Fiatalon elkezdtél már dolgozni, hogy otthon a családodnak besegíts, nem voltatok abba a jó lehetősége, hogy te is csak lustálkodj iskola után mint a többi osztály és évfolyam társad az iskolába. Lehet, hogy egy kiemelkedőbb iskolába kerültél gimnazista éveidre, de ez a kemény munkád gyümölcse volt. Folyamatosan tanultál, hogy az átlagod miatt lehetőséged legyen elit iskolába kerülnöd és ne kelljen fizetnie a szüleidnek az iskolai ellátást, hiszen azt az ösztöndíjból megteheted magadnak. Nem szerettél nagyon vásárolni se, így az a pénzt amúgy csak ott lett volna nála, de nem költöttél volna belőle semmit se, így meg legalább könnyítést tettél a szüleidnek, hogy e miatt ne fájjon már a fejük. Igazán jó gyerek voltál, megértetted elsőre a dolgokat és ha valamit nem lehetett akkor te azt betartottad, na és persze amúgy is szerettél szabályokkal élni az életedben, mert akkor tudtál valamihez viszonyítani, hogy mennyire cselekszel jól az életedben. Enyhén maximalista lettél az évek alatt, így az életedben te magad is hoztál olyan szabályokat és döntéseket, amelyek lehet nem a legjobbnak hangzottak, de kötelező volt a családod érdekében. Ez volt az, hogy csak a tanulásra koncentrálsz, hogy az ösztöndíj ebben az iskolában is megmaradjon, a másik pedig az volt hogy este munkát vállaltál el. Az elején nehezen ment, de kitartottál, mert a cél lebegett a szemed előtt. Mások már rég feladták volna, hiszen a célod megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan volt. De benned titokban ez tartotta az erőt, hiszen e miatt egyszer se érezted azt, hogy most lazsálhatsz kicsit. A kis benzinkút, ahol dolgoztál megbecsült téged, mert szorgos és segítőkész lány voltál, ezzel hamar elérve azt, hogy jutalmul kaptál egy kis plusz pénzt. Az igazság az volt, hogy ezzel a munkaidővel szabályt szegtél, de ezt az egy kis kihágást elnézted saját magadnak, csak azért, hogy lásd a családod boldogságát, hogy egy kicsivel is többet tudnak venni. A nagy részét fontos kellő dolgokra költötték el, mint például élelmiszer, és számlák fizetése. A ruhatáradat te és a családod is ritkán újította meg, mert tudtatok vigyázni a saját dolgaitokra, és ha mégis vetettek valamit, akkor azt inkább turkálókból szereztétek be. A családod jól bánt a pénzzel, így lehet nem voltatok tehetősek, de nem kellett a miatt se pánikolnottok, ha valami nagyobb kiadásba kellett bocsátkoznotok. 

 Fáradtan sóhajtottál fel amikor végeztél, és adtad át a munkádat a következő dolgozónak. Elköszönve a bent lévőktől öltöztél fel, esténként már egész hideg volt, így a nagy ballonkabátot magadra véve egy vékonyabb sálat is a nyakadba helyeztél. Kezeidet elrejtve a kabátod zsebébe indultál meg a sötét utcán, hajnali egy volt, ilyenkor egy járat se ment, de téged ez egyébként se zavart nem igazán szerettél tömegközlekedést használni csak akkor ha nagyon muszáj volt. Így kihasználtad a lehetőséget, hogy kicsit egyedül lehetsz és sétálhatsz egy jó nagy távot. Túl messze laktál a benzinkúttól, de téged ez egyáltalán nem zavart ilyenkor szabadnak és gondtalannak érezted magad, bár egyébként se érezted úgy, hogy lenne valami nagy gondod, de sokat szoktál azon gondolkodni, hogy mivel segíthetnél még a szüleidnek, hogy jobb életük legyen. Miközben belemerültél a gondolataidba fel se tűnt, hogy pár rossz alak elkezdett követni téged. Már csak arra figyeltél fel, hogy az egyikük utánad szól, elsőnek próbáltál velük nem foglalkozni, de egyre makacsabbá váltak és azon voltak, hogy a figyelmedet megnyerjék. Te pedig egyre jobban kezdtél el pánikolni azon, hogy mit csinálj ellenük. A verekedést rögtön kizártad, amúgy se tudtál küzdeni és többen voltak, majd a futást is ugyan ezen az alapon kizártad, lehet kicsi vagy és fürge, de ők többen voltak és könnyen csapdába tudtak volna csalni. Majd mint egy utolsó nagy heuréka rántottad elő az új telefonodat, amelyet a szüleidtől és a főnöködtől kaptál ajándékba. Viszont a helyzeted egyre jobban szorultá vált, így az első applikációt megnyitva kezdtél el beírni egy telefonszámot, a bátyád számát és csak reménykedtél benne, hogy fent lesz és felveszi neked. Egyre jobban elöntött a félelem és ennek látható jelei is kezdtek lenni, mint például hogy ajkaid remegtek és a kezeid is. A telefont magad elé tartottad, hogy lásd a bátyádat és hogy ő is lássa a borzalmas helyzetedet. 

