-Ébresztő!-rúgtam be Clinton ajtaját. Ráöntöttem a pohár vizet, mikor meg se akart mozdulni.
Erre persze azonnal kipattant a szeme és gyilkos pillantással nézett rám, majd nekem ugrott.

A hátam hatalmasat puffant, mikor találkozott a padlóval én pedig szótlanul tűrtem a fájdalmat ami belehasított.
Clint keze megindult, de reflexszerűen elkaptam és a lendületét kihasználva fordítottam a helyzeten. Mire észbekapott már érkezett is az első ütés. Éreztem, ahogy találkozik az öklöm arccsontjával és azonnal intéztem a következő ütést, ami a szája felszakadását okozta. Nem habozott többet és szimplán lefejelt amitől megszédültem és a hátamon landoltam ismét, de levezettem a feszkót, úgyhogy felpattantam és kirohantam a báttyám szobájából egyenesen a fürdőbe.
Megláttam a tükörképem és elfintorodtam. A szemöldököm kissé felszakadt, a hajamat meg még nem állítottam be így össze-vissza meredezett. Lekaptam a trikóm meg a boxerem és beálltam a zuhany alá. A bal kezemet vizsgálgattam, az egyik bütykömből szivárgott a vér.

Egy szál törülközőben léptem ki a fürdőszobából és sétáltam vissza a szobámba, ahol kiválasztottam az első iskolanapra a cuccom.
Egy több helyen (általam) szaggatott farmert vettem fel, fehér izompólóval és az új fekete bőrdzsekim. Az étkező asztalról felkaptam a kajának szánt pénzt és deszkámmal a hónom alatt kiléptem a házból. Idióta, cipő? Visszaléptem a házba gyorsan felvettem a lábbelim és már mehettem is.
A suli előtt leszálltam a deszkámról, vállamon feljebb tornáztam a táskám, majd elindultam a bejárat felé. Minden szem rám szegeződött és hallottam az egymáshoz fűzött kérdésekből, hogy kilétemről érdeklődnek.

A titkárságra küldött a portás ami fennt van a másodikon. Csodálatos. Komótosan fellépcsőztem, kopogtattam az ajtón.

-Szabad.-azonnal nyitottam is az ajtót.
-Jó napot!
-Miben segí....
-Colton Haynes vagyok. Szeretnék beiratkozni. Az első lépéseket már a szüleim elintézték, a tankönyvekért és az órarendemért jöttem, meg ki kéne segíteni, hogy melyik terembe kell mennem.-vágtam a szavába.-Most költöztem ide, a St. Johnsson-ba jártam korábban.-tettem hozzá, amikor eszembe jutott, hogy az előző sulim megnevezése lemaradt a felsorolásból.
-Mr. Haynes, mennyi idős?-hupsz, a koromat is lehagytam.
-17 vagyok.-rántottam egyet a táskámon, mert kezdett lecsúszni a vállamról.
-Egy pillanat.-állt fel a székéből és kiment a kis szobából. 5 perc múlva tért vissza, én meg szétuntam az agyam, a gördeszkám tologattam előre-hátra a lábammal.-A tankönyveid.-nyomta a kezembe a nagy kupacot.
-Köszönöm.-mondtam, lekaptam vállamról a táskám és belepakoltam mindet. Basszus, most jöttem rá, hogy nem hoztam tollat.
-Az órarended és a szekrénykódod. A száma pedig a 117. Az összes tanterem számát odaírtam az órád mellé, hogy ne késs.
-Köszönöm.-ismételtem önmagam.
-Semmiség. Jó tanulást!
-Viszlát!

Megkerestem a termet, ahol már biztos elkezdődött az óra és kopogás nélkül benyitottam.

-Jó reggelt!-köszöntem a tanárnak és már indultam volna az egyetlen üres helyre amikor megszólalt.
-Eltévesztette a termet fiatal ember?
-Nem, biztos vagyok benne, hogy ez a 31-es terem. Új diák vagyok, Colton Haynes. Most jöttem át a St. Johnsson-ból. Mehetek az üres padba?
-Persze.-és folytatta is az órát.
Lehuppantam a székre, ledobtam a táskám, a deszkám pedig neki döntöttem az asztallábának. Aztán megböktem az előttem ülő csajt.

-Tudsz adni egy tollat? És meg tudnád mondani hanyadik oldalon nyissam ki a tankönyvet?
-Tessék.-nyújtotta át a rózsaszín tollat, szándékosan ezt adta, elárulja a szeme csillogása. Rámosolyogtam és miután megmondta az oldal számot vissza is fordult. Nem sokkal később kicsengettek, indultam a szekrényemhez.

-Szállj le a csajomról.-lökött meg a vállával a fekete hajú srác akit tegnap láttam. Szürke izompóló és fehér nadrág volt rajta a magas szárú, arany Nike cipővel.
-Eszem ágában nem volt rászállni.
-Vicceskedünk?-fordult vissza és mélyen a szemembe nézett. Narancssárga szemét vizslattam, de kontaklencse van rajta így nem tudtam semmilyen érzelmet kivenni belőle.
-Halál komolyan mondtam.-húztam félmosolyra a szám és keresztbe fontam magam előtt a karomat.
-Vigyázz magadra!-sziszegte, majd megfordult és elsétált a másik két izomagy pedig ellökve magukat a suliboxoktól követték a "nagy főnököt".

Nagyon hálás lennék, ha kapnék visszajelzéseket, mert csak úgy tudok jobbá válni, ha birtokában vagyok a véleményeteknek. Eddig viszont nem nagyon kaptam se jót, se rosszat. Jövő héten ugyanezen a napon jön a következő rész. ☆-okat szívesen elfogadok. :)

2016.12.09.