- Ideje lenne kimennünk, már órák óta itt vagyunk - nézek fel Shawnra, aki kisgyerekeket megszégyenítő örömmel fogadta, hogy van vízicsúszda is, így kénytelen voltam menni vele néhány kört. Nem mondom, hogy nem élveztem, csak miután a lassan huszonötödik életévét betöltő férjem a negyedik kör után még őszinte örömmel húzott maga után a lépcső felé egy újabb csúszás gyanánt, már kissé kimerülten követtem.

Persze meg kell hagyni, az első kör eszméletlen volt a maga rejtelymeivel és meglepetéseivel, Shawnnal együtt nevettünk fel vagy ijedtünk meg. Az első kanyarban szinte felsikított és jóval hangosabban, mint én. Amikor hirtelen minden fekete lett a csúszdában, magamhoz öleltem és addig szorítottam, ameddig újra ki nem értünk a világos részre. Ott aztán megcsúszott alattunk az úszógumi, így direkt vagy véletlen, de helyet cseréltünk és én voltam hátul, de így teljesen hátat is fordítottunk a menetiránynak és ez mindkettőnk számára ijesztő volt. Shawn magához ölelt és végig így óvott az esetleges kisebb balesettől, amit a gumi fordulása okozhatott volna, de végül épségben és hatalmas nevetéssel landoltunk a vízben. Kétségtelenül király volt, mármint ahogy Shawn fogalmazott, de az ötödik nem csak kimerítő, de lassacskán unalmas is lett, vagyis számomra. Shawn olyan, akár egy kisfiú, minden ilyenért oda meg vissza van, sosem fog felnőni. És én ezt imádom benne.

- Még nem akarok menni, nagyon jó itt - pillant le rám szomorkásan, mire elmosolyodva forgatom meg a szemem. Lemászok a buborékokat fújó kiemelkedésről, amin Shawnnal feküdtünk, mire kíváncsian ül fel. - naa! Maradjunk még, légyszi!

- Egy pillanat és visszajövök, rendben? Elszaladok a mosdóba - mondom, majd elkezdek kimenni a vízből. A lépcső korlátjába kapaszkodva pillantok hátra Shawnra, aki ekkor már ismét fekszik és élvezi a nyugalmat. Szemei csukva vannak és felém sem néz, így sietve indulhatok a cuccunkhoz, pontosabban a telefonomhoz. Gyorsan előveszem a készüléket és elkap a szívbaj, amikor meglátom a három nem fogadott hívást Juliatól. Azonnal visszahívom, Ő pedig szinte rögtön fel is veszi. - baj van!?

- Már nem...

- Mi volt? Baszki!

- Beállított egy pasas, hogy Ő Shawn sofőrje és hazahozta a kis BMW-t, mert ti inkább a taxi hátuljában kényelmesen felfaljátok egymást, minthogy valamelyikőtök vezessen. Azt mondtam neki, a húgod vagyok és Jam az enyém, csak összevesztem a barátommal, te pedig azt mondtad, hogy mivel Shawnnal odavagytok a hétvégén, így addig legyek itt nyugodtan.

- Akkor imádkozz, hogy Calvin, azaz a sofőr ne kérdezzen semmit Shawntól, mert akkor vége a bulinak...én azt mondtam Shawnnak, hogy Jam a te kisfiad, mármint Juliaé. Kiröhögte, hogy Jamie a neve, aztán azt mondta, fura alakú a feje és a miénk aranyosabb lesz. Szóval nem jön be neki a gyereke...

- Ugyan Can...Shawn világéletében a tökéleteset kereste és ez most sincs másképp, maximalista és nem éri be a nagyon jóval. Hidd el, ha megtudja hogy az övé, változni fog a véleménye, sokkal aranyosabbnak találja majd ha elmondod neki, hogy az Ő babája és az Ő vére csörgedezik benne. Csak ugye Jamie neve ritka és nem valami menő divatnév, mint ahogy Ő akarja hívni a kölykét. Fogadok, neki az ilyen Adam, David, Jake félék tetszenek, amik vagányak de kicsit sem érdekesek - mordul fel, mire elmosolyodom. Igen, Julia nagyon is ismeri Shawnt, tudja, hogy a férjem egy extravagáns, tíz per tízet kedvelő személyiség, amit mostanság csak azzal a szóval jellemeznek, hogy "tömeg". Valóban szereti követni a mai tömeg divatot, kedveli a tömeg dolgokat, az utóbbi időben Insta feedje is tiszta tömeg lett és a beszéd stílusa is sokszor túl tömeg. Nem egy egyéniség és nem törekszik az egyediségre, számomra mégis különleges. Szokás mondani: én így szeretem. - szóval ne félj, ha megtudja, meg fog békélni a nevével. Az biztos, hogy egytől egyig minden cuki body a kukában végzi majd, mondván, hogy "na majd Ő", és bevásárol mindenféle menő cuccból, de ezt engedd el. Megteheti és meg is fogja tenni, ez a legkevesebb, amit hagynod kell neki azok után, hogy tizenegy hónapon át titkoltad előle, hogy apuka lett.

