"Azt hittem, a halál lezárás. De csak egy másik ajtó, amit kénytelen vagyok kinyitni, még akkor is, ha a túloldalon csak fájdalmat találok. Az élet nem enged el könnyen, és talán én sem akarom elengedni azt."

Átlagos napnak indult a mai is. Épp a tökür előtt állok és azon töprengek, hogy a fekete bőszárú nadrágomhoz a fehér vagy a fekete bodymat vegyem fel. Végül a fehér mellett döntök. Hosszú szőke hajam ki fésülöm majd hagyom, hogy válamra omoljon. Sminkemnek csak szempilla spriálozok és húzok egy kicsi tusvonalat. Ki lépve a szobámból le rohantam a lépcsőn majd ki a bejárati ajtón. Fel vettem a füllhalgatom és max hangerőn kezdtem el zenét hallgatni. Gondolkodtam, semmi nem tompította a bennem kavargó gondolatokat. Fájt, hogy minden reggel felkelve azon kell izgulnom ma ki akar tönkre tenni. A boldogságot két barátnőmben lelem. Maddyben és Rachelben. Ők szerencsésebbek mint én ez tény. Se megfelelési kényszer, se lelkileg bántó emberek. Maddy gyönyörű alakkal rendelkezett. Szőke haja háta közepéig ért zöld szeme pedig gyönyörűen csillogott amikor Blakeről a pasiáról mesélt nekünk. Rachelnek gesztenyebarna haja válláig ér és ehez párosul gyonyorű barna írisze. Tökéletes alakja van Amit a fiuk igen irigyelnek, de drága barátnőm szíve már foglalt. Még pedig Max foglalta el.
Két barátnőm mindig próbálnak jobb kedvre deríteni. Van, hogy randikra meghívnak de csak feleslegnek érzem magam. Így az utobbi időben a tanulásra hivatkoztam és nem vettem részt a kis randiukon.

Be érve az iskolába a szekrényemhez sétáltam és ki halásztam a tancuccom. Nem sok kedvem volt be menni Fizikára. Így hát a lány mosdó felé vettem az uticélom. Be lépve az ajtón a tükörhöz léptem és gyötrelmes arcomat tanulmányoztam.

-Miért nem lehetek olyan szép mint a többiek?-kérdeztem saját magamtól.

Gondolkozásomat viszont egy sikoly szakította félbe. Ki rohanva a mosdóbol Maddy futott felém.

-Fegyver!...Dylannél!...Fuss....Téged keres!!!-Mondta szaggatott levegő vétellel. Kérdőn néztem Maddison arcát amikor a háta mögött meg láttam Dylant. Az őrült pszichopata exem. Igen régen bárkivel össze jöttem aki csak egy kis törődésd nyújtott felém. Így Dylannel is, azonban mikor meg tudtam, hogy ki használ szakítottam vele ő pedig azóta be kattant. Üldözési mániája van.

-Te ott-Hadonászott felém a fegyverével.-Igen te, te kis ribanc. Még is mit képzeltél? Hogy majd annyiban hagyom?-Közelített felém.

-Dylan már 1 éve!! Lépj tovább! Te ki használtál ezért el hagytalak aki el baszta az te voltál!-orditók vele torkom szakadtából.

-Kussolj el te hülye kurva! Néz magadra! Egy hányadék vagy! Kövér és ronda Ha én nem lettem volna sose lett volna senkid!-Tartja felém fegyverét.
Igaza van, kövér és ronda vagyok. Csúnya, sose kellettem senkinek. Kivéve Dylannek de ő is ki használt.

-Ne hallgas rá!-Szólt a hátam mögül Maddy.

-Kussolj Maddison vagy le lőlek!-Jött közelebb ez a pszichopata.

-Dylan álj le Kérlek!-könyörögtem könnyes szemekkel. Azonban nem hatotta meg. Egy hangos durranás majd pár perc mulva hasító fájdalom nyílalt bal oldalamba. A fájó pontra tettem a kezem amit vér borított el. Meglőtt. Lábaim felmondták a szolgálatot térdre rogytam majd hasra. A vérem egész szép tóvá alakult körülöttem. Nem hallottam tisztán de tudtam, hogy Maddy üvöltözik. Segítséget kér, majd egy nagyon ismerős hangot hallok, de nem tudom azonosítani. Még hallom ahogy Rachel sírva rohan hozzám aztán minden elsőtétül.

