Zsombi szemszöge:
Mikor megfordultam ott állt mögöttem Lilla. Miután köszöntem neki, kimentem a kórházból és hazamentem. 3 nap múlva Emmát kiengedték a kórházból. 1 hét múlva, már jött is suliba. Lillával összebarátkozott, amikor kórházban volt. Legalább ő boldog volt. Én nem voltam az. Még mindig nem fogtam fel ami történt. Gondoltam, hogy szakítok vele, de szeretem és segítenem kéne neki ebben a nehéz időszakban. Mikor viszont szünetben odamentem hozzá, rám se hederítet. Rögtön tudtam, hogy Dávid mindent elmondod neki, ezért megkértem, hogy ma délután jöjjön át hozzám és beszéljünk meg mindent. Ő csak bólinott egyet, majd elfordult. Semmit sem értettem. Mentem hazafele, amikor egy érdekes autó megállt nem messze tőlem. Elkezdtem gyorsabban szedni a lépéseimet és sikeresen hazaértem. Egy eseményt viszont az ablakomból néztem végig. Egy lányt megfogtak és bedobták az autóba. Még jó, hogy látszádott a rendszám, így rögtön hívtam a rendőrséget ezután pedig felhívtam Emmát, hogy mikor jön át?
-Zsombi, most leteszlek, mert egy furgonban vagyok segíts nekem
-Rendben-suttogtam
Gyorsan kinyomtuk és elkezdtem kiábálni
-Emmát elrabolták!
Gyorsan felhívtam Dávidot és Bogit, majd kijött a rendőrség. Én mindent elmondtam nekik, de arcukon látszodott, hogy reménytelen lesz megtalálni. Csak annyit láttam hogy 2 nagy kopasz pasi ült benne, csupa fehérben. Nagyon féltem. Nem tudom mi lesz Emmával. Félek mi fog vele történni. Megkínozzák vagy megerőszakolják csak ilyen gondolatok jártak a fejemben.
Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de holnap igyekszek egy hosszú részt hozzni