- Na, ha eddig nem lett volna eléggé közkedvelt helyszín a Martin ház Alabama szemében, akkor ez jócskán meg fog változni.

Ismét sercen a zippo, majd csattan a teteje.

- Attól függ, nyakon csípik vagy sem a csavargót. Vagy az első, kevésbé felületes járőrnek, mikor fog feltűnni a felhajtón árválkodó Ford.

A leengedett ablak felé fordulva kifújja füstöt.

- Vajon mit kereshet civil autó a lezárt háznál? Ha elegendő ideje szolgál, akkor találkozhatott már fekete öltönyökkel, felmutatott jelvényekkel és lényegre törő, mégis szófukar stílusokkal. Talán felmerülhet benne az is, hogy a Martin-Brown eset mégiscsak több hétköznapi kettős gyilkosságnál és nem a figyeleméhes média lihegte túl ismét. Sejt valamit, amit viszont még nem tud megfogni, ezért körbejárja az autót. A rendszámot a Californiai Santa Barbarában adták ki. A szélvédő tele van bűntető cédulákkal. Amik, részben, szintén Santa Barbarából származnak. Csakhogy egyáltalán nem mindegyik. Ebből következik, hogy nem is mindet a bámészok nemtörődömsége gyűjtötte be. Ami a jelvényes szempontjából két felismeréshez vezet: ha megtalálja a rendszerben, hogy kinek állították ki a bűntető cédulát, akkor meglesz a Ford eredeti tulajdonosa is. Ami pedig érdekes felismerésekhez fog vezetni valószínűleg, mivel ahol hanyagságra utaló bűntetőcédulák vannak, szinte mindig van más is. Másodszor. Mivel a tulaj, mind az egykori tolvajok egyértelműen a takarítószenvedélyükről híresek, vissza lehet követni az útvonalat.

Rendőrautók jönnek szembe. Nagy sebességgel, szirénázva. Amint elsuhannak kissé elfordítom a fejem; elfelejtek levegőt venni. Azt várom, hogy az utolsó a fékpedálra tapos majd pedig füstölve csikorgó kerekekkel, port verve fel kifarol. De nem, úgy száguldanak tovább, mintha észre sem vettek volna.

Ugyanazon az úton hagyom el a várost, mint amin jöttem. A nyolcvannégyesen az államhatár felé. Megütögeti a karom majd előre mutat.

- Feltűnt, hogy nem tartottak az autóban valami nagy rendet? Tippre a térképzsebből, de inkább a kesztyűtartóból előfog kerülni valami, amiből le fog esni neki, hogy az autót használók bizony rosszban sántikáltak. Már ha eddig nem lett volna elég egyértelmű persze.

- Ethan – ingatom ismét a fejem, sóhajtva.

- Csengetett Mis?

- Hagyja, kérem a kliséket.

- Azokat nem lehet mindig kikerülni, de ahogy kívánja. Na, de ismét előre siettem. A járőr választ kap: az autót napokkal korábban a Californiai Santa Babarából lopták el. Na, ha van neki, akkor a tapasztalat ismét bekopogtat. Kronológiai sorba rendezi a bűntetőcédulákat, majd előkapva a saját térképét bejelöli azokat a pontokat, ahol a cédulák ki lettek állítva. Feltételezi, hogy a delikvenseink a főutat követhették, amivel a cédulák helyszínei többé-kevésbé egybe is esnek. Milyen választ kap? Alabama és California között öt állam van. Hét, ha Texasban nem fordulnak délkeletnek Dallas felé, mert akkor Oklahoma és Arkansas szintén felkerül a listára. Olyan nincs, hogy ekkora távon egyszer se fussanak bele járőrbe. Ami pedig azzal járna, hogy feltűnik a lopott rendszámtábla. Ami ugye ekkorra bőven körözött. A rengeteg bekamerázott utcasarkokról már nem is beszélve.

- Azt feltételezte eddig, hogy nem cserélték le.

- Mintha nem tudná ugyanolyan jól, hogy nem tették. Ami talán magyarázat arra, hogy időről időre miért tűntek el. Vagy nem.

Ismét megvonja a vállait.

