2012. szeptember 15.
California, Santa Maria
szombat
18:10

Nem egészen két órába telik Santa Mariába érni. Hasting óta kényszerítetten kényelmes tempóban. Nem bukkant fel újabb üldöző, viszont egyre több rendőr fordította a fejét a Camaro után.

Kár érte, ugyanaz lesz valószínűleg a sorsa, mint a terepjárónak.

Jerry háza sárgásfehér monolitként emelkedik. Szögletes és lapos, ráadásul még sárgásfehér is. A két autó férőhelyes garázs az épület jobboldalából nyílik. Rusztikus téglákból épített kerítések között széles és magas, csavart vas kapuszárnyak nyílnak az udvarra. Gombnyomásra tárulnak ki. Vöröses térkövekkel lett burkoltatva; akár táncmulatságot is lehetne benne rendezni. Elkerekedő szemekkel dőlök előre, amint felnyílt a garázsajtó.

- Mi a baj?

- Jerry motorja – hajtok mellé. – Az az alibije az elrablásának, hogy elment motorozni. Napokkal később Smith, felkért ismerősnek adva ki magát, elvitte.

Mégis mi a büdös franc folyik itt Jerry?

A kissé rusztikus téglafalak előtt a fémbútorok szinte világítanak. Ahogy a mélyvörös motor is a betonpadlón. Kiszállva eszembe villan Ethan; megránduló ajakkal, olyan halkan csukom be az ajtót, ahogy csak lehet. Loréna a Berettáját húzza elő ezúttal, én viszont újra a Glockot. Az ajkaihoz emelve a kezét jelzi, hogy hadd menjen előre. A fémajtó nem hangtalan, viszont akkora zajt sem csap. Második, apró, előszobába jutunk a nappali hátsó részében. A rolók félig le vannak engedve minden ablaknál, ezért a fény csak csíkokban és sávokban töri meg gyenge félhomályt.

A meleg, állott levegőben lustán libeg a por. A fapadlón is vastag rétegben áll; lábnyomok futnak benne összevissza. Egymás mellett haladunk, lassú, kimért lépésekkel. Az összes elénk kerülő bútorra ráfogva a pisztolyt. A bejárat előtt elnyúló, szürke lábtörlőn szét vannak dobálva a papucsok. A nappaliban gyűrött a szőnyeg, káosz uralkodik a dohányzóasztalon.

Felém fordul a feje, majd az ajtóval szemközti folyosó felé indul. A konyha üres. Fogjuk rá. A konyhapultra félretolt serpenyőben félig megevett tojásrántotta, valamivel arrébb üres kávésbögre. Mindkettőt még langyos. Agyag hamutál a pulton, a cigarettacsikkből füst kígyózik. Alig valamivel az után, hogy kilépek a helyiségből, megnyikordul a padló. Arra kapom a Glockot és majdnem meg is húzom a ravaszt, amikor felismerem Ethant. Felém emeli a tenyerét, a homlokát úgy ráncolja, mint délelőtt.

- Ennyire örül nekem?

Lezuhanó vállakkal forgatom ismét a szemeim.

Elmész a francba!

- Lehetetlen alak.

- Van, amit nem ártana lásson.

- Úgy érti látnia?

- Megbocsátson, de ehhez most nincs kedvem. Tegye el és jöjjön.

A rövid folyosó baloldalából nyíló ajtóhoz vezet. Jerry dolgozószobájába. A helyiség pontosan úgy néz ki, mint amikor utoljára láttam. Az az, hogy csak majdnem: itt is több lett a por és megjelent három fehér filctábla. Fekete-fehér fényképekkel és a sarkaikba ragasztott cetlikkel.

A középső felső részére Jerryt, Matthew-vet és engem ábrázolót rögzített. A tábla alsó peremén gyurmacsomó. A fénykép alatt a kereszt, felette a vezetéknevünk. A baloldali csücsökhöz, valamivel lejjebb, Cortny, mellé pedig az Acres kempingben talált összeégett test fényképe került. Vízszintes és ferde vonallal, vörös filccel összekötve. Cortny fényképén nincs cetli, a másikon: „Deni Rivas."

