyanannyira élvezhető volt az a részlet. <3