California, Los Alamos külvárosa
2012. szeptember 3.
hétfő
23:18

Kikerekedő szemekkel bámulok, viszont nem sok mindent fogok fel. A kezem remegését is csak alig. Most, hogy már percek óta nem történik semmi, lecsaptak az emlékek. Csak most fogtam fel igazán, mi történt az elmúlt másfél órában; a házamnak vége.

Bevillan Sarah Martin és a szerelmes nevelt fiú, Jhos Brown fényképe, majd a fénykép hátoldalára írt szöveg: „Nagyon ügyes volt Mis. Jackson, még ha nem is a maga ötlete volt átkutatni az áldozat házát."

Miért akarod, hogy kövessem a morzsa utad? Mire akarsz rávezetni és mi köze van mindehhez Jerrynek?

Felrémlik a Ford Crown Victoria, majd a két holttest Alabamában, Sarah szobájában. Amiről Mississippi és a Chrysler Imperiar jut eszembe. Majd Arizonában a motorosok. A Mercedes-Benz G Wagon a házamhoz közeli kereszteződésben. A rendőrök, a majdnem letartóztatásom. Ray Mcdalen. A szembesítéssel vegyített zsarolás majd a beszélgetés a nappaliban. A feldúlt hálószobám. A felismerés, hogy a Tervező keze messzire elér. Végül a rajtaütés és a menekülés.

- Hailey. Merre menjünk tovább?

Nagyot nyelve elszakítom a pillantásom a hátsó ülésekre rakott puskákról.

- Nem tudom. Az az érzésem, hogy akárki legyen is a Tervező, ismer. Mármint jobban, mint ahogy eddig feltételeztük. Nem tudom megmagyarázni, hogy miből szűrtem le, csak.

Megrántom a vállaim.

- Megérzés. A kartell jelek, a hulla és ez arról árulkodik, hogy tudott az óvóhelyről – paskolom meg Ethan ülését. – Vagyis számított rá, hogy oda fogok menekülni, ha sarokba szorítanak. Talán a tetves rajtaütésnek is az lehetett a célja.

- Utólag visszanézve igen – biccent Ethan. – A Smith csapat részéről legalábbis ez lehetett.

Széles főúton haladunk, elsuhanó óriásfenyők között. A szakasz nincs kivilágítva, egyedül a kresz táblák és a szalagkorlátok csillognak csak a fényszórókban.

- Csapda volt.

- Volt néhány. A New Orleansi étterem? Másnap a motel fürdőszobája? Az Alabamai nyaraló? A Martin ház? Arizona? Vagy a házában történtek?

A szám száraz, a torkom ismét kapar. Lüktet a szívem és kissé szédülök. De hiába a fáradság, a gondolataim nem nyugodnak. Megköszörülöm. Újra majd még egyszer. Mégis rekedtes marad a hangom.

- Mindegyik.

- Ez már csak ilyen és lesz is még – ütögeti ujjal a kormányt. – Nem véletlenül nevezem éppen morzsaútnak. De ez magának is világos volt eddig.

De gondolkodni csak szabad. Kipróbálhatnád.

- Magáról és a motivációjáról is tudhatott, mielőtt igazán elkezdődött volna ez a rohadt macska-egér játék – ömlik szét a számban a keserű epe.

- Hámozza ki, hogy mire gondol, kérem.

- Miért hívott a kávézóba? Ethan? Valójában. Nem vagyok kíváncsi a félrebeszélésre. Honnan tudott a pendrive létezéséről és az információkról, amik kellenek magának?

- Már mondtam. Azért volt a találkozó, mert úgy tudtam, hogy magánál van. Ugye végig néztem, ahogy kivette a hamutálból. A létezéséről Jerrytől tudok, a rajta lévő információkról és a céljaimról velük kapcsolatban pedig már volt szó.

Tudod kit etess!

- Figyelemmel követte az elrablásom, nagyon is sejthette, hogy nem lesz már nálam. Sőt, ha csak a pendrive érdekelte volna, Hasting után megy. Jerry hogyan jutott a pendrive-hoz? Próbálja meg még egyszer. Honnan tudott az információkról?

