Nem ütöttem vissza csak elhajoltam az övéi elől. Aztán elszámoltam magam és betalált, letepert a földre és tovább ütött.

Az alkaromat az arcom elé tartottam és vártam, hogy a tanár közbelépjen. Vagy 5 perce gyepálhatott amikor úgy döntöttem lezárom ezt a témát. Kirúgtam jobb kézzel és éreztem ahogy találkozik az öklöm az orrával. Elemeltem a karom a szemem elől és végig nézhettem ahogy Nath orrából elkezd ömleni a vér a fehér trikómra. Kihasználtam, hogy orrával van elfoglalva, kicsússzantam alóla és feltápászkodtam. Felényújtottam a kezem, mikor idegesen rám nézett meguntam. Benyúltam a hóna alá felrángattam a földről és egy szó nélkül elvonszoltam az öltözőig.

Leültettem a padra és gondolkodás nélkül lekaptam a felsőm, amit azonnal beraktam a csap alá és jól átáztattam hideg vízzel. Mikor visszamentem hozzá abban a pillanatban előre döntöttem a fejét, amint észrevettem, hogy ő hátra akarja.

-Megőrültél? Megfulladhatsz a saját véredtől!-úgy beszéltem, mintha az anya lennék. Mi a jó franc ütött belém?
-Bocsi, anyu.-gúnyolódott Nath.
-Inkább kussolj, jó?-az orrához tettem a vizes trikóm, azonnal szívni kezdte magába Nathaniel vérét.
Nem tudom mennyi ideig "ápolgattam", de már minimum 3 csengő volt és csak mi voltunk az öltözőben.

-Egy pillanatra elengedsz, vagy a felsőd hozzáragadt az arcomhoz?-kérdezte unottan.
-Hozzáragadt.-mormogtam, de elvettem onnan a rongyot így mehetett ahova akart.

Mikor visszatért valami megváltozott, de nem jöttem rá rögtön. Mélyen a szemembe nézett, amint elkezdtem vizslatni a tekintetemmel, hogy rájöjjek mi változott. Acélszürke szeme tele volt érzelemmel, de egyet sem bírtam kivenni.

-Szép a szemed.-szaladt ki a számon.
-Mi?-röhögte el magát.
-Úgy értem, hogy...-akadtam el, mert nem tudtam semmit kitalálni ami ne lenne gáz.
-Hogy?-vonta fel a fél szemöldökét.
-Jól néz ki így is a szemed nem kellene kontaktlencsét hordanod.
-De kell mivel szemüveget nem akarok. Kosarazni se tudnék nélküle, vagyis akkor biztos nem lehetne rajtam pápaszem.
-Miért nem hordasz színtelent?
-Mert az túl snassz. Semmi különleges nem lenne benne, így legalább a hajamat is befesthettem.
-Ennek mi köze egymáshoz?-néztem rá értetlenül.
-A szüleim a színes kontaklencse miatt azt gondolták, hogy nem tetszik a hajam eredeti színe sem így rákérdeztek, be akarom-e festeni, én meg rávágtam, hogy igen.
-Milyen színű a hajad igazából?-tényleg érdekelt a válasz.
-Sötétszőke. Miért?
-Csak érdekelt.
-Még akarsz valamit csinálni velem vagy mehetek?-kérdezte unottan.
-Nem semmit. Menj!-ha tudnád igazából mennyi ötletem van arra, mit csinálhatnánk...
-Vigyázz magadra!-nézett a szemembe, ismét sárga volt a szeme.
-Ez a kedvenc mondatod?-nevettem el magam.
-Igen.-felelte, majd bevágta az öltöző ajtót és magamra hagyott. És én még azt hittem kezdünk jóban lenni.

Gyorsan átöltöztem, felkaptam a táskám és rohantam órára, amiről már így is késtem vagy 20 percet.

-Elnézést a késésért!-rontottam be és siettem egy üres helyre.
-Van mentsége, vagy írjam be az igazolatlant?
-Nathaniel-nek segítettem elállítani az orrvérzését.
-Mr. Geyes nekem más okot mondott a késésre.
-Pedig ez az igazság.
-Most eltekintek a késésétől. Ne ismétlődjön meg!
-Rendben.

