- Szóval foglaltam egy szobát a közeli hotelben - mosolyogva pillantok fel rá. Tavasz lévén az idő kissé hűvös, de tűrhető. A szél fúj, ebből adódóan mindketten a vékonyka kabátunkba burkolózva ballagunk a sivár parkolóban. Karomat átdugtam Shawn oldala és zsebében lévő keze közti szűk résen, majd én is a kabátomba süllyesztettem kihűlt kezemet. - két éjjel.

- Óh Bébi, tizenegy hónapja vágyódom haza, majdnem egy évig hotelek szobáiban éltem, az otthonunkban akarok lenni - kissé elkeseredett, mégsem ellenséges.

- Már előre kifizettem meg minden, le van foglalva - lebiggyesztem az ajkam és így nézek fel Shawnra. Göndör fürtjei lobognak a hűvös fuvallatok hullámjain, megmozgatják őket és játszanak velük. Elmosolyodik, majd emereng a távolban. - taxi vagy autó?

- Nem szeretem ha furikázol, a vezetéshez pedig álmos vagyok, szóval taxi. Az autót hazavitetem Calvinnel - mondja, majd a méterekkel mögöttünk sétáló csapata felé néz. - Cal, a kocsi. Haza tudnád vinni? - a férfi bólint, mire kiveszem a kulcsot a zsebemből és hátrapasszolom neki. - Kösz!

- Öcskös, gondolom ti léptek is - toppan be szokásához hűen egyenesen közénk Andrew. Shawn bólogat, a férfi pedig elmosolyodik. - akkor jó szórakozást, egy hónap múlva látjuk egymást. Pihenj sokat és Candela, te meg ne engedd, hogy dolgozzon!

- Meglesz - vigyorogva pillantok fel a szemét forgató férjemre, mire a menedzsere elköszön és a többiekkel együtt megindulnak a saját útjukra. - szeretném, ha ma tényleg lazítanál. Ha megérkezünk, lepakolunk és elmegyünk wellness-ezni, utána benézhetnénk valami jó szaunába is.

- Nem akarok perverz lenni, ezt már kinőttem, de Candel - kicsit közelebb hajol és a fülembe suttog. - egy éve nem szeretkeztem.

- Én sem - szórakozottan felnevetek, akárcsak Ő. - de utána már nem lesz kedvünk semmihez...

- Azt mondtad, két éj. Holnap annyit medencézünk és szaunázunk, amennyit csak akarsz, de ez a nap az enyém - kacsint, majd megáll egy taxi mellett.

* * *

Párizs utcáit rójuk épp, hisz a minőségi romantikát megtartva eldöntöttük, hogy sétálunk egy kicsit, így a taxival a hoteltől egy kerülettel messzebb tetettük le magunkat. A hűvös szellő immáron langyos fuvallat, így széthúzott kabáttal baktatunk kéz a kézben. Már csak néhány utca választ el minket a szállástól, mi pedig boldogan nevetgélve szelünk át egy újabb járdát. Shawn épp egy koncerten történt bakiját meséli, amit habár már hallottam a szájából a fellépés utáni estén, mégis hangosan felnevetek. A telefonon keresztül nem láttam, mesélés közben milyen fejeket vág, nem tudta eljátszani és nem tudta ilyen mulatságosan előadni. Most azonban látja, hogy őszintén szórakoztat ezzel, így nem fejezi be, belekezd egy újabb vicces történetbe, ezzel ismét megnevettetve engem.

Hamarosan a kitűzött célhoz érünk, az épület hatalmas és gyönyörű. Shawn elégedett arca láttán halkan felkuncogok, csak miatta esett a választásom erre a hotelre, ez a környék legluxusabb helye. A hallba belépve még én is elképedek, óriási és csodálatos, sokkal szebb mint a képeken. A csillár csepp alakú díszein megcsillan az összes égő fénye, szikrát szór Shawn napbarnított, mosollyal terített arcára. Őszintén boldoggá tesz, hogy tetszik neki a szülővárosom legelitebb szállója, melyben csoda, hogy még sosem járt.

- Hű, milyen rég voltam már hotelben - Shawn gúnyos, mégis viccnek szánt megjegyzése mosolyt csal az arcomra. A táskámat az ágy mellé dobom, Shawn is így tesz, majd felém pillant és lassan elmosolyodik, én pedig mozdulatsorából ítélve már nagyon jól tudom, mire készül. Felsóhajtok, mire Ő ezt észrevéve elhúzza a száját. - ennyire nem akarod..?