A fénykép Matthew-re eső sarka alatt Jennifer és Evelyn Jackson fotója és neve áll. Félrebiccentve a fejem ráncokba ugrik a homlokom. Van Jennifer arckifejezésében valami, ami zavar. Erre rájátszik, hogy Evelyn arcán sem ragyog a szokásos mosoly. A fénykép a szoba túlsó felében készült. Rosszak a fényviszonyok, de azért sejthető, hogy Jennifer hová néz. Nem középen tartja Evelynt, hanem a pillantásával ellenkező irányba. A fénykép aljától valamivel hosszabb, függőleges vonal vezet az Ethan Nicolas és a Ray Mcdalen nevekhez. A fényképekre ragasztott cetliken a nevek alatt csak a rövidítések szerepelnek. CIA. FBI. Újabb rövid, ferde vonal Ethantól jobbra, lefelé: Russel Stewart. Ryan Lynch. Loréna Caterina. Név és szervezett. Lejjebb, úgy-ahogy egymás mellé írva, vonalakkal elválasztva:

Név: Jerry Jackson/civil

Születési dátum: 1976. május 13.

Születési hely: Louisiana, New Orleans

Kór: 36 éves

Szülők: Michael Sawyer és Lydia Jackson

Testvér: Matthew és Hailey Jackson

Lakcím: California, Santa Maria, Via Rosa 1415

Legnagyobb végzettség: autóipari gépészmérnök képesítés és diploma

Helyszín: Illinois, Champaign

Munkahely: Car Building Workshop. California, Santa Maria

Belépett a hadseregbe: 2010. január 1.

Valamivel több, mint két évig szolgált Irakban 2010. június 1. és 2011. augusztus 23. között

Leszerelt: 2011. augusztus 23.

Bátorság éremrendet kapott 2011. december 8.

Név: Hailey Jackson/civil

Születési dátum: 1980. június 8.

Születési hely: California, Los Olivos

Kór: 32 éves

Szülők: Michael Sawyer és Lidya Jackson

Testvér: Jerry és Matthew Jackson

Lakcím: California, Los Alamos, Main St. 345

Legnagyobb végzettség: történész diploma

Helyszín: Oklahoma, Norman

Munkahely: nincs

Alapkiképzést kapott, tartalékállományban vagy aktív szolgálatban nincs

Név: Matthew Jackson/civil

Születési dátum: 1978. augusztus 11.

Születési hely: California, Los Olivos

Kór: 34 éves

Szülők: Michael Sawyer és Lydia Jackson

Testvér: Jerry és Hailey Jackson

Lakcím: California, Santa Ynez, Tiana Dr 3027

Legnagyobb végzettség: informatikai diploma

Helyszín: Virginia, Arlington

Munkahely: Home IT, California, Los Angeles

Belépett a hadseregbe: 2010. szeptember 11.

Két évig szolgált Irakban 2010. szeptember 11. és 2012. szeptember 11. között

Hátsérülés miatt szerelt le; 2012. szeptember 11.

Fizikailag és mentálisan felépült, viszont további szolgálatra nem javasolt

Név: Cortny Jackson, lánynevén: Joen/MI6

Születési dátum:1976. június 2.

Születési hely: Tennessee, Nashville

Kór: 36 éves

Szülők: James Lee és Grace Mary

Testvér: nincs

Lakcím: Santa Maria, Via Rosa 1415

Legnagyobb végzettség: középiskola; Central High School

Helyszín: Tennessee, Memphis

Munkahely: nincs

Név: Deni Rivas/civil; volt CIA elemző

Születési dátum: 1874. január 4.

Születési hely: New Jersey, Philadelphia

Kór: 38 éves

Szülők: nem ismert

Testvér: nem ismert

Lakcím: Tennessee, Cookeville

Legnagyobb végzettség: pénzügyi és számvitel diploma

Helyszín: egyetem; La Salle University, Pennsylvania, Philadelphia

Munkahely: Mover of Destinies, Tennessee, Cookeville

Név: Jennifer Jackson, lánynevén: Donovan/civil

Születési dátum: 1980. február 23.

Születési hely: Missouri, Springfield

Kór: 32 éves

Szülők: Francois Rosewood és Annabell Melina

Testvér: nincs

Lakcím: California, Santa Ynez, Tiana Dr 3027

Legnagyobb végzettség: informatikai diploma; Allan Hancoc Colle

Helyszín: Santa Maria

Munkahely: Marian Regional Medical Center, California, Santa Maria

Név: Evelyn Jackson/civil

Születési dátum: 2012. március 9.