Nem tudom milyen a halál, de sose gondoltam, hogy ilyen lesz. Fájdalmas és gyötrelmes. Azt hittem ha egyszer meghalok minden jobb lesz. Tévedtem, a halálunkkal semmi se lesz jobb, magunkall visszük a hibáink és problémáink csak már nem lesz az utunkba. Én tényleg azt hittem, hogy meg halltam addig a pillanatig amíg hangos pityogásokra nem ébredtem. Lassan nyítottam ki a szemem. Terem, egy korterem. Korházban lennék? Lassan felemelem a fejem majd körbe nézek. Egyedül voltam, a jobb oldalamon egy kis asztal és egy hatalmas ablak volt ami a külvárosra nézett. A bal oldalamon egy infuziós álvány és egy éjjeliszekrény. A szobába volt egy kis tv az ággyal szembe és egy ajtó ami valószínűleg a fürdőhöz vezetett. Semmire se emlékeztem, a sötétség utánról, így hát nagy nehezen ki kászálódtam az ágyamból és meg indultam a folyosón, kézen fogva az infuziós álvánnyal.
Ki érve a folyosóra két barátnőm találtam, össze dölve aludtak. Csendben eléjük álltam.

-Jó reggelt álomszuszékok.-mondtam fájdalmakkal teli hangon de még is nyöngéden. Nem akartam, hogy tudják nem vagyok jól, mert igazabol semmi bajom.

-Úristen!!-Riadt fel Rachel azonnal fel ugrott és a nyakamba ugrott. Hirtelen mozdulatára felszisszentem.-Bocsi.-Nézett angyali tekintettel.

-Végre azt hittem csipkerózsikát játszol!-Mondta Maddison majd óvatosán át ölelt.

-Mi történt?

-Gyere bent elmeséljük.-támogattak vissza a szobámba. Én vissza feküdtem az ágyamra ők pedig le ültek két oldalamra.

-Dylan be kattant és fegyverrel hadonászott először engem kergetett azzal, hogy ha nem mondom el hol vagy megöl.-Mondta Maddy félelemmel a hangjába, még nem tette túl magát a történteken és meg értem még én se.

-Aztán jöttél te és veszekedni kezdtél Dylannel majd rád lőtt.-folytatta barátnőm.

-Én csak a lövés hangja után mentem ki, mindent vér borított. Dylan a távolban ált s csak bámult.-Folytatta Rachel.

-Gondolom sokkot kapott...-Utaltam Dylan tétlenségére.

-De nem értem ki hozzott be? Miért nem hagytatok ott?-kérdeztem fájó hangon. Talán jobb lett volna, talán most nem fájna annyira amit Dylan mondott.

-Én hosztalak be szépségem.-Szólalt meg egy hang az ajtóbol. Oda kaptam a fejem, Isaac volt az annak a hangnak a tulajdonosa aki beszélt hozzám a suliban.

-Miért?

-Fájna ha el kéne veszítenelek.-Lökte el magát az ajtó félfától és 2 kávéval jött be amit át nyújtott a lányoknak.

-Fájna?-Elég hulyén nézhettem mert Rachel és Maddy szakadtak a nevetéstől.-Most mi az? Neki Fájna? És akkor ti... Arra nem gondoltatok, hogy így nekem jobb...

-Ki se mond!-folytotta belém a szót Isaac.-Nem lett volna, tudom, és igen fájt volna. Viszont neked pihenned kell szoval lanyok induljunk is.

-Ne kérlek nem akarok egyedül itt lenni.-néztem rájuk könyörgően mikor már az ajtóban áltak.

-Figyelj Anna mi igazan maradnánk de már 2 napja itt roskadunk nagyon fáradtak vagyunk.-Mondta Rachel.

-2 nap???? 2 napig Aludtam?

-Igen kicsi 2 napig.-Mondta Isaac majd vissza jött mellém.-Én itt maradok ha ez felvidít.

A lányok el is mentek, Isaac pedig maradt velem ahogy meg igérte. Ovatosan be ült mellém majd át karolt én pedig fejem mellkasára hajtottam.

-Miért vagy ilyen rendes?-kérdeztem tőle.

-Mert...

-Kérlek mond el-néztem fel rá könyörgően.

-Majd egyszer elmondom kicsi viszont most pihenj.-mondta csokot nyomva homlokomra. Lágy érintése tűzként futott végig testemben. Drága pillangó barátaim ki keltek bábjaikból és táncra kezdtek gyomromba. Fejem vissza hajtottam mellkasára. Szemem lehunyva pedig arra gondoltam, hogy ez csak egy álom és még otthon vogyok az ágyamban.