A szobám előtt Joshua elkapott egy nővért és rákérdezett Matthew hollétére. Ne szívass! Őt akarja idehívni vigyázónak?

-Joshua, ne!-kiáltottam utána, mire a nővér rám szólt, hogy halkabban, a báttyám pedig gonoszul vigyorgott.
-Mindjárt itt lesz, úgyhogy hozd rendbe magad.-kacsintott, majd ott hagyott.

Igaza volt, alig lépett le, már meg is jelent az ajtóban Matt. Még mindig a szexi mentősruha volt rajta, egy okból nem tetszett, nem kellett rá, nekem tökéletes lett volna egy szál boxerben is. Gyorsan elhesegettem az efajta gondolatokat és inkább rámolyogtam, mert elég feszültnek látszott. Kimérten, lassan lépkedett az ágyam felé, mintha bármelyik pillanatban megvadulhatnék és rávetném magam.

-Baj van?-tényleg érdekelt a válasz, tudni akartam hirtelen miért lett ennyire távolságtartó.
-Igen. Nem. Nem tudom.-beleakartam nézni a szemébe, de elkapta a tekintetét.-Ahh.-rogyott le az ágyam melletti székre.
-Halkabban nyögj, még a végén azt hiszik, hogy csinálunk valamit, amit nem kellene.-próbáltam poénkodni.

De ő nem nevetett, csak mélyen a szemembe nézett, majd minden vonásomat tanulmányozta, mintha csak az emlékeibe akarná vésni őket.

-Mire gondolsz?-szólalt meg egy hosszú csend után. Kissé rekedt volt a hangja.
-Semmi olyanra, amit megértenél.-kérdőn felvonta a szemöldökét, majd felpattant a székből és sietősen az ajtóhoz ment. Ügyes vagy haver, már menekül is! De nem kirohant a kórteremből, hanem bezárta az ajtót és már sétált is vissza mellém.

-Mesélj, mit nem érthetnék meg!-a szívem kihagyott egy ütemet, a levegő pedig nem akart bejutni a tüdőmbe. Aztán egyszer csak rám jött a nevetnék.
-Bocsi..... fogalmam sincs... miért nevetek.-mondtam miközben próbáltam levegőhöz jutni.-De ez annyira irreális.
-A heteró srác nem érti a homoszexuális dolgokat, erről van szó?-mi a...? Gondolatolvasó.
-Ööö... ja.-teljesen leblokkoltam. Neki meg egy elégedett mosoly ült ki az arcára.
-Jobban értem, mint gondolnád.-a mosolya titokzatossá vált.

-Mi a számod?-idióta, miért kérdezted meg?
-Add a telefonod.-ez könnyebb, mint gondoltam.
-Köszi.-és ezzel beállt a kínos csend.

-Mennyi idős vagy?-törte meg a csendet, pár perccel később.
-18 leszek négy hónap múlva.
-Hova mész tovább tanulni?
-Nem tudom. Még van két évem eldönteni.
-Már tizenegyedikes vagy, nem?
-De, viszont ebben a tanévben négyszer költöztünk, ezért sokat hiányoztam, évet kell ismételnem.
-Miért költöztök ennyit?
-A szüleim úgy gondolják meg kell találni a tökéletes otthont, mióta az eszemet tudom folyamatosan költözünk, még mindig nincs meg amit keresnek.
-Miért nem jöttek még be hozzád?-bele a közepébe.
-Mert nem őket adtam meg értesítendőnek, hanem a legidősebb bátyjám. Az egyetlen normális családtagomat.
-Még mindig a lázadó korszakodban vagy?
-Nem, ők felejtették el a gyerekük születésnapját, kidobták a családból Josh-t, mert "buzi", csak gazdag barátaik vannak, nem érdeklem őket, mert nem vagyok olyan sznob gyökér, mint Clinton. Mi a francot kéne csinálnom? Tegyek úgy, mintha semmi sem történt volna?-szakadt ki belőlem. Remegett a hangom a visszatartott dühtől.
-Bocs, nem tudtam. Nem akartalak megbántani, felidegesíteni.
-Te ne haragudj.-kaptam el a kezét, mikor fel akart állni a székről.

Lenézett az összefonódott kezünkre és vörösödni kezdett a tarkója. Zavarba hoztam és milyen jól áll neki. Megpróbálta elhúzni a kezét, de nem engedtem, egy elégedett mosoly ült ki az arcomra, mikor már az egész tarkója tűz vörös volt és az arcára is felkúszott egy enyhe pír.