- Vissza a Martin házhoz. A járőrben felmerül, hogy ha sikerült eljutni Alabamáig úgy, hogy nem zsongott be a fél ország rendőrsége, akkor a sofőr sem amatőr. Ami a találkozónkból ítélve a házban részben igaz is, viszont túlértékelt. Ennek ellenére az autó jelenléte még gyanúsabb lett. Körbe ballag. A főbejárat zárva, az oldalsó viszont feltörve. Újra feljajdulnak a vészharangok. A nappaliban nincs változás, első ránézésre, később viszont feltűnnek a lenyomatokból a hiányzó tárgyak. Megcsapja az orrát az ekkorra, zárt ajtó ellenére is, orrfacsaró szag. Elképzelhető az is, hogy benéz egyik-másik bútorba, de valószínűbb, előbb kap a rádiójáért, mint levegőért kapna. Ami azt jelenti, hogy mire beszól a központnak, már zihálva kaptat a lépcsőn. Kirendeli a kollégákat, közben megtalálva a két holttestet. Na, most. Két dolog változik ekkor hangsúlyosan gyanúsabbá. A lopott Ford Crown Victoria, pontosabban a Californiai rendszám és hogy a holttestek zsebei üresek.

Mélyet slukkol a cigarettába. Amíg hallgatom a neszezést, feldereng a New Orleansi motelszoba és a vécén ülő recepciós lány holtteste.

- Más szemmel kezd vizsgálódni. Feltűnik, hogy a Martin hálószobában ugyanúgy át lettek forgatva a bútorok. Rövid vizsgálódás után rájön, hogy mi történt. Törött nyakak, összetört parfümös üveg. Dulakodásnak az üvegen kívül nincs nyoma, tehát meglepetés támadás a valószínűbb. Mivel nincs semmi más érdekes számára, tehát halad tovább. Brown szobájába és hogyhogy nem, megtalálja a ágy alá visszatolt cipős dobozt a bugyival. A férfi elég gyakran látogatta a doboz tartalmát, tehát por nemigen volt benne. Nem utal semmi arra, hogy volt benne még valami más is, de a tapasztalat ugye. Később a lenyomatból a porban rájön, hogy nem csak a képkeretek tűntek el a Martin szobából, de laptop is a nappaliból. Ennek ellenére az értékek sértetlenek. Vagyis nem hétköznapi betörés volt. Tudom, hogy már tudott információkat ismétlek, de ebben a szakmában már csak ez a módi. Tehát. Alabama, ami eddig elszigetelt estként könyvelte el a gyilkosságokat, ráeszmél hogy nem voltak azok. Másodszor a CNN tudósitó fogalmazása: „Visszatérünk a Rózsás gyilkoshoz." Igaz?

- Ez volt a lényeg.

- Tehát, Alabama nagyon is sejti, hogy a betörés összefügg a Martin gyilkossággal, vagyis a célja a bizonyítékok eltűntetése volt. Az összefüggésből adja magát az esetek közötti azonosság is a rózsa képében. Ami pedig hozza magával a feltételezett indítékot a féltékenységből elkövetett emberölést is. Csak ezúttal volt mellette öngyilkosság is.

Megvonva a vállait újra megszívja a cigarettáját.

- Mostanra meg kellett, hogy történjen a második rózsa, alias Benjamin Blake boncolása. A testen, sem a virágon nem találtak idegen ujjlenyomatot. Ekkor, ha még nem tették meg, rátelefonálnak a New Orleansi kórboncnokra. Ki fog derülni, hogy nem csak a rózsaszál az áldozat ölében azonos a két eset között, hanem az ujjlenyomatok hiánya is. Mindkét gyilkosság kis kaliberű és azonos típusú fegyverrel történt, aminek a merénylet után lába kelt. Annak ellenére, hogy nem használt semmit hangtompítónak, csak fültanú volt. Vagyis Smith dicséretes sorozatgyilkos.

Te még a tejbegrízt is megdicséred, amiért ki bírt hűlni?

- Van oka is annak, amiért megjósolta azokat, amiket, legalább részben, úgyis megfogunk tudni a CNN-ből? Tapasztalatból tudja ennyire?

- Igen.

Kihúzom magam. Mire kuncogva kifújja a füstöt.

- Nem egészen személyesből.

- Igazán megnyugtató.

- Azért mondtam el, mivel azt akartam, tudjon róla, mielőtt bármelyik részleten újra kiborulna. Amellett pedig hangosan kimondva segít jobban átlátnom a helyzetet.

- Aha. Mit látott át pontosan? Mert abból, amit eddig elmondott az jött le, hogy csak idő kérdése és a rendőrség kopogtatni fog az ajtómon. Mivel Alabama össze fogja kötni a szálakat, legkésőbb amint tiszteletét teszi a New Orleansi rendőrség. Vagy az említett járőr leadja a jelentését arról, amire rájött.