- Jól van, inkább menj és játsz Jammel - mosolyodom el, majd Shawn felé pillantok. Összevont szemöldökkel mered felém, lábai nyújtva vannak, háta mögött támaszkodik. Észre sem vettem, mikor ült fel... - hupsz, Shawnie morcin néz, mennem kell - kuncogok, majd elköszönök és leteszem. Visszasietek a vízbe, majd felmászok mellé. - szia cica, van gazdád? - próbálom oldani a feszültséget, amit a tekintete sugároz, de szinte lehetetlen. Lefagy a mosoly az arcomról. - Shawn...

- Ki volt az? - kérdezi, mire összeugrik a szemöldököm. Most komolyan azt hiszi, hogy valami titkos-mocskos kapcsolatot folytatok a háta mögött?? - Dela..?

- Julia volt, az isten szerelmére! Miért vagy ilyen bizonytalan? Meg is mutatom, ha ennyire nem bízol bennem!

- Picúr, tizenegy hónapig szabad voltál, simán felszedhetett valaki. Persze nem feltételezek semmit, csupán féltékeny vagyok, tudod...

- Shawn - sóhajtva hunyom le a szemem. A bizalmatlansága sértő és aranyos is egyaránt. - nincs senkim, rendben? Rajtad kívül nincs. Nem lennék képes megcsalni téged.

- Reméltem is - mosolyodik el, majd ajkába harap és elhúzza a száját. - Canie - ez a becenév mindig akkor kerül elő, ha valami kínos dologról lesz szó, túlzásba viszi a kedveskedést, vagy valamit nagyon el szeretne érni... - figyelj én...szóval. A hasad - pillant le, mire egy pillanatra rosszul leszek és feljebb húzom a gumis fürdőnadrágot. - bántottad magad..? Miért? Tiszta heg vagy...

- Nem, én csak...a francba, az nem olyan heg! Könyörögve kérlek, ne gondolj rá és ne hozd fel holnapig, oké? Felejtsd el szépen, holnap mindent elmondok neked - sóhajtva simítok végig vízcseppes arcán, mire egy halvány mosolyt erőltet az ajkára és bólint.

- Na, kimegyünk? Te már nagyon unod, ahogy látom - halkan felnevetve hajtom le a fejem, majd felnézek rá és egy apró puszi után ismét lemászok az addigi helyünkről. - szeretnél szaunázni?

- Majd holnap Shawn, én nagyon fáradt vagyok...

- Te vagy fáradt? - kérdezi szórakozottan felnevetve, miközben magunkra kapjuk a köntöst. - Candel, nem is tudom ki pihent otthon tizenegy hónaig. - hát én sem, de hogy Candela Geoff nem, az egyszer biztos... - én majdnem egy évig a világot jártam és összevetve milliókat tettem boldoggá!

- Jaj, te szegény, biztosan borzasztó volt - na igen, ha a kedvem nem is, de a szarkazmus iránti szeretetem megmaradt!

- Elfáradtam, de mint mindig, most is jut időm a feleségemre - pillant le rám mosolyogva, mire meghatódva felsóhajtok és óvatosan átölelem. Már egymás kezét fogva indultunk volna fel a szobánkba, mire három lány elénk lépett.

- Már egy órája bámulunk titeket, de nem mertünk odamenni hozzátok - kezdi magas hangon az egyik.

- Igen és olyan cukik vagytok - folytatja cincogva a másik, mire Shawn felnevet és lenéz rám.

- Igen és úristen, ti itt vagytok - visít a harmadik, mire belőlem is kitörik a nevetés, akárcsak Shawnból. - kérhetünk képet? Együtt, külön meg mindenhogy!

- Lányok nagyon édesek vagytok, de Delaval pihenni jöttünk ide, szóval ha megoldható, ne csináljunk kétszáz képet - Shawn zavartan vakargatja a tarkóját, majd elveszi az egyik lány felé nyújtott telefonját. Egy, legfeljebb két percbe telt, hogy a három fiatal számára megfelelő kinézetű és számú fotók elkészüljenek. Már épp indulni akarunk, amikor az egyik megszólal...maradt volna inkább csendben!

- Candela! A hasadon a hegek olyanok, mint mikor valakinek szétreped a bőre terhesség alatt...

_______

Jelen🙌🏻
Borzasztóak ezek a rajongók, nem igaz? Elcseszik itt Canie tervét...

2019. 02. 03.
Hétfő