-Ahh végre! -vettél egy nagy levegőt miközben testedet elöntötte a nyugalom, majd arcod elsápadt. Nem a bátyád nézett vissza rád, hanem számodra egy idegen fiú, aki felvonta a szemöldökét. A megnyugvás ami nem is olyan rég elöntött téged most újra a félelem vette át a helyet, szemedből kicsordult egy könnycsepp, amelyet a fiú és észrevett, ahogy azt is meghallotta, hogy a kísérő társaság milyen lelkesen kérlel egy kis kalandra téged. 

-Ne haragudj kedvesem, hogy kicsit késve vettem fel. De tudod mint a Toman alvezetője kicsit el voltam foglalva, de már csakis a tied vagyok. -hangjából teljes nyugodtság és magabiztosság áradt, ami rád is hatással lett. Megkönnyebbültnek érezted magadat, hogy ez az idegen fiú segít neked. 

-Semmi baj, teljesen megértem azt, hogy elfoglalt vagy. -válaszoltál remegő hanggal, és zavarban másik kezeddel belesimitottál a hajadba. 

-Épp feléd tartok, te melyik útvonalon mész? Csak hogy ne kerüljük el egymást. -érdeklődve nézet vissza rád, de biztos voltál benne, hogy nem is téged nézz, hanem a mögötted lévő társaságot. Akik mikor meghallották, hogy a Toman vezető helyettesével beszélsz lelassultak és már nem is voltak olyan vidámok és lelkesen azzal kapcsolatban, hogy elvigyenek egy kis kalandra. 

 Zavartan nyaltad meg az ajkaidat, majd kezdted el magyarázni, hogy hol vagy. Próbáltad úgy megfogalmazni, hogy a fiú nagyjából belője a helyedet. Majd amikor befejezted a beszédet bólintottál végezetül egyet, s a telefonod kijelzőjében megnézted, hogy követnek e még téged. 

-K köszönöm.. -suttogtad magad elé, a fiú ajkain pedig egy meleg bátorító mosoly jelent meg. 

-Szívesen, de hé még beszéljünk. Legalább addig míg haza nem érsz, késő este van. Egyáltalán miért vagy kint ilyen későn egyedül? -miközben beszélt oldalra döntötte kicsit a fejét, ezzel elérve azt, hogy neked egy kiskutya jusson az eszedbe. 

-Most fejeztem be a munkámat, épp hazafelé tartok. S sajnálom, ha megzavartalak vagy felkeltettelek téged én.. -kerested a szavakat, és újra rád tört a sírhatnék. 

-Nyugodj meg, egyébként is fent voltam. -fordította odébb kicsit a telefonját, így láthattad, hogy kint van ő is a szabadban. Megilletődve pislogtál kettőt, majd ráncoltad össze a szemöldöködet. 

-És te miért vagy kint? -kérdezted meg, nagyon is érdekelt, hogy egy veled egykorú vajon miért van hajnali egykor kint az éjszakában. 