Nyilván Hailey.

- Valóban gyanúsított a gyilkosságban. Na de hogy végezhetett vele, ha hozzá sem ért? Persze adja magát, hogy gumikesztyűt húzott. Csakhogy az alibije kihúzza a szőnyeget az elmélet lába alól. Nyolc óra után ébredt, a holttestet pedig már ott találta. Vagyis az éjszaka folyamán hallhatott meg, amikor maga el volt rabolva. Amire persze nincs bizonyítéka. De hogy is fogalmazott tegnap? „Az ajtó be volt rúgva." Na, a lényeg, hogy csak maga hiszi, New Orleans le fogja tartóztatni. Legfeljebb a Californiaiak viszik be kikérdezni. Alabama sem fog elővenni minket ujjlenyomat hiányában.

Szerelmes vagy ebbe a szóba, vagy mi van?

- Na és? DNS, Ethan. Hajhálót nem adott vagy vett fel. Ne mondja, hogy csak feltételezem, a szoba és a fürdő is tele van az ujjlenyomataimmal.

Természetesen. A holttest viszont továbbra sem.

- Na és ez vajon a rendőrséget mennyire érdekli? Akkor is gyanúsítottként tartóztatnak le. Először a kamerafelvételből úgyis Alabama fogja megtudni, hogy a házban jártam. Lehet találni fognak tőlem hajszálat. A gardróbban mondjuk. Vagy a maga ujjlenyomatát az oldalbejárat kilincsén! – kapom felé a fejem kikerekedő szemekkel. – Mivel akkor még nem viselt gumikesztyűt!

- Sokat kivehettek magából az izgalmak, mivel újra csak azt ismétli, amit már elmondtam. Kérem, a vezetésre figyeljen, és nincs mit hátra hagynom. Évekkel ezelőtt leégették.

Elfacsarodik az arcom, amikor felrémlik az égett bőr szaga.

- Nem volt olyan vészes, mint gondolja.

Ismét megszívja a cigarettacsikket, majd kidobja.

- Akkor minek viselt gumikesztyűt, ha nem volt szüksége rá?

- Megszokás – fújja ki ismét hosszan a füstöt. – De leginkább óvatosságnak mondanám. Álljon meg, kérem.

- Miért?

- Csak maga intézte el a dolgát halott nő házában.

Ne emlékeztess rá folyton!

Földes szakaszra húzódok félre félig kiszáradt bozótoshoz közel. Az elzúgó kamion sofőrjének kifejezett örömére, ha jól értettem az elmosódott óbégatást.

- Ha menni kell, nincs mit tenni Ethan – ráz ki a hideg és ugrik ismét fintorba az arcom. – Éppen magának illene ezt a legjobban tudni.

- Egyre jobban hasonlít rám. Ha így folytatja, még az is lehet, hogy elkezdem tanítani.

Jesszusom, kíméljen meg!

- Öt perce van, utána itt hagyom.

- Öröm magával üzletelni.

- Fogja be és menjen!

Miután becsukta az ajtaját, fújtatva leállítom a motort és behúzom a kéziféket.

- Élvezed, hogy zongorázol az idegeimen mi? – szállok ki fújtatva.

Szinte még ugyanazzal a mozdulattal a cigarettás dobozért és az öngyújtómért nyúlok. A délutáni napnak már nincs olyan ereje, mint a déli órákban volt, de még így is fejbe vág. A zippo sercenésével együtt csukom le a szemeim; a neszező dohány és az öngyújtó csattanó fedele szeretve utált ricsaj. Megnyugtató és zavaró egyszerre. Levélsusogás, a jövő-menő forgalom morajai, az érzés, amit a szél okoz, miközben libegteti a hajtincseim és az arcom simogatja.

Majd sercegni kezdenek a lépései és az egészet, mintha elvágnák. Pislogva nyitom ki a szemeim és szívom meg ismét a cigarettát. A mobilját tartja a kezében, a homloka szokatlanul mély árkokban. Megáll a Mercury mögött, felnéz és szólásra nyitja az ajkait, majd inkább elfordítja a fejét. Becsukom az ajtót, majd megköszörülöm a torkom. Miután látványosan nem akar figyelni, a tetőre csapom a tenyerem.

- Mi baja van? Történt valami, amiről jobb lenne, ha tudnék?

Komolyan feltetted ezt a Hailey? Ethanról van szó. Persze hogy nem akarod tudni.

- Még nem tudom. Annyit üzent, hogy mozgás van a házában. Hív, amikor már többet tud.