- Nem erről van szó! Én csak...van valami, ami nagyon nyom belülről és nem tudok miatta ellazulni, folyton erre koncentrálok - ajkamba harapok és lehajtom a fejem. Shawn lassan elém lép, tenyerébe veszi arcomat és biztatóan elmosolyodik.

- Mondd el, hátha tudok segíteni!

- Épp erről van szó, Shawn...el kéne mondanom, de még nem tudom, hogyan...

- Baj van? - rémülten néz a szemembe, hangja riadt és remegős. Lesütöm a tekintetem, majd dereka köré fonom a karomat. Szétcsúszott hajam szökevény tincseibe kapaszkodik, majd fülem mögé tűr néhányat. - Candela..?

- Tudod hogy utálom, amikor az egész nevemen szólítasz - motyogom halkan. - mindig elfog tőle a rosszérzet.

- Akkor Candel - felsóhajt és állam alá nyúlva szemkontaktusba kényszerít. - mi a baj?

- Ezt nem most szeretném megvitatni - halkan beszélek, majd elfordulok és bedőlök az ágyba. Megint sikerült elszúrnom a hangulatot, akárcsak az előző turnéja után. Akkoriban egészségügyi problémáim voltak, amiket nem kötöttem az orrára, így amint hazaért és belebotlott a sok gyógyszerbe, azonnal felkapta a vizet. Bár egy gyerek elhallgatása mégiscsak veszélyesebb, nem igaz..? - ne haragudj, amiért így elrontottam az érkezésedet...

- Dela, lassan nyolc éve, hogy ismerlek, több mint hat éve, hogy egy pár vagyunk és a következő mérföldkő a második házassági évfordulónk. Ennyi idő alatt sikerült annyira kiismernem téged, hogy tudjam: most tényleg baj van...

- Ma még felkészülök és csak holnap mondom el, de előre is könyörgöm, ne haragudj és ne hagyj el - ajkaim és végtagjaim remegnek, Shawn pedig őszinte aggodalommal pislog le rám. - tudom, mekkora butaság volt részemről, de...

- Félreléptél..? - rekedten és bizonytalanul, de nagyon kíváncsian teszi fel a kérdést. Egy pillanatra lefagyok, majd döbbenten vonom fel a szemöldököm.

- Mi? Nem! Dehogy! Jézusom, Shawn!

- Teljesen úgy jött le - nagyot nyelve, kissé megkönnyebbülten süti le a tekintetét. Hosszú másodperceken át meg sem moccanunk, beáll közénk a kínos csend és zavarttá válik a hangulat.

- Összebújnál velem..? - a csendet végül én töröm meg egy őszinte, vágyakozó kérdéssel, mely mosolyt csal Shawn arcára. A fiatal férfi édes kisgyerek módjára, felcsillanó szemekkel és örömteli mozdulatokkal vetődik be az óriási franciaágyba, majd pillanatokon belül a párnáig mászik és magához von.

- Bármi legyen is az, ígérem, nem kapom fel a vizet. Próbálom majd higgadtan kezelni a helyzetet. A turné alatti utazgatások közben jobb dolgom sem volt, mint kontrollt gyakorolni egyes területeken. Egy ideig kezeltem a hirtelen haragomat is és képzeld, egész jó terápiát végeztem magamon, mert mikor legközelebb a koncert közben technikai gondok adódtak, poénra vettem és szórakoztam a közönséggel. Aztán a rajongók oda meg vissza voltak azért, hogy a mikrofon helyett szabadon énekeltem egy számot, mert szétment a hangosítás - elmosolyodok, hisz jó látni és hallani, mennyire büszke magára. Örül hogy sikerült pozitív irányba változnia és ez engem is boldoggá tesz, egyrészt mert ez rám is kihatással van, másrészt jó látni az örömét. - sokan kérdeztek felőled is. Például hogy mennyire bírod az egyedüllétet...mondtam nekik, hogy annyira nem vagy egyedül, mert minden egyes nap legalább egyszer felhívlak, na meg a szüleid is a városban élnek, vannak barátaid meg minden. Állításod szerint nem unatkoztál, szóval ezt továbbítottam. Azt is kérdezték, mikor szeretnénk egy közös gyerkőcöt - mosolyogva néz le rám, Őt látszólag már nem hatja meg az abortuszos dolog. Ha tudná, hogy a kisfia otthon várja Őt... - azt mondtam, még nem tudjuk, de hamarosan beiktatunk egyet - szórakozottan kuncog, mire egy hamiskás mosolyt varázsolok arcomra.

- Mennyire hamarosan? - halkan teszem fel a kérdést, közben a szoba szemközti falán díszelgő képzőművészeti festménnyel szemezek.