-Mondtam, a Toman alvezetője vagyok, és volt egy gyűlésünk, aminek csak nemrég lett vége. -nagyokat pislogva figyelted a fiút, majd arcodra pirosság ült ki. 

-A azt hittem azzal csak blöfföltél. -néztél vissza a telefonod képernyőjére, a fiú megmosolyogta zavarodat, majd megrántotta a vállát. 

-Nincs okom ilyesmivel hazudozni, büszke vagyok arra, hogy a bandához tartozom. -bólintottál egyet, s a fiút jobban szemügyre vetted. Nem igazán tudtad mit mondhatnál neki, és az hogy egy gang tagja volt kicsit kényelmetlenséget okozott benned. De kifejezetten kedvesnek és jószívűnek vélted a fiút, hiszen segített neked és még most is gondolt a későbbiekre, hogy ott is bajod eshet. -Hé nyugi ne érezd magad e miatt rosszul, ez nem igazán befolyásol engem. Mármint nem vagyok valami rossz alak, vagy ilyesmi. -próbálta ki magyarázni magát a kényelmetlen szituációból, kedvesen mosolyodtál el a mondata után. 

-Elhiszem neked, és tényleg köszi a segítséget. Oh egyébként [Neved] vagyok! -mutatkoztál be az idegennek, aki hozzád hasonlóan elmosolyodott, majd bicentett egyet a fejével. 

-Ken Ryuguji, de szólíts nyugodtan Drakennek. -mutatkozott be neked, te pedig felvontad a szemöldököd meghalva a becenevét. 

-Draken? -döntötted oldalra a fejedet, ő pedig helyeslően bólintott egyet. 

-Van benne esetleg valami fura? -kérdezett vissza, mert őszintén nem értette a reakciódat. 

-Nem dehogy! Csak öhm elsőre meglepett. -kedvesen mosolyogtál vissza rá, majd pillantottál fel érdeklődve nézve körbe. 

-[Neved]-chan esetleg baj van? -a fiú aggodalmasan kérdezett rá, neked pedig jól esett Draken kedvessége. 

-Nem, csak megnéztem merre is járok pontosan. De még sokat kell sétálnom, sajnálom ha fel tartalak téged. -a szőke hajú fiú megrázta a fejét. 

-Egyébként is én ajánlottam fel, hogy addig beszélgessünk még haza nem érsz. Meg nem is vagyok valami jó alvó, szóval fent lennék, így pedig legalább nem érzem magam annyira egyedül. 

-Nem kéne még neked hazamenni? Mármint a szüleid biztosan aggódnak miattad, ne okozz nekik gondot Draken. -dorgáltad meg a fiút, aki ezt megmosolyogta, majd ahogy előre dőlt láttad, hogy egy motoron ül. 

-E miatt nem kell aggódnod, a családom kirakott otthonról már kiskoromtól kezdve, így nincs senki se aki hazavárjon. -magyarázta meg neked a helyzetet amiben élt, te pedig elszégyellted magadat és lesütötted a szemedet. 

-Bocsánat azt hittem, hogy.. 

-Semmi baj [Neved]-chan, nem tudhattad. De köszönöm, hogy aggódsz értem jól esik. -vágott a szavadba a fiú, majd kedvesen mosolygott rád. 

 Míg hazaértél végig Drakennel beszéltél és mikor felértél a hálószobádba egyszerűen nem volt szíved letenni a telefont és megszakítani vele a kapcsolatot, de ahhoz meg nem tartottad magad elég bátornak, hogy megkérd rá, hogy tartsátok ez után a kapcsolatot. Mert ilyen hamar neked nagyon a szívedhez nőt a fiú, kedves volt és lelkes, de odafigyelt rád is, ami megmozgatott benned valamit, amit eddig még senki se tudod egyszer se. A fiúval zavartan néztetek egymásra, majd ajkaidból egy kínos kacagás hangzott fel, miközben ágyadba másztál be. 

-Holnap is dolgozol? -kérdezett rá a fiú érdeklődve figyelve téged, te pedig helyeslően bólintottál egyet mielőtt megszólaltál volna. 