Születési hely: California, Santa Maria

Kór: 6 hónapos

Szülők: Matthew Jackson és Jennifer Donovan

Testvér: nincs

Lakcím: California, Santa Ynez, Tiana Dr 3027

Legnagyobb végzettség: nincs

Helyszín: nincs

Munkahely: nincs

Név: Ray Mcdalen/FBI

Születési dátum: 1977. február 11.

Születési hely: Miami, Florida

Kór: 35 éves

Szülők: Charlie Busman és Pietro Santos

Testvér: nincs

Lakcím: California, Fresno

Legnagyobb végzettség: középiskola; Clovis West High Chool

Helyszín: California, Fresno

Munkahely: FBI, California, San Fancisco

Név: Ethan Nicolas/CIA

Születési dátum: 1982. március 5.

Születési hely: Louisiana, New Orleans

Kór: 30 éves

Szülők: Dalen Nicolas és Annabell Faels

Testvér: nincs

Lakcím: Louisiana, New Orleans, Erato St. 3105

Legnagyobb végzettség: középiskola; George Washington Carver Campus

Helyszín: Louisiana, New Orleans

Munkahely: CIA, Virginia, Washington

Név: Russel Stewart/CIA

Születési dátum: 1982. március 21.

Születési hely: Nevada, Reno

Kór: 30 éves

Szülők: ismeretlen

Testvér: ismeretlen

Lakcím: Nevada, Reno, Foster Dr 4200

Legnagyobb végzetség: középiskola; Reno High Scool

Helyszín: Nevada, Reno

Munkahely: CIA, Virginia, Washington

Név: Ryan Lynch/CIA

Születési dátum: 1982. augusztus 3.

Születési hely: Illinois, Chicago

Kór: 30 éves

Szülők: ismeretlen

Testvér: ismeretlen

Lakcím. Illinois, Chicago, S Octavia Ave 3030

Legnagyobb végzettség: középiskola; Munster High School

Helyszín: Illinois, Chicago

Munkahely: CIA, Virginia, Washington

Név: Loréna Caterina/CIA

Születési dátum: 1982. március 9.

Születési hely: Pennsylvania Pittsburgh

Kór: 30 éves

Szülők: meghaltak

Testvér: nincs

Lakcím: Pennsylvania Clearfield, Bell St 8

Legnagyobb végzettség: középiskola; Central High School

Helyszín: Pennsylvania, Philadelphia

Munkahely: CIA, Virginia, Washington

A jobboldali tábla felső részére három fényképet, alá pedig A5-ös papírlapot rögzített. Baloldalon az első Edward Hasting a sárgás nyári kalapjában. Azt hiszem Bloody Maryt tart a kezében. A kép készültekor éppen az ajkához emeli. A papíron: „Copelends of New Orleans's étterem. Louisiana, New Orleans. Edward Hasting. MI6."

Középen, gyenge minőségű, színesnek éppen csak mondható fénykép szőke hajú nőről. A papír üres. Jobboldalon pedig a félhosszú hajú, borostás férfi fényképe Alabamából. A papír szintén üres. Lejjebb, kis kihagyással, a Kardinális szót írta nyomtatott betűkkel. A név alatt rövid, sötét hajú férfi fotója, szemcsés minőségben. Sötét ruhákat visel, azt hiszem öltönyt, kalappal. A John Smith/Danial Krage/Damian Arno nevet vastag vonal köti össze a Kardinálissal.

A baloldali szélső táblára az Egyesült Államok térképét rögzítette. Amint be vannak karikázva azok a városnevek, a megyék pedig aláhúzva, ahol eddigi a gyilkosságok voltak. A városok mellett az áldozatok fényképei, azokon cetli: név, a halál helyszíne, gyilkosság időpontja, gyilkos fegyver.

De nem csak a Benjamin Blake, a Sarah Martin és a Jefferson Buton név van feltüntetve. Hanem a Rebecca Mcgoven is. Hosszú, vöröses hajú, telt nő. Egyetlen szó áll a papíron: „Kentucky."

