Lakóhelyeden felkapottak voltak a bandák, és azok szemmel tartása. Te is nagy rajongója voltál a bandáknak, de te egészen érdekes módon mutattad ezt ki a fiatal gengszterek felé. Lelkesen sok mindent tudtál róluk és tehetséges ügyvédi érzékeid voltak már fiatalon, amit odáig fejlesztettél, hogy remekül megélhettél belőle. De mégse ez volt a munkád, ezt csak mellékállásban tetted, ha valakik megkértek rá, egyébként bent voltál a saját kis műhelyedbe, ahol motorok megjavításával foglalkoztál. Kislány korodban az apukádtól sok izgalmas történetet hallottál, és mégha nem is kerültél be egy bandába se, azért mert lány vagy, úgy gondoltad segíteni akarsz a motoros bandákon. A legegyszerűbb módja pedig az volt, ha ingyen munkát csinálsz nekik, motorért sose kértél egyszer se tőlük pénzt, de ha ügyvédnek fogadtak fel akkor borsos árat voltál képes elkérni tőlük. Eddig viszont ennek ellenére senki se pártolt el tőled, tisztelték benned azt, hogy mennyire korrekt munkát vagy képes csinálni ingyen, így az a pár ezer yent igazán nem sajnálták tőled, és nem panaszkodtam a drága ügyvédkedésért. Sőt mi több kifejezetten szerettek téged igénybe venni, és a szoros időbeosztásod miatt mindig igyekeztek arra, hogy ők is igénybe vegyék bármelyik munkádat. Segítő készségednek hála sok titkot tudtál mindegyik bandáról, de sose ezekkel intézkedtél, hanem ezeket megtartottad magadnak. Talán ezt is szerették benned annyira, mindenki tudta mennyi mocskos kis titkot tudsz róluk, mégse várták el tőled, hogy azt oszd meg velük, hogy keresztbe tegyenek egymásnak, hanem tanácsot és jogtisztázást vártak el. 

 Ez a napod második fele is azzal telt, hogy egy bandának segíts több területet szerezni. Igazán kíváncsi voltál, hiszen az ellenséges csapatot nem ismerted, szerettél új bandákat megismerni, mert mindig volt közöttük valaki különleges, aki igazán kiemelkedő személyiség. S úgy érezted most igazán nagy találatod lesz, aminek örültél volna. Egy ideje nem igazán találtál már új bandákat, mert kezdet kimenni a divatból a sok rendőr balhé miatt. Sajnáltad volna ha eltűnnek csak úgy a köztudatból a gangek, de tudtad jól, hogy az idő előrehaladtával sajnos ez lesz. Miközben az új banda összetételén gondolkodtál felvetted a fehér inget a fekete ceruzaszoknyát és az elegáns fekete magassarkúdat. Mások butaságnak gondolták, hogy ennyire hivatalos vagy pár utcakölyökkel, de őket mindig elfogdta a megtiszteltetés, hogy ennyire emberszámba veszed őket. Szerettél velük jól bánni, hiszen egymást segítettétek ki folyamatosan, így fontosnak érezted a jó kapcsolatok fenttartását. 

-Üdvözlöm a jelenlévő két bandát, a képviselőik lépjenek közelebb, és foglaljanak helyet az asztalnál. -kezeddel intettél az előtted lévő asztalhoz, és a két székhez. A bandákból előlépet egy-egy illető, majd ahogyan kérted helyet foglaltak az asztalnál veled szembe ülve. -A mai üzleten a képviselő az Ikebukuro Criminal Black Members-ből nem más mint Hansen! -az említett személy felállva fordult a bandák irányába és meghajolt, majd vissza leült a székre. -A Black Dragonból a képviselő.. -elakadtak a szavaid, hiszen nem volt rajta megnevezés, pedig őszintén azt hitted ez kötelező mindenkinek. 

-Inui Seishu. -fejezte be helyetted, miközben felállt a székből. Viszont nem hajolt meg, nem köszönte meg a lehetőséget, hogy foglalkozol az ügyükkel. Egyszerűen csak kimérten elkezdett beszélni Hansen bandájához, megilletődve néztél a szőke hajú fiúra. Egyértelműen ignorált téged, és a nemrég felolvasott szabályokat. Mégis annak ellenére, hogy áthágta a megalapozott törvényeket, és tiszteletlen volt veled szemben, és a bandával szemben is, tudta jól hogy miről beszél és egyértelmű érveket fogalmazott meg azzal szemben, hogy az Ikebukuro Criminal Black Members miért nem érdemli meg az itteni területek egy részét se, majd egyenesen kijelentette, hogy ő fog területeket kapni. Miközben a fiút hallgattad az eléd kihelyezett térképet figyelted, hogy felmérd a kívánságot, amelyet szeretne. 

-Inui! -hangosan szólaltál fel, hogy csendre intsd a fiút. -Túl nagy területet akarsz, beleértve olyan hatáskört is, ami már nem az ICBM-hez tartozik! -a fiút méregeted, aki szőke tincsei alól rádvetett egy pillantást, majd teljesen feléd fordulva a térképre bökött ujjával. 

-El tudom dönteni, mennyi területre van szükségem, nem kell ehhez segítség, ráadásul az egy üres rész, az egyik bandához sem tartozik, szóval csendesedj kislány! -Inui hangjától kirázott a hideg, de egy pillanatra se ijedtél meg tőle, helyén tudtad kezelni az agresszív embereket. 

-Én meg tisztában vagyok vele, ahogy mindenki más is, hogy az azért érintetlen hely, mert az az én területem. Szóval fogd magad hátrébb Inui, mert lehet csak egy kislány vagyok, de igazán nagy hatalommal bírok veled ellentétben. -kezeddel megbökted a fiú mellkasát, majd azt a kezét amelyik a térképen volt ellökted. Inui meglepetten méregetett téged, s egyértelműen bandajelzést keresett rajtad. 