- Ismét a rejtélyes kolléga?

- Igen.

- Mit keres a házamnál?

- Elővigyázatosság, tapasztalat, gyanú – engedi le a készüléket. – Válasszon. Gondolja, hogy Smith csak azt a kettőt fizette meg? A Tervezőnek a magáé vajon miben különbözik a Martin háztól? Tippre az a kettő, első sorban, azért követett, hogy a többiek tudják, merre járunk, amíg bemennek a házába. Sejtem, mennyire nem akar belegondolni, de ha nem tévedek, maga is számított rá.

Ismét kikerekedő szemekkel meredek rá. Hosszú pillanatokig. Pislogás nélkül. Majd megpördülve, földet rugdosva, arrébb megyek.

- Megbánják, ha egyszer a kezeim közé kerülnek! – emelem az ajkaimhoz a remegő cigarettát, majd szívom meg, amennyire csak tudom.

- Felesleges idegeskedni, jelenleg feltételezés csak, hogy átkutatják a házát.

Sípoló levegővel fújom ki a füstfelhőt. A fekete loknijaim egyik oldalról a másikra csattognak.

- Nincs olyan, hogy csak feltételezés Ethan! Ha valamit megtanultam a maga mellett töltött közel két nap során, akkor ez az! Mi a jó nyavalya lehet a házamban Smith szerint? Nem arról volt szó, hogy a Tervező pontosan tudja, nincs nálam az az átkozott pendrive? Smith neki dolgozik, mégsem tudna róla?

- Legalábbis jogos az a feltételezés, miszerint azt keresik – dörzsöli meg sercegve ismét az állát. – De mi van, ha mégsem?

- Érthetőbben!

- Ameddig nem tudok többet, nincs olyan, hogy érthetőbben. Lehet, mást keresnek. Személyes adatokat, fényképeket vagy a borítékokat. De az is lehet, hogy nem is a lopás a betörés célja. A Martin ház ugye.

- Mármint azokra a levelekre gondol, amiket a Tervező küldött, hogy tovább görgethesse velük a nyavalyás macska-egér játékát? Ha annyit fáradt, hogy a maga bizarr költői módján információkat rejtsen el bennük, akkor minek venné vissza?

- Nem lenne ésszerű valóban, mivel valószínűleg a borítékok kézbesítői is szintén Smith emberei.

Mert én mit mondtam?

Ismét megvonja a vállait, röpke pillanatra maga felé fordítva a felvillanó mobilképernyőt.

- Az is lehet, a hangfelvételt akarja. Mondjuk mondhatott valamit, amit nem akart, vagy az óta nincs úgy.

Megemeli a kezét.

- Igen, tudom, azon is a Tervező hallható. Csak találgatok. Az is lehet, más, a Tervezőtől független tárgyat kereshetnek. Majd, ha hazaértünk, többet tudunk. Kérem, foglaljon helyet az utas ülésen.

Mi van? Hirtelenjében kéred mi?

Remegve mosolyra húzódnak az ajkaim. Közben sikítani akarok. Centikre az arcától, amennyire csak tudok. Vagy valamit összetörni.

- Fél talán, hogy zaklatottan nekiszáguldok az első szembe jövő kamionnak?

Kevés örömmel kuncog, miközben megrántja a vállait.

- Repton felé is úgy vezetett és még itt vagyunk. Viszont a gyorshajtással szükségtelenül felhívná a figyelmet.

Micsoda lovag vagy te is jóságos ég!

- Jól van, vezessen! De belehalna ha egyszer megpróbálna normálisan kérni valamit?

Puffanva leülök a motorháztetőre ahonnan meg sem vagyok hajlandó mozdulni, amíg a cigaretta szűrőjéig nem érek. Hiába nyugtat meg a nikotin, csak sebtapasz. Nem űzi el az egymást kergető vészjósló gondolatokat és azokat a konklúziókat, amikről tudom, hogy valamilyen formában úgyis utol fognak érni.

- Talált bármi használhatót a támadóknál a már említetteken kívül? – kötöm be továbbra is remegő kézzel a biztonsági övem valamivel később.

- Nem. De, amiket igen, azok hasznosak. Kivéve az adataikat. Kétlem, hogy bármire fogjuk tudni használni. Náluk hagyni pedig nem volt értelme, ahogy azt kitárgyaltuk már.

Nyikorogva felhúzom az ablakot.

- Most nem akarok a rendőrség kezére játszani.

- Mert később igen?

