A sötét késői estéket szeretted a legjobban, olyankor olyan embereket láthattál, hallgattál amit nappal egyszer se. Este úgy érezted minden a feje tetejére áll, az volt az az időszak, amikor mindenki mert egy kicsit másnak mutatkozni. Ezzel te is így lettél volna, ha nem a saját testeddel keresed a pénzedet, akkor a reggeli időszakban szívesen elhajtottad volna a számodra egyáltalán nem kedvező alakokat, de rettegtél attól, hogy ez az estédet befolyásolná. Így te nem lehettél olyan mint mások, hogy több életet élsz egyszere, neked csak az az egy szerencsétlen életed volt, amiért erősen küzdöttél, hogy jobb legyen. Nehezen ment az számodra, hogy jobb megélhetést teremts magadnak, de az apró dolgoknak is nagyon tudtál örülni. A városba pedig elhíresültél, úgy mint a kisiskolások kezdő kurvája, de neked ez nem volt sértő egy kicsit se. Ez volt a száraz igazság, a legtöbben akik pénzt adtak neked azok mind kisgyerek voltak, de te ezt nem bántad. Hiszen így nem kellett annyi mindent elszenvedned, mint azoknak akik rendes bordélyházba dolgoznak. A fiatalok nagy része azt se tudta, hogyan kell hozzáérni egy lányhoz, te pedig ezt szívesen megtanítottad nekik egy kis pénzért cserébe. Egyébként is szereted a gyerekeket, mert jó hozzáállással mindegyik egy kis angyal volt. 

 Hajnali egyet ütött az óra neked pedig a telefonod jelezte, hogy üzeneted érkezett. Fáradtan vetted elő a készüléket és néztél a kijelzőre, sok ember telefonszáma megvolt neked, de a legtöbbjét csak valami gúnynévvel mentetted le. Volt közöttük egyetlen egy kivétel, Hanma Shuji. Abban a fiúban volt valami, ami miatt megragadott téged és úgy érezted neki meg kell jegyezni a nevét. Elmosolyogva figyelted a rövid kis üzenetet, amit írt neked, talán ez is lehetett az oka, hogy ő más volt mint a többiek. Megadta neked a teljes tiszteletet és sose használt egy rossz szót se a közeledbe, sokat bókolt neked és odafigyelt arra, ha veled van neked is egy élmény legyen és ne csak neki. Az a fiú maga volt egy kisangyal titokban, másokkal szemben láttad már, hogyan viselkedik, de a lányoknak mindig megadta a tiszteletet és egyfajta kiérdemelt viselkedést. 

"Van 500 yenem, elköltöttem belőle a nagy részét virágra. A másik felét nálad szeretném elkölteni, hogy ne csak a virágot kapd meg. <3" 

 Nevetve ráztad meg a fejedet, ahogy újra elolvastad az üzenetet, majd mivel tegnap elmesélte előre az egész mai napját már tudtad, hogy hova kell menned. Zsebedbe vissza csúsztattad a telefonodat, és halkan dúdolva haladtál előre, már nem is volt olyan fontos a körülötted folyó események sorozata, egyszerűen csak oda akartál érni Hanmához, hogy beszélgess az életvidám fiúval. Hanma ebben sosem értett veled egyet, úgy érezte őt te teljesen másnak látod, mint aki igazából. De te meg abban voltál biztos, hogy minden lány azt gondolja Hanmáról, amit te is. Hogy egy kifinomult udvarias srác, aki lehet külsőleg nem a legkedvesebb, de belül egy igazi szeretet bomba. A bárba belépve azonnal kiszúrtad a fiút, akihez boldogan igyekeztél oda, s lehajolva arcára hintettél egy kedves köszönő puszit. 

-Ne haragudj, hogy most jöttem, de az üzenetet még csak most láttam. -ültél le mellé miközben a rajtad lévő szövetkabátot szétgomboltad, és fel tekintettél ezzel észrevéve az asztal másik oldalán lévő fiatal szemüveges fiút. -Esetleg zavarok? -fordultál azonnal Hanma irányába, de ő csak egy kedves vidám mosollyal nézet vissza rád. 

-Nem, ezért hívtalak ide. -biccentett fejével a fiú felé, te pedig zavartan néztél vissza a fiúra, aki ugyan annyira meg volt zavarodva mint te. 

-Kedves vagy Hanma, hogy aggódsz a barátaid miatt, de én csak azokkal dolgozom, akik saját akaratukból kerestek meg engem. -feszülten haraptál bele alsó ajkadba, és vártad, hogy a fiúnak mikor fog leesni a kellemetlen helyzet amibe került.

-Csak beszélgessetek kicsit egymással, biztos vagyok benne, hogy érdekelne téged a személyisége. -a válasz meglepett téged, Hanma átölelve a derekadat egy kedveskedő puszit adott a halántékodra, majd feléd nyújtotta a csokor virágott, amit megemlített az üzenetben is. Felsóhajtva vetted el tőle, majd reflexszerűen szagoltál bele, ajkaidra egy játékos mosoly ült ki. 

