Angel szemszöge
—————————

- Ezt nagyon nehéz elmondani. Tudod én tetem olyan dolgokat amik nem legálisak.

- Pontosan mit tettél? - kérdezte ártatlanús Alice. Anyira rossz ezt így kimondani neki.

- Öltem. Embereket. Én egy bérgyilkos vagyok és miután a nevelő apám úgy dönt vissza vonul akkor utáná én leszek az orosz maffia feje. Tudom hogy ez most lesokkolt téged és hogy, emiatt most, megvetsz és gyülölsz de, én akkor is büszkén fogom átvenni a helyét. - óráknak túnő percekkel később Alice megszolalt.

- Nem vetlek meg. Felnézek rád amiért még képes vagy tiszta szívből mosolyogni egy ilyen múlttal. És örülök hogy, te fogadták örökbe. - mosolyodot el. Pár rec múlva azonban újra megszolalt. - Lehetne még egy kérdésem?

- Persze.

- Hívhatlak anyúnak? - először azt se tudtam hol vagyok, ő tényleg azt kérdezte meg? Majd ámulatomból felucsúdva vad bologatásba kezdtem.

- Igen, meg tisztelnél vele!

- Szeretlek, anyu! - hirtelen azt hittem elájulok örömömben. Ő a legaranyosabb kislány akit valaha láttam. Így nem is csoda hogy, olyan dolog történt meg most velem ami már rég nem. Könnyes lett a szemem és néma sírásba a kezdtem. Utoljára akkor sírtam mikor az ő érdekében, elhagytam Amerikát. Az akkor és a most könyvei között csak egy dolog volt különböző. Még pedig az ok. Most azért sírok mert, boldog vagyok anno viszont azért sírtam mert, a bánat minden része darabokra tépte megkövült szívem.

*****
Eddig hogy, tetszik a könyv? Itt EnikKun3 köszönöm a figyelmet. Sziasztok.