A cuccainkkal a kezünkben ácsorgunk Párizs legelitebb hotele előtt és a halványan szitáló esőt nézve némán billegünk a sarkunkon. Jobb dolgunk sincs, mint untatni magunkat a várakozással. Se egy téma, se egy említésre méltó mozzanat nem merül fel köztünk, csendesen nézünk ki a fejünkből és eszünk ágában sincs megszólalni. A jobbról a bal lábamra helyezem a testsúlyomat, felsóhajtok és a reményeim szerint épp akkor érkező Calvin felé nézek. Nos, hiába minden reményem, a férfi még nem tűnik fel sem a közelben, sem a távolban.

- Will, kicsim, ne szaladj - egy szétszórt anyuka épp a kapucniját fogva rohan a kisfia után, aki szélsebesen halad felénk. Elmosolyodom, hisz a gyerkőc a szófogadatlansága ellenére eszméletlen aranyos. - William, állj meg, el fogsz esni!

- Hopp - toppan az apróság elé Shawn, én pedig megijedek, bár fogalmam sincs, miért. A férjem csupán jókedvűen besegített a fiatal, nálam talán mégis idősebb nőnek, aki először rémülten, majd hálásan nézett Shawnra. Hisz az újdonsült apuka futás közben elkapta a Will nevű kisfiút, majd a magasba emelve Őt felnevetett a kisfiú meglepett arca láttán. Felfogni sem bírom a történteket, hisz mindez egy pillanat volt csupán. Az egyik képen még csak egy kissé felelőtlen anyuka üldözi felénk a kisfiát, a másikon azonban már Shawn emeli a magasba a kisgyereket, ezzel kedvesen segítve a fiatal nőn. - te kis rosszcsont, hát nem fogadsz szót anyukádnak?

- Sajnos nem szokása - siet mellénk a nő zavartan nevetve. - hálás vagyok, sosem értem volna utol - lihegve támaszkodik meg a térdén, én pedig csak ekkor látom meg kissé gömbölyű hasát. Ó, hisz várandós!

- Semmiség - Shawn mosolyogva nyújtja át a legfeljebb hat éves kisfiút az anyukájának, majd még hosszú másodperceken át mosolyogva bámulja a gyerkőcöt. - nagyon aranyos.

- Máramikor alszik - kuncog a nő, mire Calvin Shawn egyik hatalmas autójával lehúzódik az útról a hotel elé.

- Örültem a találkozásnak - mosolyog Shawn, miközben bőröndjét megemeli a földről és az autóhoz indul. - és Will - néz hátra vigyorogva. - ne készítsd ki anyukádat, arra ott lesz majd az öcsi!

- Kislány lesz, de köszönöm - nevet fel a nő, majd kisfiával a kezében továbbindul. Elképedve nézek Shawnra, eszméletlen édesnek találom az imént lejátszódó történéseket és csak remélni tudom, hogy ez a hozzáállás a saját kisfiával max pozitív irányba fog változni.

- Rohadt jó apa leszek - bólint büszkén vigyorogva, miközben bedobja a csomagtartóba a táskáját, majd elveszi az enyémet és azt is sajátja mellé hajítja. - Candie, Jamienek lesznek a legszuperebb szülei!

* * *

- Szívem - Shawn óvatosan simít végig az arcomon és a nyakamon, én pedig álmosan nyitom ki a szemem. A látásom még homályos és hirtelen nem tudom hol vagyok, de gyorsan megvilágosodok: megérkeztünk haza. - Can, itthon vagyunk.

- Ha megoldható, először engedj be engem. Szeretném, ha az én karjaim közt lenne Jam, amikor először meglátod - immáron teljesen magamhoz tértem, kijózanodtam a nagy alvásból és gyorsan pattanok ki az autóból. Izgatott vagyok és félek, Shawn most látja majd először a kisfiát.

- Persze, megoldható - bólint, majd kiveszi mindkettőnk táskáját és a hatalmas házunk felé biccent. - nyomás!

