Annyira boldog voltam, egészen estig. Amyukám bejelentette, hogy elköltözünk Kistarcsára. Én ennek az infónak nem nagyon örültem, hisz a belvárosba járok suliba, ráadásul ez at utolsó évem ebben a suliba és meg élvezni szeretném, úgyanis már November van. Anyu azt mondta, hogy első félévig maradok a suliban. Klassz. Mire végre minden jó az életemben, anya belerondít, ráadásul Zsombival egy gimibe akartunk járni, de ez nem fog összejönni. Este írtam is neki és  ő sem örült a költözködésnek. Másnap reggel, kicsit szomorúan mentem suliba, de egyből megörültem amikor megláttam Zsombit. Egy puszival köszöntött, majd bementünk a terembe. Persze rögtön mindenki letámadott minket, hogy mi van köztünk, mi meg boldogan válaszoltuk, hogy igen. A mai napom sikeresen szereztem egy egyest fizikából mert felelnem kellett, de nem tanultam. Délután Zsombi átjött hozzám tanulni, ám anyu már otthon volt, így mondtam Zsombinak, hogy ne csináljunk semmi feltünőtt. Végül tényleg tanultunk, majd hazament 5óra körül. Este egy kicsit tanultam. Másnap reggel boldogan keltem, mert péntek volt. Nem történt semmi különös, de délután elmentünk Zsombival a Városligetbe. Imádtam vele ott sétálni. Már többször is voltunk itt, de most vagyunk először úgy hogy egy pár vagyunk. Ám történt egy kellemetlen pillanat. Éppen csókoluztunk, amikor háturól valaki megfogta a vállamat. Anyu volt az. Éppen a környéken dolgozott és erre fele jött haza, amikor meglátott minket. De meg se szólalt csak rám nézett csalódottan és a fejét rázta. Hát igen anyu nem szerette Zsombit, mert elég sokszor sírtam utána, de mindig szerettem. Zsombi anyukája, pedig bírt engem, hisz mindig kedves voltan vele és mindig vettem neki ajándékot, ha átmentem hozzájuk. De anya más volt. Amióta apu meghalt azóta fura, ugyanis áprilisban hunyt el. Azóta nem szereti Zsombit, de nem tudom, miért. Miután anyu tovább állt, elkezdtem sírni, de Zsombi átölelt és megynyugtatott. Aznap este nem mentem haza, Zsombinál aludtam, de nyugi semmi korhatáros nem történt.