- Nem tudom, majd amikor jónak látjuk. Az abortuszos dolog óta sokat gondolkoztam ezen. Tudod, megfordult a fejemben, hogy talán nem kellett volna elvetetni, de így azt hiszem mégis jobb. Még nem nagyon állunk készen, de egy kis őrlődés mindent megold majd - ismét halkan felnevet, én pedig ugyanazzal az erőltetett mosollyal pillantok fel rá, akárcsak az előbb. - de már tényleg nem ártana, most úgyis rengeteg ideig itthon leszek, huzamosan nem megyek el sehová. Most pedig megjött a kedvem egy kis wellnesshez, ha áll még az ajánlatod, lemehetünk a medencékhez - mosolyogva simít végig az arcomon, mire bólintok és felállok. A táskámhoz lépve előkapom a fürdőruhámat, amit egy bikinifelső és egy rövidke fürdőnadrág tett ki.

- Mehetünk? - hangzik el a kérdés a számból úgy negyedóra elteltével. Shawn mosolyogva bólint, majd felkapja az enyémmel megegyező színű, márkájú és stílusú Calvin Klein köntösét és törölközőjét a vállára csapva a kezét nyújtja. Másik kezében ott pihen a szoba kártyája és a dolgozós telefonja is.

- Hű, de felhúztad azt a nadrágot - nevet fel, majd köldököm felé érő gumis rész alá nyúlva megpróbálja megigazítani, hogy nekem kényelmesebb legyen, de elhúzódom. Értetlenül néz, de magyarázatot nem kap. Elvégre nem közölhetem vele, hogy a terhesség nyomait próbálom takargatni előle. A bőröm megrepedezett Jamie miatt és még nem teljesen gyógyult be, ezt pedig nem akarom egyrészt Shawn, másrészt az egész világ tudtára adni. - Can...olyan furcsa vagy...

- Bocsánat - sóhajtok fel, majd megállok és mivel Shawn a kezemet szorongatta, így kénytelen volt Ő is felhagyni a sétával. - én csak...nagyon félek.

- De tudod, hogy megbízhatsz bennem! A francba Candel! Nyolc év után nem tudnálak csak úgy magadra hagyni. Van egy hatalmas házunk, nyaralóink különböző országokban, autóink. Ez mind Candela Geoff és Shawn Mendes nevén van. De ezek mellett ott az a szép gyűrű az ujjadon és rajtam van a párja, ez pedig azt jelenti, hogy egymáshoz tartozunk. Van az a hatalmas szeretet amit érzek irántad, a szerelem, a rajongás és a rengeteg közös emlékünk. Azt hiszed, ezek után ha mondasz valami nekem nem kedvezőt, csak úgy egyik pillanatról a másikra ennek mind véget tudnék vetni? Nincs az a vétek, ami miatt el tudnálak hagyni - de ha tudnád, hogy ez mekkora dolog, mordulok fel magamban. Hisz egy gyerek nem egy megcsalás, egy gyerek ennél sokkal több. - okés?

- Okés - sóhajtva dőlök a mellkasának, mire állát fejemre helyezi és hátamat kezdi simogatni. Pillanatokon belül újra kéz a kézben indulunk meg a lift felé, bár Shawn telefonja nem meglepő módon megcsörren. Elhúzott szájjal néz le rám, mire elmosolyodok.

- Vedd fel nyugodtan - mondom, Ő pedig a készülékre pillant és fogadja is a hívást. A titokban kihozott telefonomra pillantok, ami a köntösöm zsebében rezeg. Shawnra sandítok, aki eléggé elfoglalt valami munkaüggyel kapcsolatban ahhoz, hogy ne vegye észre azt, hogy kinyomom a telefont, ezzel párhuzamban elönt az ideg, az aggodalom és a félelem. - Shawn, a hajgumim. A szobában maradt a hajgumim - suttogva nézek fel rá, eközben a zsebembe süllyesztem a csuklómat szorító rózsaszín hajgumit. Shawn csak beszéd közben lenéz rám, majd megáll és a szoba kártyáját a kezembe adja. - köszi - sietve indulok vissza a szobánkhoz, majd amint elhagyom a folyosót amin Shawn tartózkodik, előkapom a telefonomat és visszahívom Juliat. - szia! Baj van?

- Jam folyamatosan bőg és már kezd nagyon elegem lenni belőle!

- Jézusom, hogy mondhatsz ilyet? Mióta sír?

- Hát úgy húsz perce, de folyamatosan. Amikor elmentél, akkor is sírt, de néztünk mesét és ezzel sikerült lenyugtatni, de most egyszerűen nem tudja bofogni.

