Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Visszatekintés

Kb. 10 hónappal ezelőtt

A haverom, mint mindig most is hozzám menekült az apja elől, aki már megint csont részegen ment haza és őt kereste. Épp a fürdőből jött ki egy szál törcsiben, mert lenyúltam a ruháját míg zuhanyozott.

-Colt, nem láttad véletlenül a pizsomának szánt ruháimat?-költői kérdés, mert 100 százalék biztos, hogy tudja, én voltam.
-Nem. Szerintem csak elfelejtetted bevinni magaddal.
-Biztos semmit nem tudsz az ügyről?-fonta keresztbe maga előtt a karját nekem meg odaragadt a szemem a mellkasára.
-Nem. Fogalmam sincs mire célozgatsz.-feleszméltem és elkaptam a tekintetem a felsőtestéről.

-Tetszik amit látsz?-lépett közelebb.
-Hát persze, ezért dugtam el a ruháid.-nevettem fel, aztán azonnal futni kezdtem, mikor tudatosult bennem mit is mondtam. Ez egy csapda volt és milyen simán belesétáltam. Túl jól ismer, lehet jobban is, mint én magam.

-Nem menekülsz!-be akasztotta a lábát a bokámhoz és a következő lépésnél, majdnem hasra vágodtam, sikerült karból megtartani magam. A lendületem kihasználva ellöktem magam a padlótól, így szó szerint Anderson karjaiba érkeztem.

-Tudod mit figyelek rajtad hetek óta?-suttogta a nyakamba. Hevesebben kezdett verni a szívem és szabálytalanul vettem a levegőt.
-Mit?-préseltem ki magamból.
-Vonzódsz a fiúkhoz.
-Tessék?-fordultam szembe vele és teljesen ledöbbenve néztem rá.
-Szereted a...-befogtam a száját és berántottam a szobámba, mert eszembe jutott, hogy Clinton mindig, mindent meghall és azonnal világgá is kürtöli a megszerezett infót.

Ismét szembefordultam Anderson-nal. Összekapcsolódott a tekintetünk és én nem bírtam más felé nézni. Méregzöld szeme letévedt a számra, majd ismét a tekintetemet fürkészte.
Nem tudom miért tettem, de közelebb hajoltam és beharaptam az alsó ajkam. Andie viszont csak tovább nézett. Na jó, akkor én kezdeményezek. Letámadtam az ajkait, halkan felnyögött mikor finoman beharaptam az alsór. El akartam húzodni, de neki esze ágában nem volt abbahagyni ennyivel.

Átkarolva a derekam visszahúzott és miközben balkezét belevezette a hajamba megcsókolt. Annyira más volt ez, mint mikor én kezdeményeztem, sokkal magabiztosabbak voltunk mindketten. Végig simítottam a mellkasán. Teljesen elvesztettem az eszem, azon kaptam magam, hogy az ágyra lököm és a nyakát kezdem csókolgatni és egy ponton szívni.
-Ahh... ezt ne csináld... ahw... abba ne hagyd...-Andie próbált valami értelmeset kinyögni, de nem nagyon jött össze.
-Döntsd már el!-néztem elégedetten a művem.
-Leesett rólam a törcsi.-vigyorgott,  mire annyira zavarba jöttem, hogy lángra kapott az arcom és még a tarkóm is bevörösödött, ha jól éreztem.-De ne aggódj, boxeren keresztül is látszik mennyire beindítottál.-mondta önelégülten, mire kissé dühösen meredtem rá, aztán lepattantam róla és hátat fordítva neki, bevágtam a durcát. Szörnyen érett viselkedés, tudom, de elértem amit akartam.

