Otthonról szöktél ki, hogy kicsit kiszabadulj a toxikus családi környezetből. A szüleid folyamatosan vitáztak mindenen, neked pedig ez mindig zavaró és felesleges bosszantás volt, így minden alkalommal kiszöktél a lakásból és sétáltál egy nagyot, hogy ki szellőztesd a fejedet, és hogy legyen egy kis nyugodt tered. A mostani alkalommal mivel már egyébként is szükséged volt vásárolni elmentél cigarettát venni, az elején mindig azt mondtad magadnak, hogy nem leszel láncdohányos, de valahogy minden egyes kiszökésed nyugtató pontjává vált, az hogy rágyújtottál egy szálra. S miután vettél magadnak a bolt közelébe foglaltál helyet, és gyújtottál rá egyre, miközben elmerültél a gondolatok tengerében. Érezted ahogy a kinti kellemes levegő az arcodat cirogatja, és az előtted elhaladó embereket beszélgetés foszlányaira néha-néha felfigyeltél gondolataidból. Kellemes időtöltés volt ez számodra és teljesen lenyugodtál tőle, megfeledkezve arról is, hogy pár perccel ezelőtt milyen lendületes dühös hévvel ültél le a földre. Gondolataidból az zavart fel, hogy valaki célirányosan feléd közeledik, először arra gondoltál, hogy csak beléd akar kötni, majd ahogyan megállt előtted észrevetted a szájában lévő cigarettát. 

-Ne haragudj, de meggyújtanád a cigimet? A gyújtomat elhagytam. -a magas fiú érdeklődve nézett le rád, zsebedből elő véve a gyújtódat nyújtottad felé. 

-Tessék, használd csak nyugodtan. -miközben beszéltél alaposabban megnézted magadnak a fiút, akinek a haja mohawk stílusú volt, az elől lévő pár tincs pedig ki volt szőkítve benne. A fiú a használat után vissza akarta neked passzolni viszont e helyet egyenesen az arcodat találta el, hiszen te egyáltalán nem számítottál arra, hogy kijelentés nélkül adja neked vissza. Megilletődve pislogtál nagyokat, a magas srácból pedig egy hangos nevetés zendült fel. 

-El kellett volna kapnod, hülye! -felkaptad vissza rá a tekintetedet és grimaszoltál egyet. 

-Ez csak, váratlanul ért engem! -kezdtél el védekezni, miközben arcodat halvány pír kezdte el színezni zavarodban. 

-Egyébként Hanma vagyok. -szólalt meg kis idő után, ajkaiból és orrából beszéde közben füst szivárgott ki, te nagyot nyelve csillogó szemekkel nézted a fiút, aki annyira nyugtató érzést keltett benned, mégis volt benne valami vonzó is, mert a francba is nem lehet tagadni, hogy a srác piszkosul jól nézett ki. 

-[Neved] -válaszoltál egy újabb nagyobb nyelés után, Hanma pedig ezt ki hallotta a beszédedből és ajkaira egy játékos mosoly csúszott fel. 

-Nekem mennem kell, jó volt beszélgetni veled. Remélem még találkozunk, [Ostoba becézése a nevednek/kicsinyítő beceneved]! -kezével intett, majd elkezdett távolodni tőled.  

-Nem ez a nevem! De én is örültem Hanma! -szóltál a furcsa idegen után az elején felháborodva, de a végére már szélesen mosolyogtál. Hiszen a rejtélyes fiú igazán szimpatikus lett számodra ilyen rövid idő alatt is, ami ritka nálad, hiszen nem voltál nagyon társasági személy a családi háttered miatt. 

[Pár héttel később] 

Újbóli alkalom volt, hogy éjszakai sétát kellett megtenned a családod miatt, akik lent a konyhában kezdtek el veszekedni, te pedig inkább újból kiszöktél, hogy ne kelljen hallgatnod őket. Szádba a cigaretta csikk minden egyes szívásnál halványan felfénylett, gondolataidat szabadjára engedve figyelted a sötét tájat és a csillagokat, amikből most igazán sok volt. A sötét utcán sétálva elmélkedésedből az szakított ki, hogy hátulról megragadták a derekadat és felkaptak a földről. Ajkaid közül egy riadt sikkantás csendült fel, s még a cigarettád is leesett a földre. 

-Hé nyugi csak én vagyok az, ha tovább ficánkolsz még a végén véletlenül elejtelek. -figyelmeztettet téged egy ismerős hang, érdeklődve pillantottál hátra, majd vetted szemügyre a fiút, akivel ismertséget szereztél nem is olyan régen. 

-Megijesztettél, miért kellett ezt csinálnod? -nyögtél fel miközben kezeidet ráhelyezted a mellkasod alatt lévő kezeire, s zavartan pillantottál bele a borostyánsárga szemeibe. Hanma elnevette magát és letett téged a földre. 