- Mi ez a kérdezősködés?

- Világosabban akarok látni. Válaszoljon.

- Ahogy parancsolja Mis. Irakban keresett meg azzal, hogy pendrive került hozzá nagyon kényes információkkal. Nem akart beszélni arról, hogyan jutott hozzá. Sőt! Semmi többet, amíg a leszerelés után nem találkozunk Ez lett volna ugye Santa Barbarában. Néhány órával a menesztésem előtt történt. Utána felszívódott, hiába kerestem. Abba, hogy miféle természetűek az információk a CIA avatott be. Nagy vonalakban persze szokásukhoz híven. Maga jön.

- Amióta beszélt nálunk az Iraki rajtaütésről, vagyis Bryton ezredes és az osztaga haláláról, nem tudom kiverni a fejemből a kérdést, hogy mi köze magának, és ami még fontosabb, nekem a pendrive-hoz? A CIA küldte Jerry felkutatására, hogy szerezze meg a pendrive-ot és szedje ki, amit tud. Hogy utána? Ahogy alakul nem igaz?

- Már tudott dolgokat ismétel.

Csak próbálom átlátni az eseményeket idióta!

- Úgy fogalmazott, hogy az Iraki terroristatábor kelepce volt.

- Mintha meg sem szólaltam volna.

- Üdv a klubban. Válaszoljon.

- Arra célozgat, hogy abban is a Tervező keze volt?

- Talán igen. Vagy másé, viszont mindenképpen összefügg a jelen eseményekkel. Sőt, talán arra is megvan a válasz, miért rúgták ki és fenyegették meg.

- Menesztettek. Nem kirúgtak.

- Mit számít a fogalmazás? Amúgy de, pontosan azt tették. Hasting a következő sakkfigura. Ha Ray, maga és Smith higgadt, tapasztalt személyek, akkor mit keres a képben Hasting, vagyis elefánt a porcelánboltban? Nagyjából így fogalmazott.

- Igen, és?

- A válasz maga.

- Avasson be.

Mintha nem te lennél a CIA ügynök és én a civil.

- Mit mondott Hasting Irakban, miután kirúgták? „Problémás elem, aki olyasminek volt a része, ami meg sem történt."

- Vagyis azzal magyarázza a Tervező jelenlétét az események mögött, hogy Hasting közbenjárt a seregből való menesztésemben? Mert ez inkább az MI6 kezét sejteti.

- Magát idézve: „Ezt még csak gyanakvásnak hívják."

- Ami arra utal, hogy a Tervezőnek ráhasznára van a maga és Hasting ellentéte – fészkelődik Ray.

- A Tervező szemszögéből nézve Hastingnél jobb bábot nem találhatott volna, igen – bólintok. – Sőt! Jerry felkeresi Ethant a pendrive-val. Hasting azt megelőzően bukkan fel, hogy Bryton ezredes és általa Ethan parancsot kap a rajtaütésre. Bryton beszélgetésbe bonyolódik Hasting-vel, aminek úgymond barátságos lesz a hangvétele. Valamivel később, az osztagával együtt, csapdába sétál. Ethant kivéve mindenki meghal. Miért is?

Megütögetem Ethan ülésének fejtámláját.

- Megmondta: „Fogalma sincs, hogyan maradt életben." A válasz valószínűleg inkább az, hogy hagyták. Hasting marad még néhány napot. Ismét: miért? Mi dolga volt ott? Később közli Ethannal, hogy olyasmit élet túl, amit nem lett volna szabad. Vagyis nem terroristák csalták tőrbe az osztagot.

- Hanem az MI6 – vesz levegőt Ethan.