-Szerintem ugyan így hajnali egykor fogok végezni. -felelted magadra húzva a takarót. 

-Esetleg holnap is beszélhetnénk ameddig haza nem érsz. -a fiú arcára pír telepedett, de te ezt a rossz fények miatt nem láthattad jól. 

-Rendben van, akkor majd felhívlak ha végeztem a munkában. -rajtad is a pír jelei kezdtek megjelenni, de neked sokkal láthatóbb volt, mert te szabad kezeddel eltakartad az arcodat, amit Draken megmosolygott. 

-Akkor még beszélünk [Neved]-chan, jó éjszakát! -köszönt el tőled a fiú, ajkain egy vidám mosollyal. 

-Neked is Draken. -apró mosolyt engedtél meg felé, majd egyszerre bontottátok a vonalat. 

[Másnap munka után] 

 Izgatottan vetted elő telefonodat, miközben kiléptél a benzinkút elé és lefordulva a megfelelő irányba a telefonodat feloldva hívtad fel Drakent, pontosan ahogy megígérted neki lefekvés előtt. A fiú azonnal fogadta a hívásodat és egy széles mosollyal az ajkain köszönt neked. 

-Milyen volt a munka? -kérdezte meg a fiú érdeklődve figyelve téged. 

-Egész jó, ilyenkor nem sokan járnak így leginkább üléssel telik, vagy azzal hogy segítek takarítani a bent lévő takarítónak. -boldogan mosolyogva beszéltél a fiúhoz, aki érdeklődve hallgatott téged. -Neked milyen napod volt, ma is volt gyűlés? -feljebb hangosítottad kicsit a telefonodat, hogy jobban halld, hogy mit mond neked. Mert őszintén érdekelt téged még annak ellenére is, hogy nem volt sok közöd a bandákhoz. De Draken jó fej volt ebből pedig valamiért arra következtettél, hogy a többiek se lehetnek azok a nagyon züllött arcok. 

-Mostanában minden nap van, hogy megelőzük ezzel a kialakuló problémákat. Kicsit olyan mint egy terápia, ha valakinek baja van azt elmondja és megpróbálunk megoldást találni rá. -magyarázta neked a fiú a gyűléseik lényegét, te pedig bólogattál párat. 

-Szerintem ez nagyon menő és jó dolog, hogy erre is oda figyeltek. Tuti jó a banda közössége. -mosolyogtál rá kedvesen, és megigazítottad a sálat a nyakadban. 

-Igen tényleg az, szeretek a bandával lenni. -biccentett egyet fejével, te pedig érdeklődve figyelted, hogy megint a motorján ül. 

-Milyen motorod van? Már tegnap is feltűnt, csak elfelejtettem megkérdezni. Bár nem nagyon értek a motorokhoz, van pár alap tudásom és olyanok amik tetszenek, de igazából.. -zavartan nevettél fel ahogyan rájöttél, hogy csak fecsegsz össze-vissza. -Bocsánat ha belelendülök nagyon el tudok beszélgetni sajat magammal is. -vakartad meg a tarkódat. 

-Zephyr 1100, és semmi baj nyugodtan mond végig a gondolataidat, legyen az bármennyire is hosszú. Szerintem nagyon klasszak lehetnek a belső gondolataid, amennyire ismerlek téged nekem az jött le, hogy te egy nagyon okos lány vagy! -kedvesen mosolygott rád, te pedig a szavai hallatán teljesen elvörösödtél, ő volt az első személy az életedbe a családodon kívül, aki bókolt neked. 

-Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy velem Draken. De uhm nem lenne baj, ha én inkább Ryugujinak hívnálak? Nekem valamiért az kényelmesebb lenne. -zavartan vakartad tarkódat, és kérdéseddel a fiút is zavarba hoztad.  

-Igen persze, ha neked az kényelmesebb. -bólintott elpirulva, ajkaidon pedig vidám mosoly jelent meg. 