- Alakulhatnak úgy az események, hogy jól fog jönni a részvételük. Vagy az, hogy éppen nem ránk figyelnek. A náluk talált pisztolyok viszont már beszédesebbek. Ugye korábban azt feltételeztem, hogy azok ketten hétköznapi pribékek, akiknek a kezébe lett nyomva a fegyver, a lőszer és a köteg százas. Megkapták az utasításokat, talán még a személyleírásunk is, majd viszont látásra. Viszont ahogy a pénz esetében is, azok sem hétköznapiak. Beretta. Kilencmilliméter. Ugyanaz a típus, mint az enyém.

Nem sokkal az előtt kattan a biztonsági öve, hogy puffanna az ajtaja.

- Viszont nem mondanám, hogy a típusuk lenne a lényeg. Hanem a leharcolt külső. Használtnak tűnnek, de egyik sem kopogott, amikor elraktam.

- Új ütőszeg? Ez sem meglepő, kissé szokatlan legfeljebb. Sőt, talán még az sem. Smith talán nem akarhatta, hogy besüljenek.

Ugyan már Hailey! Szerinted érdekelte?

- Bizony bosszantó, amikor forró helyzetben hagy cserben a mordály, és igen, valószínűleg Smith sem akarhatott minden tekintetben ócska pisztolyokat adni a munkára. Viszont, most jön a csavar. Szerintem nem csak az ütőszeg az új. A többi alkatrész is friss gyártásnak tűnik. Nézze meg, az elülső zsebekbe raktam.

Beindítja a motort. Éppen, amikor újabb kamion zúg el mellettünk. Már-már túlságosan is közel.

- Aki ért a fegyverekhez és bottal piszkálásnál szorosabban is volt már köze a karbantartásukhoz, az észre veheti, hogy az alkatrészek belső fele nem kopott. Nézze meg a tárat. Utólag lettek viseltessé téve. Homokszórás alighanem. Vagy belettek vágva a mosógépbe jónéhány kacat társaságában. Nem számít, melyik. A lényeg hogy ez, a pénzről feltételezetekkel együtt, nem éppen alsópolcos munkára enged következtetni.

- Alsó polc. Milyen kifejezések ezek? – forgatom ismét a szemeim

- Hétköznapiak.

Kiengedve a kéziféket sebességbe teszi a váltót majd kaparó kerekekkel elindul.

- Nem hallotta még? Olcsó. Egyszerű, de sokszor nagyszerű.

- Jesszusom.

- Arra céloztam, hogy Smith, és rajta keresztül a Tervező, megadta a módját az akciónak. Nem csak egyszerű pribékek voltak. Hanem szervezettek, de legalábbis rutinosak. Valószínűleg nem kevés vér tapadhatott a kezükhöz. Viszont a figyelmük laza, a reakcióidejük lassú volt. Vagyis nemigen kaptak kiképzést.

Kihúzza a napszemüvegét az ingnyakából, apró csuklómozdulattal kinyitja a másik szárat is, majd felveszi.

- Ellenben mindegy, mi derült ki róluk, akkor is tartom, hogy az utca emberei voltak. Maffia. Pénz beszél, kutya ugat, ismét a régi lemez. De nem illik bele a képbe a tény, hogy ha hétköznapi bérgyilkos megbízásról volt szó, a pénz miért nem gyűrött és koszos százdolláros bankó, a fegyver pedig csak nehezen azonosítható pisztoly volt?

Sebességet majd indexelve sávot vált.

- De minek a vesződség a mosott pénzzel és a költségesen tönkretett külsőjű pisztolyokkal? Mit akarhat velük leplezni? Mire volt jó kockáztatni a feleleges figyelemfelkeltést a folyamatokkal? Ha maffia tulajdonoskánt elég csak a farzsebbe nyúli, főleg? Hacsak nem szólnak az említettek másnak.

- Ugye nem azt akarja mondani, hogy a pénz és a fegyverek között összefüggést lát? – kopogtatom meg a műszerfalat, előre dőlve.

- Gyanús egybeesésnél kevesebbnek legalábbis nehéz nevezni. Véletlenek pedig nem léteznek.

- Köszönöm szépen, emlékszem a híres idézetre a Tervezőtől.

- Nem idéztem Hailey. A véletlen mindössze az előre nem látható események döntő sorozata. Hány összefüggést találtunk a Tervezővel kapcsolatban, ami véletlen volt? – vált ismét sebességet.