- Mindezt, valószínűleg, a Tervező figyelemmel követte. Vagy lehet, csak az érdekeiket használta fel? Volt talán valami értékes a táborban? Ha a Tervezőnek akkora a hatalma, mint azt sejti, lehet beleszólása a szervezet működésébe vagy legalább magas rangú kapcsolata benne. A zsebmaffiáján kívül is. Csak annyit kellett elérjen, hogy az MI6 Hastinget küldje. Azaz itt a válasz arra, hogy miért van elefánt a porcelánboltban. Smith érintettségét és a szerepét túltárgyaltuk.

Elfacsarodik az arcom, majd előre lendül a fejem.

- Egészségére.

- Köszönöm – szipogok. – Amit nem tudunk, az az, hogy Ray hogyan illeszkedik a képbe?

- Vagy, hogy Jerry letartóztatásán kívül mik az indítékai.

- Jól van, ennek úgyis elő kellett jöjjön valamikor – sóhajt Ray. – Kétezer-tizenegy augusztus eleje. A pendrive először a Közel-Keleten tűnt fel. Nem sokkal később már azt is tudtuk, hogy kinél és hol van. Robert Wyland kezében, Irak északkeleti hegysége, Gora közelében.

- A terrorista tábor – biccenti félre a fejét Ethan.

- Úgy van. Elgondolkozott már, hogy Hasting miért figyelhette Bryton ezredest olyan feltűnően. Haileyt idézve: „A tábor elleni akció mögött MI6 érdek állt."

- Arra célozgat, hogy a drága MI6 beszervezte Edmund Bryton ezredest? A Brit titkosszolgálat az Amerikáért elkötelezett, kitüntetett katonát? Ne nevettessen már! Bryton előbb vágta volna orrba, mint hogy pisloghatott volna.

- Nem célozgatok, ezzel az utasítással küldték Irakba. De elkésett. Utána átrakták megfigyelő szerepbe.

Ismét megvonva a vállait.

- Azaz a mélyen tisztelt FBI taposta gyorsabban ezúttal a mókuskereket. Amiből pedig következik, hogy Bryton tudott a pendrive létezéséről már az előtt, hogy parancsot kapott a rajtaütésre. Tudatták vele a tartalmát is?

- Nem. Csak amennyit tudnia kellett: végezzen Wyland-val és vegye el, amit talál nála. Percekkel az után történt, hogy magának adta a fegyverét és elküldte. Alig valamivel a távozása után Bryton is meghalt. Tarkón lőtte. Hátulról.

- Neve is van?

- Abid Fahim. Wyland sejtjének magas rangú tagja volt.

- Gyanúsan sokat tud az ott történtekről. Nem emlékszem, hogy láttam volna.

- Bryton ezredes rejtett mikrofont viselt.

- Aha. Viszont előre szaladtunk. Ha Hastinget kispadra ültették a saját akciójában, akkor miért beszélt Bryton-val? Azt tudom, hogy az ezredes miért csípte nyakon Hastinget, na de mi volt az ő indítéka? Nehezemre esik elhinnem, hogy az FBI ne tudná a választ. Sem pedig azt, hogy miről szólt a beszélgetésük.

- Csak Hasting tudja, hogy miről volt szó, akkor még Bryton nem viselte a mikrofont. Ellenben nem hinném, hogy a beszélgetés a megfelelő szó. Valószínűleg Bryton családja lehetett a téma, mert a következő másfél órában támadás érte őket. A rendőrség időben közbeavatkozott. Rengeteg volt a halott, a család viszont sértetlen maradt.

- Mi köze mindennek Jerry Jacksonhoz?

- Fahim holttestére a tábortól másfél kilométerre, délnyugatra találtak rá, másnap délelőtt. Egy-egy golyót kapott a térdhajlatába és elvágták a torkát. Egyenes és mély vágás. A gyilkos fegyvert, Fahim tőrét, két méterrel arrébb a bozótban találták meg. Jerry ujjlenyomataival.

Az ülések háttáblájára csapva a kezeim lendülök előre. Ethan felé lendülő fejjel.

- Jerry is részt vett az akcióban? Ezt miért nem mondta eddig?

- Mert nem vett. Sőt, arról sem tudtam, hogy a kontinensen van. Ami pedig vonja maga után azt a következtetést, hogy az MI6-nek dolgozik.

