*Az álmában*

5 évesen:

Todoroki és én játszottunk a kertben a kutyámmal.

-Todoroki gyere!

-Megyek!-mondta Todoroki.

Befutottunk az erdőba majd ott felmásztunk a faházunkba és ott beszélgettünk és játszottunk.

-Todoroki!-szólt Endeavor a fa alatt.-Gyere le edzened kell!-mondta kicsit dühösen.

-Ne haragudj (Név) de mennem kell szia!-mondta Todoroki majd elment én meg ott ültem a faházban a kutyámmal.

Már azon voltam hogy elmenjek, de megjelent Monoma a szomszéd fiú.

-Szia!- mondta Monoma hatalmas mosollyal az arcán.

-Szia- mondtam neki egy kicsit szomorkásan.

-Mi a baj?- kérdezte a fiú.

-Csak sajnálom Todorokit mert soha nem lehet a barátaival és mindig edzenie kell.- mondtam kicsit szomorkásan.

Monoma odajött majd megfogta a csuklóját és elkezdett magával ránvigálni de én nem akartam menni.

- M-Monoma légyszi engedd el a csuklómat mert fáj!- mondtam már-már ordítva de a fiú nem engedte el a csuklóm.

Mikor megelégeltem a szárnyaimmal odébb löktem Monomát. A fiú csak egy olyan pszihopata mosollyal nézett felém, majd felkelt és hazament.

A következő napokban folyamatosan zaklatott, ami egyre jobban idegesített. De akár hányszor rászóltam hogy hagyja abba ő nem tette.

Elmeséltem a szüleimnek és ez miatt költöztünk el ami után nem láttam többet Todorokit. Bántott hogy nem tudtam elmondani neki hogy miért mentünk el. Csak reménykedni tudtam hogy valaha még találkozni fogunk a közeli vagy a távoli jövőben.

Na hiiiii ne haragudj azok hogy eddig nem folytattam csak a lélek se vitt rá hogy megcsinálják vagy csak lusta voltam rá ez miatt is GOMENNN!!!! De azért szeri van jó olvasást a továbbiakban!

❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️