A fény gyéren besütött a redőnyöm résein, egy napsugár pont az arcomat melegítette ebben a január végi időben. Én meg morogva a másik oldalamra fordultam.

Nem vagyok jól.

Több szempontból sem. Az egyik ugyebár Damian, a másik meg, hogy úgy lebetegedtem, mint a fene.

Igaza volt Kevinnek abban is, hogy ne üljek le a hideg padra, de akkor nem érdekelt. Most viszont lázzal feküdni abszolút nem buli.

Ez is Damian hibája. - gondoltam magamban.

Annyira igazából nem is tudtam elmélkedni, egész este sírtam, az orromat fújtam és köhögtem. Aztán egy idő után abba maradt a könny potyogtatás. Elkezdtem keresni a miérteket, elmondom nektek, hogy nem jutottam sokkal előrébb.

Azt sem tudom mennyi lehet az idő, mivel sötét van nem látom a fali órám, a telefonomat meg inkább kikapcsoltam, mert nem vagyok kíváncsi senkire és semmire.

- Ezt nem hiszem el - morogtam és a párnámért nyúltam.

- Mit nem hiszel te el? - jött egy hang a szoba sarkából, én meg kb szívinfarktust kaptam. Már kezdtem azt hinni, hogy bediliztem, amikor valaki felrántotta a redőnyömet.

- Jesszusom, a szemem - nyomtam azt a hülye párnát az arcomba.

- Ne csináld már Avery, délután három van.

- Te hogy kerültél ide be? - ismertem fel Gloria hangját és egy cseppet nyugodtabban válaszoltam.

- Sam engedett be, egyébként meg jöttem, hogy rendbe szedjelek. Na kelj fel innen - rántotta le rólam a takarót.

- Hééé, még fel akartam készülni - néztem rá.

- Mire? Hogy a szent lélek megszálljon? Már rég fel kellett volna kelned.

- Nem téged vertek át - motyogtam és a könnyeim egy részét visszanyeltem.

- Jaj drágám - ült le az ágyam szélére és szorosan magához ölelt - Nyugodtan sírj csak, direkt olyan felsőt vettem fel aminek nem számít.

- Nem megy, nem tudok úgy nagyon sírni...azt hiszem este kiszáradt az összes könnycsatornám.

- Na jó, hoztam ám sok mindent - pattant fel Glo és a szoba sarkában lévő fotelhez ment. Matatott a táskájában és kivett egy üveg nutellát meg egy zacskó gumicukrot - Van még itt popcorn, majd kipattogtatjuk, meg fagyit is hoztam, de az a mélyhűtőben van és bor is van nálam, de szerintem azt később igyuk meg.

- Hihetetlen vagy, annyira szeretlek - mosolyogtam rá hálásan.

- Tudom, én is téged - telepedett le mellém - Tessék, egyed - nyomta a kezembe a nutellát, ő meg felbontotta a zacskó cukrot. - Filmeket is töltöttem le, majd nézhetünk azt is, ha szeretnéd.

- Oké.

- Akarsz valamit beszélni róla? Vagy tudni szeretnéd utána mi volt..? - kérdezett rá finoman a fájó pontra Glo.

- Hát..nem tudom - haraptam be az alsó ajkamat - Na jó, meséld el, előbb utóbb úgyis kiderülne vagy valaki elmondaná, szóval legyünk túl rajta most.

- Biztos?

- Igen, biztos. Hallgatlak - kaptam be egy nagy kanál nutellát.

- Oké, ugye megtörtént, ami, aztán ahogy kirohantál Damian még megindult utánad, de Hayden meg Kevin lefogták azonnal, ez neki persze nem tetszett. Aztán Damian neki esett a fiúknak, hogy nem hagyták utánad menni...aztán Kevin teljesen a védelmedre kelt és elküldte a francba Damiant. Majd odajött az egyik felügyelő tanár és végül ő tett rendet. Mason, Nick és Damian elhúztak onnan, mi meg hárman ott maradtunk, aztán azután ment utánad Kev. - mesélte Gloria a történteket, amit én csak csendben magam elé nézve hallgattam. Hiába akartam hozzászólni nem ment, egy hang sem jött ki a torkomon. - Képzeld el, annak a féregnek még volt képe odajönni hozzám, amikor mentünk haza Haydennel...

