Az új iskoládban nem voltál kedvelt személy, várható volt számodra, hogy a múltad miatt sokan nem fognak veled kedvesek lenni. Hiszen a pletykák terjednek, azok nem mennek ki a köztudatból egyhamar, több évig is képesek mások életét megbélyegezni. Pontosan egy ilyen pletyka miatt döntöttél úgy, hogy iskolát váltasz, de a pletyka jött veled, mintha te hoztad volna magaddal. Már az első nap gúnyos beceneveken hívtak téged, te pedig úgy érezted feleslegesen sírtál otthon a családodnak. Ugyanaz várt rád itt is, annyi eséllyel, hogy egyetlen egy hely se volt számodra itt, ahol kicsit elzárkózhatsz a bántó szavaktól. Az első hónapod borzalmasan telt, és már lelkileg felkészültél rá, hogy örökké így fogsz élni. Csak jártad a folyosókat, ha kellett bent voltál a terembe és tanultál, ha kellett segítettél a tanáraidnak, de barátokkal nem is álmodtál és nem is próbálkoztál. Felesleges lett volna, ezzel tisztában voltál, így nem is erőlködtél vele. Végül az egyik tanár megelégelte a szorult helyzetet, amibe kerültél, és helyetted próbált megoldást találni. Így kerültél be egy hónap után a rádió klubba, ami szünetben zenéket játszottak le. 

 Idegesen léptél be a kis terembe, majd pillantottál körbe. Úgy tűnt, hogy nincs ott senki se, de téged elvarázsolt a hely otthonossága. Beljebb léptél, és érdeklődve csodáltad meg a kis kuckót. Első ránézésre zsúfolt és túl színes volt, de ahogy nézelődtél egyre jobban magával ragadott a helység. Igazán tetszett az ízlésednek, főleg a sok CD és DVD. Miközben nézelődtél közöttük kiszúrtál egy számodra igazán megtetsző darabot, oda voltál a régi zenékért és azt hitted egyedül csak te szereted őket, de ebből arra következtettél, hogy más is van, aki nagy rajongója a 80-as, 90-es éveknek. Behelyezted a lejátszóba, majd bekapcsoltad a hangfalakat, hogy mások is hallják a zenét. Dúdolva folytattad a nézelődést, így megtaláltál egy olyan kazetát, amire pár név volt felfirkantva. 

"Akkun, Takuya, Yamagishi, Makoto, Takemichi" 

 Érdeklődve kerestél valamit a kazettához, majd ahogy megfordítottad megtaláltál egy hosszas lejátszási listát. Tetszettek a rajta lévő zenék, így nem gondolkodtál rajta sokat, hogy inkább azt rakd fel. A gurulós székben ülve fordultál vissza az elektronikai eszközökhöz, majd keverted le a zenét, és raktad be a lejátszási albumot. Kintről zajt hallottál, de nem igazán foglalkoztál vele, mert most sokkal jobban lefoglalt a rádiózás. Az előző iskoládban is rádiós voltál, a miatt alakultak ki a pletykák is, hiszen egyik alkalommal, mikor bent volt egy barátod vele bohóckodtál, és közben véletlen bekapcsoltátok a mikrofont, ezzel eléggé félreérthető hangokat közvetítve. Szerencsétekre a tanárok elhitték, hogy semmi felnőtt tartalmú dolgot nem csináltatok, de a volt iskola társaid hamar Bitch-channak kezdtek el becézni téged, ezzel megnyomorítva az életedet. A legjobb fiú barátod pedig elpátort mellőled, csak tovább szította a pletykákat ezzel téged egyre jobban csak tönkretéve. Gondolataidba merülésedből az zavart fel, hogy hangosan felszólalt egy hang a rádióból, zenei összevágás volt, ha valamelyik album véget ért az adott fiú szólalt fel és valami ciki vagy vicces mondat hangzott el tőle. Hangosan nevettél, és vidáman vigyorogva nézted a kazettát. Szeretted ezt a stílust, voltak ilyen próbálkozásaid neked is, de ez egyértelműen jobb volt mint a tied. Nevetésedet is megzavarták mégpedig öt fiú, akik döbbenten néztek rád. Nem kellett hozzá nagy ész, hogy leessen neked is, hogy valószínűleg az album az övék. Zavartan intettél feléjük, ők pedig beljebb jöttek megilletődve figyelve téged még mindig. 

-Remélem nem okoztam ezzel gondot. -pillantottál a fiúkra bűnbánó tekintettel. 

-Mi sose mertük lejátszani.. -felelte egy fekete hajú fiú kipirult arccal, zavartan nyúltál a kazettáért, hogy kivedd, viszont megakadályozott benne egy kéz. 