A motor megnyugtatóan mordul fel, miközben a nyolcvanas évekből itt maradt kombi Chevrolet Malibut előz meg. Aminek a sofőrje, áthajolva, a kesztyűtartóban matat. Be is veri a fejét, amikor, elhaladva mellette Ethan rádudál. Nem bírom ki mosolygás nélkül. Ami káröröm viszont gyorsan megfakul. Helyette ismét átráz a hideg.

- Engem el akartak rabolni, magát pedig megölni. Mit jelent ez számunkra? Vagy, hogy a Tervező pribékeket küldött magára?

- Már erről is volt szó. Nem gondol veszélyesnek vagy zavaró tényezőnek, legfeljebb bosszantó légynek. Alábecsül ugye. Nem akarhat megöletni, mivel esélyt adott. Ha túléled ügyes voltál, ha nem, akkor mégis jól ítéltem meg a képességeid.

- Jesszusom, mégis miféle esélyt adott azzal, hogy két gyilkost küldött utánunk?

- Még mindig nem figyel. Maffiatagokat küldött. Hétköznapi gyalogokat ha úgy tetszik. Nem pedig a feltehetően többszörösen túlképzett Smith, vagy bárki más a farzsebéből jött utánunk.

Ismét megvonja a vállait.

- Viszont. Mi van akkor, ha a Martin ház több volt berendezett helyszínnél?

- Beavatna esetleg engem is, vagy jól eltársalog a gondolataival? – kocogtatom meg ujjperccel az ablakot.

- A pribékek több államon keresztül követtek. Lerágott csont. Egyedül akkor jöttek a közelünkbe és még csak nem is hozzánk, amikor a tóparton voltunk. Körbejárták a Mercuryt ugye. Ettől még...

Félrekapja a kormányt és csikorgó kerekekkel, alig valamit fékezve, letér a földútra. Több métert halad nagy sebességgel a göröngyös földúton. A műszerfalnak préselve a tenyerem támasztom meg magam, hánykolódva a biztonsági öv ellenére is.

- Ethan! Megveszett?

- Kitartás! Mindjárt vége!

Keményen a fékpedálra tapos. Az autó, sercegő kerekekkel, hosszan csúszik, valamennyire el is fordulva. Dübörgő szívvel döntöm a háttámlának a fejem. Kukoricásmező és düledező fa léckerítés között állunk, hatalmas porfelhőben. Újra előre lendülve fordítom el és rántom ki a slusszkulcsot.

- Most pedig elmagyarázza, hogy ez mégis mi a fészkes fene volt! Húzza be a kéziféket és kifelé!

Kiengedi a biztonsági övét, miközben recseg a kézifék karja.

- Nem hagy nyugodni, amióta eljöttünk onnan. Miért a Martin házban támadtak meg? Bőven volt lehetőségük előtte is. A vadászház vagy a tópart. Ha hangtompítóval szerelt pisztollyal vagy késsel támadnak, nincs szem és fültanú, könnyű elrejteni a testünket.

- Mintha nem az imént magyarázta volna el, hogy az magának szánt próba volt! Esélyadás, vagy mi a nyavalya – tuszkolom ki a vállánál fogva, majd, kapkodva, kiengedem a biztonsági övem.

- Amire azok a helyszínek szintén megfeleltek volna, mivel a támadás maga volt a teszt, nem az, hogy a Martin házban történjen meg. Van nálunk valami, amit akarhattak. A laptop, de inkább a pendrive valószínűleg. Eleve a támadás céljával mentek fel az emeletre, lent pedig más nem volt, ami akkora nálunk lett volna.

- Amivel ellent mond magának. A pribékek Smith emberei voltak, aki ugyebár a Tervezőnek dolgozik. A Martin ház pedig nekem berendezett helyszín szintén a Tervező jóvoltából. Ugye érti, hogy a kettő üti egymást?

Ropog a bakancsai alatt a föld, ahogy arrébb megy az autótól.

- A másik lehetőség: a megbízásuk része volt, hogy éppen a Martin házban történjen. Ami pedig azt jelentené a Tervezőnek köze van, közvetetten legalábbis, Sarah Martin és Jhos Brown halálához. Azon túl is, hogy a neki dolgozó Smith ölte meg őket. Miből gondolja, hogy a Tervező áll a Martin ház mögött?

Tényleg? Játszod a hülyét?

- A fénykép hátuljára írt szöveg? A pendrive? A nevem a laptop képernyőjében? Kétlem, hogy az Jhos lett volna unalmában.

- Eddig rendben, de miért akarhatta ennyire a Martin házhoz kötni a halálunk? Főleg az enyém? Hacsak...