- Mit akart? - néztem fel mérgesen.

- Hogy beszéljek veled, hogy elmagyarázhassa a dolgokat vagy hozzak össze egy találkozót veled, mert hogy így meg úgy, de mondtam neki, hogy biztos, hogy nem, felejtsen el téged egy életre. - magyarázta kiakadva Gloria.

Elfelejteni egy életre...hm nehéz szavak - futott át az agyamon ez a mondat és most valahogy belefacsarodott a szívem ebbe az egészbe.

- Hé, ne sírj! - simította meg a karomat Glo.

- Annyira fáj.. - töröltem le dühösen a könnyeim - Annyira idióta voltam!

- Dehogy voltál! A szerelemnek nem lehet határt szabni, ez ilyen, nem te vagy a hibás!

- Akkor is hihettem volna mondjuk neked vagy Kevinnek, de nem tettem.

- Mert szerelmes lettél - nézett rám szomrúan.

- Azt kívánom, bárcsak ne így lett volna. Érted te ezt?! FOGADÁS VOLT AZ EGÉSZ!! Nem tudom ezt ép ésszel felfogni - csóváltam meg a fejem - És tudod mi a legrosszabb? Hogy ha ez nem derült volna ki, akkor este megtörtént volna az és akkor még ki is használt volna, mert utána biztos mondta volna, hogy ja ez van...vagy ami a legrosszabb, lehet vitt volna bizonyítékot. FÚJ - akadtam ki teljesen.

- Egy agyi nyomorék Damian. Most ez sehogy sem fog jól hangazni, de én örülök, hogy most kiderült, minthogy később szenvedj, mondjuk egy olyan után.. Nehéz lesz, de itt vagyok neked én is, Kev is, meg Hayden és mi hárman azon vagyunk, illetve leszünk, hogy mihamarabb túllépj ezen az egészen és, hogy boldog legyél - mosolygott rám.

- Annyira rendesek vagytok! - sírtam el magam ismét és közben rám jött egy köhögőroham, így úgy nézhettem ki, mint egy haldokló fóka.

Gloria egészen késő estig itt maradt. Megettünk szinte mindent, közben a filmeket megnéztük, majd az a borocska is elfogyott szép lassan, így fel kellett hívnia Haydent, hogy vigye haza. Nem mondom, hogy teljesen jól lettem, mert ahhoz még kell idő, de valamennyit javult a lelki állapotom. Hihetetlenül szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen legjobb barátnőm van.

-------------

A hetet itthon töltöttem, mivel a betegségem nemhogy javult volna, inkább rosszabbodott. Szerintem már harminc liter teát megittam, meg egy üveg mézet is elfogyasztottam hozzá.

Azonban egy dolog nem akart javulni, miután Gloria elment haza gondoltam egyet és bekapcsoltam a telefonom. Hát lehet nem kellett volna.

Mérhetetlenül sok üzenet és nem fogadott hívást kaptam Damiantől. Nem tudom, hogy a pia hatása vagy a gyengeségem miatt - e, de a smseket megnéztem. Na ezt sem kellett volna.

Babe

23:55

Avery, kérlek írj vissza! Muszáj beszélnem veled! Hadd magyarázzam el!

0:15

Kérlek, babe! Én szeretlek téged mindennél jobban, bassza meg!

0:40

Ne ignorálj kérlek, tudom, hogy hibáztam, de adnod kell egy esélyt. Ne hagyj el!

1:05

Tudnod kell, hogy szereltek!

*szeretlek!!

Mindig is szeretni foglak!

1:55

Nem hiszem, hogy elolvasod. De tudod most azon gondolkoztam, hogy ma este itt feküdhetnél mellettem, én pedig nyugodtan tudnék aludni, ha tudom, hogy biztonságban a karjaimban tarthatlak. Iszonyatosan sajnálom, babe..

7:30

Avery, kérlek találkozzunk!

10:00

Na jó, azt hiszem el kellene fogadnom, hogy te most látni sem akarsz. Azért remélem egyszer meg fogsz bocsátani nekem. Tudnod kell, hogy kurvára nem érdekelt az a fogadás. Tudnod kell, hogy mindennél jobban szeretlek és szerelmes vagyok beléd Avery Collins. Köszönöm, hogy velem voltál eddig. Életem legszebb időszaka volt.