-Rendben van, de akkor ne adj plusz pénzt. Elegendő a virág is, a maradék pénzedet inkább költsd el ételre. -tanácsoltad a fiúnak, majd letetted az asztalra a virágokat. 

-Akkor én megyek is, további szép estét nektek! -a fiú felpattanva lépett át feletted, s hagyta el a helyiséget. 

 Beletúrva hajadba fordultál vissza az idegen fiúhoz, hogy megismerhesd őt közelebbről, ahogyan Hanma kért meg téged. A fiú felvont szemöldökkel méregetett téged, szemei elidőztek egy ideig nyakadon és mellkasodon. Kínosan húztad összébb magadon a kabátodat, ezzel megakadályozva azt, hogy jobban szemügyre vegye a rajtad ékeskedő foltokat, és foglenyomatokat. Mondani akartál valamit, de egyszerűen annyira elszégyelted magadat, hogy nem tudtad mit is mondhatnál neki. Ritkán kerültél ennyire kellemetlen helyzetbe, de ha mégis megtörtént, akkor színészi tehetséggel vágtad ki magadat a helyzetből, de most ötletted se volt azzal kapcsolatban mit kellene tenned. Az asztalt kezdted el inkább nézni, és azon tűnődtél, miért történik most ez veled. 

-Ne haragudj, fogalmam sincs mi ütött Hanmába. -ráztad meg a fejedet, és pillantottál vissza fel a fiúra. 

-Azt én se tudom, hogy mi ütött belé, de Hanma sokat mesélt egy okos lányról. Valószínüleg te vagy az a bizonyos okos lány. -a fiú érdeklődve figyelt, és próbált a mozdulataidból olvasni. 

-Igazán kedves bók, de nem vagyok olyan elképesztően okos. Hanma csak túlságosan nagyra becsüli a nőket. -kezeidet felhelyezted az asztalra, és a csokor virágot babráltad. 

-Egyszer se hallottam, hogy valakiről ilyen stílusban beszélt volna. De azt hiszem neked megvan hozzá az érzéked, hogy befolyásolj másokat. -a fiú beleivott az asztalon lévő pohárba, miközben szemét még mindig rajtad tartotta. 

-Nem szoktam senkit se megvezetni ne aggódj, Hanmára meg egyébként is úgy gondolok, mint egy jó barátra. -vontad meg a válladat. 

-Nem tudtam, hogy mostanában az a menő, ha a legjobb barátommal lefekszek, akkor ezért pénzt kérek. -megrázta a fejét, miközben továbbra is méregetett téged. 

-Sajnálom valamiből meg kell élnem, engem nem tart el anyuci és apuci. -felmoranva húztad magadhoz közelebb a kezeidet. 

-Nem nézel ki nálam idősebbnek, azaz amit csinálsz az illegális. -jegyezte meg ujjával feléd bökve egyet, gúnyosan nevettél fel, miközben előre hajoltál hozzá közelebb. 

-Egyébként is illegális a munka, amit csinálok, akkor nem mindegy neked? Mit számít ennyire az életkorom? Esetleg akkor megadod a tiszteletet nekem? -a fiú zavartan kapta el oldalra a fejét, biztos voltál benne, hogy a srác nem egy buta kis kölyök, akit olyan könnyű meglepni, vagy zavarba hozni, de neked sikerült. Felemelve kezét igazította meg a szemüvegét és köszörülte meg a torkát, hogy le vezesse a zavarát. -Felejtsük el, és kezdjük elölről az ismerkedést. Nem akarok Hanmában rossz érzést kelteni, azért mert meg se próbáltam veled normálisan beszélgetni. Megértem, ha velem szemben vannak előítéleteid, teljesen érthető, másnak is szokott lenni amikor kiderül, hogy mit csinálok. Ezen az éven fogok végezni az egyetemen, ahova járok, három éves szakot végzek. [Teljes neved] vagyok, örülök a találkozásnak! -fejedet kicsit meghajtottad és ajkaid közül lassan fújtad ki a levegőt, amit a hosszú beszéded előtt szívtál be a tüdődbe, hogy megnyugtasson. 

-Kisaki Tetta vagyok, és 13 éves. -levéve szemüvegét zavartsággal az arcán kezdte az megtörölni, volt a fiúban valami olyan kisugárzás, ami miatt úgy érezted nem bízhatsz meg benne egy pillanatig se. 

