-Jól vagy?-szólalt meg Joshua, mikor becsukódott az ajtó.
-Csodásan.-mondtam maró gúnnyal.-Miért kellett ezt csinálnod?
-Hogy tudj pasikat hazahozni.
-Ez nem vicces. Egyáltalán nem az. Mi a francot csinálok, ha kiraknak?
-Hozzám költözöl.
-Erre ment ki a játék? Képzeld, meg is kérhettél volna.
-De így drámaibb. Hol van Matthew?
-Kiraktam.
-Mit csinált?
-Anderson bátyja. Matthew Hanser a teljes neve. Hogyan hihettem el, ennyire semmi sem egyszerű.
-Mindenki követ el hibákat.
-De ekkorát? Nem hiszem el, hogy nem vettem észre.
-Elvakított a vágy.
-Mi vagy te basszus, egy kibaszott tanácsadó?
-Pszihológusnak tanulok, rémlik?
-Neked mindenre van kész válaszod?
-Igen. Meglepő ez egyáltalán?
-Nem.-morgom és felülök az ágyon.-Át kell kötni a lábam, segítesz?

-Ööö...
-Kösz.-kezébe nyomom az éjjeli szekrényem fiókjából kiszedett gézt, krémet és ragasztót.-A fáslit egyedül is le tudom venni, de a kötéssel már gondban vagyok, mert ugye pont a combom hátsófelén van a sérülés. Meg tudod csinálni?
-Persze, nem lehet olyan nehéz.
-Meg ne lepődj.-gyorsan a hasamra fordulok és hagyom, hogy lerántsa a ragasztóval rögzített gézt. Felszisszenek a kellemetlen érzéstől, sajog a helye a ragasztónak.

-Huhh...-megköszörüli a torkát.-Ez elég durva.
-Ne, ezt ne csináld. Nem akarom tudni.-összeszorítom a szemem és mély levegőt veszek, majd ki is fújom. Ettől kissé megnyugszom, de a következő pillanatban emlékképek kezdenek beugrálni. Egy könnycsepp végig folyik az arcomon. Már megint meglök, megint érzem a fájdalmat, az enyhe sokkot, megint érzem a hátamon Matthew-t, az összes fájdalmat, amikor kihúzzák a darabokat.-Elég!-suttogom, mikor már kapkodom a levegőt a rossz emlékektől.
-Nyugi.-simít végig a hátamon Josh, mire kiráz a hideg.-Pihenned kéne, kimerültél.
-Reggel 11 van.
-És? Megsérültél, a testednek most nem csak az alapfunkciókat kell ellátnia, hanem a gyógyuláshoz is felhasznál energiát. Úgyhogy ne vitatkozz, inkább aludj!
-Oké.-sóhajtottam, majd magamra húztam a takarót.-Köszi.

-Miattad van az egész! Te kényszerítetted rá, nem igaz?
-Te nem figyeltél? Ezt. Nem. Én. Akartam. Felfogtad?-néma csend, aztán ajtó csapódás. Majd sutyorgás, amiből nem értek semmit.
-Sziasztok!-lépek be a nappaliba, ahol azonnal néma csend lesz.
-Buzeráns.-biccent Clint és már fel is pattan az ülőgarniturából.
-Kapd be!-közlöm és még előtte elhagyom a szobát.
-Azt te szoktad mostanában.-villant rám egy önelégült mosolyt. A fagyi visszanyalt.

-Nagyon eredeti vagy.-mormogom és kinyitom a hűtőajtót.-Megetted a citromos fagyimat?-förmedek rá, mikor kiveszem a szinte üres fagyis dobozt.
-Ja, hogy az a tiéd volt. Hoppá.-még szélesebb lesz a vigyora, nekem meg ökölbe szorulnak a kezeim.
-Húzz innen mielőtt agyonverlek a mankómmal.
-Ugye, azért nem kell rohannom?-gúnyolódik tovább.
-Elmehetsz a picsába, "kedves" báttyám. Tudod, ha a gyilkosság legális lenne te már nem élnél, jó pár éve.-mosolyodok el és kirántom a hűtő egyik elrejtett zugából a pót fagyit, amit pont az ilyen esetek miatt tartok.
-Mi a...?
-Hahh. Clint, ezt rendesen megszívtad.-diadalittas vigyorral haladok el mellette és célzom meg a kanapét, majd lehuppanok.-Nem hoztam kanalat.-morgom, miközben feltornázom magam.
-Nesze.-dobja, én meg nem tudom elkapni, mert a mankót fogom.
-Rohadj meg!-görnyedek össze, mikor gyomron talál a fém kanál.

Válaszra sem méltatva elsétál mellettem és felmegy az emeletre. Elkezdem enni a fagyit, majd észreveszem, hogy a többiek mind csendben figyelnek.

-Mi van?-meredek rájuk.-Ugyanaz vagyok, mint eddig, a szexuális identitásom nem változtat semmin.
-Miért nem mondtad el?-kérdezi halkan Willow.
-Még kérded? Rémlik még, hogy amikor nem beszéltem te is elfordultál tőlem? Miért mondanék neked bármit? Miért mondtam volna, hiszen nem érdekelt mi van velem.
-Igenis érdekelt, de elfordultál mindenkitől.
-Persze, mindig, minden az én hibám. Tudjátok mit, ne erőlködjetek a bocsánatkéréssel, úgy látom nektek nincs miért.-felkelek, aztán rájövök, hogy nincs elég kezem.-Valaki segítene vagy bocsánatot kéne kérnem a létezésemért is?

