A tesi terem felé vettem az irányt, egy pillanatra átsuhant az agyamon, hogy deszkával gyorsabb lenne, de inkább bezártam a szekrényembe, nehogy már az első nap az igazgatóiban kössek ki.

Megakadtam az öltöző ajtajában, francba már ezzel. Határozottan lenyomtam a kilincset és benyitottam. Abban a pillanatban hevesebben kezdett dobogni a szívem, komótosan odasétáltam egy üres padrészre. Hát persze, hogy a narancssárga szemű sráccal szemben találtam csak helyet.
Próbáltam lazán ledobni magam, de szerintem úgy nézhettem ki, mint aki mindjárt elájul, ezért gyorsan lerogy valahova, nehogy a földön kössön ki.

-Mi van Új fiú, beparáztál a sok férfi között?-vigyorgott rám gúnyosan "Nagymenő". Lenézően végigmértem, vagyis külső szemléletre annak szántam, magamban meg elraktároztam a kidolgozott felsőtestének a képét.
-Nem is tudtam, hogy ilyen szánalmas látvány férfinak lenni.-keresztbe fontam a karom és mélyen a szemébe néztem.
-Szánalmas? Pont te mondod?-röhögött.-Mondtam már. Vigyázz magadra!-váltott komolyra.
-Nem kell féltened!-farkasszemet néztünk vagy 5 percig, aztán a levegőbe hasító csengő szétválasztotta a tekintetünk.

Gyorsan átöltöztem és rohantam a többiek után akik már mind kimentek. Elkezdték futni a fiúk a teremköröket, míg a lányok ültek a lelátókon és figyeltek minket. Éreztem, hogy feszül rajtam az atléta trikóm, véletlenül a kinőttet hoztam el, de már nem tudtam mit csinálni át kellett öltöznöm, így maradtam ennél, ami viszont szar ötlet volt, mert alig kapok benne levegőt.
Nem tudom hanyadik körnél járhattunk, mikor az edző belefújt a sípjába. Alig álltunk meg már állította is össze a csapatokat.

-Hé, te!-mutatott rám.-Ki vagy?
-Új fiú!-kiabálta be "Nagymenő".
-Az igazi nevem Colton Haynes. Most jöttem át a St. Johnsson-ból.
-Te mész Patrick-hez.
-Ki az a Patrick?-nevettem fel kínosan.
-Én.-emelte fel a kezét egy minimum két méter magas srác.
-Ohh... üdv.-intettem bénán és odasétáltam hozzá.
Ellenem van "Nagymenő", ki fog nyírni, vagy legalábbis megpróbálja.

-A bal palánk, Patrick. Jobb palánk, Nathaniel.
Még a neve is menő. Beálltam Rick háta mögé, ha Nath erre ütné a labdát és pontosan így is lett. Azonnal neki indultam, de az egyik izomagy utamat állta. Komolyan? Alig kellett energiát vinnem a kikerülésébe annyira lomha és lassú dög. Tovább vezettem a labdát és ziccer. Konkrétan lerohantak a csapattársaim, jól megveregették a vállam, aztán szétváltak, mert közeledett Nath.

-Mióta kosarazol?-követelően kérdezte.
-1 éve. Tesi órákon. Miért?-ez csak egy ziccer volt, miért van mindenki annyira oda?
-Viccelsz?-meredt rám, mintha kb. azt közöltem volna vele, meleg vagyok. Na jó, ez elég rossz példa volt. Mindegy, értitek.
-Nem. Tényleg nem járok, jártam külön edzésre. Csak tesi órán, meg néha délutánonként magamban kosarazok, kosaraztam.
-Bennt vagy a csapatban.-hatalmas tapsvihar tört ki, én meg értetlenül néztem rá.-Jövő hétem meccsünk van, úgyhogy minden délután jönnöd kell edzésre. Tökéletesre kell csiszolnunk a tudásod.-megveregette a vállam, majd szólt a tanárnak, hogy folytathatjuk a játékot.