- Szerintem most már tényleg kijelenthetjük, hogy Cortny a Tervezőnek dolgozik – pillantok Lorénára a hajam csavargatva. – Sőt meg merném kockáztatni, hogy eddig a fényképet is tőle kaptuk. Lehet, hogy a verset is ő hozza.

- Lehet benne valami – engedi ki az oldaltáska cipzárját Loréna. – De nem minden fényképet. Amit Jerry rejtett el a könyvben, azon ő is szerepel.

- Azaz volt még ott valaki. Mivel a fotók között percek teltek el.

- Hasting? – köhint Russell.

Ethan mormolva ingatja a fejét, miközben áteszi a fényképeket Lorénáról.

- Ő ekkor még a parkoló környékén volt közel hat, nyolc perc lemaradásban.

- Akkor ki marad? – tárja szét a kezeit. – Azt mondtad, hogy Smith nem ment utánatok, Cortny pedig akkorra egérutat nyert. Hasting és később a jelvényesek voltak csak mögöttetek.

- Nem figyelsz – ingatom a fejem. – Valaki már akkor ott volt a fák között, amikor a rét bejáratához értünk. Az első fényképen Cortny, a másodikon mi vagyunk, a harmadik a figyelőtoronyról készült, ahová Smith ment. Tehát, bárki készítette, ismerte a részleteket. Talán megfigyelt minket, vagy ő is kapcsolatban áll a Tervezővel. Az magyarázná, hogy honnan tudta, merre van Smith. Vagy, hogy Cortny, mi, majd Hasting és a rendőrök hol fognak felbukkanni. Mondjuk ahhoz nem kell olyan nagy tudomány. A fényképek a jobboldalról és ferdén hátulról készültek. Mindhárman sokat nézelődtünk odafele, tehát ha bárki fényképezőgéppel figyelt volna, azt észreveszem. Ha nem Ethan vagy Ray radarja jelez be előbb.

Ismét megvonom a vállaim.

- Mindegy. Cortny és a Tervező – biccentem félre a fejem. – Honnan tudta, hogy hol és főleg, ki lesz a következő áldozat, ha nem neki dolgozik?

Lelegyintem Ethant.

- Tudom, ismétlem magam. Mi is csak utólag tudjuk meg az áldozatot a CNN adásból, mivel a vers csak a helyszínt árulja el. Ami pedig a múlt hét végig nálam volt, tehát onnan sem tudhatta. Még jobb kérdés. Honnan szerezett fényképet?

A fejem ingatva indulok a tábla felé, közben, alig figyelve, tollat veszek el az íróasztal széléről.

Név: Alina Petrov/FSB

Magasság: 170-175 cm

Alkat: sportos, széles vállak

Vonások: finoman telt arc, erős áll, pisze orr, kék szemek, lapockáig érő fekete haj; a szőke lehet az eredeti szín

Született: Moszkva, 1976. január 17.

Kór: 36 éves

2012. január 1. óta tartózkodik az országban.

Jogosítvány: 2012. január 5. California

Loréna elmondása szerint jól képzett.

Lakcím: California, Santa Maria, Via Rosa 1415

Név: Brad Anderson/LAPD

Magasság: 178-180 cm

Alkat: széles vállak, finoman testes

Vonások: szögletes, telt arc, erős áll, vékony orr, sötétkék szemek, félhosszú, fekete haj, borosta

Született: Colorado, Denver, 1975. augusztus 22.

Kór: 37 éves

2006. és 2009. között Washingtonban szolgált.

A Los Angelesi rendőrségnek 2010. január 1. óta tagja.

Lakcím: California, Los Angeles, Lee ST

- Rendben, Hailey...

- Később Ethan – megyek vissza az íróasztalhoz, felemelve a kezem.

Az íróasztal baloldalán, nagyjából széthúzgálva, sárgás papírcetlik hevernek az eddigi események különböző részleteivel. Attól a pillanattól kezdve, amint leültem az étterem teraszán az asztalhoz New Orleansban szeptember elején. Kronológiai sorrendbe lettek állítva és nem csak úgy nagyjából; az egymással közvetlenül vagy csak közvetetten összefüggő eseményleírások cetlijei, jobban vagy kevésbé, fedik egymást. A különállók, jellemzően a dátumváltások regelei vagy délelőttjei, valamivel nagyobb távolságot tartanak a szomszédjaitól. Centikkel lejjebb fényképek halmai hevernek. A minőség, az élesség és a távolság váltakozik. Az viszont nem, hogy mind fekete-fehér.

