Boldogan léptél be a meleg épületbe és húztad le lábelieidet, majd szabadultál meg a kabátodtól is. Kezdet egyre inkább lehülni a levegő, amelyet te nagy annyira viseltél jól. Sokkal inkább szereted a nyári nagy melegeket, talán az iskolát is pontosan e miatt nem szeretted. Szabad szellemű voltál, aki a kreativitásának élt, de ezt az iskola csúnyán hátráltatta, mert már nem volt annyi szabadidőd, mint a szünetben. Álmodozó személyiséged hátránya pedig azzal is járt, hogy nem voltál kitűnő tanuló. De ennek hála ismerheted meg a legjobb barátodat, aki korrepetált téged. Az elején nagyon nem akartad, hogy téged korrepetáljanak, majd egy órát voltál a pasztell lila hajú sráccal és azóta csakis a találkozásoknak élsz. Remek fiú volt, volt tehetsége ahhoz hogy a lányokat levegye a lábáról, vagy csak ahhoz volt tehetsége, hogy téged levegyen a lábadról. Valamelyik a kettő közül biztosan, mert odáig voltál a vicces, mosolygós, de komoly srácért. 

-Megjöttem Mitsuya senpaii! -dalolva léptél be a nappaliba, majd jöttél zavarba, ahogyan felfedezted, hogy a fiún kívül más számodra idegen srácok vannak. Zavartan ácsorogtál a nappali ajtajában, majd kaptad a fejedet a fürdő ajtó felé, ahonnan valaki kilépett. -Mitsuya! -döbbenten néztél a kisegítő tanárodra, akinek az arcán több sebtapasz is megvolt található. 

-Bocsánat elfelejtettem, hogy mára beszéltünk meg időpontott. -felelte a fiú, miközben végigmért téged. 

-Nem fontos, de veled meg mi történt? -sétáltál a fiúhoz közelebb, majd elé lépve vetted szemügyre a sérült területeket. Reflexszerű mozdulattal emelted meg a kezedet, és értél hozzá a szája sarkában lévő sebhely melletti területhez. A fiú grimaszolva húzta odébb a fejét, majd egyik kezét a derekadra helyezve terelt el az asztalig, ahol általában tanulni szoktatok együtt. Sose zavart a bensőséges érintés tőle és úgy tűnt, hogy őt se zavarja ha te teszel ilyesfajta mozdulatot. De mások előtt mindig sokkal jobban elpirultál, és kellemetlenül érezted magadat. 

 Az asztalhoz leülve vetted elő a füzeteidet, majd pillantottál fel a fiúra érdeklődő szemekkel. Nem igazán a következő utasítás érdekelt, hanem sokkal inkább a Mitsuyán lévő sérülések, de úgy tűnt a fiú erről nem akar veled beszélni. Ami sokkal inkább zavart, így szemöldöködet ráncolva nézted a plafont, miután a fiú kilépett a látószögedből. Nem gondoltad volna róla, hogy az a nagyon verekedős típus, hiszen megvolt az esze ahhoz, hogy feleslegesen ne verekedjen. Tudtad azt is róla, hogy egy bandához tartozik, ahol van egy osztagja, de az igazság az volt, hogy egyszer se láttál sérülést a fiún, maximum a kézfején mivel szeretett varrni. Alsó ajkadba harapva gondolkodtál tovább, hogy vajon miért nem akarja neked elmondani, hogy mi történt vele a mai nap folyamán. 

-De senpaiiii! -szólaltál fel hangosan, amikor meghallottad, hogy kilépett a szobájából. Mitsuya nevetve lépett hozzád és ütött az egyik füzetével a fejedre gyengéden. 

-Feleslegesen emésztenéd magadat az én problémám miatt, csak ne foglalkozz vele és kész! -ült le melléd, majd várta, hogy elmond most miben kell a segítsége. 

-Gonosz vagy Mitsuya senpai! -duzzogva fűzted össze kezeidet a mellkasod előtt és arcodat is felfújtad, így úgy néztél ki mint egy duzzogó kisgyerek.  

-Mondtam, hogy felesleges foglalkozni vele. -rázta meg a fejét, és könyökölt fel az asztalra várva, hogy végre megoszt azt vele mibe akadtak nehézségeid. 

-De most nem fogok tudni figyelni, ha ezt nem mondod el nekem! Akkor végig csak azon fogok gondolkodni, hogy mi történt és miért történt.. és hogy miért nem mondod el! -tovább duzzogtál, ezzel Mitsuyát megnevetettve, te pedig természetesen teljesen felháborodtál amikor rájöttél, hogy rajtad nevet ilyen jóízűen. -Oi, senpai ne nevess ki! -pillantottál rá a fiúra, aki füzetével takarta el az arcát, hogy ne lásd mennyire kipirosodott az arca a nevetéstől. 