- Istenem - hunytam le a szemeimet és a telefonomat inkább odébb dobtam - Nem bírom - sírtam el újra magam.

Tehát így telt még az az estém. Mikor kicsit lenyugodtam írtam Kevinnek, hogy ha el szeretne érni, inkább jöjjön át, mert üzenetekre, meg hívásokra nem fogok válaszolni, mivel inaktívra tettem magam.

-------

- Menj csak fel hozzá, a folyosó végén van a szobája. - hallottam meg anyu hangját, amint valakinek magyaráz.

- Köszönöm Barbara - szólt egy mélyebb hang.

- Igazán nincs mit. Megpróbálhatnád kirángatni a szobájából, egész héten nem jött ki eddig.

- Megteszek minden tőlem telhetőt. - szólt még és már nyílt is az ajtóm és megpillantottam Kevint.

A laptopomat félre tettem és azonnal a nyakába ugrottam. Hihetetlenül hiányzott. Szorosan öleltem magamhoz, de olyan szorosan, hogy már rám szólt.

- Avery, nagyon szeretlek téged, de megfogsz fullasztani - röhögött fel Kevin.

- Jaj, ne haragudj - engedtem el azonnal.

- Semmi gond - vigyorgott rám - Na mi van veled te beteg olasz?

- Először is nem vagyok olasz, sajnos. Másodszor szerinted hogyan lennék? Pár napja összetörték a szívem és még fel is fáztam. - forgattam a szemeimet.

- Én szóltam előre mindkettőnél.. - jegyezte meg halkan miközben leült az ágyam végébe.

- Tudom, de most már ne feszegessük a múltat... megtörtént, hülye voltam. Engedjük el.

- Oké.

- Mi a helyzet a suliban? - tettem fel egy random kérdést, mert nem akartam, hogy csend keletkezzen, mert nem akartam megint kattogni a történteken, azt már kimaxoltam a héten.

- Minden ugyanolyan - vont vállat, majd a nézésemet elkapva felsóhajtva folytatta - Még mindig érdekel? Szerintem jobb bőrben van, mint volt. Nem látszik rajta semmi. Amber próbálkozik nála, ő meg látszólag nem utasítja vissza, sőt már össze is olvadt a két társaság. - magyarázta nekem meg egy akkora gombóc keletkezett a torkomban, hogy azt hittem menten megfulladok.

- Khmmm, értem. Hát ez tök jó.. - köszörültem meg a torkom kínosan.

- Nem fogok és nem is akarok kertelni, attól nem lesz jobb. Az igazságot kell tudnod - tárta szét a karjait. 

- Tudom, és nem baj. Csak még kicsit rossz, de egyébként már nem érdekel annyira - mentegetőztem, mert kezdett megfeszülni a hangulat kettőnk között. Még mindig érzékeny téma neki Damian. 

- Utálom azt látni, hogy szenvedsz emiatt a szarházi miatt - nézett ki idegesen az ablakon.

- Már annyira nem.. - próbáltam kicsit finomítani, inkább Gloriaval kell ezeket kitárgyalni.

- Aha, én meg vak vagyok. Na jó, hagyjuk a témát tényleg. - állt fel Kevin és a szekrényem elé lépett.

- Mit csinálsz? - néztem őt furán.

- Keresek neked valami ruhát, vagy öltözz fel magadtól és megyünk el.

- Hova?

- Mindegy, csak ne itt bent rostokolj. Olyan vagy már lassan, mint egy remete. Na gyerünk adok tíz percet. - rántott fel az ágyról.

- Azért az a tíz perc szerintem kicsit kevés, hát haló úgy nézek ki, mint egy élőhalott ezt itt - mutattam az arcomra - sürgősen orvosolni kell.

- Te így is csodálatos vagy, Aves - mosolygott rám Kevin, én meg elpirultam kijelentésén.

- Köszi, na menj ki addig összeszedem magam.

- Miért nem várhatlak meg mondjuk itt a foteledben? - húzódott huncut vigyorra a szája.

- Mert nem fogok előtted öltözködni - fontam össze a karjaimat.