A méltósággal megöregedett, karcos bútor bal széléhez közel esők New Orleansban készültek. A fénykép nem visel cetlit, viszont, a táblára rebbenő szemekkel, ösztönösen megfordítom; tévedek és igazam van. Ismét a vörös filctoll: „2012. 09. 01. Copelends of New Orleans's. Civil létére ügyesen kilopta a pendrive-ot." Hasting, éppen elhagyja a teraszt, félárnyékba boruló arccal. A háttérben, több nővel együtt, a homlokom ráncolom.

A második a pillanatot ábrázolja, amint átveszem a borítékot az idegen nőtől. Ezüsttálcán nyújtott csont fehér boríték; még most is kiráz tőle a hideg. Három szó áll a hátoldalán dőlt betűkkel: „2012. 09. 01. Utasítás vagy kérés?"

A harmadikon előre dőlve állok ökölbe szorított kezekkel, Hasting összegörnyedve támaszkodik a térdeire. „2012. 09. 01. Szép. Nem is feltételeztem, hogy ilyen erős lenne" – áll egymás alá rendezett sorokban.

A negyedik és az ötödik már a motelról készült; amikor bemegyek a szobába. „2012. 09. 01. Nagy hiba." Később, amint alak kihoz a vállán. „2012. 09. 01. Hasting teszi a dolgát."

Még alig hull vissza susogva az utolsó fénykép, máris a következő halom felé villannak a szemeim. Más szögből készültek és kissé homályosak is. Más tekintetben viszont ugyanazok, mint amiket a Tervező hagyott hátra a Conecuh National Foresti vadászház közelében. Az első Los Olivosban a szülői ház kapuja előtt játszódott. Hastingre fogom a Remingtont. A szárnyak nyitva vannak, a szög alapján a tragacsból készült. „Hasting remekül végzi eddig a dolgát... éppen csak nem tudja, hogy mit csinál."

A második, a fényviszonyokból ítélve, órákkal később készült, amint kihajtok az udvarból. A főút felől készülhetett. „2012. 09. 02. Ha elvégezték a házi feladatot, az események következő kulcsa mostanra a házánál van."

A harmadik és a negyedik Los Alamos: ráhajtok a feljárómra. A másikon már az udvarban állok. De nem izzanak a féklámpák, mint azon a fényképen, amit a Tervező küldött. „2012. 09. 02. Kezdődik."

Az ötödiken Hasting, cigarettával az ajkai között, kiszáll a Chargerből. A lencsén vízcseppek ülnek. Ethan szerint Hasting nem azonnal szállt ki ahhoz képest, hogy lehúzódott. Vagyis percekkel később járunk a hazaérésünk után. Azt hiszem, ekkorra már a konyhában voltunk. Ezúttal dőlt betűk: „2012. 09. 02. Mi a jó francot keres ez itt?"

A hatodikon a nappali bejáratában állok. Fel van kapcsolva a világítás a konyhában, a helyiségben viszont nem. „2012. 09. 02. Mostanra futkározhat a hátán a hideg."

A hetedik és a nyolcadik ugyanaz. Viszont, mivel már a zuhogó esőben készültek, az elsőnél olyan vizes a lencse, hogy kivehetetlenül elmosódott, amit ábrázol. A másodikon cseppből álló csíkok vannak a lencsén, a jelenet viszont már kivehető: a dohányzóasztal fölé hajolunk. A szöge ezúttal is változott. „2012. 09. 02. Ha Nicolas teszi, amit vár tőle, hamar össze fogják rakni."

A harmadik kupac másnap reggellel kezdődik. Autóból készült a baloldali ház felől: eldósodottan még éppen látszik, amint lehajtok a feljárómról. A kép sarkában alakot látok. „2012. 09. 03. Kezd összeállni a fejükben valami?"

A második ráközelít az utánunk induló Ford Crown Victoria rendszámra. „2012. 09. 03. Nem vártam mást, de így is fájdalmasan amatőrök." Visszadobom a fényképeket. Loréna maga felé fordítja a második fényképet, miközben előveszi a mobilját.