-Hiába keresel rajtam jelzést, egyedül egyet fogsz csak, de az is csak az enyém senki máshoz nem tartozik. -felemelve kezeidet kijjebb gomboltad a fehér inget, amit viseltél, ezzel megmutatva az égési sérülést. Igazán hasonló folt volt az, mint amit Inui az arcán viselt, csak neked sokkal ocsmányabb volt. -Az a terület az én helyem, ott lakok és van a motor műhelyem. Nem fogom banda övezetnek kitenni, jól figyelj Inui, mert nem ismételem el újra. Lehet, hogy lelkes és segítőkész vagyok a gangekkel szemben, de nem fogok megint nyomorult helyzetekben élni, csak azért mert egyesek területekhez akarnak jutni. Eddig mindenki megértette és megvoltak a nélkül is, te is tegyél így, mert ha nem, akkor megtapasztalhatod egy kislány bosszúját. De egyébként 23 éves vagyok, kölyök. -lenéző pillantással nyugtáztad a szőkét, majd az inget vissza gombolva álltál fel az asztalra. -Az Ikebukuro Criminal Black Members és a Black Dragon között a tárgyalás nem sikerült a jelenlegi képviselőkkel, mivel úgy tűnik a Black Dragon martalékos döntés elé állítom a második képviselőket, megpróbáljátok újra tárgyalni, vagy pedig harccal döntöttök? -érdeklődve néztél a két bandára, végül Hansen állt fel az eddigi ülő helyéről. 

-Halasztást kér az Ikebukuro Criminal Black Members. -bólintva egyet intettél a kezeddel a távozásra utalja ezzel a banda pedig összeszedve magát elhagyta a helyszínt, így már csak a Black Dragon maradt ott veled. Lelépve Inui mellé pillantottál a fiúra, aki igazán különlegesen nézett ki, most hogy jobban szemügyre vetted a piros magassarkút is észrevetted, amit a fiú viselt. Nem tettél semmi megjegyzést se, csak levetted róla a tekintettedet. -Legközelebb járj utána Inui, így nem leszel elég jó képviselő és vezető, ha ennyire fontos részleteket sem tudsz. -magadelé beszéltél, nem érdekelt téged a fiú reakciója egyszerűen csak magára hagytad a bandát, és visszamentél a műhelyedbe, hogy folytasd a munkát, amit félbehagytál délelőtt. Belépve az üzletbe átöltöztél a kényelmes kezeslábasba, és a bent lévő motorokkal kezdtél el dolgozni. Munkádat újból este zavarták meg, vagyis igazából te magad zavartad meg a saját munkádat. Hiszen kintről motor hangot hallottál, nem is akármilyet, történetesen száz százalékig biztos voltál abban, hogy egy Yamaha RZ350-t hallasz kintről, s azonnal igyekeztél megnézni. Rajongtál kislány korodtól a motorokhoz, s azt hitted, hogy már csak egyedül neked van az a megörökölt motor. Azonnal kiszúrtad a te motorod mellett lévő másik darabot, a járművön ültek is, Inui volt. A késő esti órák ellenére is megismerted, felvonva szemöldöködet sétáltál Inuihoz közelebb. 

-Tudok valamiben segíteni? -kezeidet mellkasod előtt összefűzve tartottad, és a fiút méregetted, aki eddig motorodat nézte csodálkozva, s most meglepett szemeivel téged figyelt. 

-Azt hittem csak nekem van ilyen motorom. -zavartan beszélt hozzád, te pedig ezt megmosolyogtad.

-Ebben egyetértek veled Inui. -biccentettél a fejeddel, majd Inui motorját vetted szemügyre, úgy tűnt nincs semmi baja, igazán szép darab volt az a motor, kifejezetten tetszett számodra. A tiéd már egészen viseletes darab volt, de egy esztétikai hibáját se akartad ki javítani, mert az mind apukád emléke volt, amelyet te is nagy becsben tartottál. 

-Azt hittem, egy motorszerelő motorja nem lesz egy megviselt tragacs. -rázta meg a fejét, majd pillantott fel rád. 

-Ez a tragacs egy örökölt darab, sok szép emlékkel, amelyek nem az enyémek, de kislány koromban imádtam hallgatni őket. Azok az emlékek miatt vagyok most az, aki vagyok. -vontad meg a válladat kezeiddel a motorra simítva. 

-Kitől örökölted meg? -Inui érdeklődve figyelt téged, elmosolyodva pillantottál a fiúra. 

-Akkor elmondom, ha elmeséled a szép égési sérülésed történetét. -Inui mély levegőt véve állt fel a motorról, majd közelebb lépve hozzád ölelt magához szorosan, igazán meglepett téged a tette és nem értetted mi ez a hirtelen váltás nála. 

-Te vagy az egyetlen. -suttogta Inui szorosan ölelve magához. 

-Egyetlen? Miben? -zavartan simítottal fel a fiú hátára, hogy megsimogasd keskeny hátát. 

-Az egyetlen, aki azt mondta rá, hogy szép.. -felnevetve néztél fel Inui szemeibe, majd simitottál az elszíneződött területre. 

-Mert az Inui, szépen nézz ki és biztos világmegváltó története van, ami izgalmas. 

Hello-hello! 

Megjöttem a mai fejezettel, remélem nem gond, hogy a végén nem derült ki Inui sérülése, de nem akarom magamnak és nektek se spoilerezni. *Úgyis egy elvakult pillanatában utána nézz, mert nem bír magával* 

Ti mit gondoltok Inuiról? Én oda vagyok érte, szerintem egy csodálatos karakter, aki nagyon odaadó, és szeretet éhes.