A megbeszélt találkozó helyre igyekeztél, hogy időben is odaérj, pontosan volt két perced odaérni, hogy ne késs el. De természetesen ez úgy eléggé nehézzé vált számodra, hogy akadt egy nagyobb társaság, akik szívesen beléd kötöttek volna. Egyáltalán nem veled volt bajuk, csak te pont egy gyenge pont lehettél az illetőnek, akivel problémájuk volt. Feszülten préselted össze az ajkaidat, majd a lépcsőn kapkodtad felfelé a lábadat, hogy utol ne érjen. Nem voltál jó a verekedésben, hiába tanítgatott téged a legjobb barátod, hogy tudj verekedni. Egyszerűen nem volt hozzá érzéked, így mikor valaki beléd kötött próbáltál vele nem foglalkozni, vagy pedig lerázni, hogy elkerüld a helyzetet. Felérve a találkozó pontra, mintha valami megváltás lenne úgy sóhajtottál fel, és pár lépéssel értél oda a szőke hajú fiúhoz. Kedvesen ölelt magához, majd vetett egy pillantást a lépcsőre, ahol a megszepent társaság volt. Természetesen nem számítottak arra, hogy beleakadnak az egész Tomanba, sejtéseid szerint arra gondoltál, hogy esetleg azt hitték itt akarod őket lerázni. A kis banda azonnal odébb is állt észlelve, hogy nincsenek erő előnybe, az igazság az volt, hogy a Tomannal szembe senki se volt előnybe, és amikor ezt mondtad legjobb barátod mindig nevetett és megköszönte a bókot. 

 Szorosan bújtál a védelmező karok közé, és engedtél ki egy fáradt sóhajt. A szőke hajú fiú fejedet és hátadat simogatta, hogy megnyugtasson téged. Elégedetten pillantottál fel a fiúra, aki kedvesen mosolygott vissza rád. Nem ismertétek még egymást olyan régóta, az igazság az volt, hogy nagyjából fél éve voltatok jó barátok. A találkozásotok pedig igazán érdekesre sikerült, talán emiatt is örültél annyira, amikor a fiút mosolyogni láttad. Hamar elkezdtél hozzá kötődni, ami nem volt rád előtte jellemző, de talán mert volt egy fájó közös pontottok, ami sose fog helyrerázódni úgy érezted, ő lehet az aki ebben mégis csak segíthet neked. Na meg persze olyan keservesen sírt, nem volt szíved magára hagyni olyan szerencsétlen helyzetben. 

-Nem sérültél meg, igaz [Beceneved]-chan? -érdeklődve járatta rajtad a szemét, ezzel végigmérte egyen a ruháidat is amiket viseltél, az iskolai egyenruhád volt és egy pulcsi. A szőke hajú ajkaira egy keserves mosoly húzódott, ahogyan felfedezte rajtad a textilanyagot. 

-Nem, ne aggódj Chifuyu! Tudod jól, hogy én ezekből a helyzetekből inkább menekülök. -felelted miközben divat szemüvegedet megigazítottad az orrodon. 

-Akkor jó, megnyugodtam. -válaszával egy időben megfordított téged, és hátulról átkarolta a derekadat újra a kezeivel.

 Boldogan simultál az érintésbe és élvezted, hogy Chifuyu ahogyan kifújja a levegőt nyakadat csiklandozza. Szerettél a fiúval időt tölteni és az érintéseit is nagyon szeretted, sokat jelentett neked, hogy ő ennyire egy bújós fajta fiú. Szeretet hiányod volt, amelyből a szomszéd srác próbált kirángatni, de miután ő távozott az életedből, és ezzel egy ideűleg más életéből is, az állapotod rosszabbodott. Majd jött Chifuyu, és a saját szeretet hiánya, amit rajtad töltött ki. De te ezt egy pillanatig se bántad, szeretted a közös apró kis pillanatokat. S a fiú sose félt mások előtt kimutatni azt, hogy mennyire szeret téged "gyomrozni", elsőnek a Toman tagoknak furcsa volt, de ahogy látták Chifuyun, hogy ennek hála nem hadja el magát már nem is érdekelte őket, hogy mit csináltok. Chifuyu kezeire simítottál, és úgy nézted a többi tagot, akik várták az elhangzó beszéd végét, amelyet te félbe szakítottál. 

-Szerintem most, hogy vége menjünk enni valamit. -fogta meg a kezedet Chifuyu kedvesen mosolyogva rád közben, a beszédnek vége lett a banda oszlani kezdett, s ti a megbeszéltek alapján közös programot kezdtetek el tervezni. A szőkével sose beszélték meg előre semmit se, csak egy helyet és időpontot. Mind a ketten szerettétek a spontán dolgokat, így ez volt számotokra a legkényelmesebb lehetőség. 