- Helló, Ginger. Toll és papír van éppen a kezed ügyében? 9BBV744. Szürke Ford Crown Victoria.

- Csak az előélete érdekel, a benne ülők már nem számítanak, az autótó maga pedig régen múlt idő – lép közelebb hozzá Ethan.

- Rendben van és köszönöm.

Elteszi a készüléket, majd vissza a fényképet.

- Tíz perc és visszahív.

Ráncokba szaladó homlokkal kapom a fejem a New Orleansi fényképek felé, majd vissza a nőre.

- Mióta vagyunk itt? Negyedórája legfeljebb? Azt mondtad, hogy csak felbosszantottuk, de nem tudtuk megállítani. Ekkora előnyünk pedig nem volt.

- Ezek szerint mégiscsak jobban összetörhette magát, mint hittük – vonja meg a vállait. – Vagy kiszimatolta, hogy okosabb nem utánunk jöjjön.

- Loréna.

Ethan kopogtat az íróasztalon.

- Avassatok be végre.

Mi van, csak nem bosszant, hogy valamit nem tudsz?

- Hasting végül ráeszmélt, hogy nem az vezeti a Camarot, akit gondolt, ezért megpróbálta kilőni a kereket. Csak annak az árán tudtuk lerázni, hogy elérve ugyanezt, karambolba kergettük.

- A hangokból ítélve a teherautót nem, jó néhány fatörzset viszont elkapott – mormolom, ismét a fényképekkel foglalkozva.

- Russell, figyeld a bejáratot ajtót és a garázsból bevezető ajtót.

A harmadik Alabamában készült a benzinkúton. Bámuljuk Ethannal az elhaladó Fordot. „2012. 09. 03. Kiszúrtad őket és még élnek? Mit forgatsz a fejedben Nicolas?"

Hosszan sóhajtok. A negyediken a vadászházba megyünk be. A Bronco éppen befordul a ház elé. „2012. 09. 03. Anderson? Mi az ördögöt keresel itt, amikor csak később kellene felbukkannod?"

Az ötödik kimerevített kamerafelvétel. A jobb alsó sarokban: 2012. szeptember 3. 12:17 perc. Felnézek a lencsére.

- Vegyük át, kinek mi a célja és a motivációja.

- Kissé éles témaváltás – vakarja meg Ethan az állát. – Amúgy minek, amikor tisztában vagyunk vele?

- Mert nyilvánvalóan a kedvenc időtöltéseim közé tartozik feleleveníteni a már tudott tényeket és a rossz emlékeket. Maga is végig zongoráztatta velem nem is olyan régen, ki fogja bírni. Na. Új játékos lépett a sakktáblára, és ha Ethan módra avatta be őket Cookeville-ben, akkor fognak újat hallani. Ethan Nicolas. FBI. A célja megtalálni Jerryt, az érdeke pedig, megszerezni a pendrive-ot. „Érdek a fizetség az érdekért és kéz kezet mos." A fizetség Jerry részéről a pendrive. Az viszont nem világos, hogy a maga részéről micsoda? Vagy Jerry oldaláról az érdek?

- Mindkét kérdésre ugyanaz a válasz.

Az íróasztalra fekteti a tenyereit, majd előredől. A bútor tiltakozva recseg és ropog, susognak a fényképek.

- Maga. Jerry érdeke az, hogy életben maradjon.

- Vagyis azzal fizet, hogy rám akaszkodik?

Röviden, örömtelenül nevetek, közben széttárva a kezeim.

- Nem gondolja, hogy elmondhatta volna?

- Kicsit sem. Melyik a jobb?

Megemeli az egyik, majd a másik tenyerét.

- A barát, akinek ugyanaz a célja, mint a magáé? Vagy a hős lovag?

Mindkét állítás megkérdőjelezhető, tudod ugye?

- Előbbi a jobb megközelítés. Ráadásul kevesebb kérdés a velejárója.

- Eddig kettőből semmi. Azt mondta, Jerryvel Irakban beszélt utoljára. Ami még a terrorista tábor elleni akció előtt kellett, hogy megtörténjen. Ami 2011. augusztusa. Tehát Jerry már...

