-A francba. -sóhajtott fel Sanzu frusztráltan, és felállt a földről. -Nos, úgy néz ki, ez a mi sírunk. Anyám. 

-Ne hazudj már magadnak, Sanzu - gúnyolódott Ran, és odament, hogy a többiek mellé álljon. -Legbelül örülsz, hogy nem egyedül halsz meg, igaz? -pillantott vissza a tablettásra Ran. 

-Hah?! A picsába vagytok, kuka!! -Rindou vissza lökte a korbácsoló őrültet a bátyja elől. Miközben már egy helyen volt az egész társaság. 

-Nem most van itt az ideje harcolni, ugye? És figyeld, kit nevezel szemétnek, vagy őrültnek. -Sanzu gyilkos pillantásokat ejtett a kisebb Haitani felé. Kimerültek voltak, és ráadásul jól besétáltak egy csapdába, ami miatt igazán feszültek voltak. 

Mielőtt hárman ráállhatok volna egymásra, Kokonoi gyorsan közbeavatkozott, mert volt egy olyan sanda sejtése, hogy ha a másik hárman múlik, akkor itt a helyszínen nyírják ki egymást, a kisebb belső viszály miatt. Amely azért alakult ki, mert óvatlanok voltak.

-Tegyétek le a fegyvert - utasította őket, aminek mindhárman eleget tettek. Észrevették a levegő változását, akárcsak Koko egy ideje. -Itt van Ő. -Kokonoi mondatára a férfiak seregét vezető fickó agya kiszakadt a koponyájából. Amint lerogyott a padlóra, a mellette lévő srácot ugyanúgy lelőtték. Aztán a srác a következő, a következő, és a következő...

Amikor a férfiak bő kétharmadát pillanatok alatt a pokolba szállították, a többiek összeszedték magukat, és elfutottak. Semmiképpen sem harcoltak Bontennel a vezetőjük nélkül, különösen úgy, hogy „Ő" az oldalukon van. 

-Hová megyünk, fiúk~? -Veszélytől csöpögő dermesztő hang visszhangzott a létesítményben. A csizmák ritmikus csattanásai miatt az összes férfi megdermedt. Ott állt rémálmuk, istennőjük és hóhéruk.

[Neved] 

Mielőtt megfordultál, hogy válaszolj Kokonoi hívására, gyorsan megfordítottad a kezében lévő fegyvereket, és kiiktattad a többi embert. Néhányan ostoba módon megpróbáltak közelről elkapni, de azt kívánták, bárcsak ne tették volna, amikor kedvesen felaprítottad őket egy rövid késsel.

Egy percen belül már csak a vér, és a belek maradtak, és te, aki mosolyogva álltál a tetejükön.

-Igen, Koko? -emelted telefonodat a füledhez, telefonálást játszva. Ebbe a játékba belement a “hívott” fél is, és úgy adta meg a választ számodra. 

-Kicsit későn válaszoltál. -szólt bele a telefonba, miközben farkasszemet nézett veled. 

A négy Bonten-helyettes nyugodtan bámult, nem szóltak és nem mozdultak. Nem voltak megdöbbenve; hozzászoktak ehhez a látványhoz, és te mindent lemészárolsz, ami az utadba kerül. Amely már réges rég a szokásod volt, így egyenesen ez a dolog veled járt. Nem volt benne semmi meglepő számukra. 

Mindegyikükben mélyen legbelül erre más volt a kifejezése, de egy dologban közös; birtoklási vágy.

-Feltételezem, hogy elégedett volt a fizetésével? -kérdezte Koko elsőként, aki feléd mozdult.

-Igen. -értettél egyet, és mosolyogva keresztbe tetted a karjaid. -Elég nagylelkűek voltatok. Ha nem letettek volna azok, akkor meghalni hagytalak volna benneteket. 

-Ezt nem tehetted meg, drágám - mondta Ran, és ravasz mosollyal közeledett feléd. 

-Mered tesztelni, drágám? - mosolyogtál vissza, és megbökted Ran homlokát a fegyverrel. -Csak azért, mert tetszik az "éjszakai üzleted", még nem jelenti azt, hogy kedvellek. Tanuld meg a különbséget, és gyere vissza a következő órára.

-Pfft! -Sanzu nevetett, és megragadta a hasát nevetés közben. Ran a homlokát ráncolja. -Úgy van, te kudarc. Menj vissza, és tanuld le a seggedet! Ne aggódj, a többi "éjszakai munkádat" [Neveddel] fogom elvégezni. 

-Eggyel több tablettát kaptál be, te dög - vágott közbe Rindou, és bátran közelebb sétált, hogy megöleljen. -Ha a testvért felfüggesztették, akkor nyilvánvalóan én vagyok a következő a sorban. Ugye, [Neved]? 

-Azt mondja, aki mackópizsamát visel. -motyogta Ran, amitől az öccse zavarában elpirult.

Ahogy a testvérek és Sanzu civakodni kezdtek, mint a harmadik világháborúban, a csoport egyetlen felnőttje (Kokonoi) közelebb hajolt hozzád.

-Szóval, figyelembe vette az általunk kínált kizárólagos szerződést? - kérdezte üzleti mosollyal.

-Nem. Nem a Toman, Valhalla és Brahman 3 másik exkluzív ajánlatával. -Levetted a véres kesztyűdet egy új párért, és felnevettél.

A mondat elég volt ahhoz, hogy minden érzelmet kiszívjon a négy férfi arcából. Bonten rivális bandái gyorsabban haladtak, mint várták.

-Mennyit kínáltak neked? Megduplázzuk, nem. Megháromszorozzuk a legmagasabb ajánlatot tevő fizetését - próbálkozott Kokonoi, amit te hidegen figyelmen kívül hagytál.

Motorodhoz sétáltál, és beindítva azt, kicsit felcsikorgattad a gumikat. Majd felszálva rá, a fiúkra pillantottál és kezeid közé fogtad a bukósisakot. 

-Nem kell. Jobban élvezem ezt a zsoldos munkát, mint egy elhivatott katona. -Felcsúsztatva a sisakot, befejezted a mondatot. -Majd még találkozunk fiúk. -Ezzel kihajtottál a horizontba, és olyan gyorsan eltűntél, ahogy jöttél. Csak a négy fiú maradt, abba az irányba nézztek, amerre elhagytad őket. 

-Hívd fel Izanát, és mondd el neki. Versenyünk van érte. -komoly rideg hangon szólalt meg Kokonoi. Nem állt szándékukban elveszíteni legjobb bérgyilkosukat sem riválisaikkal, sem bajtársaikkal, sem ellenségeikkel. Kívánságuk szerint egy napon az övék leszel - de nem zsoldosként vagy katonaként. -A királynő a miénk lesz.