- A büdös francokat! Jerry ugyanúgy elkötelezett az országáért, mint a maga Bryton ezredese! Ki van zárva, hogy Amerika érdeke ellen cselekedne!

- Honnan tudott a pendrive létezéséről? Kinél és főleg hol van? Elkerülte, vagyis tudott a tábor ellen készülő támadásról. Az ujjlenyomatai szerint nem csak gyilkolt, szerintem azt is tudta, ki a célpontja. Ami azt jelenti, hogy megfigyelte az eseményeket.

- Nem hiszek magának és ne beszéljen már úgy róla, mint valami átkozott bérgyilkosról! – csapok ismét a fejtámlájára.

- Ezek a levont következtetések Hailey, akkor is, ha nem tetszik.

Megpaskolja a kormányt.

- Golyó a térdhajlatokba és elvágott torok? Mi keresnivalója a kettőnek egymás mellett? Ha az ember lábára lősz, ráadásul a térdhajlataiba, akkor azt akarod, hogy rettenetes fájdalomban haljon meg. Általában bosszú kivégzés, azaz személyes. Csakhogy Hailey családja sértetlen, a kivégzés módszere pedig inkább hidegvérre val. Mi volt az oka, amiért elvágta a torkát is? Kilométerekre csak a tábor volt, ahol akkorra mindenki halott volt vagy haldoklott. Magára is hagyhatta volna, hogy elvérezzen. Hajnalra, legkésőbb reggelre a kojotok és a keselyük eltüntetik a bizonyítékot. Letörli az ujjlenyomatait a pisztolyról és a késről, majd vízbe dobja vagy kövek halma alá rejti. Soha nem tud meg senki semmit.

- Azt akarhatta, hogy nyilvánvaló legyen, nála van a pendrive? – vonja meg a vállait Ray, ásítva.

- Pontosan Üzenet lehetett valakinek. Zsarolás? Ne feledjük, hogy valamivel több, mint tizenkét hónappal később elrabolták. Felbukkant Smith, akiről tudjuk, hogy a Tervezőnek dolgozik.

- Akiről pedig úgy sejtjük, nagyhatalmú ember.

Összefonva a karjaim hátra lököm magam.

- Nehéz elhinni, hogy zsarolhatna valakit, akinek a szervezett bűnözésig is elér a keze. Valószínűleg többek között. Hát még azt, hogy az az akárki hosszú hónapokon keresztül tűrte volna.

- Az elmélet mégis arra mutat, hogy Jerryt Smith és vagy a Tervező emberei rabolták el. Vagyis a pendrive jelenleg a Tervezőnél lehet.

Na és ha nem a Tervező, hanem az MI6?

- Amennyiben így történt Ethan. Mert ha mások tették, a pendrive nincs nála.

- Akkor mi vége a macska-egér játéka? Az első vers is utalt az emberrablásra. Vagy a szavak a New Orleansi fényképek hátulján? A vérmosoly a tükrön, amiről mindkét esetben tudni lehet, hogy Smith volt? Hogy is szólt az az utalás?

- Hagyjon már!

- Mondja ki, kérem.

Ó, most már kérem, előtte pedig parancsoltál!

- Hol lakozik a bátor fivér, kinek tette gyáva? Örül?

Tényleg kimeríted az érzékelten kifejezést.

- Smithnek nem kellett volna Jerry házához menni a motorért. Elég lett volna mást küldeni, vagy eleve megvárni, amíg a szomszéd elmegy. Az alibi úgyis létrejött volna, mivel legkésőbb a házhoz látogató Matthew-nek feltűnik, hogy nincs otthon. A szomszédtól kiderül, hogy Jerry korán ment el otthonról, ráadásul autóval. Mivel pedig nem a szülőkhöz vagy maga után New Orleansba ment, mindenkinek egyértelmű, hogy mit csinál. Talán furcsa lett volna, hogy mást kért meg, vigye el a motorját, mert ugye a kettőt vezetni együtt nem megy, de semmi több. Nem jelentkezik, maga aggódni kezd, de a megbeszéltek szerint akkor is elutazik New Orleansba. A Tervező játéka így is, úgyis beindul. Soha nem is a motorozás, mint alibi volt a lényeg.