-Jajj, ez fáj! -szólalt fel megjátszott hangsúllyal és ajkait lebiggyesztette, arra utalva mennyire is fáj neki a gyenge ütésed, amit a hasára mértél. 

-Örülök egyébként, hogy újra találkoztunk. -szólaltál meg elterelve a beszélgetést egy másik irányba, a fiú ajkaira újra egy vidám játékos mosoly villant. 

-Én is örülök neki, babe! -kacsintott rád Hanma, te pedig megilletődve néztél fel rá. 

-E-ez mégis honnan jött!? -hangos pár oktávval feljebb csúszott, Hanma pedig téged nézve válaszolt. 

-Csak aranyosnak gondoltam. -vidáman beszélt hozzád, kezeidet felemelted az arcodhoz, hogy eltakart pirultságodat előle. Hanma átkarolva a derekadat húzott a mellkasához közelebb, így még ha nem is látta a kipirult arcodat a gyors szívverésedet érezte, ahogy hozzá simult a tested. 

-Aranyos vagy, tudod? -A fiú fel kuncogott miközben állát a fejed tetejére helyezte. Zavartan simultál mellkasához még jobban, miközben remegve vettél újra mély levegőt, ezzel megérezve a kellemes illatát, ami kölni, cigaretta füst és motorolaj volt. Igazán jellegzetes illat volt, de mégis volt benne valami vonzóan kellemes. Egyértelműen jó kombó volt az illata. 

-Kellemes illatod van. -döntötted fejedet mellkasába kezeiddel bele markolva a felsője azon részébe, amit a széthúzott kabátja engedett láttatni, és tapintani. 

-Köszönöm drágám! -válaszolta és ezúttal száz százalékig kihallottad a hangjában megbújkáló pimaszságot. Úgy gondoltad nem hagyod ennyiben ezt a remek lehetőséget, hogy vissza vágj neki. 

-Szívesen, édesem. -a végét dallamosan ejtetted ki, Hanma elhúzódva tőled pillantott le rád, mutató és hüvelykujja közé véve az álladat, hogy feljebb emelje döntse a fejedet. 

-Vigyázz mit mondasz, még a végén lehet beléd szeretek. -komoly hangsúlyra váltott, s arconásairól is minden megszűnt. Fel kuncogva vontad meg a válladat, és néztél az aranyló szempárba. 

-Mi van akkor ha én is akarlak téged? -arcodra újabb vörösség úszott fel, és zavarodban kicsit megmarkoltad a felsőjét. Hanma elmosolyodva hajolt hozzád közelebb, izgatottságodba lehunytad a szemeidet és vártad, hogy ajkait a te ajkaidhoz érintse. Testedet melegség öntötte el, ennek ellenére mégis libabőrös lettél teljesen és még a térdeid is beleremegtek, ahogy a fiú lehelete megcirógatta a fülcimpádat. 

-Komolyan mondtam neked, [Neved]. -Hanma nyakadba hajolt jobban, s apró nedves csókot hintett nyakad ívére. 

-Én is. -nyögtél fel érintése hatására. 

Hanma halkan dúdolt valamit, majd újra ujjai közé vette az álladat és óvatos bátorkodó csókot nyomott az ajkaidra, gondolkodnod se kellett csak hallgatál a vágyaidra és azonnal viszonoztad a csókját. Kezeiddel elengedve a felsőjét túrtál bele a magas fiú puha tincseibe, ami ujjaid köré kunkorodott, s a cselekedeted közben kicsit még közelebb vontad magadhoz. Hanma beleharapott az alsó ajkadba, aminek hatására te felnyögtél, ő pedig kihasználta a lehetőséget és elmélyítette a csókot. Ujjaid görcsösebben martak bele a fiú hajába, a csók közben teljesen megfeledkeztél arról, hogy te dominálj a csókban, túlságosan élvezted Hanmával a csókot, hogy erre koncentrálj. Kis idő elteltével kénytelenek voltatok egymástól elválni, s pírrel az arcotokon néztétek a másikat. Apró mosoly festődött fel ajkaidra, majd nevettél fel, ahogy észrevetted, hogy szátokat egy vékony fénylő nyálcsík kötti össze. 

-Holnap menjünk el egy randira, jó? -Hanma a kérdése feltevése után már ő is elmosolyodott, és kíváncsian figyelt engem. 

-Rendben, jól hangzik. -egyeztél bele szélesebben mosolyogva, a fiú elsőnek megdöbbent a választ halva. Valószínűleg nem számított arra, hogy ilyen hirtelen egyezel bele a kérdésébe. -Szóval hová megyünk? -tetted fel a kérdést érdeklődve nézve rá, Hanma felhümmögött a válasza előtt, ezzel benned még nagyobb érdeklődést kicsikarva. 