Megrogyó térdekkel puffanva zuhanok az irodai kerekes forgószékbe. Kis híján nem sikerül. A mellkasom szorítja a sírás, ráz a hideg és égeti a nyelvem az, amit ki kell, mondanom. A fényképek susogva hullnak az asztalra.

- A leszerelése előtt is eldöntötte, hogy engem...

Nem! Gyűlölöm azt a szót!

- Kezd egyre inkább úgy is beszélni, mint én, nem csak gondolkodni.

Rohadtul nem a jó pillanat az érzéketlenségedre!

Felé kapom a fejem és mintha gát szakadna át. Égnek a szemeim, könnyim viszont nincsenek. A gondolatim annyira gyorsan cikáznak, hogy nem birok sokáig megfogni egyet sem. Ordítani akarok, mégis csak rekedt suttogásra telik.

- Hallgasson.

- Mondom én.

Loréna Ethan mellkasára csap.

- Fogd már be!

- Köszönöm – sóhajtok.

Szipogva előrehajolok. Lehunyom a szemeim és végre elerednek a könnyeim. Percek kellenek, hogy összeszedjem magam. Amint viszont talpra állok, egyfajta hűvös érdektelenség száll meg.

- A CIA keze így vagy úgy biztosan benne van a Tervező bűnhálózatában. Tehát nem kell sokat gondolkodnom, ha az a kérdés, hogy vajon mire használná a pendrive tartalma jelentette befolyást. Rombolás, gyilkolás, zsarolás, ki és felhasználás.

A fejem ingatva ismét megvonom a vállaim.

Ray Mcdalen. FBI. A célja megtalálni Jerryt, majd letartóztatni. Érdeke a pendrive megszerzése. Őszintén kétlem, hogy az FBI olyan nagyon másra használná a lehetőséget. Több lenne a letartóztatás, mint a gyilkosság, de ennyi. A nagyfőnök fejében ott is füstölnének a fogaskerekek. Edward Hasting. MI6 Az ominózus elefánt a porcelánboltban. A célja megtalálni és megölni Jerryt. Az érdeke a pendrive. Valahogy kétlem, hogy érdekelné mi van rajta, legfeljebb a lehetséges tisztogatás, amit eredményezni fog. Mert az lesz a vége, akármelyik szervezethez kerül. Gyilkosságok, hatalomátvétel, zsarolások, belekényszerített érdekszövetségek, lefizetések és szőnyeg alá söprés a média elől. Cortny Joen. MI6. A célja valószínűleg ugyanaz, mint Hastingnek, az érdeke viszont nem világos.

Megütögetem a fényképeket.

- Ha igaz az elméletünk, nem csak az MI6-nak vagy a Tervezőnek dolgozik, hanem az FSB-vel is – pillantok Lorénára. – Érdekszövetség lehet Cortny Joen és Alina Petrov között.

Russel ajkai széles, gúnyos mosolyra húzódnak.

- Az angolok összejátszanak az oroszokkal?

- Ha a főnökeik megtudják, bizony rövid lesz a pályafutásuk – vonja meg a vállait Ethan.

- Ami magyarázat lehet arra, hogy Cortny miért tűnt el annyira gyorsan – biccentem félre a fejem. – Vagy a kávé és a rántotta ti voltatok?

- Gondoltam éhes.

- Ha úgy majd lesz, megtalálom a hűtőt, de azért köszönöm. Cortny talán Hastinget jött figyelni. A főnökei rájöhettek, hogy nem ő a megfelelő ember. De mivel nem ők, hanem a Tervező rángatta bele, a macska-egér baromságába, nem tehettek mást. Az, hogy Cortny közben a Tervező oldalára állt, legalábbis az érdekei mellé, duplán pofára esés.

- Alina jól képzett. Gyors, de érezni rajta, hogy kapkod. Bizonyítani akar – pillant fel Loréna Ethanra a cetlikről. – Úgy jutott be a Jackson házba, hogy Cortnynak adta ki magát.

A következő halom fényképhez fordulok, amikor szöget üt a felismerés. Természetesen átráz a hideg is, mert miért ne?

- El sem hiszem, hogy eddig nem jutott eszembe. Loréna, Fred közel tíz éve kapuőr már. Még úgyis bőven eleget látta Cortnyt, hogy nem volt sűrű vendég.