- Jól van, elég! A Tervező raboltatta el a bátyám! Felfogtam!

- Kanyarodjunk vissza az eredeti kérdéshez. Mi a maga szerepe a játékban? Az FBI-nál dörzsölték a tenyerüket, hogy kihasználták a kihasználókat, vagyis beleavatkoztak az MI6 akcióba. Csakhogy Jerry meglógott a pendrive-val együtt, a dühben forgó szemű FBI-nak pedig válaszokra fájt a foga. Érthető módon, elvégre csak a szinte már ordítva kínálkozó lehetőséget mulasztották el. Amit nem értek, az az, hogy miért? Ha tudták, hogy nála van a pendrive, miért vártak? Persze azt értem, hogy Irak nem éppen az FBI felségterülete, viszont ettől még kiszimatolhatták volna, melyik géppel jön. Felviszik magukhoz a fáradt utazót, megkínálják kávéval, felteszik neki az hárommillió dolláros kérdést, majd kalap, kabát. Vagy akár tetszőleges, álmos vasárnap reggelen is dörömbölhettek volna az ajtaján. Elvégre csak valamivel kevesebb, mint másfél évig kotlott rajta. Hacsaknem?

Ismét félrebiccenti a fejét, és távolivá változik a mormoló hangja.

- Nem hallottam róla, az MI6 hisztériázott volna, amiért belekavartak a levesükbe, sem pedig, hogy az FBI akár a füle botját mozdította volna. Vagyis azt akarták, hogy vezesse el magukat valakihez? Vagy összedolgoznak valakivel?

- Sok kérdés kicsit egyszerre.

- Haladjon sorrendben.

- Nem tudom, hogy mi a szerepem mindebben – kopogtatja Ray az ablakot. – Hét órakor SMS-em érkezett, rejtett számról. Ami furcsa, mivel elvileg a telefonom is az.

- Érdekfeszítő. Mi a folytatás?

- Megtámadták a házat.

- Egynéhány lépcsőfokot átugrott nemde? Kihez remélték, hogy elvezeti magukat?

- A CIA és az MI6 miért nem tett semmit? Vagy a maffia? Előbbiek miért várták meg a következő évet? – vonja meg a vállait Ray. – Hogy tiszteletét tegye a játékmester. Vagy a Tervező. Arra vártunk, ami jelenleg zajlik. Senki nem akarja, hogy a pendrive a másik kezébe kerüljön, mivel a rajta lévő információk nem egyszerűen kényesek.

- Hanem tele van olyan aranyosságokkal, amiket az amerikai szervezett bűnözés megérezne, ha rajta csattanna az ostor?

- Nem csak az amerikai szervezett bűnözés, Ethan. A globális. Ha lehet hinni a suttogásoknak, akkor nem csak kisebb-nagyobb alvilági nevek és az ellenük szóló terhelő bizonyítékok vannak rajta. Képek, hangfelvételek, zsarolások, tanú védelmi lista. Szervezetek, cégóriások és politikusok a kongresszus csaknem legfelsőbb szintjéig. Ha bárki a kezébe kerül, az pedig rátámad a többiekre, bármilyen formában, abból nemzetközi botrány lesz.

- Vagyis patakokban fog folyni a vér és azok feje fog először a porba hullani, akik nem jól fogatják a lapjaikat. Jó tudni, hogy az FBI mégsem azért késte le az alkalmat, mert valaki a fejesek közül a rossz szemüvegét vette fel. Miért is osztotta meg velünk a tudását, majd kényszerített zsarolással, hogy tegyük ugyanazt?

- Mert a titkosított számról kapott SMS már nem az első volt.

Á értem. Pontosan úgy találod ki a levegőből az összefüggéseket, mint Ethan.

Előveszi a bőrdzsekijének belső zsebéből, de nem adja oda.