-Okés menjünk enni valami édeset! -boldogan húztad magaddal a fiút a lépcső irányába, hogy motora szálljatok és keresettek valami megfelelő helyet. Természetesen sejtetted jól, hogy elvitelre fogjátok kérni az ételt, és amikor ez megtörtént te csak szorosabban bújtál a fiú karjához. Külső szemmel úgy néztettek ki, mint egy szerelmes pár, de ez nem volt rátok igaz. Lehet egyre többször volt furcsa gondolatod Chifuyuról, de betudtad annak, hogy csak mások telebeszélték a fejedet, és már csak azért gondolsz rá. 

 A fiúval egymással szembe ültettek egy közös barátottok motorján, amit Chifuyu megörökölt tőle. Szélesen mosolyogva etted az édes krémes édességet, amit a fiútól kaptál. Ő is néha evet belőle, de annyira nem volt érte oda, így inkább élvezte a látványt, hogy mennyire aranyosan eszed az ételt. A szőke hajú kezével combjaidra simított rá, és játékosan elmosolyodva hajolt hozzád közelebb. Érdeklődve figyelted a mozdulatait, s vártad, hogy mit fog tenni. 

-Tudod [Beceneved]-chan, annyira magányosnak érzem magamat. De amikor te velem vagy, akkor nem érzem ezt. Sőt mi több azt érzem, hogy ilyenkor Baji is itt van velem, ami annyira jó érzés. Örülök neki, hogy megismerkedtünk! -ajkai közül halkan és lassan jöttek ki a szavak, fejét közben mellkasodba hajtotta bele. Egy rossz szót se tettél, azért amiért az eltávozott barátotokra hasonlított téged. Teljesen meg értetted azt, hogy neki milyen nehéz feldolgozni a tragikus eseményt, hiszen mégiscsak tisztelte és rajongott érte. 

-Örülök én is annak, hogy találkoztunk Chifuyu. -kezeiddel átölelted, és a szőke tincsei közé nyomtál egy apró puszit. -Mit szólnál hozzá, ha elmennénk a városi könyvtárba? Hátha vannak mangák újak, úgyis régen jártunk már ott. -tanácsoltál a fiúnak egy közös program lehetőséget, amelyre helyeslően bólintott a melleid közé hajtott fejjel még mindig. -De tudod akkor ki kell onnan bújnod Chifuyu. -a fiú puha haját figyelted és vártad, hogy kimászon onnan az arcávval. 

-De most ez olyan kellemes.. -morogva pillantott fel rád, így már csak az álla volt a melleid között. 

-Chifuyu ez azért félreérthető. -elpirulva fordítottad oldalra a fejedet, hogy ő ne láthassa, de persze észrevette azonnal.  

-Jó oké, akkor irány a könyvtár! -visszahelyezkedet normális ülő helyzetbe a motoron, és megvárta, hogy te szorosan átöleld a derekát. 

 A könyvtárhoz érve izgatottan húztad magad után a fiút, miközben végig felesleges dolgokról fecsegtél neki. A mangákhoz érve az újakat kezdted el nézegetni, hátha találsz olyat, ami megtetszik neked is. A fiú is keresgélt, majd mikor talált egyet kivéve a polcról fordult feléd, hogy megnézze te már találtál e. 

-Chifuyu segíts nem érem el, túl magasan van. -lábujjhegyen állva próbálkoztál megszerezni a mangát, a fiú hozzád lépve ölelte át a combjaidat és emelt fel, hogy megszerezd a könyvet, ami érdekel téged. Vörös arccal remegtél meg és szorítottad meg egyik kezeddel Chifuyu karját, míg a másikkal a mangát vetted le. -L le tehetsz Chifuyu. -nyögted fel kissé vékonyabb hanggal a megszokotnál, a fiú ahogy felemelt arca magaságába került feneked és érezted, hogy orra szoknyád alját kicsit megemeli. Tudtad jól, hogy véletlen volt, de akkor is zavarba jöttél, és kellemetlenül érezted magadat. A szőkének viszont ebből nem jött le semmi se, mert ugyan úgy viselkedet, mintha semmi se történt volna. Benned viszont elindított valami olyan érzést, amit eddig sose tapasztaltál, így egyre jobban zavarba érezted magadat a fiú mellett. 

