Eren Jaeger vagyok 16 éves a felderítő egység új tagja. Ez mind átlagos csakhogy áttudok titánná alakulni. Most még sem ezt találom olyan furcsának hanem a folyton zakatoló szívem ami nem csillapodik mióta itt járt Rivaille hadnagy és Erwin ezredes. Erwin elmondta, hogy pár napig még itt kell maradnom amíg elintézik, hogy csatlakozhassak. Így hát az ágyhoz bilincselve nagyon szuper, ráadásul az egész hely egy putri. Ami különös mikor Ő mármint a hadnagy beszélt hozzám a szívem szaporán vert, izzadtam, a torkom kiszáradt. Alig tudtam válaszolni neki. Mikor az acélkék tekintetét rám emelte mintha csak kristályok nyársalták volna fel a lelkem. Mégis a közelsége borzasztóan megnyugtatott, ez az érzés az amire mindennél jobban szükségem van. A hangja pedig újra és újra felcseng a fülemben.

***

Nem tudom meghatározni hány napja lehetek itt, egyszer csak egy szemüveges, vörös hajú nő jelent meg egy szőke férfivel. Osztag vezetők voltak a Felderítőegységnél Hanji Zoe és Mike Zakarias. Elkísértek a teremig ahol a tárgyalásom zajlott, igazából nagyon féltem. Ahogy lebilincseltek meg láttam őt, ott volt Erwin ezredes mellett a hadnagy. Sőt Mikasa és Armin is itt voltak, de mi az a seb Mikasa arcán? Ahogy a hadnagy rám tekintett szinte kihagyott a szívem majd hevesen vert. A tárgyaláson a Katonai rendőrség azt javasolta, hogy tanulmányozni kellene. Basszus én nem egy egér vagyok és nem ártottam senkinek. Vagy csak nem emlékszem? A papok és a köznép a halálomat akarták, fegyvert fogtam rám. Kiakadtam torkom szakadtából üvöltöttem a gyáva népségnek, hiszen én csak az emberiséget akarom védeni erre megölnének. Nem érkeztem többet szólni mert valaki már ott volt és úgy arcon rúgott, hogy még egy fogam is elszállt. Amikor értetlenül oda néztem, a hadnagyot pillantottam meg. Utána kb félholtra vert, valamiért ketté akart szakadni a szívem.

 Viszont mikor a Felderítőegységhez rendeltek ráadásul közvetlen az Ő keze alá akkor megértettem miért volt ez szükséges. A végén a következőt kérdezte a hadnagy négyszemközt "Eren mond csak. Gyűlölsz engem?". Hirtelen olyan gondolatok cikáztak végig rajtam, hogy "miért gondol ilyenekre vagy, hogy hogyan is gyűlölhetném". De csak annyit mondtam, hogy természetesen értem és felfogom, hogy ez volt a legbölcsebb döntés.     

***

Mivel csatlakoztam a Rivaille egységhez, így a Felderítőegység régi nem használt kúriájába mentünk. Ahogy haladtunk éreztem azt a jeges tekintetett a hátamon, nem akartam megfordulni pontosan tudtam kihez tartozik amit a hevesen dobogó szívem is jelzett. Közben Auroro Bossard magyarázását kellett hallgatnom mikor azt kezdte volna el, hogy nem hagyhatják Rivaillet bébi csőszködni izomból ráharapott a nyelvére. Hál istennek utána csend volt. Itt van még Petra Ral, Erd Gin, Günther Schultz ők a Felderítőegység legnagyobbjai. Tehát ha ámokfutásba kezdenék ők iktatnak ki. Jó régen járhattak itt mert minden tiszta kosz volt, a hadnagy szemei elsötétültek. "Cselekednünk kell!"  Hamar rájöttem, hogy tisztaságmániás mert a pincétől az emeletig kipucoltuk és akármennyire igyekeztem újra kellett csinálnom amivel végeztem. Este a többiek kérdezősködtek eléggé zavarba jöttem, de szerencsére a hadnagy kimentett amiért végtelenül hálás voltam. Velem szemben ült alig tudtam a szemébe nézni valahogy nem ment. 

A pincébe volt a szobám elővigyázatosságból. Rosszul esett, de egyetértettem a dologgal. Aludni próbáltam mikor valaki lejött hozzám, elakadt a lélegzettem mikor megláttam ki az. 

-Hadnagy? -Kerekedtek el a szemeim.

-Tch. Még mindig fent vagy Eren? 

-Nem igazán tudok aludni. Hadnagy ön? 

-Gondoltam megnézlek.

-Á értem. -Tehát csak ezért jött, sóhajtottam alig halhatón már megint érzem, ahogy kipirulok. Utálom ezt, hiszen mi férfiak vagyunk. Az a baj, hogy eddig senki iránt nem érdeklődtem. 

-Kölyök talán lázad van? - Nem érkeztem meg szólalni mert a keze már a homlokomon volt.

-Izé...nincs bajom.

-Tch ez fura, nincs lázad. Gyere fel a szobámba ott legalább látom ha valami baj van. 

-De hát Hadnagy hiszen ön mondta, hogy a pincébe való elszállásolásom volt a kikötése az itt létemnek. 

Az acélkék szempár ellenmondás nem tűrőn villant fel a gyertyafényében majd a jobb lába az arcom mellett csattant a falon. 

-Eren nem mondom még egyszer. - Mondta jeges hangon.

-Igenis hadnagy.  

Követtem a szobájába és halkan becsuktam az ajtót, éreztem ahogy a torkomban van a szívem. Mikor megfordultam a hadnagy a képembe vágott egy takarót. Elég értetlenül nézhettem rá. 

-Itt alhatsz mellettem kivételesen. 

Bebújt az ágyban én pedig követtem, elég nagy volt az ágy így volt közöttünk hely. Furcsa egyszerre vagyok ideges és nyugodt a közelébe. Mi ez a különös érzés?

-Köszönöm hadnagy. -Suttogtam.

-Tch.

Nem mondott többet, reggel még ébredő előtt kirúgott az ágyból és közölte, hogy észrevétlenül menjek le a pincébe és nem soká jön értem.    

***

Köszönöm előre is a megtekintéseket és az esetleges szavazatokat. Remélem, hogy elnyeri a tetszéseteket. Szívesen fogadok minden megjegyzést vagy észrevételt komentbe és üzibe is. Remélem lesz igény a folytatásra.