-Bocsánat [Beceneved]-chan, de tudod jól, hogy aranyos vagy amikor feleslegesen nyafogsz valamiért. -a pasztell lila hajú bűnbánó szemekkel nézett rád, te pedig inkább a füzeteddel kezdtél el foglalkozni. Bátortalan voltál így incselkedni Mitsuyával, aki ezt tudta jól rólad, egyértelműen kihasználta a lehetőséget, hogy az ő kezében van az irányítás. 

-Ez nem megy. -tetted elé a füzetedet és vártad, hogy mit fog neked mondani. 

-De ezt tegnap előtt vettük át, és akkor ment. -pillantott rád meglepetten a fiú, neked arcodra pír került fel és oldalra fordítottad el a fejedet.  

-H hát most már nem megy, szóval segíts újra megérteni Mitsuya senpai. -kezeiddel szoknyádat dörzsölted, és próbáltál nem jobban elpirulni. 

-Rendben van, akkor elmagyarázom megint neked. -közelebb ült hozzád miközben elővett egy tollat, érdeklődve figyelted a fiú mozdulatait és próbáltál rá koncentrálni, de folyamatosan kellemetlenül érezted magadat a plusz társaság miatt, és rettegtél, hogy valami baromságot mondasz a kérdéseire. 

-Nekem ez így nem megy! -verted bele az asztalba a homlokodat, és túrtál bele a hajadba is idegességedet próbálva levezetni. Mitsuya felsóhajtva küldte el baráti társaságát a lakásból, hogy ne stresszeljen téged, majd hátadra simítva próbált megnyugtatni téged. 

-Na gyere folytassuk tovább a tanulást, aztán együtt megírjuk a házi feladatodat. Rendben van? -hajolt arcodhoz közelebb, zavartan néztél rá, majd nagy szemeibe néztél a fiúnak. 

-Uhm, rendben van. -bújtál karjához, és folytatátok tovább a tanulást együtt. Mitsuya minden apró részletet leírt neked, hogy később egyedül is értsd a feladatokat, hogyan kell megcsinálni. Aminek örültél nagyon, mert sokszor képes voltál megfeledkezni apró lépésekről. Ahogy véget ért a tanulásotok, már csak egymás mellett ültettek csendesen, aztán a fiú hirtelen elkezdett beszélni a mai napjáról neked. 

-Verekedtem pár felsőbb évessel a suliban, nem igazán kedvelem amúgy se őket, de a maival nagyon felbosszantottak engem és úgy éreztem, hogy tennem kell valamit ellenük. -feléd pillantott egy kedves barátságos mosollyal, majd fejedre simított és megborzolta a hajadat. -Rossz dolgokat mondtak arról a lányról, aki tetszik nekem. -tette hozzá előző mondandójához, te pedig izgatottan hajoltál hozzá közelebb és csillogó szemekkel vidám mosollyal kezdted el kérdésekkel bombázni a fiút. 

-Ki az a lány senpaiii? Biztos valami nagyon okos és szép lány! -kezdtél el izgatottan gondolkodni, hogy Mitsuyának mégis milyen lányok jöhetnek be, az igazság az volt, hogy ilyen témáról sose beszélgettek. Bár teljesen érthető, furcsa lett volna ha elmondod, hogy neked nem tetszik senki se, de ő nagyon felkeltette az érdeklődésedet. 

-Ugyan most mégis miért hozott téged ez ennyire lázba? Olyan vagy mint a kishúgaim. -nevette el magát Mitsuya, majd karolta át a derekadat, hogy ölelésbe vonjon téged. Szorosan ölelted át a fiút, aki megpuszilta a fejed tetejét. -Lassan haza kellene már menned [Neved]-chan. -a pasztell lila hajú arcodra simított, miközben téged és a reakciódat fürkészte, de mint mindig most is csak halvány elpirulásodat látta és a pimasz mosolyodat. 

-Na de Mitsuya egyszere két lányt fűzni rossz dolog! -bökted meg az orrát, és másztál ki ölelő karjaiból. 

-Nem mintha lenne bármi esélyem is. -állt fel a földről, és kísért ki téged az ajtóig. 

-Ha meg se próbálod, akkor nem tudhatod, hogy lenne e esélyed Mitsuya. -tanácsoltad a fiúnak, aki kedvesen mosolygott rád. 

-Ő nem az a fajta lány, akinek az esete lennék. -zavartan vakarta meg a tarkóját, te pedig megráztad a fejedet. 

-Mitsuya te jó srác vagy, aki bárkit levesz a lábáról. Csak merj tenni, azért hogy észrevegyen a lány. -kedvesen mosolyogtál rá, majd simítottál az alkarjára. -Akkor jó éjszakát, holnap találkozzunk! -búcsúztál el a fiútól, s gyors léptekkel indultál meg hazafelé. 

