"Fura dolog az agy. Erről a helyről ered minden, de senki nem képes behatolni a másikéba. Ezért van az, hogy kommunikálni kell. Az állatokkal nagyon egyszerű nyelvet használunk. Ilyeneket, hogy: "ül", "marad", "nem". De egymás közt bonyolultabb a helyzet. Nem mindig azt mondjuk, amit akarunk, és van, amikor zavaros üzeneteket kell megértenünk. Vagy elölről kezdeni. De bármennyire nehéz, és bármilyen sok a félreértés, az a kötelességünk, hogy tisztázzuk a dolgot. Mert hiszen mi tanítjuk az embereket, hogy bánjanak velünk. Ami azt jelenti, hogy a kommunikáció felelőssége nem a többiek vállán nyugszik. Hanem a miénken." A férfi fán terem című filmből. 

Az élet sosem egyszerű főleg olyan embereknek, akiknek vannak problémái. Leginkább magukkal, erre Aizawa is rájött elég hamar. A fekete hajú férfi mindig azon aggodalmaskodott, hogy kinek fog csalódást okozni ki lesz az az illető aki félre fogja érteni. S mikor eljött ez a pillanat azonnal magát okolta mindenért, még ha nem is Ő maga volt a hibás. Ő mégis úgy érezte, hogy Ő tette tönkre a másikat, s nem megfelelően adta elő a dolgokat. S ezért mindig megbűntette magát, hiszen így helyes. Ha valami rosszat teszel, akkor azt visszakapod az élettől. Aizawa viszont ezt sose várta meg, Ő maga szabta meg, hogy mi milyen fokozatú bűn. Így talán a férfi sokkal komolyabban vette az életet mint mások, hiszen saját hibájából adódóan megannyiszor megjárta már a kórházat, annyi műtétet hajtottak már rajta végre mint égen a csillag. Mégis még él, mások pedig apró dolgokért szoktak siránkozni, amelyek nevetségesek. Aizawa mégis az Ő problémáit vette apróbb semmilyen problémának, amelyre az orvosa is felhívta a figyelmét, hogy ez nem helyes. De a fekete hajú egyáltalán nem értett a tanult emberrel egyet, s talán sose fog. Hiszen Aizawa ebben nőtt fel, neki ez a természetes, kicsi rá az esély hogy megváltozzon. 

-Hé az megint egy újabb zuzodás? -vonta fel barna szemöldökét a szőke hajú férfi, s közelebb lépett a párjához, aki csak feszülten mosolygott, majd kezét a háta mögé húzta. -Ne rejtegesd előlem, nézem csak meg. -gyengéden fogta meg a fehér bőrt, majd mérte végig a pirosas lilás árnyalatú foltot. Yamada ajkai közül egy fáradt sóhaj szakadt fel, majd apró kedveskedő puszikat adott a sérülésre. -Minden mozdítható tárgyat eldugok tőled. -kuncogott fel játékosan Yamada, majd arcát Aizawa tenyerébe helyezte bele. 

-Nem szükséges, megérdemeltem. -felelte a férfi, majd megsimogatta a selymes arcbőrt. Eddig nem tudott rájönni, hogy a szőke hajúnak mitől ilyen puha az arca, s valahogyan bármi fürdőszobai eszközt nézett át, nem is talált rá utaló nyomot, hogy mi okozza ezt a kellemes puhaságot. 

-Ne mondj ilyeneket ez nem igaz Shota! -mordult fel a szőke hajú és ölelte magához az alacsonyabbat. -Senki se érdemel ilyesfajta büntetést, szóval kérlek legközelebb ne tegyél kárt magadba. -dorgálta meg a fekete hajút, majd az asztal felé pillantott. -Gyere együnk a kedvencedet csináltam. -felelte boldogan a bajszos. 

-Rendelted? -kérdezett rá Aizawa játékos mosollyal az arcán. 

-Hé nem! Kóstold csak meg ha nem hiszed el, pocsék íze lesz. -Yamada durcásan ült le az asztalhoz, Aizawa pedig elnevette magát. Majd beleevett az ételbe, amely tényleg borzalmas volt. A fekete hajú férfi frusztráltan nézte a tányért, nem akarta kiköpni hiszen azzal Yamadát megbántanná. Mély levegőket véve elkezdte megrázni a túlfűszerezett éltet, majd lenyelte. S a tányérjáról minden falatot eltüntetett, amelyen Yamada teljesen ledöbbent. -Te-te tényleg megetted? -a szőke hajú férfi zavartan nézte az üres tányért, majd boldogan pattant fel és kapta karjaiba Aizawát, s megannyi puszival ajándékozta meg. -Köszönöm Aizawa! 

-Ugyan nem kell, de legközelebb kérlek inkább rendelj ha te akarsz kaját csinálni. -sóhajtott fel zavartan Aizawa. 

-Rendben van, neked bármit Shota. -Yamada letette a fekete hajút vissza, majd összeszedte a piszkos edényeket. 

[■■■]

Két férfi kapcsolata nem a legegyszerűbb, főleg úgy ha a világban van megannyi ítélkező ember. S van hogy elsőnek nem is tudjuk meg ezt az illetőről, akik később az életünk részévé válnak. Ezt pedig Yamada is megtapasztalhatta a saját bőrén, s balszerencséjére párja is Aizawa Shota is. A szőke hajú férfit baráti társasága szívatta azzal milyen újabb áldozatot szedett magának össze, hogy ennyire keveset tudnak csak találkozni. Így Yamada megígérte barátainak, hogy bemutatja nekik ezt a bizonyos személyt. 