 Az estét tovább beszélgetéttek, és sok információt megtudtatok egymásról, mint hogy te idősebb voltál Drakennél és hogy ő melyik iskolába jár, ahogyan azt is megtudta, hogy te hova jársz és hogy mi is a munkád. Drakennel az elköszönés megint nehezen ment, mert még megannyi dologról tudtatok volna beszélni, de mind a kettőtöknek szüksége volt alvásra. Így újra azzal tettétek le a telefont, hogy majd folytatjátok a beszélgetést ott, ahol abba hagytátok. 

[A munkaidőd végén] 

 Kint szakadt az eső te pedig nem hoztál magaddal esernyőt és még hidegebb is volt mint általában, dideregve lépték ki az üzlet elé, majd láttad, hogy pár fiatal motoros srác egymással bohóckodik. Elmosolyodva figyelted őket és azt, hogy ahhoz képest, hogy mennyire eláztak jól érzik magukat egymással. Épp elővenni készülted venni a telefonodat, mikor szemetszúrt valami, arcodra meglepődöttség ült ki, majd bizonytalanul figyelted a motort és a srácot, aki neked háttal állt motorjának támaszkodva. 

-Ryuguji? -szólaltál meg zavartan figyelve a neked háttal lévőt, aki meghallva a hangodat érdeklődve fordult feléd, ajkaira pedig széles mosolyt húzva szólalt fel. 

-[Neved]-chan, hát te hogy hogy itt vagy? -érdeklődve fordult feléd teljes testtel, te pedig zavartan sétáltál hozzá közelebb ezzel megtapasztalva, hogy Draken igazából milyen magas srác is. 

-Mondtam, hogy egy benzinkúton dolgozom. -mutattál ujjaddal az üzlet felé, Draken elpirulva nevetett fel zavarában. 

-Igaz. -bólintott egyet, majd pillantott ki a szakadó esőt szemügyre véve. 

-Ha eláll hazavigyelek? -kérdezte meg a fiú visszapillantva rád. 

-Hmm élek a lehetőséggel. -sétáltál közelebb hozzá, így már csak a motor választott el titeket egymástól. 

-Oi Ken-chin, te becsajoztál és be se mutatsz minket neki? -lépett a szőke hajú fiú mellé egy alacsony srác duzzogó arccal. 

-[Neved] vagyok, örülök a találkozásnak. -hajoltál meg kicsit a fiú felé, akinek kisfiús mosoly jelent meg az arcán. 

-Sano Manjiro vagyok, de szólíts csak nyugodtan Mikeynak. -vidáman vigyorgott rád a fiú, majd Draken többi barátja is bemutatkozott neked. Utána pedig a szőke hajú menekülve a barátai elől, de leginkább a kellemetlen kérdések elől, szólt hogy elállt az eső és ideje hazamenned. 

 Az otthonod előtt leszállva a motorról léptél Drakenhez közelebb és zavartan piszkáltad kabátod ujjait, ami feltűnt a fiúnak is. Kezeidet egy kézzel összefogta és közelebb hajolt az arcodhoz tartva veled a szemkontaktust. 

-Mi lenne a reakciód, ha most megcsókolnálak? -a kérdése meglepett és nem is tudtad rá igazán a választ, hiszen sose csókolóztál még így azt se tudtad jó vagy e benne. 

-Nem tudom, az lenne az első csókom. -válaszoltad őszintén a fiúnak, aki ajkaidhoz közelebb hajolva gyengéd csókot lopott tőled. Izgatottan markoltad meg a fiú kezét, és még a szívverésed is felgyorsult. 

-Aranyos vagy [Neved]-chan, mit szólnál hozzá ha valamikor elmennék egy randira is? 

-Nagyon tetszene! -izgatottan ölelted át kezeddel a fiú nyakát, amire elnevette magát és még egy búcsúcsókot szerzett tőled. 

Hello-hello! 

Remélem tetszett a mostani fejezet Draken drágával, nekem nagyon tetszik ez a playlist, főleg az elején lévő felszólalása Drakennek ( ͡° ͜ʖ ͡°) Igyekszem több ilyen hang bejátszással lévő playlistet találni, de az ilyen fajták igazán ritkán jönnek velem szembe, de még van pár nagyon jó a tarsolyomban ಡ ͜ ʖ ಡ