[Másnap Mitsuyánál] 

-Megjöttem Mitsuya senpaii, hogy érzed magad? Fáj még az arcod? -sétáltál be a nappaliba, ahol már a fiú ott várt rád, éppen egy könyvet olvasot szemüvegben, igazán szexin nézett ki. 

-Szia [Beceneved]-chan! -kedvesen mosolygott rád, majd tette félre a könyvet, hogy rád fókuszáljon teljesen. Leültél mellé a kanapéra és a könyvre pillantottál rá, egy szerelmes regény volt, pontosabban a Rómeó és Júlia. -Egyébként már nem fáj, tegnap se fájt igazából. -vakarta meg a tarkóját a pasztell hajú fiú. 

-Örülök neki senpaii! Na és a Júliáddal mi a helyzet? -dőltél neki a fiúnak, hogy kezeiddel át tud ölelni szorosan a nyakát. 

-Mi lenne? -ráncolta a szemöldökét. -Megvan magának. -vonta meg a vállát Mitsuya.  

-De senpaiii! Te nem is próbálkoztál nála? -döbbenten néztél rá a fiúra, aki felsóhajtott majd megmasszírozta fáradtan az orrnyergét. 

-Nem, mivel nem volt rá lehetőségem, és teljesen abszurd helyzet lenne. -adta meg a miértjét neked, de téged csak tovább bosszantott Mitsuya túlaggódása. 

-Csak menj oda és csókold meg, nincs ebben semmi furcsa és nem oda illendő! -értetlenül néztél a pasztell lila hajú fiúra, aki megrázta a fejét. 

-Ez nem ilyen egyszerű [Neved]-chan. -a fiú lehunyta a szemeit, majd előre dőlt. -Inkább tanuljunk. -biccentett a fejével az asztal irányába, feladva a harcot kezdtél el inkább Mitsuyával tanulni. De mivel fárasztó hosszú napod volt, muszáj voltatok szünetet beiktatni, hogy hatékonyabban menjen a tanulás. Átsétálva a konyhába vettél le egy poharat a polcról, majd töltötted meg, és kezdtél el lassan aprókat kortyolni a vízből. Miközben oldalra fordultál megpillantottad a hozzád lépő pasztell hajút, aki kezével derekadra simított rá. Meglepetten pillantottál le a kezeire, amik majdnem körbe értek téged, ahogy vissza felfelé néztél orrod hozzásimult Mitsuya orrához. Zavarodban néztél rá nagy szemekkel, és érezted hogy a fiú közelebb von magához, így a csípőtök már egymásnak nyomódott. Mitsuya közelebb hajolt hozzád így már az ajkaitok is összeértek, te pedig úgy érezted, hogy el fogsz ájulni. Erősen martál bele Mitsuya karjaiba, ajkaid közül pedig egy esetlen nyögés csúszott fel, a reakciód meg mosolyogtatta az idősebbet. -Azt hiszem igazad volt, mégis csak ilyen egyszerű az egész. -suttogta ajkaidra. 

-M mitsuya senpai ne szemtelenkedj velem. -zavartan készültél el fordítani a fejedet, de a fiú egyik kezével megtartotta arcodat és ajkaidra forró csókot nyomott. 

-Egyáltalán nem szemtelenkedem veled [Beceneved]-chan, komolyan gondoltam ezt a csókot veled. -felelte a fiú kedvesen mosolyogva rád. 

-Akkor még gyakorolj senpai, mert béna lett a csók. -dugtad ki a nyelvedet Mitsuyára, aki elmosolyodva nézett rád. 

-Ezt aközben mondod, hogy én tartalak téged. Nem tudom, hogy vagy vele. De szerintem eléggé jó vagyok. -döbbenten néztél a bátortalan Mitsuyára, kezedet meglenditve csaptad meg a mellkasát erősebben. 

-Mitsuya senpai! Álmodj róla, hogy összejövök veled! -fújtatva duzogtál, a fiú pedig szorosabban ölelt magához, majd ajkaidra nyomott egy újabb forró csókot, miközben kuncogott azon, hogy milyen aranyos vagy. 

Hello-hello! 

Remélem tetszett nektek a mostani rész, igyekeztem valami aranyosat kihozni Mitsuyával. Egy aranyos fiúnak, aranyos fejezet is jár ( ꈍᴗꈍ) 

Kérdés a továbbiakkal kapcsolatban, mivel jelenleg az animét nézzem, így a később bejövő karaktereket annyira nem ismerem, de velük is mentek le folyamatosan playlisteket. Igazából az érdekelne, hogy mennyire zavarna titeket az, ha írnék róluk úgy, hogy nem sok mindent tudok róluk? Tehát esélyes, hogy kicsit OOC lennének. Köszi a válaszokat előre is! (づ￣ ³￣)づ