Az égnek emeli az arcát és széttárja a kezeit.

- Ó, hogy a rossz nyavalyába! Hogyan mehetett ki a fejemből!

- Mi van? – csukom be az ajtóm.

- A kamerafelvétel, már elhangzott. Elfelejtettük megkeresni, hogy hová rögzít. Tehát ez volt a ház szerepe. Nem a teszt miatt támadtak éppen ott. A Martin ház csapda volt.

- Egyre jobb és jobb a mai nap! Francnak kellett engednem New Orleansban, hogy beszálljon az autóba!

Szedd össze magad Hailey! Mély levegő, mint Matthew-nál, és gondolkozz!

- Ha nem lennék maga mellett, mostanra a Santa Barbarai pribékek társaságát élvezné, alighanem útban a Tervezőhöz. Vagy ki sem kerül Hasting karmai közül.

Összeugranak a szemöldökei.

- Ha már itt tartunk. Gyanúsan rég óta nem tudni felőle. Váltig állítja, hogy nem maga szabadított ki az altatógránátokkal, emlékszik? Az iménti mégis gyanúsan közelít a beismeréshez.

- Maga pedig váltig nem hiszi el és igen. Ettől még továbbra sem én voltam. Smith lehetett vagy valamelyik embere.

Persze.

- Mi köze mindennek ahhoz, hogy ámokfutásba kezdett? – lendül a kezem a főút felé.

- Az égvilágon semmi.

- Ó, tehát csak kedve szottyant megkattanni?

Körbejárja a Mercuryt, belülről megtapogatva a kerékjárati íveket. Nem sokkal később apró, fekete szerkezetet mutat felém.

- Az csak műsor volt a Tervezőnek.

- Nem hiszem el! Megint?

- Nyilván számításba vette, hogy nem lesz hosszú életű a bérenc megbízás, de vajon miért akar utána is szemmel tartani?

Vörös, bőrkötésű noteszt és golyóstollat vesz elő a bőrdzsekijéből.

- Notesz? Komolyan és éppen most akar írni?

- A nyomozó legjobb barátja nem?

Kinyitja bekapcsolva a tollat, majd rám pillant.

- Tapasztalat, hogy a hasonló ügyek előbb vagy utóbb szövevényessé válnak. Nem árthat, ha leírok egy-két gondolatot.

- Tegye azt. Végül is, ráérünk – vonulok arrébb, újra rágyújtva.

Percekkel később nyomom el mellette.

- Elkérhetem?

- Parancsoljon.

Ahhoz képest, hogy kissé kapkodott, az írás nem ronda. Nem olyan, mint Jerrynek, de olvasható.

Alabama, Repton. 2012. szeptember 3.

A Martin ház a morzsaút következő állapmása volt. Hailey számára bizonyítékokkal berendezett helyszín, egyben csapda. Figyelemfelkeltés a rendőrség és a macska-egér játékban résztvevők számára. Vagy újabb résztvevő bevonása a célja. Előbbi értelemszerű, utóbbi valószínű. Nem érzem még teljesnek a sakktáblát, és ezt a Tervező is megerősítette.

Ketten követtek a Californiai Los Alamosból a Martin házba. Alabama, Repton. Nyolc óra után indultunk, nagyjából másfél órája öltem meg őket. Smithnek és közvetetten Tervezőnek dolgoztak. Valószínűleg a Tervező utasítására támadhattak meg éppen a Martin házban, mivel arra korábban is lett volna lehetőségük. Ami persze számukra nem volt egészséges döntés.

Maffia tagok voltak Santa Barbarai lakcímmel. Az autót is onnan lopták. Utasítás szerint Haileyt elrabolni, engem megölni akartak. A náluk talált tárgyak: Beretta, pót tár, az írott utasítás, kétezer dollár százas címletekben.

Fontos: a Beretta csak külsőleg lett viseltessé téve, valójában frissen gyártott alkatrészekből áll. A sorozatszám le van reszelve. Egybeesés lesz, csak még nem bújt elő a másik fele.

A kétezer dollár frissen nyomtatott pénz. Nem koszos, gyűrött bankókból áll az összeg, mint ami elvárható lenne. Az a fajta összeg, amiért cserébe nem teszel fel kérdéseket. Valószínűleg mosott.

Megjegyzés: mi lehet a szerepe a friss pénznek és az ócskának álcázott fegyvereknek?