[Pár héttel később] 

 Az elmúlt napjaid maga a pokollá vált, folyamatosan kényelmetlenül érezted magadat Chifuyu mellett, és ha rá gondoltál többször eszedbe jutott az, hogy nem csak a személyiségét kedveled, hanem a külseje is igazán vonzó. Nem értetted magadat és a reakcióidat, eddig egyszer se tapasztaltál ilyet és még tanácsot se mertél kérni senkitől se, mert féltél, hogy félreértenek és nem jól fogják érteni a helyzetet amiben vagy. Dideregve sétáltál ki Bajihoz, hogy beszélhess vele, az hátha segíteni fog rajtad. Tudtad jól, hogy hiába fogsz válaszokat várni, egyszerűen csak szükségesnek érezted, hogy ezt megoszd vele. Leültél a sírhely elé, és csak beszéltél az elején össze-vissza mindenféléről, majd végre rátértél az igazi problémádra. 

-Most annyira rossz, hogy nem tudsz válaszolni a hülye kérdéseimre, mert ezt tényleg nem értem. Te biztosan tudtad volna, mert sokkal jobb vagy ebben mint én. Szóval a napokban olyan furcsán érzem magamat Chifuyu közelében, vagy ha csak rá gondolok akkor a testem azonnal felforrósodik és csak zagyvaságot beszélek szegénynem. Már biztos nagyon idegesítem a butaságommal, de ez az ő hibája, nem? Miatta van ez a furcsa érzésem, akkor ő a rossz nem én, igaz? Ahjj Baji miért nem válaszolsz nekem? Annyira jó lenne.. 

-Amit érzel az a szerelem. -egy mély hang szólalt fel, te pedig riadtan kaptad fejedet a sírra. 

-Megbolondultam? -magad elé suttogtad rémülten, de a mögötted álló gyengéden fejen ütött. 

-Dehogy te buta, én vagyok az Draken. -pillantott le rád, felsóhajtva fogtad meg a fiú kezét és dőltél neki a lábának. 

-Nem értem miért gondolják úgy, hogy szerelmes vagyok Chifuyuba, mikor ez nem igaz. Legjobb barátok vagyunk, nem szerelmes pár! -a fiúra néztél fel válaszokat várva tőle, mert ő legalább tudott neked azokkal szolgálni. 

-Nézd [Neved], nem véletlenül mondják, és gondolják rólatok ezt az emberek. Ahogy egymással viselkedtek az már rég túllépett egy baráti határt, csak nektek nem tűnt fel azért mert még sosem voltatok azok. De mi lenne, ha beszélnél erről Chifuyuval? Szerinted ő nem vette észre rajtad, hogy furán viselkedsz az elmúlt napokban? Lehet neked nem mondta el, de látszik rajta, hogy mennyire fél azért, hogy téged is el fog veszíteni. Szóval menj és beszélj vele az érzéseidről, biztosan nem fogja visszautasítani. -Draken megszorította bíztatásképpen a kezedet, de te ugyan olyan kétségbeesetten kapaszkodtál bele a kézfejébe. 

-Rendben van, köszönöm, hogy segítettél nekem. -felálltál a földről és remegve néztél Drakenre, aki hangosan kinevetett téged, és a félelmedet. 

-Ne izgulj, gyere elviszlek a banda tárgyalásra. -kezedet még mindig fogva indult meg veled a bandához, te pedig csendesen sétáltál mellette. Amikor megérkeztettek, azonnal Chifuyuhoz siettél, és szoros ölelésbe vontad őt, amit boldogan viszonzott. 

-Chifuyu, azt hiszem szerelmes vagyok a legjobb barátomba. -zavartan pillantottál a fiúra, akit nem is kicsit meglepett a hirtelen kijelentéseddel. 

-Ugye én vagyok a legjobb barátod? -nevetett fel a szőke hajú, helyeslően kezdtél el bólogatni. Chifuyu arcodat a kezei közé vette, majd az orrodra hintett egy apró puszit. 

-Kár, hogy Baji-san nem láthatja az első barátnőmet. -arcodat vörösség lepte el a szavai hallatán, majd szorosan bújtál vissza hozzá. 

-Mond már azt, hogy én is szeretlek vagy valami. Lassan egy halott emberre leszek féltékeny! -nevetve ütötted meg a fiú mellkasát, s Chifuyu a fejedre nyomott egy puszit. 

-Szeretlek [Beceneved]-chan. -a hajadba suttogta a szavakat, arcodat elöntötte a forróság, és boldogan fogtad meg egyik kézfejét ujjaitokat összefűzve. 

Hello-hello! 

Ha szeretnétek akkor következőnek megírom Chifuyu és olvasó találkozását, bár az akkor egy ennél is rövidebb fejezet lesz ¯\_༼ ಥ ‿ ಥ ༽_/¯

Ígérem, hogy próbálkozom, hosszabb fejezeteket hozni, hogy élvezetesebb legyen számotokra.