Vigyorogva szaladok az épület felé, ami mellett eltörpülök. Évek múltán sem tudtam teljesen megszokni, mennyire el vagyok kényeztetve Shawn mellett, ami nem feltétlen rossz, de minden bizonnyal nem is a legjobb. Időközben kabátom zsebéből előkapom a kulcsomat, majd kinyitom az ajtót és berontok a házba. Ameddig leveszem a csizmámat, tekintetem végigfuttatom az előszobából nyíló hatalmas téren. A márványpadlón megcsillan a sok csillár összes apró kis égője, akárcsak az ugynilyen típusú és stílusú lépcsőn. A lifthez szaladva idegesen felsóhajtok, majd az első emeletre érve berontok Jamie játszószobájába. Tudtam, hogy itt lesznek!

- Julia, Shawn lent várja Jamiet - barátnőmnek csupán ennyi elég arra, hogy elvigyorodjon és a babát óvatosan felemelve siessen elém, majd Jamiet a kezembe nyomva izgatottan kövessen a földszintre. - szerinted tetszeni fog neki?

- Jamie baromi édes, ha Shawn ezt nem értékeli, akkor hülye - mondja, miközben a lift levisz minket a földszintre. Az ajtók szétnyílnak, így szembe találom magam a kíváncsian toporgó Shawnnal, aki úgy néz ki, időközben be is ért a házba.

- Csak annyit kérek, hogy ne játsz meg semmit - mondom, közben Jamiet ringatva lépkedek Shawn felé. Az arca kissé ijedt, izgatott és talán feszült is, látszólag még nagyon nem áll készen. - rendben?

- Rendben - nagyot nyel, én pedig kicsit gyorsabban kezdek felé közeledni, végül csupán fél méter választ el minket. - szóval...Ő Jamie.

- Igen - halványan elmosolyodva pillantok le a kisfiamra, kinek látványa nem csak megnyugtat, de egyenesen ellazít, boldogsággal tölt el és meleget áraszt szét a testemben. - a gyönyörű Jamie Mendes.

- Izé...aranyos - nehezére esik kimondani ezt, amit valahol megértek. Kérésem ellenére erőltetettnek hat a bók, mégis elsiklok a tény felett, miszerint nem tesz eleget az elvárásaimnak. De ez érthető, elvégre őszintén megijedt. Vagyis az arca erős ijedtséget sugároz, rettentően összezavarodott. - szia Jamie - feszesen emeli fel a kezét, majd remegő ujjaival végigsimít a puha arcon. Fájdalmasan hunyom le a szemem, csak ekkor szembesülök igazán azzal, hogy ez valóban hatalmas munka lesz. - ne haragudj Dela, ez nekem nem megy, egyszerűen csak...csak nem oké ez, valahogy nem megy - egy nagyot lép hátra, majd elfordul és leguggol. Tanácstalanul pillantok hátra Juliara, aki zakatoló aggyal próbál megoldást találni. És nem is lenne a neve Julia Todd, ha nem választaná a sajátos módszerét, mellyel valahogy majdhogynem mindig sikerül megoldania mindent.

- Na ide figyelj, te hatalmas állat - hangja kettészeli a feszült levegőt, a hatalmas teret betölti a domináns hangnem. - ki gondolná, hogy a nagy Shawn Mendes, akinek mindene megvan, boldog és gazdag, valójában egy nyápic beszari? Peter Raul, tudod mekkora áldás ez a kölyök? Talán nem fogod fel, mekkora kincset adott neked Candela, mindig csak a negatívumot látod a dolgokban. Jamie egy baromi cuki kisbaba, aki bár mindig éhes és nincs vele bírás, ameddig nem eteted meg, de hatalmas öröm hallgatni a nevetését. Szóval állj fel, te cula, és mutasd meg a feleségednek meg a kisfiadnal, hogy mennyire erős ember vagy. Tizennégy évesen felépítettél egy óriási karriert, azóta nyertél rengeteg díjat, köztük Grammyt, ami hatalmas szó, illetve bejártad szinte az egész világot, mára több mint százmilliós rajongótáborod van, rengeteg albumod és mindened, ami csak kell. Nehogy már ebből az összképből pont a bátorság és az akaraterő hiányozzon! Tanítsd meg a kisfiadnak, hogy egy férfi milyen erős és vedd szépen a karjaid közé, közöld vele, hogy gyönyörű neve van, tökéletes a feje alakja és nagyon örülsz, hogy Ő van neked!