Tovább csináltam amit mindig szoktam tesin és egyrejobban beleéltem magam. Egy csel balról, futás, jobbról kikerülés, aztán egyszer csak jött Nath. Megpróbáltam jobbról kerülni nem sikerült, balról is megkíséreltem nem jött össze, ha harc hát legyen harc. Hátrébb mentem egy kicsit, aztán jöhetett a saját fejlesztésű titkos cselem. Önelégült mosollyal kaptam el a kosárlabdát a 2 pontost követően. Mikor "Nagymenő" rám nézett kacsintottam, majd odapasszoltam neki a labdát.
1 : 0 ide.

Visszasiettem a saját térfelünkre, pontosabban sprinteltem egyet és vártam a visszavágását. Milyen jól ismerem ahhoz képest, hogy tegnap délután "találkoztunk" először. Már jött is szembe és éreztem, hogy mindent be fog vetni ellenem, akár sunyin gyomron is vág.
Felnyögtem a fájdalomtól. A gyökér beletérdelt a középpontba. Azért ennyire szemétnek nem néztem volna.

-Mi történt, fiam?-lépett elém az edző.
-Nath.-csak ennyit bírtam kinyögni, mert még mindig piszkosul fájt.
-Nathaniel Geyes!!!-kiabált a tanár.
-Igen, edző?-nézett a tanárra felvonva az egyik szemöldökét.
Ultra lazaság van benne, de közben kissé szemtelen is. Nem meglepő, hogy ő a legmenőbb.
-Mit műveltél?-a szeme színe meg eszméletlen jól áll neki még mindig. Az izzadtság cseppes homlokára rátapadt sötét haja. Elég már, viselkedj!
-Nem történt semmi, biztos mikor felugrottam véletlenül hozzáértem.-vigyorgott gúnyosan. Aztán lepacsizott a csapattársaival.
Ökölbe szorult a kezem és felegyenesedtem. Kezdett nagyon idegesíteni a srác. Nyugi, ne durvulj be!

-Mi a baj Új fiú? Csak nem sírni fogsz?-megindultam felé, mire ő elégedetten rám vigyorgott.-Meg akarsz ütni? Csak tessék. Mire vársz?-közelebb lépett és az arcától pár centire tette az ökölbe feszült jobb kezem.
Hátrébb léptem, leengedtem magam mellé a kezem és mélyen a szemébe néztem, hülye kontaklencse, nem látom tőle az érzéseit.

-Tudod, pszihológusok szerint 3 oka lehet annak, ha valaki állandóan piszkálodik másokkal.-kezdtem bele a monológomba, hirtelen ez a jelenet ugrott be a Megint 17 című filmből (az egész egy szar, de kosárlabda van benne és ez a jelenet nagyon jó).-Első, egy havi bajos kiscsaj vagy aki így akar érvényesülni.-huhogás.-Második, az értelmi szinted alacsonyabb, mint egy ősemberé, így csak erre futja. Harmadik,-hatásszünet.-kicsi a farkad.-mondtam ki kegyetlenül.

Mindenkiből kiszakadt a röhögés, nekem pedig elégedett félmosoly ült ki az arcomra. Nath-nek pedig elkezdett rendellenesen lüktetni egy ér a homlokán. Megindult felém nekem pedig az egyetlen szerencsém, hogy jók a reflexeim különben már bekaptam volna az első ütést.

Nagyon-nagyon sajnálom a csúszást, de annyi dolgom van/volt/lesz, hogy csak ma tudtam időt szakítani a rész kitételére. Ne haragudjatok!
Egyébként, remélem tetszett és megérdemel legalább egy vote-ot. Köszönöm mindenkinek, aki olvassa a sztorim/sztorijaim. :)

Külön köszönet Ashy_Antonia-nak a rengeteg segítségért és támogatásért!❤💚

2016.12.17.