-Miért csinálod?-nézett rám, kérdőn felvonta az egyik szemöldökét.
-Tetszik, ahogy zavarba jössz.-perverz vigyor ült ki az arcára.
-Tudomásom szerint rajtad csak egy kórházi rongy van.-levette a cipőjét, a mentős kabátot és ráült a csípőmre.-Sokkal kényelmesebb.-suttogta a fülem melletti érzékeny bőrbe, miközben végig simított az oldalamon.
-A takaró nagyon zavar, nem ugyanolyan a hatás.-nyögtem, mikor elkezdett mozogni előre hátra.
-Érd be ennyivel.-kacsintott, majd megcsókolt. Az ajkai ugyanolyan mézédesek voltak, mint a hangja.

Belevezettem egyik kezem a hajába, másikkal pedig elkezdtem feljebb húzni a pólóját. Az ujjhegyeimmel értem csak hozzá a bőréhez, de ez is épp elég volt ahhoz, hogy belesóhajtson a csókba. A csatánk egyre vadabb lett. A pólója rövid időn belül a földön kötött ki.
Zihálva váltunk el, mind a kettőnk teljesen beindult, nekem meg rátapadt a szemem a felsőtestére. Nem túl kidolgozott, de a kockák vonala látszott. Mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, de látszott, hogy fokozatosan normalizálódik a légzése.

-Te is homo' vagy?
-Biszex vagyok, de te simán eltudnád érni, hogy csak meleg legyek.-villant rám egy csábos mosolyt.
-Elhiszed, hogy engem cseppet sem zavarna?-ülök fel és lesmárolom.
-Ingyen pornó? Abba ne hagyjátok.-lép be Josh, mire leugrik rólam Matt és gyorsan a felsője után nyúl, de a báttyám gyorsabb és bedugja a gatyájába.
-Nem úgy volt, hogy a báttyád normális?-fordul felém döbbenten Matt.
-Nem azt mondtam, hogy az, hanem, hogy aránylag ő a legnormálisabb családtagom.
-Visszaadnád?-segítségkérően pillant rám, mikor Josh nemleges megrázza a fejét.
-Ne légy ennyire gyerekes.-szólok rá, mire gonoszul elvigyorodik.
-Mondja ezt a gyerekesség királya.
-Én nem....
-Hadd ne kelljen felsorolnom.-szakít félbe, arcán még mindig a gonosz vigyorral.
-Visszavonulok.-emelem fel minkét kezem.
-Nyuszi.-suttogja Matthew.
-Mert te nem vagy az, segítségért esedeztél nekem.
-Akkor ezt figyeld!-jajj ne.

Odasétált a báttyámhoz, mögé lépett, hogy mindent jól lássak és szép lassan a hasától kezdve végigsimított a gatyája pereméig. Végig a szemembe nézett és egyre nőtt a mosoly az arcán, ahogy látta, hogyan kezd gyorsulni a légzésem. Konkrétan nem kaptam levegőt.

A következő pár másodperc olyan gyors volt, újra kéne néznem lassított felvételben ahhoz, hogy megtudjam mondani mi történt pontosan.

Matthew diadalittasan visszavette a pólóját, közben pedig odasétált hozzám. Ismét ráült a csípőmre, felhúzta a kórházi ruhám a nyakamig(hála a jó égnek volt rajtam takaró) és szép lassan végig csókolta az egész felsőtestem, közben szinte teljesen lehúzta rólam a takarót is. Egy halk sóhaj szaladt ki a számon, amikor a V-vonalam legfelső részére is hintett egy csókot, majd a fülemhez hajolt, belesuttogta, hogy tartozom neki egy itallal, játékosan megharapta a fülcimpám és lelépett.

Sokak (kb. 5 ember, de nekem az igenis sok) nagyon várták a folytatást, úgyhogy gondoltam  aranyos leszek és már reggel publikálom az új részt. Remélem megfelelt a vártnak és itt egy kérdés: Kivel látnátok szívesebben Colton-t, Matthew vs. Nathaniel? Tudom, tudom gonosz kérdés hiszen Nath-et nem ismeritek annyira, de akkor is kíváncsi vagyok. :D
Jövő hét pénteken visszatérek az új résszel ;)

2017.01.20.