- Tehát az álnév csak Jack miatt kellett – emeli meg az állát.

Hosszan fújva ki a levegőt lehorgasztom a fejem. Egyre nehezebb folytatnom a beszélgetést. Űz a kellemetlen érzés a bejárati ajtó felé. Mindegy hová, csak el innen. Minél messzebb a tábláktól. Mégis, valami itt tart. Nyelek. Majd még egyszer. De az ideges görcs csak a gyomromból nem akar tűnni. Ide-oda rebbennek a szemeim. A cetlikről a fotókra, majd az íróasztal jobboldali sarkában álló vén polaroid fényképezőgépre. Régen elromlott, sőt, igazán jó gyerekkorunkban sem volt már, de Jerry ragaszkodik hozzá. Megakad a pillantásom a lencsén. Halvány piros fény villog mögötte.

Felpillantok Ethanra, miközben könyvet rakok elé. Az ajkai elé emeli a mutatóujját, majd a hátam mögötti felső sarokra pillant. Lassan bólintva ugyanezt teszem azzal is. Az íróasztal közepén, a túlvégen monitor áll, annak a tükröződésben látom a villogást. A szembe lévő is jobban el van rejtve.

Ethan lefotózza a táblákat, majd int Russellnek. Elkezdik leszedni a fényképeket, cetliket. Russel a térképet. Felém intve Loréna az íróasztal állapotát örökíti meg, majd az oldaltáskába csúsztatja, amit csak érdemesnek gondol.

Valamivel később, megemelve a szemöldökeit, Ethan felém fordítja a mobiljának a képernyőjét: „Menjünk, túlságosan sokat voltunk itt. Mostanra kint vár mindenki, aki akar." Ismét bólintva utána indulok, az ajtóhoz érve viszont megtorpanok. Ütött-kopott, feketére festett fémdoboz. Majdnem beolvad az öreg könyvek közé. Sőt, úgy van köré és rá pakolva, hogy szinte árnyék boruljon rá. Amint húzni kezdem, ellenállást érzek. Kábel, ami a polclap hátulján fut. Felugró szemöldökökkel húzom ki a doboz hátuljából, majd leemelem a polcról. Az oldalán, fehér felirat virít: „Nemo."

Kihúzok majd visszatolok minden második vagy harmadik könyvet, ameddig meg nem találom a végét. Lexikon: „A hadviselés fejlődése az első kardtól a digitális korszakig."

Ha valamit el akarsz rejteni, hagyd szem előtt.

Hogy szerette az idézetet már kölyökként is. Amióta hallotta nagyapától. Felnyitom a dobozt. Az íróasztal felé néző végében sötét lencse lapul, benne pedig webkamera. A lexikonban, tenyérnyi Winchesterre bukkanok.

- A bátyja nem nagyon szerethette, ha a tudtán kívül matatnak a dolgozójában – csukja vissza a dobozt Ethan. – Indulás.

- Hasting?

- Kint vár, vagy maguk után sem jött. Ahogy azt mondta is amúgy.

- Törte-zúzta magát, hogy ne juthassunk el ide – rázza meg a fejét Loréna. – Mindegy, hogy éppen az ellenkezőjét mondtuk, ha nem tudott utánunk jönni, akkor sehová sem. Hol parkoltok, milyen autót szereztetek és hogyan jutunk el hozzá?

- Ezt a Lorénát szeretem – kuncog Ethan.

- Később udvarolj, most nincs rá időnk. Tehát?

- Dodge Ram 1500. Másfél hónapja teherautóról leesett, de tiszta autó. A szomszéd ház előtt parkol. Remélhetően Hasting nem szúrta ki.

- Ő nem, két rendőr viszont igen – csukja be az ajtót Russell.

- Russell-vel, kérlek foglaljátok le őket, mi Jerry motorjával megyünk – fordulok Lorénához.

- Elnézést, mivel? – biccenti felém a fejét Ethan.

Vagyis a híres neves CIA szimat nem nézett be a garázsba?

- Tengerkék 2010-es Harley Davidson Softail Deluxe. Háttámás hátsóülés, alacsony szélvédő. Menjünk, mielőtt kitalálják, hogy becsöngetnek.