- Eskü nem lesek - nézett rám boci szemekkel.

- Nyomás kifelé - nyitottam ki az ajtót - vagy nem megyek sehová és visszafekszem az ágyamba.

- Felőlem nézhetünk valami filmet is romiban - vigyorgott rám továbbra is.

- Kevin KIFELÉ! - toltam az ajtóm irányába.

- Jól van, jól van - nevetett fel és kiment.

- Hihetetlen egy alak - sóhajtottam fel.

- TUDOM - jött a hangja az ajtó túlsó oldaláról.

- MENJ MÁR INNEN!!!  - kiáltottam vissza és még egy pólót is akasztottam a kilincsre, biztos, ami biztos alapon.

Nincs bajom Kevinnel, mert nagyon szeretem, mint egy barát és sokat köszönhetek neki, de ezzel a kanos énjével az őrületbe tud vinni. Persze ez minden fiúnál jelen van, de nála különösképpen zavar. Valahogy sokkal aranyosabbnak tartom, amikor ezt az énjét mellőzi. 

Nagy nehezen összeszedtem magam és már indultam is ki Kevin után. Ám nem találtam sehol, így Barbarát kérdeztem meg, aki csak annyit felelt, - mintha semmiség lenne - hogy Kevin épp a nevelőapámmal beszélget a nappaliban. Indultam is, hogy gyorsan kimentsem, mert Sam addig szokta a fiúkat kínozni, amíg azok maguktól el nem menekülnek, ám legnagyobb meglepetésemre röhögés hallatszódott ki, amikor pedig közelebb mentem, mintha két ősrégi havert láttam volna. Még a szám is tátva maradt, de valahol belül megnyugodtam. Sam bírja Kevint, ez pedig mindennél többet jelentett számomra.

- Oh, Aves kész is vagy? - pattant fel Kev, amikor észrevett. Egy aprót biccentettem felé. - Akkor szerintem mehetünk is, hű de csinos vagy - mért végig és az ajkai kicsit elnyíltak egymástól, én pedig azonnal zavarba jöttem.

- Azért csak okosan, fiam - jött elő Sam is.

- Jaj, elnézést uram - szedte össze magát és az ajtó felé indult.

- Semmi baj - nevette el magát Sam - Vigyázz a lányomra és este nyolcig várom haza - szólt még utánunk.

Ahogy kiléptünk a délutáni kellemes napsütésbe, még mindig sokkosan mentem Kevin után, majd a kocsijánál rákérdeztem arra, amire nagyon kíváncsi voltam.

- Ezt hogy csináltad? 

- Mit?

- Te, Sammel nevettél - mutogattam össze - vissza.

- Jah, hogy azt. Amúgy nagyon jó fej a nevelőapád, és nem tudom, hoztam a formám. Pedig először rendesen beszartam amikor ő jött le a lépcsőn és odalépett hozzám. 

- Nagyon meglepődtem, megmondom őszintén.. - magyaráztam míg becsatoltam az övemet. - Sam, szóval nehezen fogadja be a fiúkat, akik az én életemben fontos szerepet játszanak. Már indultam a megmentésedre. 

- Azt hiszem, akkor én vagyok a kivétel - vigyorgott rám Kevin. 

- Na jó, hova megyünk? - váltottam témát.

- Kicsit el a városból, majd meglátod. Ne legyél ennyire kis kíváncsi, mert hamar megöregszel - kacsintott rám, majd a pajzán nézése komolyra váltott - Lazulj el, Aves. Ma ki kell kapcsolódnod - tette a kezét a combomra, nekem meg elkerekedett a szemem és még a szívem is kihagyott egy ütemet. 

- Oké, megpróbálok kikapcsolni - szívtam be mélyen a levegőt. Kevin szerintem érezhette az egészet, mert el is vette a kezét és visszatette oda, ahova kell. 

--------------

Sziasztok!☺️

Tudom csúsztam a résszel és majdnem egy héttel később érkezett a kiírtnál..
Nagyon sajnálom és ezer bocsánat, de mint említettem ez a félévem elég kaotikus lesz, azonban igyekszem hozni a szokott időintervallumban a részeket!

Mit szóltok ehhez részhez? Kinek hogy tetszett? Mi a véleményetek?

Hamarosan érkezem...❤️