-Szóval srácok, Ő lenne a pasim Aizawa. -mutatta be lazán a szőke hajú a mellette ácsorgó illetőtt, s Yamada ezzel egy bombát robbantott. 

-Nahát, nem is tudtam hogy te a faszt szereted. -felelte a társaság egyik tagja, erre persze Yamada csak felsóhajtott. 

-Én Aizawát szeretem, de ha ennyire érdekel a nemi életünk akkor elárulom neked. Még nem feküdtünk le egyszer se. -rázta meg a fejét a szőkeség. 

-Haha, és ki lesz felül? 

-Miért nem fulladnak meg a buzik? 

-Olyan ciki itt ülni így veletek, inkább lelépek. 

A páros a megannyi gúnyos megjegyzést végig hallgatva ott maradtak kettesben, nem tudták mit is kéne most tenni. Hiszen ők nem tehetnek semmiről se, ők csak egymásba szerettek és jól érzik magukat, ahogyan minden normális szerelmes pár, miért baj az, hogy ha ők együtt vannak? Aizawa elnevette magát, majd felállt az asztaltól. Lépteit pedig megszaporázta a kijárat felé, a fekete hajú férfi sose bírta a stresszt így mint mindig most is rágyújtott, hogy megnyugtassa magát. De ez csak akkor érkezett volna el igazán, mikor a cigaretta elfogyott volna. A fekete hajú a szálatt nézte, majd vállat vonva karja felé emelte, hogy elnyomhassa magában. Viszont más karjába nyomta bele és dörzsölte meg, háta mögül pedig sziszegés hangzott fel. Aizawa megfordulva nézett farkasszemet Yamadával, aki magához ölelte szorosan. 

-Ez nem megoldás! A francba is ne foglalkozz azokkal a hülyékkel, ők csak beszélnek de azt se tudják miről. Mindent csak negatívan látnak, nem tudják milyen tökeletes is vagy igazából, mert ők csak a felszínt látják. -Yamada lassan simogatta a magához ölelt illetőtt. 

-Ezek szerint nem illünk össze? -kérdezte meg hangosan a fekete hajú, amelyre a másik meglepetten kapta fel a fejét.

-Tessék? Nem! -rázta meg a fejét Yamada, s ezzel csak még több olajat öntött a tűzre. A fekete hajú félreértve a szavakat szaladt el, s meg se állt a házáig. Ahol bezárkózott szobájába. S azon rágta magát, hogy az emberek mennyire gonoszak is vele, s hogy megint bevett egy tréfát. Megint csak ki akarták használni, hogy jót nevessenek rajta. Könnyes arccal feküdt az ágyában és saját karját szorongatta, olyannyira hogy erős fájdalom és lüktetés feszítette karjait. 

[■■■]

Yamada mire felfogta szavait, már késő volt. Szem elől tévesztette kedvesét, s nem tudta hol kereshetné. Telefonját előkapva kezdte el csörgetni a fekete hajút, aki természetesen nem vette fel neki. Miért tette volna? Az előbb bántotta meg, mert nem jól bánt a szavakkal. Yamada eszébe pedig felrémlett a legutóbbi rémképe, mikor Aizawát a fürdőbe találta meg. Majd gondolkodás nélkül futásnak indult a fekete hajú lakásához, ahol belökte az ajtót kiabált párjának, s előtört keserves sírása is. Amelyre felfigyelt az ott lakó is, s vágya győzedelmeskedve kirontott szobájából, s Yamadát figyelte riadt tekintettel. Aki addigra a földön írva zokogott, s értelmetlenül motyogott valamit. A fekete hajú oda sietve hozzá meg ölelgette a szőkét, aki ezt azonnal viszonozta. 

-Sajnálom félre értetted azt amit mondtam. -felelte a szőke hajú, egész testében remegett és erei is kidagadtak. 

-Felejtsük el. -sóhajtott fel Aizawa és magához ölelte barátját, aki felsóhajtott hangosan. 

-Akkor téged is elfelejtenélek, téged pedig nem akarlak. Szóval kérlek beszéljük meg! -Yamada feje halkan koppant a földön, amely kicsit meg mosolyogtatta a fekete hajút. 

-Rendben, beszéljük meg Yamada.  

-Te tökéletes vagy, hihetetlenül aranyos és csodálatos. Azok a barmok pedig csak azt látják, hogy mi ketten férfiak vagyunk, és hogy ez nem elfogadott. De engem ez nem zavar, én azért szeretlek aki vagy, amilyen a személyiséged. Engem nem fog sose érdekelni, hogy férfi vagy. Nekem a belsőd tetszik, a külsőd pedig csak másodlagos számomra. -Aizawa elmosolyodva húzta ölébe Yamadát, majd nedves puszikkal kezdte el jutalmazni a férfi egész testét. Aki felsóhajtott a kellemes érzésre, szerette ezeket a gyengéd érintéseket. 

-Az én hibám, meg kellett volna kérdeznem, hogy hogyan értetted azt amit mondtál. De ha nem baj a barátaiddal se akarok találkozni többet, pontosan úgy mint a főztöddel.-nevetett fel kínosan Aizawa, a szőke hajú férfi pedig boldogan bólogatott. 

-Minden jót megadok neked, és megpróbálom a rossz dolgokat elzárni tőled. De kérlek adj még ehhez egy kis időt! -hajolt meg újból Yamada, Aizawa pedig megszorította a szőke hajú éget karját biztatásképpen.