-Levi bátyó! Hallod Levi bátyóóóó!

Isabel mi a fenét akar ilyen korán, remélem már feltakarított ha már felvert. Túl hosszúra nyúlt az éjszakázás.

-TCH. Isabel mi nem várhatott míg fel nem kellek?

-Levi bátyó a madárkám tud repülni!

Szóval ezért keltett fel, bár mind egy is hiszen sokat jelent neki így nekem is. Ahogy azok a smaragd szemek rám csillognak el is szállt a fáradságom. Isabel jelenleg a szívemnek a legkedvesebb, bár ő még csak tizennégy én pedig tizenhat. Mégis nem akarom, hogy bárki másé legyen. Farlan ezen a gondolatomon mindig jót nevet bár nem szól sosem.

-És mit szeretnél Isabel?

-Farlan is eljön felengedni , ha te is velünk jössz Bátyó.

Azok a szemek, ugyan ki tudna nekik ellenállni.

-Tch induljunk akkor.

-Hurrá!

Amilyen jó volt velük olyan hamar véget is ért azzal, hogy a felszínre léptünk.

Mi ez nem ezt ne a 23. felderítő expedíció. És akkor ott Farlan és Isabel is....

***

-Levi ébredj! Levi.

Eren szemei akár Isabelé lennének.

-Tch. mégis mi a franc van Eren? - persze tudom rosszat álmodtam.

-Izé álmodott és először beszélt majd vergődni kezdett. Sajnálom Hadnagy, de én csak.

-Tch, nyugi. - vissza dőltem az ágyra. -Miket mondtam?

-Isabelről és Farlanról beszélt, de főleg smaragd szemekről és még...

Lesütötte a fejét, pedig igazán nem kellene szégyellnie magát. Megint teljesen kivan pirulva, most komolyan tetszem ennek a kölyöknek. Bár vicces lenne számomra is megnézni Mikasa arcát, ha vacsora közbe csak lopva lekapnám miközben ő rápillant. Őszintén mikor megláttam kibilincselve nem találtam semmi extrát benne, de a sötétben felvillanó szemei utána pedig a tárgyaláson mikor már szinte félholt volt és akkor is ugyan olyan töretlenül nézett rám. Igazán izgalmassá tette az eseményeket.

-A 23. felfedező expedícióról ugye?

-Igen. -aprót bólintott

Végre most már újra rám nézett. Talán ez az egyik ok amiért hagyom, hogy velem aludjon a smaragd szempár? Nem valamiért különleges még ha férfi is.

-Én a központ alatt kialakított mesterséges városban éltem, olyan volt mint ha csak patkányként tengődnénk a mocsokban. Ők voltak a barátaim, egy nap mikor a felszínre jutottunk csatlakozhatunk a Felderítő Egységhez. Pár napra rá megkezdődött a 23. expedíció, Erwin akkor még csak Hadnagy volt. - ha belekezdtem most miért hallgattam el, hiszen pontosan tudom mi történt akkor mégis miért nem tudom neki elmondani.

-Levi nem kell erőltetned. Köszönöm, hogy bízol bennem.

-Tch ez nem a bizalomról szól, épp csak beszédes kedvemben vagyok.

-Értem.

Istenem így átgondolva tényleg sok mindenben hasonlítanak ők ketten.

-Rájöttél végre milyen érzések kínoznak most elmondhatod, de később egy perc erejéig sem hallgatlak meg.

Török ülésben volt a kezeire meredt, a mellkasa szaporán emelkedett. Bingó tehát igazam volt, jaj túl sok ember talál vonzónak ehhez hozzá szoktam, mégis meglepő hiszen elég bunkó vagyok és mocskosul is beszélek.

-Szeretlek Hadnagy!

Gyorsan elhadarta a szavakat, szorosan becsukta a szemeit és kicsit reszket is. Hm milyen aranyos még így is. Felültem és a kezem felé lendítettem. Nem mozdult el, finoman megsimítottam az arcát. Újra felcsillantak a smaragd szemek, tágra nyílva figyelte az arcom. Bár nem sugalltam semmit vele. Elvettem a kezem és átfordultam a másik oldalamra.

-Feküdj vissza és aludj, mára érd be ennyivel.

Még csak vissza sem kérdezett annyira zavarban volt, hogy szinte én is éreztem. De mégis mit csinálok akár kit szeretek meg az meghal és én egyedül leszek, Isabel utána Petra. Most pedig pont Eren és mégsem érdekel, hogy férfi. Igazából én is érzek valamit...azt hiszem. Annyira hasonlít rád drága Isabel.

***

Sziasztok :) itt van a harmadik rész, tudom rövidre sikerült de mikor beugrott muszáj volt leírnom. Biztosan rájöttetek, hogy ez a rész Levi szemszögéből íródott. Remélem tetszeni fog nektek, ha igen szavazatok és kommenteljétek.