Az orvos tegnap közölte, hogy hétfőtől már nyugodtan járharok suliba. Tesire adott igazolást és megkért, hogy tanuljak meg mankóval lépcsőzni, mert a suliban nem lesz mellettem egy plusz ember, aki segítene. Apám közölte, hogy felvett egy testőrt, mert félti a testi épségem. Azt hittem rosszul hallok, apám aggódik a testi épségemért.

-Jó reggelt!-nyit ajtót apám, majd bejön a nappaliba nyomában egy szekrény nagyságú csávóval.
-Üdvözlöm! Tom Day.-nyújtja a kezét, mire felvonom a szemöldököm és rápillantok a mankót tartó kezeimre.-Elnézést!
-A táskám az előszobában van, egyedül nem tudom kinyitni a kocsiajtót. Minden mozgást el tudok végezni a mankóval, kivéve a lépcsőzés. A többit majd út közben.-határozottan megindulok a kijárat felé a hátam felett még átvetek egy "csáó"-t a családnak, majd kilépek a házból.

-Hé, Új fiú! Ki ez itt melletted, csak nem a bébiszittered?
-Beképzelt Seggfej, bemutatom Tom Day-t a testőrömet. Tom ő itt Beképzelt Seggfej. Mielőtt jönne a következő nagyon szellemes beszólásod elmesélem, hogy ő csak addig van mellettem míg mankó kell és utána én magam verlek agyon, a múltkor túl gyorsan leálltam.-mosolygok rá Nathaniel-re elégedetten és őt kikerülve tovább megyek a tesi öltöző felé.
-Uram, a beképzelt srác veszélyt jelent a biztonságára?
-Mondtam már, hogy hívj Colton-nak és nem. Elbírok vele.-csendben sétáltunk egészen az öltözőig, ahol hirtelen beállt elém.-Mi van? Nehogy azt mond, hogy apám heteróvá akar tenni és nem szabad beengedned az öltözőbe.-zavartan megvakarta a tarkóját.

-De, pont erről van szó.-adta fel a hivatol formáját.-Totál feleslegesen próbálkozik, nem fog menni neki. Joshua-val sem ment.
-Tessék?-koppant az állam a kövön.-Ugyanezt csinálta Josh-sal is?
-Felejtsd el.-ismét kihúzta magát, felvette újra azt a megszokott testőrös nézést és nem akart beengedni.
-El az útból!-mikor meg se rezzent, dühből pofán vágtam. Kikerekedtek a szemei, de nem tett semmit.-Ne kelljen még egyszer mondanom!

Rejtélyes módon reagált, elállt az utamból és beengedett. Mikor beléptem nyomomban a testőrömmel mindenki rám nézett.

-Hé, buzi, félsz a fiúk között?-lépett elő Nath. Hogyan jutott be, mikor mi ott álltunk az ajtóban?
-Már megint te.-forgatom meg a szemem és igyekszem nyugodtnak látszani.-Tudod, mindenki magából indul ki. Miért vagy ennyire rám akaszkodva, hogy-hogy nem piszkálsz valaki mást, csak nem tetszem?-vonom fel az egyik szemöldököm és ördögien elmosolyodom.
-Vigyázz magadra!-mormogja, mikor elmegy mellettem és megtaszít a vállával, mire Tom elkapja a srácot, hátracsavarja a karját és a falnak nyomja.

-Fenyegetőzöl? Most legyél tökös gyerek.-kicsit jobban meghajlítja Nath kezét, mire az felnyög.-Kérj bocsánatot!
-Soha! Ettől a senkitől soha!
-Hogy mondod?-hajlít még egy kicsit a karján.
-Bocsánat, oké? Csak ne törd el a karom. Szükségem van rá a meccsen.
-Tom, elég!-szólok rá. A testőr azonnal elengedi Nath-et. Nagymenő a karját kezdi vizsgálni. Odalépek hozzá.

-Van nálam plusz fásli, kéred?
-Aha. Nem komoly, csak kicsit meghúzódott. Gyere el az edzésre, amint meggyógyulsz keményen kell edzened, szükségünk van rád a csapatban, túl jó vagy ahhoz, hogy csak hobbiként játsz.
-Jó, majd benézek. Csak most elég gyakran kell dokihoz járnom.
-Oké. Segítenéla fáslival?-nyújtja vissza a kötszert, mikor átadom neki.
-Persze. Csuklód, könyököd?
-Inkább a csuklóm.
-Tom, te szarul csinálod ezt, ha tudnád, hogy kell a válla és a könyöke fájna. Te idióta!-az ajtó felé mutatok, nehogy melegebb éghajlatra küldjem, a kijárat helyett.
-Uram, nekem kötelességem ön mellett maradni.
-Az is kötelességed, hogy kövesd a parancsaimat!-szűröm a fogaim közt.-Gyerünk!-mutatok az ajtó felé és farkasszemet nézek vele.-Süket vagy? HÚZZ KI INNEN!-kiáltom el magam.

Sziasztok! Nagyon sajnálom a rengeteg kihagyást. A lényeg, hogy itt az új rész és igyekszem visszatérni hetente.

2017.04.23.