- Két héttel korábban, szombat, 2012. augusztus 26. Húsz óra harminc: „New Orleans, gyilkosság az étteremben." Múlt szombat, 2012. szeptember 2. Húsz óra harminc: „Alabama; szerelmes halál a piknikben." Ma reggel. 2012. szeptember 4. Nyolc óra huszonnyolc: „A céljuk Alabama. Követik őket." Tizenegy óra negyven: „Még mindig nem jöttek el Alabamából. Hová mennek?" Tizenöt óra harminckét: „Ismét Alabama, gyilkosság a halott házában. De vajon kik?" Tizenhat óra tizenkilenc: „Mississippi, újabb hódolóik vannak." Tizennyolc óra tíz: „Arizona; gyilkosság és félelem a sziklák között." Tizenkilenc óra tíz: „California, hazafelé tartanak. A rendőrség már Mis. Jackson házánál van. Menjen a helyszínre, álljon készenlétben és tegyen róla, hogy ne tartóztassák le." Tizenkilenc óra huszonhét: „California, mindjárt befordul az utcába. Tudja, hogy mit kell, tegyen."

Neszezve elrakja a készüléket, miután kialudt a képernyő.

- Mivel ismertem már az előzmények bizonyos részleteit, borzasztó kíváncsi lettem, hogy az illető miért avat be az ügy bizonyos részleteibe. Jóval az előtt legtöbb esetben, mint azt megtudtam volna más forrásból. Tehát tettem, amire utasított, mert az állt érdekemben. Valószínűleg az SMS célja is ez lehetett. Majd megtámadták a házat. Most pedig itt vagyok.

- Szemmel láthatóan – vált Ethan sebességet. – Mit akar megtudni az FBI Jerrytől?

- Általános dolgokat. Mondjuk, kinek dolgozik? Honnan tudta, hogy a pendrive Irakban vagy azon belül hol van? Hová rejtette, miután elhagyta az országot? Vagy kinél lehet, ha nem nála?

- Térjünk vissza a jelenbe – vált sávot indexelve. – Hailey, amint elhajt mellettünk, hajtsa le vagy fordítsa el a fejét.

Egyre erősödik a motorbőgés. Fekete Ford Ranchero zárkózik fel, viszont nem hagy le. Nem villannak fel a féklámpák, a Pick-up viszont lassul. Vigyorgó tini fiú. Ránézésre éppen csak elérheti a gázpedált. Fekete baseballsapkát visel. Az utasa, alig idősebb lány, álmosan pislog felénk. Amikor rám siklanak a szemei, azok elkerekednek, majd tépett papírlapot kap fel az öléből. Egyetlen szó van rajta nyomtatott betűkkel: „Hailey." Amint a leengedett ablakon kidobja, a sofőr, nevetve, a gázpedálra lép. Kiráz a hideg, megjátszott hang volt. Az autónak kevés hiányzik a karambolhoz. Az elkerülése is a sikító kerekekkel kitérő ócska furgonnak köszönhető csak.

- Van hová mennünk? A nem tudom rossz válasz – kocogtatja meg a visszapillantó tükröt. – Azok, akik lejöttek az óvóhelyre, mostanra megtalálták a fényt az alagút végén. Smith csapatából lehettek, hacsak nem Hasting rendelt repetát. Szóval kissé veszélyes jelenleg nyílt terepen lennünk.

A kezem mögött ásítok ismét.

- Nem mondja? Hol vagyunk?

- A százegyesen Santa Maria felé.

- Átmegyünk a városon. A célunk Pismao Beach. Nyaralója van ott a szüleimnek.

- Nem jó ötlet, ha bárki is tudja, hol vagyunk.

- Nem is terveztem reklámozni. De mehetünk a híd alá is, ha az jobban tetszik magának.

- Majd szóljon, hogy merre tekerjem a kormányt. Milyen közel vannak a szomszédok?

Így gondoltam én is.

- A ház félig sziklaszirten áll, a legközelebbi több tucat méterre van. Az is évek óta üres.