Féloldalas mosollyal pillantottál körbe a teremben. Elégedett voltál azzal kapcsolatban ami eléd tárul. Izana és más bandatagok néztek rád vissza, megilletődve. Hiszen nem volt szokványos, hogy bármely bandában lány tag legyen. Az pedig, hogy most te ott voltál közöttük egyenesen mindenkit megzavart. Eddig az összes tárgyalásuk privátban zajlott. Csak a fontosabb személyek között. Mégis most elérkezett, hogy aki szeretne az részt vehet rajta. De csak és kizárólag a vezetők, te nem tartozol közéjük, de felhatalmaztad magad arra, hogy ott legyél. Na meg kifejezetten szerettél ellenszegülni Izanának, aki minden egyes ilyen tetted után egyenesen örlődött azon, hogy lányként bevett téged. Te nem egy engedelmes csahos kutya voltál, mint a többiek. Te maga a szabadság, és makacsság. Világ életedben azt tetted, amihez éppen kedved támad. Feletted nem uralkodhatott senki se. Nem is igazán hagytad magad sose. S Izanának ez tetszett meg benned, hogy ravaszan kijátszottál mindent, és mindenkit. Egy igazi nagypályás voltál. A tárgyaláson is, csak farkasszemet nézett veled végig. Még akkor is, amikor bevállaltál piszkos munkákat, ami nem egy törékeny kislánynak valóak. 

Tisztában voltál vele, hogy a javítóintézetes szöktetés, és pénzmosás nem a te asztalod. De ezt a kettőt senki se merte be vállalni. Így te feltetted rá a kezed, hogy majd te megcsinálod. S ezzel a kapitányod, Izana is tisztában volt. Olyannak ismert meg, aki képes végrehajtani bármit, amit kitervel, vagy akar. Te pedig önként vállaltad be ezeket. Ennek ellenére Izana eddigi, pillantásai megváltoztak, az egész testéből az áradt, hogy indulatos. Onnantól kezdve leginkább egy ketyegő bombára emlékeztetett téged. Elszánt magabiztos vigyorral néztél vissza a fiúra. 

 Annak mutattad magad, de nem voltál az. Mélyen belül kétségbe voltál esve, hogy mégis hogyan fogod megoldani ezeket. Jól akartál teljesíteni, dícséretett akartál. Azt hogy tiszteljenek. 

 Továbbá már oda se figyeltél, csak a gondolataid emésztettek, és az hogy mitévő legyel. Ahogyan a búcsú szavak kezdtek el elhangzani, te a kijárat felé igyekeztél. Elszánt pillantásokkal lépkedtél a motorodhoz, majd felszállva rá elhajtottál onnan. Kellett egy kis szabadság érzett, ahhoz hogy beinduljanak ennél jobban az agytekervényeid. 

[1 évvel később] 

Érdeklődve figyeltél magad elé, és hallgattad Izana szavait. Különösképpen annyira nem érdekelt az, amit a férfi mondott neked. De ahhoz, hogy csapdába tud csalni, egy kis szórakozás érdekében, muszáj volt eljátszani az ölebet. 

-.. Tudom hogy nem figyelsz [Neved]. -Izana mérges, kissé érces hangja rázott vissza téged a valóságba. 

-Nos ezt jól gondolod. -értettél vele azonnal egyet, majd túrtál bele a hajadba ingerülten. -Nincs hozzád hangulatom Izana. -a férfi felkuncogott, majd előrébb dőlt eddigi ülőhelyén, és kezével gyengéden nyúlt az állad alá. 

-Lehet, hogy ilyen formálisan nem vagyok a szíved csücske Angyalom. De egyébként, meg élsz halsz a szavaimtól. -teljes magabiztossággal nézel farkasszemet, és az igazság ott rejlett a szavaiban. Kedvelted Izana észjárását, játékosságát. Azt hogy két év alatt megtanult hozzád viszonyulni, hogy tudta mindig mikor mire van szükséged. Imponáló volt számodra. De ha munkáról volt szó, akkor teljes undorral figyelted a férfit. Rideg személyiséggé vált akkor ő is, és te is. Amúgy meg megvoltattok egy kis játékossággal, egymás mellett mint a befőtt. Kedvelted Izana azon oldalát, ezzel pedig ő tisztában volt. Ahogyan mindenki más, két év alatt nem véletlen szerezted meg a Tenjiku mennyei királynője megnevezést. Amelyet a hátad mögött sokan úgy gúnyoltak, hogy a Tenjikut kicserélték Izana nevére. Te mégis sose szóltál senkinek se érte. Pedig még azt is tudod, hogy ki kezdte ezt híresztelni. Viszont túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkozz. 

 Szépen lassan mindegyik bandától mocskosabb kezdtél lenni. S ebben közrejátszott az egy évvel ezelőtti bevállalt munkák. Amelyeket most már nem bántál egy kicsit se, hiszen így megkaptad azt amit igazán szerettél volna. Mégpedig tiszteletet, és dícséretett.