Hosszú másodperceken át csend uralja az óriási helyiséget. Shawn mozdulatlanul guggol nekünk háttal, Julia arcára pedig kiül a rajta ritkán látható rémület. Ijedten néz rám, majd reménytelenül felsóhajt és megfordul. Talán a csomagjáért megy, összeszedelőzködik és le is lép, nem akar tanúja lenni Shawn látványos szenvedésének, de mielőtt még messzire jutna, megtorpan. Nincs más választása, ha nem a szíve, de a remény és az ösztön visszafordítja.

- Baszki - a kulcs ez volt. Shawn a szó kíséretében feláll, majd összeszorult öklökkel kezd közeledni. Rémülten hátrálni kezdek, ijesztő a lendülete és az arca. - baszki! A francba - ráncai halványabban hatnak, amint Jam kicsi, ragyogó szemeibe néz. - óh, a picsába!

- Mi van már? - Julia idegesen dobbant, én azonban még mindig Jamie védelmére kelve gyorsan távolodok Shawntól. - Mendes!?

- Add ide - erőteljesen szólal meg, megfagy a vénáimban a vér, a szívem kihagy egy ütemet, eluralkodik rajtam a félelem és remegni kezdek. Félelmetes amit művel, egyszerűen rettegésben tart. - Candela!

- Mit művelsz? Fogd vissza magad, Shawn! Hallod? - Julia próbál közénk állni, de nem megy neki, Shawn túl magas és izmos, erősebb mint barátnőm és én összevetve. - Mendes, pokolra jutsz!

- Minden bizonnyal - morogja halkan Shawn, majd megáll. - nem tudom mit vagytok úgy oda, csak teljesíteném amit Julia kért - vonja össze a szemöldökét, mire zavartan pillantok barátnőmre. - ideadnád végre a kisfiamat, Candela?

- Pe-persze - motyogom döbbenten, majd Shawn elé lépve óvatosan a karjaiba helyezem a csöppséget, de a biztonság kervéért a tenyerem Shawn keze alatt van, Jam nehogy véletlenül is a gyönyörű márványon végezte. - könyörgöm, vigyázz rá - sóhajtok fel, majd egy nagyot hátralépve szugerálom, ahogy Shawn rezzenéstelen arccal fixírozza, figyelmesen tanulmányozza a kisfiát.

- Jam - szólal meg halkan. - Jamie, a neved különleges és gyönyörű - mondja rettentő kicsi hangerőn. Nem tudom, hogy Jamie az oka, vagy csak nincs ereje hangosabban beszélni, de meglehetősen visszafogottan szól kisfiához. Bár arca továbbra sem sugároz semmit, nem mosolyog, csupán érzelemmentesen mered a kisbabára. - a fejed alakja tökéletes - folytatja nem meglepő módon alig hallhatóan. Juliara nézek, aki ekkor már megenyhült arccal mustrálja férjemet és fiamat. - és nagyon örülök, hogy itt vagy velünk - Shawn leviszi a hangsúlyt, mire Jamie elvigyorodik és pici ujjaival végigsimít Shawn immáron halvány mosolyra húzódó ajkain.

_______

Iskola ide vagy oda, a mai rész kissé megcsúszva este tizenegykor itt is lenne💁‍♀️

2019. 02. 06.
Szerda