Leültem egy lány mellé. Xandra Huffman, olvastam le a rendezett, szépen bekötött tankönyvéről. Azt hiszem őt láttam a fal mellett smárolni egy sráccal. Kipakolás közben véletlenül meglöktem a könyökömmel, mire felnyögött. Mi van??
Most tűnt fel, hogy a dekoltázsa szinte a teljes mellére kilátást enged. A keze elindult a combomon felfelé. Azonnal elkaptam a csuklóját, kissé szorosabban fogtam meg, mint kellett volna, de ezt utálom.

-Meg se próbáld! Van barátnőm, úgyhogy én nem leszek hűtlen, úgy mint te.-a legegyszerűbb hazugság és nem is ér hozzám többet.
-Chh...-hisztérikusan hátravetette válla felett a haját és elfordította a fejét. Hülye liba.

Fellélegeztem amint csengetteg, meg se várva, hogy rám szólhasson a tanár kirontottam a teremből. A szekrényemhez mentem és pakolni kezdtem. Ez abból állt, hogy kihúztam egy tankönyvet, majd visszacsúsztattam a helyére és ezt ismételgettem, miközben gondolkoztam. Kezdett túl terhelődni az agyam így próbáltam kikapcsolni, de csak tovább pörögtek a gondolataim. Idegesen becsaptam a szekrényajtót és lendületesen megfordultam. Ezáltal teljes erőből nekiütköztem egy mellkasnak.

Sűrű bocsánatkérések közepette, elkezdtem felszedni a füzeteim, a tankönyveim és belegyömöszöltem mindet a táskámba, mert miért is húznám be rajta a cipzárt. Mikor felszedtem mindent és felálltam, meredten bámultam a méregzöld szempárba.

-Andie?-kérdeztem bizonytalanul és nem bírtam elszakítani a tekintetem.
-Anderson.-javított ki. Nem használja a becenevét?-Nem, nem használom.
-Ezt hangosan kimondtam?
-Aha.-vonta meg a vállát.
-Tudod legalább annyit megtehettél volna, hogy segítesz felszedni a cuccom, ha már besettenkedsz mögém és elállod az utam.-próbáltam sértődötten elviharzani, de nem engedett.

-Beszélnünk kell.-közölte, én meg felvontam a szemöldököm.
-Miről is? Arról, hogy amikor kiakadtam te elrohantál ahelyett, hogy segítettél volna? Vagy talán arról kéne csevegnünk, hogy eszedbe se jutottam az elmúlt 10 hónapban, még annyira se, hogy érdekeljen élek-e még? Mégis miről kéne beszélgetnünk?-ordítottam a képébe.
-Én.... én...-dadogta.
-Te mi? Sajnálod? Elkéstél! Hazudtál? Valószínűleg! Boldog vagy? Még szép.-mondtam szárazon, de az éllel a hangomban akár kenyeret is lehetett volna szelni.-Gratulálok a barátnődhöz!-köptem a szavakat és gyorsan kikerülve rohantam órára.

-Várj!-kapta el a karom, amit én rögtön ki is téptem.-Hallgass meg!-keményedett meg a hangja, követelővé vált, nem volt egy cseppnyi kérlelés sem a hangjában, kijelentés volt, felszólítás.
-Nem érdekelnek a kifogásaid, a mentségeid és még az se, hogy mit keresel itt, hogy hirtelen miért lettem ennyire fontos!
-Attól még végig fogsz hallgatni!-ismét elkapta a karom és magával rángatott egy üres terembe, gondolkodás nélkül kulcsra zárta az ajtót, én meg pánikba estem.

Először is, BUÉK.
Bocsánat a rengeteg csúszásért. Elég sok dolgom volt a szünetben. Ja, megpróbáltam egy különkiadást is összehozni, de sehogy se tetszett, úgyhogy az most kimaradt, majd legközelebb. :D remélem tetszett a rész. Jövő hét pénteken visszatérek az új résszel. ;)
(A kép a vizes pólót akarja csak illusztrálni :D)

2017.01.08.