-Engem nem igazán érdekel az, hogy hány éves vagy. Nem hiszem, hogy az bárkit is tudd befolyásolni, főleg nem egy olyan srácot, akinek már csak a kisugárzásától rázz a hideg. -felé tartottad a kezedet, hogy lássa tényleg libabőrös lettél tőle. -Hanma vonzza magához a furcsa alakokat, így sajnálom bízva a megérzésembe, inkább megfontolom azt, hogy mit hiszek el neked. -elvetted tőle a szemüveget, és felhelyezted az orroda, hogy megnézd igazi e, vagy kamu szemüveget hord e. 

-A nélkül nem igazán látok sokat, szóval kérlek add vissza. -nyújtotta feléd a kezét, de te csak megfogtad a kezét, és feltoltad fejed tetejére a szemüveget. 

-Rendben van, a felét elhiszem a másik felét nem fogom elhinni. Szóval tessék, tényleg nem látsz e nélkül sokat, de a kérleket nem fogom elhinni. Mondd a szemembe nyugodtan azt, amit gondolsz. Nem kell folyamatosan megjátszanod magadat Tetta, vagy különben egy olyan ördögi körforgásba fogsz kerülni, ami egyszer az életed végét fogja megpecsételni. 

-Már abba a körforgásba vagyok benne, és nincs belőle kiút. -rázta meg a fejét elhúzva oldalra az ajkait. 

-Mindenből van kiút, csak elég okosnak kell lenned ahhoz, hogy ki tudj belőle szabadulni. -rántottad meg a válladat, és eresztetted el közben a fiú kézfejét.

-Te is egy ördögi körforgásban vagy. -jegyezte meg a fiú észrevételeit veled szembe, de te csak elmosolyodtál. 

-De nekem muszáj az életben maradásért, vagy különben egy hajléktalan leszek. -hajadat megigazítva álltál fel eddigi ülő helyedről, majd megfogva a virágot kivettél belőle egy szálat, és a fiú felsőjébe csúsztattad. -Neked meg csak egy gyermekkori komplexus, ami valószínüleg megfelelő szakember kezelésével gyógyítható. -kedves búcsúzó mosollyal ajkadon indultál meg a kinti hidegbe, hogy haza siess erről a kellemetlen, rossz érzést keltő beszélgetésről. 

 Gyorsan haladtál előre és érezted, hogy lábaid néha megcsúsznak az esőtől nedves talajon, de ez attól se tántorított el, hogy a lakásodhoz minél előbb eljuss. Otthon akartál lenni bemászni a meleg takaró alá és elfelejteni azt a nyomasztó letargikus fájdalmat, amit Kisaki Tetta magával hordozott. Mások ezt karizmának mondanák, de neked teljesen más érzésed volt. Azzal a fiúval volt valami mélyről jövő gond, s te nem akartál az áldozatává válni, vagy esetleg egy tárgy lenne a szemében, amivel elérheti azt amit szeretne. Gondolataidból egy erős rántás térített vissza a valóságba, megszeppenve nézted a gyorsan haladó kamiont, majd kaptad fel a fejedet, ezzel szemügyre véve a megmentődett, aki majdnem a halálod okozója is volt. Remegve nyögtél fel, és görcsösen kapaszkodtál a fiú karjába, aki felsegített téged a földről. 

-Jól vagy [Neved]-san? -aggódva kérdezte meg a fiú tőled, miközben szemeivel folyamatosan téged méregetett. 

-Igen persze, csak öhm eresz el kérlek. -zavartan figyelted Kisakit, aki lágy mosollyal az ajkain szólalt meg. 

-De te fogsz engem. -felelte a szőke közelebb hajolva hozzád, megszeppenve pillantottál le kezére, amit tényleg erősen markoltál magadhoz.  

-Elnézést, nem akartam.. 

-Ne aggódj emiatt [Neved]-san, mi lenne ha hazakísérnélek, és megismernénk egymást jobban? -kedves gyengéd mozdulattal ölelt magához, hogy ne remegj annyira félelmedben. 

-Megismerni jobban egymást? Félek, hogy akkor jól belesétálok a csapdádba Tetta. 

-Baj lenne belőle, [Neved]-san? -orrotok összeért, ami még jobban elvonta a figyelmedet a körülötettek folyó világról, amit annyira szerettél. Kisaki karizmája teljesen magával ragadta minden figyelmedet, te pedig ezt egy pillanatig se bántad, ahogyan azt se, hogy a fiút jobban megismerheted. 

Hello-hello! 

Őszintén kérdezem, hogy valaki olvassa e ezeket a kiírásaimat, vagy nem? Csak mert ha nem, akkor elhagyom ezeket a sztori végéről. 

 Félre ne értsetek, nekem már az is nagy dolog, hogy valaki önszántából elolvassa azt amit írtam, de egy kis visszajelzés szöveges formában jól esne, így tudnék a ti igényetek szerint is írni, akár. Köszönöm, ha valaki elolvassa és reagál erre a kiírásra.  

U.i: Chifuyu és olvasó megismerkedése még mindig a levegőben csüng, érdekel titeket egy szomorúbb nyomasztóbb fejezet róluk?