- Lehet fáj a pocija. Adtál már neki enni? - ha tehetném, még a kezeimet is összekulcsolnám, hogy a válasz igen legyen, bár a hosszas csendből inkább a nemre voksolok. - Julia! Az a baba alig három hónapos! Nem kellett volna rádbíznom, a francba!

- Jó, én csak...basszus! Ameddig elkészítem neki a kaját, beszélnél hozzá? Attól lehet, megnyugszik.

- Tedd Jamiet az etetőbe. Ne állíts rajta, úgy van megigazítva, hogy ne kelljen tartania magát. A telefont tedd az asztalra és hangosíts ki - mondom, Julia pedig teszi amit kérek. - szia Kicsim! Nagyon hiányzol, tudod? De hamarosan látjuk egymást. Képzeld, apa itt van már Franciaországban, hazajött hozzánk. Nem vagyok olyan messze, Kincsem, én is Párizsban vagyok, nem mentem messzire. Szívem, nyugodj meg, kérlek - mondom, mire Jam egy pillanatra a hangom hallatán csendben marad. Elmosolyodom, majd folytatom. - éhes vagy, igaz? Julia néni már csinálja neked a finom tejcsit.

- Tejcsit? - kérdez vissza Julia meglepetten. - Candela, nem tápszer kell?

- Ajh adhatsz neki azt is, csak siess már. Shawn gyanút fog fogni - mondom, mire Jamie újra sírni kezd. - jaj Kicsi Szívem! Shh, anya itt van, Julia néni pedig mindjárt meg fog etetni, okés? Picim, shh!

- Kész - mondja Julia boldogan, mire megkönnyebbülten felsóhajtok.

- Oké, én megyek. Miután megetetted, nézd meg a pelusát - mondom, mire finnyás hangon fújjogni kezd. - hát neked nem való kisbaba, az már biztos - motyogom. - na, csak ügyesen. Szia Kicsi Jamie, Julia te pedig ne csessz el semmit! Vigyázz a csöppségre!

- Julianak meg Patricknek gyereke van? - vonja fel a szemöldökét Shawn a folyosó végéről. Úgy látszik, szerencsére csak a végét csípte el, én mégis megijedek és egy pillanatra lefagyok. - Nem is mondtad.

- Tényleg? Azta, valóban elfelejtettem megemlíteni - nevetek fel zavartan, mire elmosolyodva a kezét nyújtja, én pedig gyorsan megindulok felé és összekulcsolom az ujjainkat. - kisfiú, a neve Jamie.

- Milyen név ez? - nevet fel szórakozottan. - Jamie..? Te jó ég!

- Nem tetszik? Szerintem aranyos - halkan motyogok, lesütöm a szemem és nem tervezek felnézni.

- Nem az, hogy nem tetszik, de én nem hívnám így a fiamat, az egyszer biztos!

Mesés...a sírás kerülget.

- Mutassak róla képet? - kérdezem félénken, mire megvonja a vállát. Előveszem a telefonomat és a galériámban keresek egy képet, ahol Jamie Julia ölében van. - Shawn - lököm meg óvatosan, amint megvan a kép. A telefont felé mutatom, Ő pedig méregetni kezdi a képet.

- Aha - bólint, majd elnéz, de rögtön vissza is kapja a képre a tekintetét. - azt a büdös, de kicsi - nevet fel hangosan, mire belőlem is kitörik a nevetés. - amúgy...izé. Aranyos meg minden. De a miénk sokkal édesebb lesz - néz le rám mosolyogva, mire sóhajtva bólogatni kezdek. - fura alakú a feje - megremeg az ajkam, fáj, hogy a kisfiunkat kritizálja. - hé - nyúl a telefonom után, amikor el akarom tenni. - nem te vagy az apja véletlenül? - nevet fel szórakozottan, mire értetlenül nézek fel rá. - A szája tökre olyan, mint neked.

- Julia szája is dús - teszem el a telefont gyorsan, miközben kiszállunk a liftből.

- Ja, csak neked természetesen ilyen, neki meg fel van töltve - vonja meg a vállát. - mondjuk Julia elég illojális...el tudom képzelni, hogy valami hozzám hasonlóan szexi és dúsajkú pasas elcsavarta a fejét.

- Ego az van - nevetek fel halkan, mire vigyorogva pillant le rám, majd egy apró puszit ad a számra és velem együtt belép a medencékkel teli helyiségbe.

Akkor kezdődjön a feszült lazítás...

_______

Mivel baromi édesek voltatok, nálam pedig a sok komment mindig is gyors új részt eredményezett, így megleplek titeket még így néhány perccel este tíz előtt, hiába lesz holnap suli💁‍♀️

2019. 02. 03.
Vasárnap