-Hagyd csak, menjen végig. -a barnás összefogott hajú fiú kedvesen mosolygott rád, neked pedig eszedbe jutott, hogy ő az egyik osztálytársad Yamagishi. 

-Akkor gondolom te leszel a segítők a klubba. -szólalt meg egy lilás hajú fiú, igazán aranyosan nézett ki. Hasonlított egy selyemfiúra, aki gengszter akar lenni, igazán tetszett számodra az előre fésült érdekes haja. 

-Takuya vagyok. -mutatkozott be egy vállig érő szőkés hajú fiú.  

-[Neved], örülök a találkozásnak. Remélem jól kijövünk majd egymással! -tisztelettudóan hajoltál meg, majd zavartan figyelted a fiúkat. 

 Az öt fiú végül nagy meglepetést okozott számodra, hiszen egyáltalán nem álltak hozzád negatívan, hanem lelkesek és segítőkészek voltak veled, aminek te nagyon örültél. Jó érzés volt számodra végre megint azt érezni, hogy minden rendben van körülötted, és hogy vannak barátaid. Mikor vége lett a rádiózásnak úgy érezted nem akarsz hazamenni, hanem ott akarsz maradni velük örökre, de ezt te is tudtad jól, hogy lehetetlen. 

-Szeretnéd, hogy hazakísérjünk téged [Neved]-chan? -lépett melléd egy kedves mosollyal Takemichi, te pedig el se gondolkodva a válaszon szólaltál fel lelkesen. 

-Igen szeretném, az nagyon jó lenne, ha hazakísérnétek. -megragadtad a fiú karját szélesen mosolyogva, ő pedig az érintéstől azonnal zavarba jött. A másik négy fiú is csatlakozott hozzátok, így együtt indultattok meg ki. A fiúk biciklivel voltak, de te gyalog jártál iskolába, mert szerettél sétálni. 

-Ülj fel valaki mögé. -biccentett a fejével Makoto, te pedig úgy tettél mint aki gondolkodik. 

-Hát rendben van, ha már van egy selyemfiú, akkor vele megyek egy kört. Remélem nem lesz drága Akkun~ -az utolsó mondatot dalolva mondtad ki, miközben felültél mögé és alaposan összeborzoltad a haját. Akkun kislányosan sikított fel, és próbálta meg haját visszaállítani. A többiek hangosan nevettek veled együtt, majd tovább szórakoztatok, így amikor egy töltés mellett haladtatok el mind a hatan beleborultatok, és röhögtettek az esésen. Boldog voltál, hogy ilyen zajos és jó társaságot kaptál magad mellé. Imádtad őket már most, s tudtad, hogy később ez csak erősödni fog. 

[Középiskola után] 

 A fiúkkal mára megbeszéltétek, hogy együtt fogtok még a rádió klubba egy utolsót zenélni. Izgatott voltál hiszen azt is meg tudtad, hogy van számodra egy meglepetésük. Imádtad a meglepetéseiket, mert biztosan valami iszonyat vicces helyzet jött ki belőle. Legutóbb Yamagishi születésnapodon azzal lepett meg téged, hogy tortát akart az arcodba nyomni, de a lendület közben elesett és az ő arcába végezte a torta. Természetesen utána egy órán át azon nevetettek, és nem bírtátok abbahagyni a nevetést se. 

 Belépve az iskolába meglepetten hallottad meg, hogy már szólnak a zenék. Ráadásul az a zene szólt, amelyet te mixeltél. Döbbenten torpantál meg, majd észhez térve szaladtál a fiúkhoz, szemeidből már örömkönnyek folytak, így hangosan zokogva ugrottál a fiúk nyakába, akik szorosan öleltek téged. Fontos lettél számukra, így próbálták viszonozni ezt feléd. 

-Annyira köszönöm srácok, ti vagytok a legjobbak. -hangosan sírtál, s közben ajkaidon széles mosoly volt. 

-Naaa még nem is hallottad az ultra menő részt várd ki azt is! -figyelmeztettet téged Takuya, így szipogva hallgattad a zenét, miközben őket figyelted. Miközben a lekeverést hallgattad felcsendült a fiúk hangja egyszere. 

-Ezt a zenét a világon a legmenőbb lány csinálta, azaz [Neved]-chaaan! -nevetve borultál a nyakukba, miközben a rádióban már a bakis felszólalásaid mentek. Tényleg zűrősen jó barátokra tettél szert a rádió klubban, s ezért iszonyatosan szerencsésnek, és boldognak érezted magadat. 

Hello-hello! 

Remélem tetszett a fejezet számotokra. 

Nektek a Takemichi squadból ki, vagy kik a kedvenceitek? Én döntésképtelen vagyok, szerintem mind az öt fiú csodás személyiség, és annyira kitartóak (つ✧ω✧)つ Ha van rá igény, akkor külön-külön is írok róluk <3