Anderson felkelt az ágyról és mögém lépett. Lassan mindkét kezét elkezdte végig húzni az oldalamon, közben a felsőmet is egyre feljebb és feljebb húzta. Teljesen libabőrös lettem az érintésétől, de nem adtam magam ilyen könnyen. Hagytam, hogy levegye rólam a pólóm, de azonnal kereszbe fontam a karom ismét. Masszírozni kezdte a vállam, majd végig a karom, ezt követően áttért a hátamra, bár azt már szinte csak cirogatta, aztán a tenyereit a mellkasomra helyezte és csiga lassúsággal elindult lefelé, a V-vonalamnál elidőzött és csak az ujj végeivel simogatta az érzékenybőrt. Már kapkodtam a levegőt, azt se tudtam ki vagyok, amikor még lejjebb csúsztatta a kezét és alig pár miliméterre állította meg őket férfiasságomtól. Annyira ledöbbentem a hirtelen mozdulattól és kellemes érzéstől, hogy hangosan felnyögtem.

-Colton, halkabban kényeztesd magad!-kiabált át a szomszéd szobából Clinton.
-Azt csinálok amit akarok és ahogyan akarok, úgyhogy pofa be!-rejtélyes módon nem szólt vissza, de ez pillanatnyilag nem túlságosan foglalkoztatott, hiszen éppen egy sráccal vagyok.

Azonnal kiábrándultam és eltaszítottam magamtól a haverom. Ő kikerekedett szemmel, totál leldöbbenve nézett rám, aztán tett egy lépést felém, én viszont azonnal hátráltam.

-Ne gyere a közelembe!-tettem magam elé a kezem és tovább hátráltam míg a hátam neki nem simult a falnak.-Nem! Nem lehet....-elcsuklott a hangom, nem tudtam kiejteni a szót.
-Colt, ez nem rossz dolog.-őszintén mondta én mégse tudtam hinni neki.
-Én... én...-kerestem a megfelelő szavakat.
-Nyugi, nem olyan nagy baj ez. Komolyan. Szomorúnak látsz, magányosnak? Nem, igaz? Akkor veled sem lesz semmi baj. Te még jobban is nézel ki.
-Ja, persze. Néztél te már tükörbe?-mértem végig kínosan.
-Tudom, hogy eszméletlenül szexi vagyok, de te akkor is jobb vagy. Te modelkedsz is, rémlik?
-Igen, tudom. De én ezt nem akarom, vissza akarom kapni a régi életem. Azt amikor még minden normális volt.-ennyi, nem bírtam tovább, elsírtam magam. Teljesen összezuhantam.

Nagyjából 5 hónapig teljesen befordultam. Senkivel nem beszéltem, az iskolában is rontottam a sok felelés elégtelennel. A szüleim meg csak szimplán leszartak és amikor a 2. hónapnál tartottam közbejött a szülinapom. Július 13. életem egyik legborzalmasabb napja, a családom teljesen elfelejtette még a nővérem is akivel addig jóban voltam. Ez csak rontott a befordulásomon és kb. 1 hónap alatt teljesen megváltozott a stílusom.

A suliban egyre többet verekedtem, a sznob ruhákról áttértem a deszkásra és egy gördeszkát is vettem. Gyorsan belerázódtam, néhány modell fotóm azzal is készült.

Valamikor az 5. hónap közepén kaptam egy videóhívást Joshua-tól, a másik bátyámtól. Ez volt az a pont ami mindent megváltozott. Kiderült, hogy ő is meleg és rengeteg dolgot mesélt amivel megkönnyítette a feldolgozást. Valamikor a 7. hónap elején újra megszólaltam. Borzalmasan fájt a torkom 2-3 hétig amiatt, hogy 6 teljes hónapig szinte semmit sem mondtam.

Most pedig itt vagyunk, a jelenben. Szinte teljesen beletörődtem már a sorsomba, de mikor így visszagondolok a kezdetekre összeszorul a mellkasom, nehezebben kapok levegőt, a szememet marják a könnyek és eszembe jut Anderson, akivel akkor beszéltem utoljára amikor kiderült a nemi identitásom.

Eltelt egy hét, ez azt jelenti, hogy itt az új rész. Remélem elnyeri tetszéseteket és megérdemel ☆-ot és kommentet is.
Köszönöm az eddigi csillagokat és hozzászólásokat is. :)

2016.12.02.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro