- Megkapom a jobb jegyet !Idén nem állok bukásra semmiből ! - vidult fel Bryan . - Nem unatkoztál amíg vártál rám ?
- Láttam Stephaniet ahogy kijön Mr Millerrel a szertárból közben a következő találkájukat tervezik . Szerinted unatkoztam ? - meséltem el neki a történteket .
- Ugye most csak viccelsz ? - undorodott el . - Mostanában divat a megcsalás vagy mi ?
- Elkéne mondani Lukenak ugye ? - kerdeztem aggódva . - De lehet nem hinné el ..
- Figyelj téged már nem utálhat jobban ...
- Roppant kedves vagy . És túl őszinte - gondolkodtam el és igaza van . Nekem már nincs veszteni valóm .

Miután a tervem nem vált be , hogy edzés után beszélek Lukekal így jött a B terv . Mivel az összeveszésünk miatt egy légtérben sem akartunk lenni így ez hatott a Bryannel való barátságára is Lukenak . Így a bátyám áthívta meccset nézni persze hozzátette ,, Nyugi Oliveren kívül senki nem lesz itthon , még Ő sem " ( mivel anyáék Jessicának segítettek kiválasztani milyen virágok legyen az esküvőjén )
aki boldogan beleegyezett .
- Akkor tuti , hogy nincsen itthon ? - kérdezte meg harmadszorra is Luke .
- Miért hazudnék ? Egyébként pedig Juliettel vásárolnak . Na hozok két doboz sört addig menj fel a szobámba - utasította Bryan .
- Miért nem a nappaliban nézzük ? - értetlenkedett Luke . Úgy látszik már kezd gyanakodni .
- Mert a kanapét fel kellene akkor takarítanom . A sajátomat nem muszáj - magyarázta meg . Luke be is lépett a koszfészekbe és nem kicsit meglepődött .
- Most ugye csak vicceltek ? - akadt ki teljesen miután meglátott . Szép fogadtatás .
- Beszélhetünk ? - kérdeztem nyugodt hangon tőle .
- Inkább mentem - és indult volna kifele de ahogy elterveztük , Bryan bezárta a szobát így ketten maradtunk . Jo ez így kicsit betegesen hangzik de ez tűnt a legjobb ötletnek .
- Bryan most azonnal nyisd ki az ajtót! - kiabált Luke .
- Bocsi , most nemtudok segíteni meg kell néznem a meccset . De addig nyugodtan beszélgessetek ...-válaszolt majd lehetett hallani ahogy bekapcsolja a tévét .
- Ti nem vagytok normálisak ! Oliver ! - próbált segítséget kérni az öcsémtől . Még szerencse , hogy egésznap kábé a füllhallgató a fülében van és nem hall ( vagy nem akar hallani) semmit .
- Most már beszélhetünk ? - kérdeztem tőle nevetve .
- Szerinted ez vicces ? - döbbent le .
- Aha . Már csak úgy tudunk beszélni ha bevagyunk zárva amúgy nem szólnál hozzám ...
- Miért te próbálkoztál ? - kérdezett vissza .
- Amint látod igen .
- Jó . Mond el amit szeretnél és utána kiengedsz - jelentette ki határozottan . A kis naiv .
- Pillanatnyilag nem vagy olyan helyzetben , hogy te irányíts . Ha kell egész életedben itt tartalak . Ami nem lenne sok idő mivel éhenhalnál.. .
- Vagy inkább betörném az ajtót és megmenekülök - gondolkodott el .
- Amit utána ki is fizetnél - tettem hozzá . Hmm kicsit eltertünk a tárgytól . - Na szóval . Hiányzol - mondtam ki nagyon egyszerűen amin még én is meglepődtem . Itt nyafogtam egy csomó ideig és nem mertem vele beszélni pedig ő mégiscsak Luke a legjobb barátom .
- És ezért konkrétan bezártál ??? - akadt ki bár azért láttam rajta , hogy viccesnek tartja a helyzetet picit . - Oké , hogy én vagyok a legfelejthetetlenebb ember na de azért ez még tőled is durva ...
- Úgy beszélsz mintha egy elhagyatott pincébe cipeltelek volna el , pedig csak a bátyám koszfészkébe tartózkodsz ! Egyébként meg ha a suliban próbálkozok veled beszélni meghallgattál volna ?
- Nem - vágta rá kapásból .
- Na látod . Szóval ...azthiszem bocsánatot szeretnék kérni tőled . Nem kellett volna beleszólnom kivel jársz ...- próbálkoztam őszintének tűnni . Mert azért egy kis részem még mindig bántva érzi magát a dolog miatt de ha ez kell , hogy Lukekal újra jóba legyünk akkor legyen .
- Oké - reagálta le ennyivel . Nem kicsit ment fel bennem a pumpa .
- Oké ? Ennyi ?Ennyi ...hogy oké? Legalább egy,, rendben megbocsátok nyugi"-t megérdemeltem volna - dühöngtem annyira , hogy még egy párnát is hozzádobtam . Na nem mintha az olyan fájdalmas lenne .
- Oké , asszem megbocsátok - egyezett bele . Milyen nagylelkű .
- Fogjuk rá , hogy elfogadom . Most te jössz .
- Hogy érted , hogy én jövök ? - lepődött meg . Ezt nem mondja komolyan ..ugye ?
- Khm..úgy értem most te mondasz el egy bocsánat , hogy megbántottalak szöveget . Kezdheted - dobtam hozzá még egy párnát .
- Mégis miért kéne ? - dobott meg most ő .
- Lássuk csak ...Ha elvonatkoztatunk egy két dologtól ami nem nagyon fért bele a ,,barátság" szóba akkoris legalább azért , mert bunkó voltál velem nemkicsit . Plusz mert te nem is próbálkoztál tenni azért , hogy újra rendben legyen minden köztünk . Te nem zártál be engem a szobádba ... - magyaráztam el neki .
- Te kezdted a bunkózást - kente rám .
- Amiért én most bocsánatot kértem szóval te jössz .
- Ha bocsánatot kérek kiengedsz ? - kérdezte egy fokkal komolyabb hangon . Talán őt mégse annyira érdekli , hogy jóba legyünk ....ami eléggé fájt .
- Te nem szeretnéd , hogy újra barátok legyünk ? - kérdeztem tőle félve , alig hallható hangon .
- Nem erről van szó csak ...- kezdett volna bele a magyarázkodásba de egyértelműen tudtam , hogy nem nem akarja .
- Oké értem . Ha nem is szeretnéd ezt , legalább ne legyünk rosszban és viseljük el egymást egy légtérben normálisan - adtam fel azt , hogy újra a régi lesz minden . Nem szólalt meg semmit ami miatt nem kicsit lettem egyre feszültebb . Azért ez nem nagy kérés , hogy ennyit kelljen rajta gondolkodnia .
- Bocsánatot kérek amiatt , hogy bunkón viselkedtem - nyögte végre ki . És úgy láttam rajta , hogy komolyan gondolja .
- Oké , én pedig megbocsátok neked - néztem bele mélyen a gyönyörű szép kék szemeibe . - Bryan kinyithatod - kiabáltam le neki .
- A bátyám egy perc múlva már ki is nyitotta az ajtót de egyikünk sem mozdult meg amit nemis értettem hisz eddig ez volt a vágya , hogy kiszabaduljon . Én viszong már nem bírtam ezt a kínos csendet és inkább felálltam azzal a szándékkal , hogy átmenjek a szobámba .
- Várj ! - állított meg . Megfogta hátulról a kezemet majd mélyen a szemembe nézett . - Te is hiányzol nekem .
Nemtudtam elhinni , hogy kimondta . Lefagyva álltam vele szembe és dolgoztam fel az információt de nem nagyon tudtam elhinni . Az érzelmeim et viszont felváltotta a hirtelen jött könnyek majd a nyakába ugrottam örömömben . Mindkettőnket meglepte azért a reakcióm . Luke lassan letett majd ujra a szemembe nézett .
- Most viszont azt hiszem megyek ... A meccsre még mindig kívancsi vagyok de inkább otthon nézem meg . Bryanre most akkor is dühös vagyok amiért bezárt .

- Na mesélj ? Újra öribarik vagytok vagy sem ? - kérdezte Bryan pár óra múlva .
- Azért ott még nemtartunk de határozottan jó úton haladunk - feleltem átfontolva .
- Na és beszamoltál a kis tanár -diák viszonyról ? - tért rá a lényegre .
- Nem volt megfelelő alkalom . Még csak most bocsátott meg amiért kritizaltam Stephaniet .
- Nem esett szó Ericről ? - lepődött meg .
- Hála isten nem - könnyebbültem meg .
- Semmi? Még csak azt sem , hogy erőszakoskodott veled ? - döbbent meg .
- Ő....nem .
- A ,,Kevint megvertem a suli ebédlőben " esetről se beszéltetek ?
- Ő ...nem .
- Egek ! Lesz még mit egymásnak magyaráznotok ..
- Az biztos .
Lauráéknak is elmeséltem a történteket és körülbelül ugyanúgy reagáltak mint Bryan . Rebeccától megkérdeztem mikor óhajta elmondani a bátyjának , hogy Eric drogozta be de még ,, nem áll rá készen " és hozzá tette jobban örülne ha én mondanám el neki . Hát nem szuper ? Nem .

- Hát ez is elérkezett ! A Rómeó és Júlia utolsó próbája - érzékenyült el Miss Benson . Igen , a több hónapnyi gyakorlás és a Juliette-Shawn páros szenvedése véget ér . Igazából szerintem ennek mindenki örül .
- Tanárnő a csókjelenetet nem kéne még elgyakorolnunk ? Összesen egyszer próbáltuk el - kérdezte Shawn Juliette pedig döbbent fejjel nézett rá .
