Az elhűlt kávémat felhajtva kelek ki egy pillanatra Shawn mellől, de vissza is térek hozzá, amikor halkan dörmögni kezd valamit. Tőle távolabbi lábamat átdobom a combján, újra átölelem a nyakát, majd belső kényszerből egy cuppanós puszit hagyok borostás arcán.

- Nem vagy éhes? - kérdezem alig hallhatóan, mire elmosolyodik.

- Ha Jamieről nem tudsz, akkor rólam kell gondoskodnod, igaz? - nevet fel halkan, majd végigsimít az arcomon. - Nyugi Canie, már bekaptam pár falatot, amíg te fent aludtál - mosolyogva néz a szemembe, én azonban elnézek róla. - Can?

- Tessék - nézek fel rá sóhajtva.

- Baj van?

- Dehogy van. Csak hiányzik Jam - motyogom, mire halkan felmordul.

- Már várom, hogy szex közben is csak a kiságyat bámuld - vonja össze a szemöldökét dühösen, közben eltol magától és feláll. - betegesen rá vagy függve arra a gyerekre.

- Van fogalmad arról, milyen az, amikor elveszik tőled azt, amit szeretsz? Szeretem a kisfiamat, de te elvetted tőlem.

- Szeretem a szabadidőmet, de Ő elvette tőlem. Szeretem a feleségemet, de Ő elvette tőlem. Szeretem a fiatalságomat, de Ő elvette tőlem. Szeretem a karrieremet, de Ő elvette tőlem - ökölbe szorult kezekkel sorolja mindazt, amitől egyre jobban elfog a fájdalom. A düh rabja lettem, idegesen állok fel én is, kezeim szintúgy ökölbe állnak.

- Akkor - a szó még méregben ázva hagyja el remegő ajkaimat, erőteljesen és hangosan bukik ki számból, de amint felfogom a helyzet súlyosságát, könnybe lábad a szemem és ajkamba harapva hagyom, hogy izmaim elernyedjenek. - akkor cseszd meg - zokogva szaladok végig a nagy kerten, el a kis kertitó mellett, át a sátorszerű kicsi báron egészen a hatalmas üvegajtóhoz, amit szinte kitépek a helyéről, majd gyorsan be is csapom, még mielőtt az utánam siető Shawn közel érne. Gondolkodás nélkül a lifthez rohanok, majd a nyitó gombot püfölve pillantok az ismét nyíló üvegajtó felé. A lift kinyílik, én pedig a legfelső gombra ráütve már úton is vagyok a tetőre.

- Candela fejezd be - szólal meg a lift hangszórója. - állj meg, szállj ki az első emeleten és várj meg ott! Kérlek - eszem ágában sincs eleget tenni a kérésének, zokogva dőlök a falnak és a combomba ütök. - Canie, a francba, ne menj már tovább - szólal meg ismét a hang, amikor elhagyom az első emeletet. - csak kiszaladt a számon.

- Mint még megannyi bántó dolog. Hagyj békén - válaszolok neki a gombot megnyomva, majd amint a tetőre érek, kirohanok a medencéhez és ledobom magam a kinti kanapéra. Hangosan sírva temetem tenyerembe arcomat, mire a lépcső felőli ajtó kinyílik, Shawn pedig lassan elősétál.

- Del - sóhajtva kezd közeledni, én pedig ezzel párhuzamosan hátrébb kezdek csúszni a kanapén, közben a fejemet csóválom. - Candel, kérlek!

- Én is kértelek sokmindenre. Kértelek, hogy ne kényeztess el, hogy ne vegyük meg ezt a házat, hogy ne legyen nyaralónk minden rohadt kontinensen, hogy ne vásároljunk feleslegesen autókat. Kértelek, hogy vegyünk egy cicát, hogy költözzünk el Franciaországból, hogy töltsük anyáméknál a karácsonyt, hogy látogassuk meg a nővéremet, hogy próbáld megszeretni a kisbabánkat. Most arra kérlek, hogy hagyj békén. Amint Julia hazahozza Jamiet, elmegyünk anyáékhoz. Nem bírom tovább a lekezelő stílusodat, meg hogy ennyire a kisfiad ellen vagy - mondom, majd a kanapén eldőlve hátat fordítok Shawnnak, aki szitkozódva kezd közeledni. - és nem. Nem, Shawn, most nem fogom hagyni, hogy nyerj. Elmegyek és ezt nem fogod megakadályozni.

- Te mehetsz, de Jam marad - mondja, mire elképedve fordulok vissza felé. Ezt nem teheti! - az apja vagyok és nem engedem, hogy elvidd.

- Ez hatalmas szemétség! Tudod jól, hogy nélküle nem megyek.

- Persze hogy tudom. Ezért nem engedem, hogy elvidd.

- Figyelj csak ide, Shawn! Eddig mindig minden ilyen felett elsiklottam, hagytam, hogy az legyen amit te akarsz. Szeretlek, mert alapjáraton egy baromi jófej srác vagy jó humorral, hatalmas tehetséggel és imádnivaló személyiséggel. De néha elpattan benned valami, ami napokon át tart, és nekem ebből a valamiből már rohadtul elegem van, tudod? Mit szólnál hozzá, ha most fognám magam és elmennék beadni a válópert, hm? Mert megtehetném arra hivatkozva, hogy egy konok férfivel nem tudok együtt élni. Makacs vagy, önfejű és...