A pribékek átlagos bérgyilkos munkáért kapták a pénzt. Akkor viszont egyszerűbb lett volna a Smith and Wesson vagy a kés. Esetleg a Beretta valóban viseltes változata. Milyen célt szolgálhat mégis a pisztoly megkülönböztetése? Lapozva felugranak a szemöldökeim.

ELSŐ RÓZSA

Név: Benjamin Blake.

Halál időpontja: 2012. augusztus 25. szombat. 20:30 perc körül.

Halál helyszíne: New Orleans, a Copelends of New Orlewn's nevű étterem előtti terasz.

Halál oka: három golyó a mellkasba.

Fegyvernem: Smith and Wesson, kis kaliber.

Megjegyzés: a gyilkos fegyvert nem találták meg a helyszínen.

DNS vagy más nyom sincs.

MÁSODIK RÓZSA

Név: Sarah Martin.

Halál időpontja: 2012. szeptember 1. szombat. 20:35 perc.

Halál helyszíne: Alabama, Conecuh megye, a Repton melletti fás terület.

Halál oka: közvetlen közelről leadott lövés a szívbe.

Fegyvernem: Smith and Wesson, kis kaliber.

Feltételezhető, a két rózsával ugyanaz a tettes végzett.

Megjegyzés: a gyilkos fegyvert nem találták meg a helyszínen.

Mi viszont később igen a Martin házban.

DNS vagy más nyom sincs.

- Miből feltételezi, hogy Sarah Martin hogyan halt meg? – csukom be a noteszt pislogva. – Nem jártunk a helyszínen és a CNN is csak az asztalra borulva mutatta.

- Tipp.

Megvonva a vállát a sofőrajtó felé indul. A fejem rázva elállom az útját.

- Tegyük fel, hogy Sarah Martin és Jhos Brown bele van feledkezve a romantikus beszélgetésbe. Az az illatgyertya sem csak úgy odakeveredett. Na. Smith odamegy hozzájuk, köszön. Talán még azt is megkérdezi, hogy vannak. Majd választás elé állítja Brownt. Maga a helyében mit tenne? A könyörületes golyó, vagy nekiugrana az illetőnek?

- Nyilván az utóbbit – borzongok meg ismét. – Hogyan lehet képes ilyen hidegen beszélni emberi életekről?

- Nevezzük szakmai készségnek. Becsavarodsz, ha nem szoksz hozzá a halál gondolatához. Vagy olyan mély depresszióba esel idővel, ahonnan pszichológusokkal megrakott nyerges vontató sem húz ki. Na, most. Brown is a második lehetőséget választotta. Véraláfutást láttam a jobb halántékán. Pisztolymarkolat alighanem.

- Hé-hé, várjon! – lököm a mellkasának a noteszt eltorzuló arccal. – Smith kényszerítette Jhost, hogy megölje Saraht?

- Ez a leginkább valószínű, igen. A gyilkos lövés szemből érte Saraht, vagyis minimum Jhos háta mögött kellett, álljon. Vajon ha nem kényszeríti rá, hanem Smith maga teszi meg, Jhos nem próbálja megmenteni a szerelme életét?

Félrebiccentve a fejét ráncokba ugrik a homloka.

- Na és mi van, ha így történt? Smith azért ütötte volna meg a pisztolymarkolattal? Nem. Ahhoz, hogy Brown az utolsó pillanatokban megmentse a nőt, meg kellett ragadja a fegyvert tartó kezet a csuklónál. Félre és valószínűleg hátra löki. Ettől Smith nem veszíti el az egyensúlyát, de hátra kell lépjen. Ez idő alatt Sarah, megrettenve a korábban elfütyült lövedéktől, kimászik a pad mögül és futni kezd. Ami annyit tesz, hogy a lövés hátulról éri és méterekkel arrébb a hasán heverve találják meg.

Továbbra is ráncolt homlokkal rakja el a noteszt és a tollat.

- Ha azonnal reagál Jhos próbálkozására, kirántja a csuklóját a szorításából, majd hátrébb lépve újra céloz. Sarah ugyanúgy az asztalra borul. Ebben az esetben viszont Jhosnak elég ideje van felállni és újra támadni. Smith gyorsan reagál ez alkalommal is, újabb lövés. Mellkas vagy gyomor. Viszont Jhos ebben a forgatókönyvben nem ott hal meg, ahol megtalálták. A Smithand Wesson lövésének erős hangja van, ami még visszhangzik is a félig nyílt területen. Háromszor lőtt, amik között értékes pillanatok vesztek el. Ami szemtanúk és járőrök érkezését fogja kiváltani. Nincs ideje elrendezni a holttesteket.