-Legyen meglepetés. -válaszolta egy újabb mosollyal az ajkain. -De viselj valami aranyos alkalmi ruhát, és találkozunk itt délben. -tette hozzá a fiú, miközben kezed után nyúlt és összefűzte ujjaitokat. Kezetekre pillantva elmosolyodva bólintottál egyet megértve a kérését. 

-De tudod Hanma, nekem ez lesz az első randim szóval jobban teszed, ha jó leszel hozzám! -tréfálkoztál a fiúval. 

-Bízz bennem, nem fogod tudni sose elfelejteni. -kacsintott rád Hanma, majd hirtelen pördített meg téged és mellkasát a hátadnak nyomta. Ezzel a cselekedetével és szavaival elérve, hogy arcod újra vörösre színeződjön zavarodban. 

-Ezzel a szavaiddal igazán elérted azt, hogy felkeltsd az érdeklődésemet. Mire vagy te még képes Hanma? -döntötted oldalra a fejedet, így a szemed sarkából láttad, hogy a fiú is zavarban van mint te. Ajkaira pajkos mosolyt húzott, majd szorosabban ölelt át hátulról. 

-Jobb ha csak annyit tudsz te csinos kislány, hogy a tenyeremen hordoználak téged. -beszélt nyakhajlatodba, újra kirázott a hideg, ahogy a forró lehelete nyakadra ömlött. Felhümmögve dőltél bele ölelő karjaiba még jobban és kezeidet az ő kezei simitottad fel, ezzel megérezte azt, hogy mennyire is át vagy már fagyva. Nem gondoltál arra, hogy ennyi időt fogsz kint tölteni így csak egy vékony kis pulcsi volt rajtad, ami egyáltalán nem tartott téged melegen. Hanma eleresztve tolt el téged, majd vette le magáról a kabátját és terítette a válladra. -Tessék, majd ez melegen tart téged, míg haza nem érsz. -boldogan csúsztattad kezeidet bele a meleg kabátba és lopva magadba szívtad a kellemes illatot, amit átvett a ruhaanyag is. Aranyosnak tartottad ezt a gesztusát, de rá kellett jönnöd, hogy már így is túl sok ideig voltál kint és ha nem sietsz haza még a nyakadba kapsz egy idegesítő veszekedést is, ami nagyon nem hiányzott neked. 

-Bocsánat, de nekem ideje lenne hazamennem. Szia Hanma! -a fiút megfogva húztad le az arcát a magasságodhoz, majd egy apró puszit nyomva arcára siettél el, távolabb érve tőle, pedig elővéve cigarettádat gyújtottál rá. 

[Következő nap reggelén] 

Arra keltél fel, hogy a szüleid már megint veszekednek, és úgy döntöttél, hogy ez a tökéletes alkalom arra, hogy elhagyd a házat. Felkapva egy feszülős rövid kockás szoknyát és egy felsőt, amelynek az elején egy "Oh, édesem" felirat volt, meg persze Hanma finom illatú kabátját is magadra vetted. Az ablakodat kinyitva tettél el pár fontosabb dolgot a fiú kabát zsebébe, ezek közé tartozott a telefonod és a cigaretta tartó doboz. Kimászva az ablakon indultál meg arra, ahol tegnap este találkoztál Hanmával, hamarabb kiértél mint azt gondoltad, így rágyújtottál, hogy valamivel elüsd az idődet. A dohányból mélyet szívva hunytad le a szemeidet és ahogyan a füst áramlott a szervezetedbe újra elkapott az az érzés, hogy mennyire is vágysz Hanma csókjára. Miközben a fiún járt az eszed két kéz ölelte át a derekadat, érdeklődve nyitottak ki szemeidet és nézted meg magadnak a fiút, akin egy fekete farmer volt, egy fehér V nyakú rövidujjúval. A haja pedig most nem volt felzselézve, természetes formájában omlott a fiú homlokába, ezzel még dögösebbé téve őt. 

-Jól nézel ki Hanma. -pirulva szólaltál meg. 

-Ahogyan te is, kedvesem. De mintha azt mondtam volna, hogy öltözz aranyosan és alkalmilag. Nem pedig úgy, hogy minden körülöttünk lévő férfi féltékeny legyen rám, hogy veled vagyok. -kuncogott fel, te pedig még jobban zavarban érezted magadat a bókolása miatt. 

-Hé! Ugyanez elmondható rólad is, baromi vonzó vagy, de vajon kiért? -döntötted enyhén oldalra a fejedet és fogtad meg a kezeit. 

-Persze, hogy csakis érted. -a hangsúly amit megütött az elnyújtott szavakkal teljesen felforrósított téged és úgy érezted, hogy a cigaretta helyett, már csakis ő kell neked. 

Hello-hello! 

Elsősorban ezzel a fejezettel senkit se akarok a dohányzásra buzdítani, az nem megoldás az életedbe kialakult problémákra! 

Másrészt pedig remélem nem csak én vagyok oda ennyire Hanmáért, ő annyira tökéletes és izgalmas egy srác!