- Igazán nem szükséges ... Tökeletes volt amikor meg régebben elpróbaltuk és majd pénteken is az lesz - magyarázta ki Miss Benson . Az igazi ok amugy valószínű az , hogy ha elpróbálnák most kitudja milyen érzelmeket váltana ki belőlük . Miss Benson inkább nem kockáztatja meg , hogy esetleg egy Shawn - Juliette veszekedés keletkezzen . Őszintén szólva amióta nem nagyon beszélnek egymással ez meglátszik a játékukon is . Igaz régen veszekedtek meg minden de akkoris latszodott köztük az a bizonyos kémia . Azóta viszont ez eltűnt . Viszont erre a legutolsó probára mintha egy picit visszatalákt volna az a szikra Shawn részéről . Igaz hatezredszerre hallgattuk végig már a romantikus szövegét most viszont mégis új volt . Tényleg átéléssel mondta el .
- Kivételesen most nem voltatok olyan bénák . Szerencsére , mivel már egy ideje gondolkodtam , hogy javaslom Miss Bensonnak Luke és én el jobban tudnánk ezt eljátszani - nyávogta Stephanie . Blah . Mondjuk rajtam kívül senki se figyelt rá . Eltettük a díszleteket és lassan távoztunk .
- Figyelj Shawn ..- szólt hozzá Juliette . Wow . Önszántából hajlandó volt beszélni vele . Ezt is megéltük . - Tudom , ez egy romantikus színdarab meg minden de lehetne , hogy ne néznél olyan sokáig a szemembe ? Zavaró és irritál - Nos mit is várhattunk Juliettetől .
- Azért zavar mert még mindig hatok rád - mosolygott rá magabiztosan Shawn . Juliette döbbenten nézett a srácra és nagyon át kellett gondolnia mit mondjon .
- Fejezd ezt be - reagálta le nyugodt hangon .
- Csak ennyit mondasz ? Semmi ,, te mit képzelsz magadról seggfej " vagy valami hasonló ? - kérdezte viccesen de igazaból lehetett érezni a hangjából , hogy szomorú emiatt .
- Nem . Nem érdemled meg - mondta ellent mondást nem tűrő hangon majd kiviharzott a helyszínről . Csak mi ketten maradtunk .
- Shawn ..őszintén mit szeretnél tőle ? - kérdeztem tőle mert ez már egy ideje gondolkoztatott engem .
- Azt akarom , hogy az enyém legyen ő - sóhajtotta . Nem hittem a fülemnek .
- Komolyan nem értelek téged . Laurával jártál miközben Juliette érdekelt de közben Stella volt a kurvád .
- Ez így rosszul hangzik de megtudom magyarázni .
- De ne nekem . Hanem neki .
- Ezért kell a te segítséged . Tudod tartozol nekem - emlékeztetett .
- Reméltem , hogy elfelejted - sóhajtottam . - Mond , mit szeretnél - egyeztem bele . Elmesélte a tervét én pedig elfogadtam . Egyszerre szurkoltam is , hogy sikerüljön és annak is , hogy ne . Mert Shawn Mendes az aki minden barátnőjét megcsalta de emellett pedig nem tűnik egy rossz embernek . Úgy érzem őszinte velem .
Luke nem kereste nagyon a társaságomat , egyszer jött oda hozzám a suliban de Stephanie elég féltékeny lett emiatt . Egy két smst írtunk a másiknak de elfoglaltak voltunk az iskola miatt inkább . Viszont mutattuk egymás iránt az érdeklődést ami azért jó erzés volt .
Nemnagyon tudtam aludni a holnapi előadás miatt , stresszeltem eléggé .
Luke : Izgulsz ?
küldte el ezt az üzenetet ejfélkor . Úgy látszik ő se tud aludni .
Én : Ismersz . Csak az előadásra tudok gondolni ...
Luke : Akkor mondok valamit ami eltereli a figyelmed ... Az előadás után bsszelnünk kéne
Én : Mégis miért csak utána ?
Luke : Mert fontos és nem akarlak ezzel stresszelni most ...
Én : Pedig azzal , hogy nem mondod el pontosan ezt teszed velem !
Luke : De legalább nem az előadáson fogsz gondolkodni :) Aludj szépen
Én : Kikészítesz
Naiv voltam , hogy ilyen dolog miatt voltam stresszes . Mert ami utána történt .... Mindig eljatszottam a gondolattal , hogy ez megtörténhet de miért pont most kellett ...
Eleget akartam tenni Luke kérésének de pont akkor csörgött meg a telfonom . Ismeretlen Szám . Görcsbe rándult a gyomrom , éreztem , hogy nem jelenthet ez jót, de felvettem . Felvettem mert reménykedtem benne , hogy ő az .
- Skyler ...segítened kell ..kérlek segíts ! - sírta el magát Sarah Thompson , akinek végre valahára újra hallhattam a hangját . De miért csak most ennyi idő után ?