- De szültél nekem egy gyereket a tudtomon kívül - kiabál bele a mondatomba, majd az előtte lévő napozóágyba belerúgva hangosan felmordul. - ha tudtam volna róla. Ha megbeszéljük. Ha szólsz, még ha csak akkor mikor megszületett. Ha bevontál volna ebbe. Még nem is az, hogy kérdezz meg, mert az lett volna a normális, de még ha csak bejelented, hogy szeretnéd megtartani. Akkor nem lenne ez, akkor nem éreznék most így. Mert tudod mit érzek most? Fájdalmat, elnyomást, dühöt, csalódottságot és szomorúságot. Mert nem érzek a gyerek iránt semmit, nem kötődöm hozzá. Nem ismerem. Nem szeretem. Egy kicsit sem, érted? Olyan, mintha nem is az enyém lenne. Ha nem is a mi gyerekünk lenne. Ha nem is lenne. Mert nem tudok tőle úgy olvadozni, ahogy kéne, nem tudok mosolyogni ha rámnéz, nem tudok szeretettel hozzáérni. Nekem ezek nem mennek, mert rohadtul nem láthattam, amikor megszületett, amikor először kinyitotta a kis szemeit, amikor először sírt, amikor először nevetett, amikor először ásított, amikor először evett, amikor hazahoztad és először aludt itthon. Ezek nekem ki vannak esve, számomra Ő csak egy tárgy, amit egy év után elémdobtál, hogy "tessék, itt a gyereked". És sajnálom, Candela, mérhetetlenül sajnálom, hogy ez történik. Nem akartam, hogy mi bármikor is ennyit veszekedjünk, mint most. Rajtam most jön ki igazán az, ami a hotelben bent maradt, csak épp más formában. Ott nem lettem olyan ideges, igaz? Na most élesben bukik ki a számon ez-az, aminek nem kéne, te pedig felkapod a vizet és máris a válással jössz.

- Azt nem gondoltam komolyan - motyogom halkan, majd szipogva felülök. Épp szólásra nyitom a számat, mire a csengő megszólal, Shawn pedig elmosolyodik.

- Julia és Jam - mondja, majd a kezét nyújtja. Könnyes szememet megtörölve állok fel addigi helyemről, majd Shawn elé lépve megfogom a kezét. Lassan sétálunk a lift felé, majd immáron már a földszinten ballagva szinte egyszerre sóhajtunk fel.

- Várj - szólok rá, amikor a kezét a kilincs felé nyújtja. Kíváncsian néz le rám, én azonban csak némán átölelem a derekánál és hatalmasat sóhajtva hunyom le a szemem. Visszaölel és a hajamat kezdi simogatni, mire a csengőt türelmetlenül nyomogatni kezdik. Shawn nevetve felmordul, majd kinyitja az ajtót.

- Na végre - morogja halkan Julia, majd a babahordozót felénk nyújtja, mire én sietősen kikapom belőle Jamiet és vigyorogva magamhoz ölelem, Shawn pedig elveszi Julia kezéből az üres babahordozót.

- Van kedved bejönni egy teára, vagy valami? - kérdezi Shawn, miközben én a vigyorgó kisbaba puha arcát puszilgatom.

- Nem, sietnem kell. Szóval jó szórakozást, sziasztok!

- Szia - köszön el Shawn, majd én is. Shawn becsukja az ajtót, én pedig a konyha felé indulok Jamievel a kezemben. - Candie...

- Igen? - nézek hátra mosolyogva Shawnra, mire meglátom, hogy valamin nagyon töri a fejét. - Shawn..?

- Meg...szóval...megfoghatom..?

Hirtelen elképedve, de aztán gyorsan már csak hatalmas vigyorral az arcomon nézek rá. Zavartan mosolyog, a tarkóját vakarja és egyhelyben állva várja a válaszomat, ami természetesen nem más, mint hogy...

- Még szép!

Shawn elvigyorodik, mire megindulunk egymás felé. A kezét tartja, én pedig óvatosan karjaiba helyezem a csöppséget, majd hátrálok egy lépést égy gyönyörködök egy kicsit a látképben.

- Szia picúr - mondja kedvesen Shawn Jam szemeibe nézve, mire a kisbaba hatalmasakat pislogva szégyenlősen elmosolyodik és egy pillanatra pici kezeivel eltakarja a szemeit, majd újra apukáját nézi és immáron Shawn arcát markolássza. - hű, hogy neked milyen puha kis kezeid vannak - csodálkozik halkan Shawn. Hangja csendes és kedves, szemei ragyognak, ajkait mosoly uralja. Még ha talán kissé megjátszott pillanat is, számomra akkor is sokat jelent és könnyeket csalt a szemembe.

_______

Nos igen...cukik🙌🏻❤️

2019. 02. 10.
Vasárnap